40. Detektív Zayn

Hahóóó! :) itt is az új rész és még előbb is hoztam, mint ahogy ígértem! Jó olvasást, bár nem lett túl hosszú és izgalmas sem. :)

Zayn szemszöge:

Mindenki elment lefeküdni, tehát mi is Letivel. Miközben ő elment a fürdőbe, hogy megfürödjön meg átöltözzön, addig eszembe jutott, hogy hogyan is kivitelezhetném a tervemet, ami miatt ma vele akartam aludni. Csak ki kéne találnom, hogy mégis hogyan fogjak hozzá. Hosszú perceken keresztül törtem az amúgy –annak ellenére, hogy nem ezért szeretnek -okos fejecskémet, de semmisem jutott eszembe, úgyhogy marad az A terv. Ami vagy bejön, vagy szopok…
Ekkor betipegett és a haját törölgette. Mosolyogva rám nézett és leült az ágyra.
-Lusta voltam megszárítani. –nevetgélt, majd befeküdt és betakarta magát. –Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni aludni ma éjjel…
-Ahogy én sem.
-Kitalálunk valamit? –rámnézett.
-Beszélgethetünk, vagy barkóba. Vagy amit szeretnél.
-Barkóbához nincs kedvem, de beszélgetni beszélgethetünk. –mosolyodtam el. Remek alkalom a puhatolózásra.
-Szóval… neked tényleg ennyire fontos Abi?
-Leti hülyéskedsz? Milyen kérdés ez? Hiszen a barátnőm!
-Jó, jó, igazad van, hülyeséget kérdeztem.
-Hát kicsit… egyébként nem értem, hogy miért pont Amerikába menekült…
-Hát mert ugye ott laknak a szülei.
-Jártál már náluk? –mosolyogtam rá.
-Mármint a szülei házában? Persze egy csomószor! Manhattan belvárosában raknak egy nagyon híres szálloda mellett… egy nagy ilyen... kicsi előkertes házikóban! –mosolygott. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen ki tudtam szedni belőle…
-Híres szálloda? Manhattanben?
-Igen, de hirtelen nem jut eszembe a neve… -láttam, hogy elgondolkodik. Ha ezt meg tudnám tőle, onnantól kezdve nyert ügyem van… -Midtown West Appartments! Igen, igen! –mosolyodott el.  
-De az nem szálloda, hanem apartman… -mosolyogtam.
-Jó, de érted a lényeget! –nevetett fel.
-Igen értem… aludjunk Leti… holnap frissnek kell lennünk a hazaútra! Holnap után meg irány Amerika!
-Amerikába kell mennetek?
-Igen, lesz valami konferenciánk. –fintorogtam a gondolattól.
-Akkor szép kis munka áll előttetek! Aludjunk! Jóéjt Zayn!
-Jóéjt Leti. –Fordultam meg az ágyon és magamra húztam a takarót. Egész éjjel pörgött az agyam, nem igazán tudtam aludni. Vagy a plafont bámultam, vagy a kandallót, amiben ropogott a tűz.
Reggel mégis megújult erővel futottam le a nappaliba. Még csak Liam volt ébren, újságot olvasott, amit előző nap a városban vett.

-Jóreggelt Liam!
-Jóreggelt, Zayn, milyen jó kedved van ma! –tette le az újságot és engem figyelt.
-Nagyon. Kicsit bűntudatom van ugyan, de a cél szentesíti az eszközt!
-Mit műveltél?
-Kettőnk közt marad?
-Ezt kérdezned kell?
-Szóval. –hajoltam hozzá közelebb és suttogva folytattam nehogy valaki meghallja. –Este kijátszottam Letit és kiderítettem hol van Abi!
-Mi? –kkiáltott fel.
-Shhhhhhs! –szorítottam össze a szemeimet miközben szája elé nyomtam az ujjamat.
-Most konkrétan tudod, hogy hol lakik?
-Elmondta, hogy hol laknak a szülei. Manhattanben egy Midtown West Appartment nevű apartman melletti kis előkertes házban. Ha odamegyünk és megkérdezzük egyből rábukkanok! Biztos ismerik őket a környéken!
-Manhattan elég mozgalmas nagyváros, ebben nem lennék olyan biztos!
-Akkor kerítek egy magánnyomozót, vagy magam figyelem ki őt, nem érdekel!
-Elég elszántnak tűnsz!
-Az is vagyok. –mosolyodtam el, ekkor belépett Harry.
-Sziasztok. –ásított egy nagyot. –Ti ilyen korán?
-Mi ilyen korán, igen. Nem kivetett az ágy!
-Engem meg Danielle! Lelökött az ágyról.. –nézett fancsali képpel mi meg felnevettünk.
-Ez most komoly?
-Szerinted viccelek ilyesmivel? –nevetett fel Liam is.
-Esküszöm örülök, hogy nincs barátnőm. –csóválta meg a fejét nevetve Harry.
-Menjünk reggelizni mert éhenhalok!
-Niall démoni változata megszólalt!
-Ez csúnya volt. Még hogy én démoni… -nevettem fel.
-Angyali nem lehetsz, azok szép szőkék és ártatlanok… fehér bőrűek.
-Rasszista!
-Dehogy vagyok ,te ütődött ebbe semmi negatívum nem volt, de nem mondhatom azt, hogy te vagy hófehérke arany hajjal ha full fekete fejed van és kicsit kreol vagy…
-Jó persze. –mosolyodtam el. –De akkor is menjünk, mert éhes vagyok!
-Démon Niall. –kapcsolt Liam is. Elég nehezen esett le neki, de most már ő is elkezdett röhögni
-Hahaha nagyon vicces! –játszottam a sértődöttet, majd elindultam lefelé a lépcsőn a konyha felé.

