32. Róma 1. rész

Halihóóó! Itt a hőn áhított randikátok, amire annyira vártatok már! Nem vállalok érte felelősséget mert elég szeleburdi napom volt, az előző rész már tegnapelőtt kész volt csak nem tudtam feltenni :) Olimpiát néztem, tövig rágtam a körmeimet a Kézilabda Válogatottért, végülis 4.-ek lettek, de nagyon szép, hogy idáig eljutottak! Már el is repült az olimpia, sajnos… Ma fellép AZ 1D!! Remélem leadják a TV-ben, ha már a kedvenc kézisem kimaradt a meccsből sérülés miatt és ki is kaptunk, legalább ez az ez jó legyen a mai napban! Na meg persze Szülinapoztunk barátnőmmel. Na nem fecsegek tovább, jó olvasást! :)

U.i.: Mivel hosszú lenne, ezért több részbe vettem ezt is, és lehet, hogy hozok ma még egy részt! :)

 -Jó…reggelt… édesem! –puszilgatott fel álmomból Zayn. Kicsit ideges voltam, hogy felébredtem, de aztán mikor a puszijait éreztem magamon el is szállt a pillanatnyi harag és átvette a helyét a boldogság. Szemeimet kinyitottam és találkozott tekintetem az ő mogyoróbarna szépségeivel, melyekben boldogság fénye ragyogott.
-Zaaaayn. –dörmögtem még az alvástól kissé bódult állapotban, de ahogy láttam ő már nagyon friss volt. Fel volt öltözve, szépen meg volt csinálva a haja, nagyon finom illata volt (mint mindig) és szépen meg volt borotválkozva. Ki is kerekedtek a szemeim, hogy… hol a borosta? Kellemesen indul ez a ma reggel.
-Keljél fel bébi, el kéne készülnöd 8 órára! –tessék? Mennyi az idő?
-Me… mikorra? –ültem fel nagyon hülye fejjel az ágyon.
-Negyed hét van.
-Te jó ég, Zayn… miért kellett ilyen korán kelni mikor kb. fél egykor feküdtünk le?
-Mert mondtam, hogy meglepetésem van! És ahhoz időben kellett kelni! Képzeld el hogy én kb 3kor feküdtem le, mert amint elaludtál elintéztem a jegyeket, meg mindent!
-Jegyeket? Most már kíváncsivá tettél… hová is megyünk?
-Rómába?!
-Miiiiiiiiiiiiii??? –szaladt széles vigyorra az arcom és lendületből felpattantam az ágyon.
-Tetszik? –mosolyodott el ő is.
-Viccelsz? Nagyon nagyon örülök neki! –öleltem meg a nyakát. –De ez most… ez most komoly?
-Igen!
-Wííííííííííííííí ez az, köszönöm! –adtam egy puszit a szájára majd magamhoz húztam ő meg csak nevetgélt.
-Szóval nyolckor indulnunk kell mert kilenckor indul a gép és oda is kell érnünk!
-Semmi akadálya! –pattantam ki az ágyból és berohantam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megszárítottam és bedugtam a hajsütővasat, amikkel majd szép hullámokat fogok beletenni. Fogat mostam, kifestettem magam, majd kiszaladtam és felöltöztem. Utána visszamentem és megcsináltam a hajam körülbelül fél óra alatt.
Nagy buzgóságomban sajnos az egész házat sikerült felvernem hét órakor, ugyanis az egyik fém tálcát (?) amit le akartam vinni Zayn szobájából mert nem tudtam mit keres itt, leejtettem és lepattogott a lépcsőn. Top formában álltam már hétkor, mikor előmásztak a fiúk a zajra.
-Abia Daniela Lane mi az édes… mit művelsz te kora hajnalban a folyosón… ilyen gyönyörűen…? –csillantak fel Harry szemei mikor végre végig nézett rajtam. Ekkor jött ki Zayn vicsorítva –de közben mosolygott –a szobájából.
-Zaynnel Rómába megyünk! –mondtam neki csilingelő hangon mint egy óvodás kislány.
-Rómába? Minek? –értetlenkedett Harry.
-Jajj Harry ne balfaszkodj már. Vajon minek megy el az ember Rómába a szerelmével?
-Jajj ilyen nyál izét tartotok?
-Nyálhétvégét. Két napra megyünk csak.
-Jaj, valamilyen ruhát össze kéne szednem meg ilyenek!
-Hajrá szívem, időd mint a tenger! Én addig lemegyek reggelizni.
-Jól van, menj csak. –nyomtam egy puszit az arcára és besiettem a szobába.

