28. A buli után

Sziasztok! :) Ez a rész sem lett még izgalmas, de nemsoká majd már jobb lesz :) Csak addig kellenek a bevezető részek, sajnálom ha nem jó :/ Jó olvasást azért :)

  


-Köszi Harry hogy megfogtad a seggem. –Hallottam egy halk sutyorgást Louistól amint a kocsiból szállt ki. Részegebb volt még nálam is, de azt hiszem Zayn vitte a csúcsot. Felébresztettem őt is, hogy hazaérkeztünk. Először felbőgött mint egy bölény, aztán megpróbált kimászni a kocsiból kisebb nagyobb sikerrel, ugyanis ha Paul nem kapja el a vállait fejjel előre kiborul a gépből mint valami kis delfin. Alig támogattuk meg őt ketten, jobban mondva inkább csak Paul mert ő tartotta a teljes súlyát, ugyanis szegénykém annyira kiütötte magát, hogy gondjai akadtak a gravitáció leküzdésével. Láttam, hogy minden lélekjelenlétét elveszítette. Két tenyerem közé fogtam az arcát és Paul vállára hajtott kis pofikáját megemeltem.
-Zayn! Zayn! –mondogattam a nevét miközben hüvelykujjammal finoman simogattam az arcát és az alsó ajkát. Kinyitotta a szemét ami üvegesen csillogott.
-Kicsim jól vagy?
-Abia… -mosolyodott el. –Paul letennél?
-Ne viccelj kicsim alig állsz a lábadon!
-Menni fog! Kérlek. –nézett fel Paulra, aki ebben a pillanatban olyan volt, mintha Zayn apukája lenne. Zayn a nyakát ölelte át és kezei lelógtak Paul hátán. Óvatosan letette őt a földre. Valóban meg bírt állni, már csak az lesz a kérdés, hogy menni is tud e…
-Biztos menni fog?
-Igen Paul menj csak haza, köszi! Majd segítek neki!
-Jólvan, jóéjt, sziasztok!
-Szia! –beült a kocsiba és elhajtott.
-Abi most mi van jöttök? –kiabált ki Liam az ajtóból.
-Mindjárt, csukd csak be addig! –Zaynre néztem. Szemei alig voltak nyitva. Két tenyerem közé fogtam a bágyadt kis arcát és felemeltem a fejét. Tekintetünk találkozott.
-Hogy ihattál ennyit te kis hülye?
-Nem sokat ittam hanem sok félét. –mosolyodott el.
-Gyere menjünk be! –adtam egy puszit a szájára és megpróbáltam elindulni vele, de elesett.
-Abi maradjunk még itt egy kicsit, rosszul vagyok!
-Mi a baj?
-Azt hiszem, hogy én… -ekkor felpattant és odaszaladt (?) az út szélén álló csatornához. Legalább megszabadul attól a sok piától és nem lesz annyira másnapos. Talán. Miután kihányta magát visszajött mellém.
-Sokkal jobb. –ült le és felhúzta a lábait. Adtam az arcára egy puszit.
-Ne csináld most nem smárolhatlak le…
-Menjünk be!
-Még ne… olyan jó idekint a levegő… -szippantott egy mélyet, majd elterült a füvön. Egy nagy bokor takart el minket az utca fényeitől. Szinte észrevehetetlenek lettünk. Leheveredtem mellé és elkezdtem puszilgatni az arcát. Lehunyta a szemeit és csak hagyta. Mikor a nyakára értem kicsit felhördült. Elkezdtem kigombolni az inget rajta, mintha nem is az utcán lennénk. Egyébként igen… ekkor vettem észre, hogy egy kicsit túlzásokba esem, mégiscsak egy híres emberről beszélünk és most esek neki a nyílt utcán? Még ha késő éjjel is van már. A múltkor, mikor Harry elől menekültem, akkor is megszívtuk. Úgy tűnik itt mindig vannak lesifotósok. Mégsem hagytam abba, pedig tisztában voltam vele, hogy a tűzzel játszom, ami megégethet. De legfőképpen Zaynt.
