34. Kérlek...

Sziasztok! Meghoztam az új részecskét! :) Jó olvasást! :)

Eltakarta a szemem, szóval igazából fogalmam sem volt, hogy merrefelé visz. Sötét is volt, és csak annyit tudtam, hogy párat lépcsőzni kellett, mert mindig szólt, nehogy pofára essek.
-És most figyelj. –állt meg velem. –Lépcső. Lépcső. Lépcső. Lépcső. –lépkedtem folyamatosan nagyokat.
-Itt is vagyunk! Ki ne merd nyitni a szemed! –engedte le kezeit az arcom elől, de én azonnal kinyitottam. Egy ajtó előtt álltunk szóval nem igazán tudtam meg semmit sem.
-Hééééj!
-Jól van na már nem bírom, nagyon kíváncsivá tettél! –ekkor közelebb lépett és megcsókolt. Háta mögé nyúlt és lenyomta a kilincset, majd visszament a hátam mögé és eltakarta a szemem.
-Naaa!
-Muszáj, csaltál! –kezemmel eltoltam az ajtót és elindultunk. –Lefelé két lépcső! –éreztem, hogy valamilyen kavicsos úton kell mennünk és össze vissza botladoztam a magassarkúmban.
-Zayn ez így nem jó, nem bírok menni rendesen!
-Felemellek, ha megígéred, hogy nem csalsz! Szeretném, ha nem rontanád el a pillanatot!
-Megígérem!
-Biztos?
-Biztos. –mosolyodtam el. –Ha eddig bírtam most is fogom! –mikor levette a kezét a szememről erősen összeszorítottam a szemeimet, hogy véletlen se lehessen sejtésem arról, hogy hol vagyunk. Nem is jöttem rá, csak arra, hogy valahol szabad téren, mert éreztem a kellemes hűvös szellőt amint a bőrömet cirógatta.
Felkapott, és elindult velem. Nem vitt túl messzire, letett. Megint belehuppant a cipőm sarka a földbe, de ezúttal egy sokkal lágyabb, finomabb anyagba. Homokra tippeltem, de nem voltam benne biztos.
-Kinyithatod! –már alig vártam, hogy ezt mondja. Kipattintottam a szemeimet, és majdnem elolvadtam a látványtól. Egy medence partján álltunk, ami homokkal volt körülvéve, a homokban pici gyertyák voltak.
-Egyem azt a romantikus fejedet! –fordultam felé és megcsókoltam.
-Nagyon nyálas? –húzta el a száját.
-Nem, ez gyönyörű! –szöktek könnyek a szemembe, ahogy visszapillantottam a helyre. Olyan szép volt minden.
-Meg akartam tartani a mai sellő napodat. Bocsi. De fürödni fogsz! –mosolyodott el.
-Nem hoztam fürdőruhát.
-Nem is kell ide fürdőruha, senki sem fog minket itt meglátni! Nézz csak le! De én nem merek, tériszonyom van!
-A tetőn vagyunk?
-Igen, de ide csak különleges vendégeket engednek fel. –mosolyodott el és elkezdte gombolni az inget magán.
-Neee! –ordítottam rá úgy, hogy szerintem még 3 utcával arrébb is hallották.
-Most mi…? –ekkor odaléptem és én kezdtem el gombolni. Fentről lefelé gomboltam, és minden egyes gomb után egyre lejjebb puszilgattam a felsőtestét, mire ő csak hangos sóhajokat adott válaszul. Letérdeltem elé és úgy próbáltam szabadítani a nadrágjától, közben addigra teljesen kigombolt ingét lehúztam a vállán, szóval csak a karjai tartották magán. Köldöke körül puszilgattam, és mire lehámoztam róla a nadrágot kicsi Zayn felébredt.
-Abba ne hagyd! –nyomtam még pár csókot a hasára, hogy nyeregben érezhesse magát, majd felálltam mint aki jól végezte dolgát. Egy egyszerű mozdulattal letoltam magamról a ruhát és a bugyit, majd belemerültem a medence meleg vizébe, ami olyan jó meleg volt, hogy gőzölgött, pedig volt vagy 20 fok még így este is. Zayn sóvárogva nézett rám, miközben ott állt félig levetkőztetve. El kellett nevetnem magam, majd lemerültem a víz alá.