-Jóreggelt! –köszönt rám Niall a konyhából és evett. Mikor azonban megláttam, hogy mit azt hittem szívinfarktust kapok.
-Niall az az ÉN CSIRKÉM!
-Nem Zayn, ez már az enyém! –ette meg az utolsó falatot.
-Kiverem belőle! –fordultam oda az éppen akkor leérő Harry felé aki nagyon mosolygott ezen.
-Felesleges lenne, nekem legalábbis tuti nem kellene a szöszi hányadéka! –okoskodott Louis a spejzból kifordulva egy doboz tojással a kezében.
-De jó, hogy mindenki felébredt és milyen jó, hogy elfogyott a csirkém! –szomorkodtam.
-Ne aggódj drága, sütök neked rántottát, jó lesz? –simogatta meg az arcomat Lou.
-Igen és mellé szeleteld fel Niallt is. Kell valami hús is!
-Miért pont engem? –ijedt meg a szöszi.
-Azért mert te etted meg a csirkémet!
-Hagyd már azt a csirkét Zayn neked adom az enyémet. –ajánlotta fel Harry a kis kínai csirkefalatokat mézes szezámmagos „panírban”, mire felcsillantak a szemeim.
-Komolyan? –néztem rá nagy szemekkel.
-Igen és a tésztát is neked adom!
-Köszönöm Harry!
-Nincs mit, majd leverem Niall-ön!
-Héééé!
-Ne huhogj te etted meg a kajáját! Bélférges!
-Ezt kikérem magamnak!
-Inkább kérd ki a véleményem arról, hogy érdekel e ez minket!
-Érdekel?
-NEM!
-Köszi nem csalódtam bennetek!




Harry szemszöge:

-Én asszem felmegyek egy kicsit még nem igazán vagyok éhes, ha nem bánjátok!
-Nem dehogy bánjuk, menj csak. -virított rám Zayn aki épp a kaja bűvöletében repdesett.
-Harry beszélhetek veled? -kérdezte Leti.
-Persze!
-Négy szem közt!
-Hogyne, gyere csak! -mondtam őszinte meglepődöttséggel a hangomban. Fogalmam sem volt arról, hogy vajon mit akarhat.
Bementünk a szobámba és magunkra csuktam az ajtót.
-Miről szerettél volna beszélni velem?
-Érdekel, mi? -mosolygott.
-Hát ami azt illeti eléggé, úgyhogy...
-Csak valamit el akartam mondani neked, ami a segítségedre lehet Abi-nál. Akartam, hogy tudj róla, hogy egyenlő esélyekkel indulhass Zaynnel szemben!
-Mégis mit?
-Hogy hol lakik most.
-Hol?




Abia szemszöge:

Mikor hazaérkeztem kiderült, hogy csak anyu van itthon, mert a férje is a tesómmal ment a külföldi útra.
Eltervezte, hogy bulit fog szervezni nekem, hogy megünnepelje a hazatérésemet. Mondtam neki, hogy ez felesleges, főleg akkor, mikor azzal jött, hogy Jeremy-t is meghívja. Mindent elmeséltem neki arról, hogy Jeremy bántalmazott, hogy Harryvel jártam, most pedig Zaynnel és őszintén ledöbbent. Legelőször is Jeremy-n, utána azon, hogy Harrynek adtam a szüzességem egy egyéjszakás kalanddal, aztán pedig azon, hogy hogy voltam képes összejönni az exem egyik legjobb barátjával. Tudom, hogy nem szerencsés helyzet, de elmondtam neki, hogy ezért jöttem ma haza, hogy egy kicsit összeszedjem magamat és a gondolataimat is tisztázzam. Megértette, és megígérte nekem, hogy mindenben támogatni fog.
Most reggel van és jelenleg szerintem anyu már a reggelit csinálja. Lebattyogtam a lépcsőn és a gondolataim beigazolódtak.
-Jóreggelt napsugaram! -mosolygott rám 100as vigyorral anya.
-Jóreggelt, mit készítesz?
-Csak egy kis omlett. Jó sok zöldséggel!
-Jól hangzik.
-Ülj csak le, én addig ezt elkészítem. -Így is tettem. Leültem az egyik székre az asztal mellett és bekapcsoltam a TV-t. Igen, itt a konyhában is van TV, mert anya szereti hallgatni meg nézni a híreket miközben itt tölti az idejét.
-Hazánkba érkezik a brit tehetségkutatóból ismert One Direction a napokban...
-MI? -sikítottam fel, anyu is felkapta a tekintetét és a TV-re bámult.
-Na melyik fiúval jársz?
-A fekete hajúval...
-Helyes fiú! -veregette meg finoman a vállamat nagy mosollyal.
-Igen, tényleg az és nagyon aranyos is, és szeret... nagyon nagyon szeret.
-És az a göndör hajú lesz a Harry.
-Honnan tudtad?
-Nem tudom, megérzés. Aranyos feje van, olyan kisfiús.
-Két évvel fiatalabb tőlem. És sose becsült meg, viszont szerelmet vallott nekem. De nem akarok tőle semmit, vagyis  nem tudom...
-De ha Zayn szeret és mindig édes volt veled, ez a Harry meg bántott, akkor?
-Nem tudom, mert ... nagyon össze vagyok zavarodva. És ez se segít, hogy eljönnek ide... direkt ide menekültem, hogy jó messze legyek tőlük, erre ők is idejönnek? Milyen játékot űz velem a sors?