42. A park

Aloha! Itt az új részecske! :) Jó olvasást! És tettem ki egy szavazást, kíváncsi vagyok mit gondoltok, örülnék ha nyomnátok vamaire :) Puszi x

         Hello mr. Kuki :D♥

Hevesen kapott ajkaim után. Levegőtvenni is képtelen voltam, beleborzongtam érintésébe. Kezét a derekamra csúsztatta, másik arcomon pihent. Csak csókolt megállás nélkül. Beletúrtam a hajába. Megmosolyogta. Belefeletkezdtem egy kicsit a dologba. Könnyeim megindultak és megállíthatatlan patakként gördültek le arcomon. Nem tudom, hogy miért sírtam. Összeszedtem minden erőmet és ellöktem magamtól. Lekevertem neki egy nagy pofont. Szegény lefejelte a szekrényt ami mellett álltunk. Szám elé kaptam a kezeimet és kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy a járomcsontját masszírozza, ami jó eséllyel be fog lilulni neki. Szemei tűzben égtek. Megragadta a kezeimet erősen és lefeszítette a testem mellett. Megint megcsókolt. Felsóhajtottam. Ezúttal azonban nem engedtem neki. Elfordítottam a fejem.
-Könyörgöm Harry hagyd abba!
-Nem tehetem!
-Elég! Elég! –kiabáltam és felfutottam az emeletre, de ő jött utánam.
-Mi ez? Mi ez? Macska- egér hajsza? –mosolygott fülig érő szájjal, de nekem semmi kedvem sem volt, hogy viszonozzam ezt. Nagyon idegesített, hogy üldöz.
-Harry könyörgöm hagyjál már!
-Jó, nem bántalak, csak szeretnék veled beszélgetni. Vagy nem szabad?
-Azt szabad. De csókolgatni nem! –mondtam neki mérgesen.
-Megértettem!
-Vagyis, Harry… kérhetek tőled egy szívességet?
-Amit csak akarsz!
-Vigyél el Zaynhez!
-Ez most komoly? Sajnos nem tudok neked segíteni!
-Mégis miért?
-Mert nem akarom, hogy találkozz vele, ezért!
-Akkor ha te nem viszel el, majd én felhívom, hogy jöjjön ide, ilyen egyszerű! –morogtam.
-Nem fogod! –csavarta ki a kezemből a telefont és becsúsztatta elöl a nadrágjába. –Vedd ki, ha akarod!
-Harry ne csináld már ezt nem vagy 3 éves!
-Ha kiveszed, elviszlek hozzá!
-Fogdossam a farkadat azért, hogy találkozhassak a barátommal?
-Nem muszáj azért, elég ha élvezetből teszed! –húzódott kaján vigyorra a szája.
-Oké, megfogom, ha megígéred, hogy kiveszed onnan nekem és ideadod a kezembe!
-Nem, mert nem tartod be!
-Megesküszöm!
-Ha nem tartod be, lefektetlek! Áll az alku?
-ÁLL az alku… -mosolyogtam az orrom alatt mikor Harry dudorodó gatyájára néztem. –Hihetetlen, hogy te állandóan csak azt akarod…
-Hahaha… kezet rá! –kezetfogtunk, ő pedig kivette a telefont a gatyájából. Kivettem a kezéből és jól a lába közé csaptam.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
-Alku letudva, hozzáértem! –röhögcséltem, majd kiszaladtam a házból. Bezártam az ajtót, hogy Harry ne tudjon követni, bár azt hiszem, ez most amúgy is aligha menne neki. Kikerestem Zayn telefonszámát, majd tárcsázni kezdtem. Gyorsan kinyomtam, mielőtt pittyegett volna. Visszamentem a házhoz. Kinyitottam és bementem. Harry az ajtót támasztotta.
-Hajlandó vagy elvinni hozzá?
-Hajlandó… nem sok örömöm van benne, de ha neked ez kell…
-Igen, nekem ez kell, látni szeretném őt!
-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá! –hirtelen elkapta a kezem és a lába közé nyomta.
-Mit csinálsz Harry?
-Ezzel még az adósom voltál!
-Nem, most már te vagy az én adósom!
-Szó sincs róla, te nem megfogtad szegény kicsi csillagomat, hanem megütötted! Gyalázatos!
-Jól van ne hisztizz! Inkább vedd a cipődet és menjünk! –parancsoltam rá alkalmi sofőrömre, aki nagyon gyanúsan vigyorgott.
-Szóval, hol álltál meg?
-Taxival jöttem! –húzta ki magát.
-Harry! De egy kis mocsok vagy! –nevettem fel. –Akkor most emeld fel a telefonod és hívj értünk valakit!
-Már is, asszonyom!