-Nemár! –gomboltam ki az inget rajta, mikor feltűnt, hogy van alatta egy fehér trikó. –Ezt direkt csináltad?!
-Igen, nem akartam, hogy karcoljon a bimbóm, vagy az szexi? –nevetett fel.
-Nem, az nem szexi. –nevettem én is, majd lejjebb csúsztam. –Micsoda szerencse, hogy ilyen nagy ez a bokor.
-Most mire készülsz? –emelte fel a fejét a földről, mikor kezeimet lecsúsztattam az övére és szétszedtem neki.
-Nyugi. –mosolyogtam fel rá, mire felkönyökölt és úgy nézte tovább nagy vigyorral a száján, hogy mire készülök. –Ne örülj annyira, semmi olyasmit nem terveztem. –mosolyogtam rá kajánul de ő csak szüntelenül engem nézett. Kiszabadítottam a trikó alját a nadrágjából, majd kezeimet felcsúsztattam a mellkasára, ezáltal a trikó is felcsúszott. Forró volt a bőre és szíve ki akart törni a mellkasából. Egyik kezemet kihúztam a ruha alól és végigsimítottam a karján. Ujjainkat összekulcsoltuk és lefektettük a fűbe. Számmal közelebb hajoltam Zayn hasához. Adtam a szívecske tetkójára egy gyengéd puszit, mire felsóhajtott. Aztán feljebb mentem és a V alak mentén kezdtem el puszilgatni az alhasát. Mindegyik puszimba belesóhajtott. Tény, hogy tetszett neki, és az is egy tény, hogy egy jó nagy szemétláda vagyok, mert csupán ennyit terveztem vele. Imádtam kínozni a férfiakat, mert nagyon jó voltam benne mindig is. Jeremy is ezért küld el minden adandó alkalommal a pokolba, mert rengetegszer izgattam fel és a végén sosem kapta meg amire vágyott.
Puszilgattam még mindig megállás nélkül. Már nem könyökölt, nem bírta. Fejét hátraszegte és körülbelül fél percenként sóhajtott egyet. Kezemet a slicce környékére tettem és ezt sem bírta megállni „szó” nélkül. Kicsit kínoztam még őt azzal, hogy nyelvemmel köröket rajzoltam a hasára. Köldökére is adtam puszikat, aztán már nem bírta tovább. Egyre inkább lehetett érezni a kis dudort, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Úgy szeretem, hogy pár puszival és pár gyengéd érintéssel ilyesmit ki lehet váltani egy férfiból. Mindig mindenki azt mondja, hogy a férfiak erősebbek mint a nők. Szerintem ez nem igaz. Lehet, hogy fizikailag erősebbek, de gondoljunk bele. Egy nő tegyük fel lázasan takarít, míg egy férfi mit csinál? Eljátssza a hattyú halálát az ágyban fekve és egész nap meg sem mozdul. Aztán vegyük ezt a példát… egy nő sokkal jobban kibírja szex nélkül, mint egy pasi. Ez tény. És hát, ahogy látom még a gyengédségnek sem igazán tudnak ellenállni anélkül, hogy a „kicsi én” ne akarjon utat törni ki a nadrágból, dacolva a gravitációval. Igen igen… el kell fogadniuk, hogy mi nők, sokkal erősebbek vagyunk!
Nem bírtam befejezni a hasa puszilgatását, mert ez nem csak rá gyakorolt nagy hatást, hanem rám is. Imádtam, hogy hozzáérhetek, és hogy ez belőle ilyen reakciókat vált ki. Nyögött egy halkat, mire fel kellett kapnom a fejem mosolyogva.
-Nocsak, nocsak, hangoskodunk?
-Nem bírom tovább… -sutyorogta az orra alatt, de azért én hallottam.
-Nem bírod? Miért nem?
-Nagyon jó… nagyon jó. –ekkor az ölébe ültem és lehajoltam a nyakához. Éreztem, hogy fel akar nyögni, de ahogy kinyitotta a száját nem hogy hang, még levegő sem jött ki. Szemeit lecsukta és kezét a hátamra simította.