**

-Harry kopogás nélkül bejött a szobámba úgy, ahogy a folyosón találkoztunk, egy szál alsóban, felső nélkül.
-Szia Harry, segíthetek valamiben?
-Nem mehetsz el vele Rómába!
-Nem? Mi az, hogy nem mehetek el vele? Mégis miért nem?
-Azért, mert én azt mondtam!
-Óh… és mégis mióta érdekel engem, hogy te mit mondasz? –léptem közelebb hozzá és dühös pillantásokkal égettem retináját (uh.. XD)
-Nem mehetsz el vele!
-Nem szabhatod meg nekem, hogy mit csinálhatok, értetted? –emeltem fel a mutatóujjam „fenyegetően”.
-De megszabhatom és te nem is fogsz elmenni vele!
-Nem? Miért mit akarsz csinálni?
-Kezdetnek … -lépett oda az ajtóhoz és bezárta, majd a mosdó felé szaladt a kulccsal.
-Harry! Meg ne próbáld! Harry!- sikoltoztam és próbáltam kitépni a kezéből az ajtó nyitódásához szükséges eszközt.
-Harry engedd el ! Tedd le azt a rohadt kulcsot végre!
-Nem. –ekkor teljes erőmből megrántottam a vállát, ő pedig visszafordult ezáltal és mellkasának feszültem.
-Könyörgöm Harry ne csináld már ezt… könyörgöm… -sírtam el magam és belefúrtam az arcom a nyakába, miután magamhoz öleltem őt. Mélyen dekoltált felsőm miatt mellem a mellkasához feszült. Nem habozott testem összetaperolásához, először a csípőmbe markolt bele jobb kezével, majd bal kezével a fenekembe. Közben a nyakamra hintett apró csókokat.
-Fejezd be! –próbáltam ellökni magamtól erőtlenül.
-Még el sem kezdtem. Elegem van Malik úrból. Elegem van ebből a nevetséges kapcsolatból. Elegem van abból, hogy eljátsszátok a Titanicot vagy Rómeó és Júliát meg a véget nem érő szerelmet. Elegem van ebből a nyálas párkapcsolatnak csúfolt akármiből mikor Zayn kb. életében nem becsült még meg egy nőt sem és legfőképp abból van elegem, hogy állandóan eltaszítasz magadtól, miközben látom, hogy lángolnak a szemeid ha…
-ELÉG! –próbáltam ordítani de még a hangomat sem emeltem fel. Nem bírtam…
-Lángolnak, ha ezt csinálom… -simított végig a lábamon térdtől felfelé és combjaim közé csúsztatta a tenyerét, majd még feljebb. Szemeimet lehunytam és eltátott számon csak egy apró sóhaj távozott. Hamarabb feleszméltem, mint amire számítottam. Meglepődtem saját magamon.
-Elég ebből Harry! Elég! –kiabáltam végre, majd kitéptem a kezéből a kulcsot. Az addigra összekészített bőröndömhöz siettem.
-Abia nem hiszem el, hogy ennyire makacs legyen valaki mint amilyen te vagy!
-Én vagyok makacs? Te nem vagy képes felfogni, hogy szeretem Zaynt! És ha tetszik neked ha nem én elmegyek vele Rómába erre a hétvégére és majd rád fogok gondolni mikor romantikus szexbe átkanyarodik az esténk!  (Nem Zayn helyébe képzeli őt, nem félreérteni:D szerk. megj.) Elegem van belőled! Elég ebből a lelki terrorból! Elegem van abból, hogy azért, mert biztos vagy benne, hogy nem felejtettelek el teljesen, állandóan provokálsz! Felejts már el végre, túl akarok jutni rajtad!
-Szóval tényleg szeretsz… -tényleg. –markolta meg a karomat és magához rántott. Homlokát az enyémhez érintette és teljesen elvesztettem az önkontrollomat. Remegő hangon szólaltam meg pedig eddig olyan határozott voltam…
-Eressz már el, könyörgöm! Ha tényleg szeretsz, vagy ha csak érzel valamit irántam elengedsz! Nem lehetsz ennyire önző, mert a szerelem nem az! A szerelem önzetlen, Harry! Könyörgöm hagyjál már békén! –rángattam ki a karom a gyengéd szorításából, majd az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Kivittem a kis bőröndöt és levittem a lépcsőn. Letöröltem kétségbeesésemben legördülő könnycseppjeimet, megálltam az előszoba tükör előtt, hogy megnézzem elkenődött e a sminkem, de szerencsére nem, úgyhogy bementem a többiekhez a konyhába, akik édesen tömték a fejüket.
Leültem és elkezdtem magamnak készíteni a reggelimet. Közben természetesen fürtöskén járt az eszem. Már nem azért, mert olyan jó amit velem művel, hanem épp az ellenkezője miatt. Szeretem még, persze, hogy szeretem. De ez az érzés már sokkal erősebb Zayn irányába ( direction ♥ :D). Harry sosem becsült meg. Neki mindig is az az egyéjszakás csaj leszek, aki képes volt szüzen belemenni ilyesmibe. El akarom felejteni.
-Kicsim jól vagy? –kérdezte Zayn teli pofival. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Igen, csak… elgondolkodtam picit.
-Azt látom! –mutatott a tányéromra, amin elég érdekes dolgokat műveltem. Lekvárral volt megkenve a pirítós félig, a másik fele pedig nutellával. Mindez nem lett volna nagy baj ha nem tettem volna paradicsomot a tetejére. Niall felnevetett ahogy meglátta.
-Basszus. –nevettem fel én is. Tényleg eléggé elkalandoztam…
Megreggeliztünk, majd mindenkitől érzékeny búcsút véve elindultunk Zaynnel a repülőtér felé. Harry le se jött elköszönni ami nagyon bántott. Nem akartam bunkó lenni vele, de muszáj egy kicsit eltaszítanom magamtól mindkettőnk érdekében. Volt lehetősége, nem élt vele. Ne akkor kapkodjon, amikor már másé vagyok.