A szállodában…

-Zayn! Zayn! Nézd kit hoztam!
-Mit ordí… -állt meg a lépcső tetején, mikor észrevett. –ABI! –lerohant a lépcsőn és erősen magához ölelt. Viszonoztam az ölelését, hiszen úgy hiányzott már. Pedig csak két napja nem találkoztunk, mégis. Erősen tapadtam felsőtestéhez, és éreztem a bordáit, ahogy az enyémekkel összecsúszkálva fájdalmat okoznak, de nem érdekelt. Soha nem akartam többé elengedni őt. Egy kicsit eltávolodott tőlem és ajkait az enyémekre tapasztotta. Hevesen megcsókolt rövidebb ideig.
-Zayn, kérlek, menjünk le a parkba, jó? Szeretnék veled kettesben maradni. –néztem angyalian csillogó szemeibe.
-Ahogy szeretnéd! –mosolyodottt el és megfogva a kezem kivitt az ajtón.

Lementünk a lifttel a földszintre, majd lassan sétálva kibattyogtunk a szállodából. Meg sem álltunk a parkig és közben egy pillanatra sem engedtük el egymás kezét.
Elsétáltunk a tóparthoz és leültünk a padra.
-Most már elmondod miért jöttél vissza? –kérdezte.
-Mondanom kell?
-Örülnék neki. –nem válaszoltam, csak finoman megcsókoltam. –Ezért!
-De most ezt nem értem! Nem úgy volt, hogy időre van szükséged?
-De, de rájöttem, hogy nem bírok egy percet sem tovább nélküled, Zayn!
-Örülök, hogy ezt mondod, mert nagyon hiányoztál már!
-Pedig csak 3 napig voltunk külön!
-Igen tudom, de mégis… -mosolygott, és megpuszilt.
-Egyébként Harry honnan tudta meg, hogy hol lakom?
-Miért megtudta? –kerekedtek ki a szemei.
-Hát eljött a lakásomba.
-Ez fura, mert csak én szedtem ki Letiből, vagyis… várjunk csak…
-Leti elmondta neki! –fintorogtam. –Minek kell neki mindig beleütni az orrát mindenbe… elhiszem, hogy jót akar, de ezzel csak inkább ártott nekem, mint segített!  a fő, hogy itt vagy velem végre! –mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig szájon puszilt.
-Egy örökkévalóságnak tűnt ez a pár nap nélküled! Ne csinálj ilyet többé, rendben? Vagy legalább mondd el, hogy hová mész, mert majdnem belepusztultam! –hajtotta vállamra a kis fejét én pedig elkezdtem simogatni az arcát, ami meglepően puha volt neki.
-Borostagyilkos! –mosolyodtam el.
-Nem jó?
-Nekem mindenhogy tetszik! –nyomtam egy puszit az arcára.

Egy kicsit itt ücsörögtünk, aztán Zayn felállt és lesétált a tó partjára. Követtem őt.
-Nézzük meg van e benne hal! –hajoltam közelebb a vízfelszínhez, hogy beleláthassak, mikor ő meglökött hátulról és beleestem a vízbe. Mikor felértem a vízfelszínre nagy levegőt vettem és nagyon morcosan néztem rá, miután kisodortam a hajamat az arcomból.
-Ez meg mire volt jó? Mire? –sikkantottam elfúló hangon, ő meg csak nevetett megállás nélkül.
-Gonosz vagy Zayn Malik, de várd csak ki a végét! –másztam ki a tóból és üldözőbe vettem őt. Épp annyi távolságra volt előttem, hogy lendületből futás közben rá bírtam vetődni a hátára. Szóval meg is tettem. Mindketten a földre estünk.
-Aaaaaaaa… ez mire volt jó? –nézett rám fájdalmasan nevetve.
-Arra, hogy megtanuld a leckét, kisóvodás!
-Mit, hogy nem szabad belökni kiscsajokat a vízbe? Ugyan, mami! –megfordítottam őt, így szembe kerültem gyönyörű mogyorószemeivel, melyek pajkosan mosolyogtak.
-Te kis lókötő! –koppintottam az orrára, mire picit elemelkedett a földtől és megcsókolt. Finoman beszívta alsó ajkamat, melytől kellemes bizsergés árasztott el. Hogy a francba tud ilyen szenvedélyesen csókolni…
-Most tiszta víz lettem tőled lókötő! –nevetett fel.
-Én lettem először vizes miattad! –böktem a mellkasába. Hirtelen lefagyott a mosolya és olyan kedvesen nézett rám. Megsimogatta az arcom.
-Fogalmam sincs mi lenne velem nélküled. –suttogta, majd megpuszilta a kezemet. –Szeretlek…
-Én is téged Zayn! –mosolyogtam. –De menjünk fel mert megfázunk!