-Ti meg mi a fenét csináltok itt? –állt fölöttünk Harry hatalmas vigyorral az arcán.
-Jesszus Harry te hogy kerültél ide?
-Miután vagy negyed órája bementünk és ti meg sehol ezért gondoltam kijövök és megnézem már, hogy mit csináltok. Fogadtam Louval és Niallel, de azt hiszem egyikünk se nyert. Bááár Niallben még nem vagyok biztos. –fancsalodott el a képe majd rám kacsintott és szélesre szaladt a szája,  én pedig közben lemásztam Zaynről.
-Mire fogadtatok? –könyökölt fel, majd becsatolta az övét.
-Hát azt kezdtük el találgatni, hogy mit csináltok idekint. Louis arra tippelt, hogy elraboltak titeket valamilyen maffiózók és most a répákkal kipiszkált agyvelőtökből csinálnak turmixot amit majd eladnak az UFO-knak, Niall arra tippelt, hogy orális kielégítések folynak, én pedig valami hasonlóra mint Niall, csak azt a harcot lábak közti területek vívják. –vigyorgott szélesen Harry.
-Egyikőtök sem nyert! –nézett fel rá Zayn.
-De ahogy látom ha kicsit később jövök nyerhetett volna –ha én nem is- legalább Niall. –mosolygott még mindig kajánul.
-Nem, nem jól gondolod kedves Harry. –álltam fel, majd megigazítottam a felcsúszott kisruhámat.
-Menjünk be mert kezdek fázni!
-Lankad a hangulat? –röhögött Harry.
-Nagyon vicces! –bökte vállba őt Zayn, majd elindultunk befelé a házba. Zayn olyan volt mint egy élő halott, Harrynek levakarhatatlan vigyor telepedett a képére én pedig örülök, hogy nem aludtam el míg beértünk ide.
-Nyertem? –visított fel Niall amint beértünk.
-Úristen szöszi megsüketülök! –szorította össze a szemeit Zayn. –Egyébként nem, egyikőtök sem nyert. Még Louis sem, pedig ő állt a legközelebb a valósághoz!
-Agyturmix! –vágott le valamilyen pózt, amit nem tudom meddig gyakorolhatott, de előtört belőlünk a nevetőgörcs. Nem is csak a póz miatt, hanem hogy mindezt egy feszülős boci mintás fecskében adta elő.
-Szép gatya Lou… miért nem tudok benned csalódni sosem! –csóválta meg a fejét Zayn.
-Mi bajod van vele?
-Az, hogy egy tehén bámul rám miközben előttem állsz! –na ezen a kijelentésen nagyon felnevettem. -Jó hogy nem elefánt! Akkor lehetne a farkad az ormánya!
-Zayn azzal az lenne a baj… -simogatta meg nem létező szakállát. –Hogy túl vastag és nagy egy ormányhoz, erre a falatnyi bugyogóra pedig nem lehet nagy elefántot rajzolni, ugyebár! –érvelt a répaföldi.
-Nem is elefántnak kéne lenni hanem nyúlnak. És a kukija lenne a répa! –szálltam be az eszmefuttatásokba. Zayn felnevetett majd megfogta a kezem. –Gyere cica, nagyon fáradt vagyok.
-Jól van, menjünk! –mosolyogtam rá, majd elindultunk felfelé a lépcsőn miközben mindenkitől elköszöntünk mára. Zayn besietett a fürdőbe és elkezdte megmosni a fogacskáit, közben megnyitotta a kádcsapot.
-Most akarsz fürdeni?
-Muszáj… nem bírok ilyen állapotban lefeküdni. –motyogta úgy, hogy közben mosta a fogát.
-Cs…csat…csatlakozhatok? –kérdeztem meg bátortalanul. Kérdésemre kipattantak a szemei és fogkrémes pofijával rám nézett, miközben a fogkefe lógott a szájából.