-Zayn… be kell vallanom valamit.. –szorítottam meg a kezét mikor már mindketten a gépen ültünk és felszálláshoz készülődtünk.
-Mit, cica?
-Rettenetesen félek a gépektől… Amerikából is hajóval jöttem Londonba!
-Sohasem ültél még repülőn?
-Soha. De nem is nagyon akartam, csak hogy tudd, most is csak azért vagyok itt, mert melletted nem félek semmitől! –pusziltam meg a kézfejét, ő pedig másik kezével megsimogatta az arcomat mosolyogva.
-Ne félj életem, nem lesz semmi baj! Meg sem tudom mondani mennyiszer ültem már repülőn és nézd csak! Még itt vagyok!
*Megkezdjük a felszállást. Kérjük foglalják el helyeiket és kapcsolják be biztonsági öveiket. Kellemes utazást kívánunk, köszönjük, hogy minket választottak!*
-Zayn meg fogunk halni!
-Dehogy fogunk meghalni, gyere! –hajtotta a fejemet a vállára és megpuszilta a hajam. –Nyugi nem lesz semmi! –mosolygott és elkezdte simogatni a hajam. Nagyon megnyugtató volt, bár mikor éreztem, hogy felkap a gép a szívem a torkomba ugrott.
-Már fent is vagyunk! –közölte velem a tényt kis idő múlva Zayn. –Nézd! –mutatott ki az ablakon.

-Csodálatos! –ámultam el a nap sugaraitól rózsaszín árnyalatot kapó égi habcsodákon. Pillanatnyi pánikhangulatom kezdett alábbhagyni.
-Zayn, el kéne mennem a…
-Menj csak, kiengedlek! –mosolygott rám.
-Velem kéne jönnöd… –suttogtam a fülébe egészen közel hajolva hozzá, majd egy apró puszit nyomtam az állvonalára. Elmosolyodott és kicsatolta az övét.
-Kisasszony! –szólt a stewardess hölgynek, aki oda is sietett hamar.
-Kérem!?
-Már fel lehet állni, igaz?
-Igen, fel! –mosolygott kedvesen.
-És… meg tudná mondani… -vett lejjebb hangerejéből Zayn, mire a csajszi közel hajolt hozzánk. -…hogy merre van a mosdó?
-Arra hátrafelé az első kabin!
-Köszönöm!
-Kérem! Esetleg segíthetek még valamiben?
-Köszönjük, nem!
Megvártuk, amíg senki sem figyel, majd Zayn megfogta a kezem és kisurrantunk a mosdóhoz.
-Baszki foglalt! –nevetett fel.
-Remélem nem szart előttünk az a valaki!
-Neeeeeee… -nevetett fel. –Majd befogjuk az orrunkat. –csókolt bele a nyakamba.
-Zayn nee! Meglátnak! –kuncogtam és toltam el magamtól, bár egy kicsit sem volt ellenemre a közeledése.
Végre kiszabadult az illető a mosdóból. Egy pillanatra megijedtünk, mikor megláttuk. Egy nagydarab fószer volt, szemüveges, mindenhonnan folyt róla a veríték és piros pozsgás volt az egész feje.
-Zayn ez tuti kakált! –suttogtam oda neki.
-Nem baj, kibírjuk. –húzot be maga után a wc-be és magunkra zárta.
-Jajj te jó isten ez mit evett? –legyezgettem az orrom előtt nevetve.
-Nem kérdeztem meg tőle. –vágott fancsali képet az elviselhetetlen szagra Zayn, majd elmosolyodott. Nem szóltam egy szót sem, finoman meglöktem és nekidőlt háttal a falnak. rátapadtam a nyakára és sietősen letérdeltem elé. Az övétől kezdtem megszabadítani… vagyis inkább a nadrágjától, csak ahhoz előbb ezzel is meg kellett küzdenem.
-Mikor szállunk le?
-Ööööhm… halászta elő nehezen a zsebéből a telefont. Mikor kikapta megremegett a keze.
-Nocsak. –álltam fel és szájára tapasztottam az enyémet egy heves csókért.
-Még van időnk bőven… -mosolyodott el, mire elment az áram és sötétben maradtunk.
-Na ez nagyszerű… nem látok el az édes kis orrodig sem. –nyomtam egy puszit az említett területre.
-Mit számít nekünk egy kis sötétség. –nyúlt a combom alá és megemelve a falhoz nyomott.

**

-El sem akarom hinni, hogy Rómában vagyunk! –öleltem magamhoz energiával feltöltődve Zaynt miután elhagytuk a repteret a csomagjainkkal.
-Ahaaa… -eléggé le volt fáradva.
-Veled meg mi van édes? A repülőn még olyan friss voltál.
-VALAMI miatt lecsökkent az energiaszintem. –mosolygott rám erőtlenül.
-Pedig fel kell pörgetned magad mert rengeteg mindent meg szeretnék nézni! Indulás előtt kigyűjtöttem! El kell mennünk a Trevi kúthoz, meg kell néznünk a Szent Péter bazilikát, a Navona teret!
-Kicsim, először hazamegyünk és alszok egyet…
-Ne már!
-Egy fél órát legalább!
-Nem nem nem! Majd este alszol!
-Este roman… nem lehet este!
-Mi? Este mi? –csillantak fel a szemeim.
-Este… Róma meccs lesz és meg kell néznem!
-Édes… sose néztél még focit mióta ismerlek…
-Csak mert… öö.. nem volt időm!
-Persze én meg szakállas kurva vagyok!
-Hát ahogy akarod!
-Tessék? –nevettem fel majd fejbe csaptam.
-Nem mondok semmit, majd csak akkor ha eljött az ideje! –mosolygott és elkezdte igazgatni a haját.
-Hagyd már magad te gyogyós! –pusziltam meg őt. –Nem hiszem el, hogy még mindig egyetlen taxi se jött erre!
-Na tessék, ott is van egy! –kapálózott mint egy félőrült, a taxis pedig megállt előttünk.