-Nem vagyok benne biztos, hogy abból fürdés lenne. –vigyorgott közben.
-Mióta zavar téged az ilyesmi? –húztam fel a szemöldököm és kérdően meredtem rá.
-Engem nem zavar. –tette le a fogkefét.
-Van feleslegesben egy olyanod, szívem?
-Persze. –nyúlt be a szekrénybe és a kezembe nyomott egy új fogkefét. Én is gyorsan megmostam a fogaimat. Miközben én azzal „szenvedtem” Zayn már beült a kádba és a ruhámat kezdte húzogatni, de mindig finoman rácsaptam a kezére.
-Naaaa én csak segíteni akarok!
-Képzeld szívem megy egyedül is! –nevettem fel. Letoltam magamról lassan a ruhát, majd megszabadultam gyorsan a fehérneműimtől is és beültem mellé a kádba. Vagyis szerettem volna, mert az ölébe húzott és apró puszikkal halmozta el a nyakam.
-Zayn… fürödjünk jó? –mosolyogtam a szájába, mert addigra magához húzott egy csókért.
-Nem tudom, hogy sikerül e bírnom magammal!
-Sikerüljön, jó? Kicsit fáradt vagyok.
-Nem bírom ha visszautasítanak! –szomorodott el.
-Nem utasítalak vissza, majd reggel elintézzük! –simítottam végig a combján felfelé mire nagyon hülyén nézett rám.
-Te most direkt szívatsz engem?
-Csak vicceltem. –csókoltam meg a nyakát a füle mögött.
-Akkor most nem lettem lerázva?
-Nem dehogy is. Mondtam hogy csak hülyülök. –mosolyogtam.

*Kiselefáááááááááánt!* -Louis
*Nem ez egy kacsa!* -Harry
 *Fiúk. Már ne haragudjatok, de ez semmiféleképp sem lehet sem elefánt sem kacsa.* -Liam
*Hogy lehet egy elefántot egy kacsával összehasonlítani?* -Niall.
-Jajj ne már ezek meg mit akarnak itt?
-Ne tőlem kérdezd a te hülye haverjaid!
-Zaaaaaaaaaayn! Odabent vagytok?
-Hol lennénk agyatlanok?
-Mit csináltok ott? –kérdezte Harry és éreztem a hangján, hogy mosolyog. Közben nagy nehezen lemásztam Zaynről és kipattantam a kádból. Magunkra csavartunk egy-egy törölközőt és kimentünk.
-Szerintetek? –mutatott magára Zayn. Haja tiszta víz volt, szempillái a víztől szétálltak, sokkal nagyobbnak tűntek. Olyan szépséges volt így a szeme. Mondjuk mindig gyönyörűek. Elbambultam rajta.
-Megtennétek hogy távoztok a szoba területéről amíg magunkra vesszük a pizsit?
-Hogyne! –mondta Liam, majd kimentek, kivéve Harryt.
-Te is! –legyintgettem az ajtó felé.
-Mi van én már mindent láttam!
-Nem érdekel, akkor is menj ki! –tolta ki az ajtón, majd ledobtam magamról a törölközőt.
-Bocsi hogy elrontották a pillanatot. –ölelt magához Zayn.
-Ugyan már. –mosolyodtam el. –Nem nézünk valamilyen filmet? Szeretnék röhögni, kipattantak a szemeim. Vagy te már álmos vagy?
-Nem, az az igazság, hogy én is eléggé felfrissültem.
-Akkor keressünk valamilyen filmet.

Elindítottuk a filmet és egy ideig néztük is. Én jókat röhögtem rajta. Másnaposok 2-t néztük. Bradley Cooper kicsit kiakasztotta a szemeimet néha, talán ezért nem szenderültem mély álomba, nem úgy, mint a kis édes Zayn mellettem, aki kb 10 percet nézett a filmből. Na jó, lehet, hogy fél óra is megvolt. Úgy döntöttem, hogy egyedül én sem nézem tovább, kikapcsoltam a laptopot, majd hozzá bújtam és átadtam magam az álmok birodalmának.