Harryszemszöge:

Este 9… már tök sötét van és itt vagyok egyedül. Se Liam se Louis se Niall… de aki a legjobban hiányzik az mégsem ez a 3 fiú, hanem a negyedik. Vagyis inkább akivel most ő van. Fogalmam sincs, hogy mi van mostanában velem. Elhatároztam, hogy nem szeretek bele senkibe, mert előbb utóbb úgyis csalódnom kell majd valakiben. Miért érzem most úgy mégis, hogy őt tényleg megszerettem? Mikor kimondtam neki anno még én magam sem hittem el, amit mondok. Talán csak azért mondtam neki, mert tudtam, hogy ezt akarja hallani ahhoz, hogy megkaphassam őt egy menetre… tudom, hogy parasztság, de valami ilyesmit éreztem. Most meg egyáltalán nem hiányzik a teste… na jó, talán túloztam egy kicsit. Kinek ne hiányozna egy olyan nő, aki erotikus, szexi és egy (élvezhetően) vadmacska az ágyban és nem úgy, hogy kaparófának néz mint egy macska a kanapé alját… mit csinálhatnak most… miért bénáztam el mindent? Már nagyon bánt… Amíg én folyton beszólogattam neki, addig Zayn bókolt neki, amíg én folyton megbántottam Zayn megnevettette, amíg én nem becsültem meg, Zaynnek ő lett a minden. Egy seggfej vagyok… gondolatmenetemből a telefonom pittyegése rezzentett ki. Felnyúltam érte az éjjeliszekrényemre. Üzenet Caroline-tól… „Kicsikém ez a Roger egy seggfej volt. Nagyon hiányzol! Jó lenne találkozni.”
-Nem, nem lenne jó! –mondtam ki hangosan, majd ledobtam magam mellé az ágyra a telefont.
-Harry! Harry! –hallottam meg Niall hangját, amint felfut a lépcsőn és berohan a szobámba.
-Mi történt veled?
-Ráérsz egy kicsit amíg senki más nincs itthon?
-Most értél haza?
-Igen… szóval?
-Persze, mondd csak! –ültem fel törökülésbe és minden figyelmemmel a szöszire koncentráltam.
-Tudod elég kínos ez nekem, de… várjunk csak, először is két dolgot szeretnék veled megbeszélni!
-Figyelek! –mosolyodtam el halványan.
-Az első az, hogy… Miért ilyen furcsa velem Lou ma? Tök ideges volt meg lekezelő vagy én nem is tudom.
-Ne is foglalkozz vele. Szőtt egy idióta elméletet miszerint te drogozol.
-Mi?
-Hát tudod azok a vitaminok amiket Zayntől szedtél… nem azok voltak, hanem valamilyen drog. Állítom, hogy Zayné, de Lou ragaszkodik hozzá, hogy te Zaynre akarod kenni az egészet.
-De ez nem igaz!
-Én nagyon jól tudom! Zayn kapkodott valamit és be is fogom bizonyítani, hogy megvédjelek téged a rágalmaktól!
-Köszi… -mosolyodott el én pedig megütögettem a vállát.
-És mi lenne a másik?
-Hát.. van egy lány, aki nagyon tetszik és… Harry kööööönyörgöm segíts! Hogy hódítsam meg? Te mindent tudsz a csajozásról és…
-Hát Niall nem biztos, hogy jól teszed, ha rám hallgatsz!
-Én bízom a tapasztalataidban mert olyan sok szép jó csajod volt már!
-Igen a legutóbbi aki tényleg jelentett nekem valamit most a haverommal jár mert én egy seggfej voltam és megcsaltam mindenkivel…
-Na de csak felszedted valahogy! Abban tudsz nekem segíteni, hogy hogyan közeledjek felé! Utána már úgy is minden megy magától! Kééééérlek! –nézett rám csillogó szemekkel. Olyan aranyos volt, hogy hozzám jött segítségért. Pedig ha tudná, hogy csak felszedni tudom őket, de megtartani nem…
-Az a baj, hogy te teljesen más vagy mint én… vagyis inkább ez a nagy szerencséd, szöszi!
-Miért?
-Nem hiszem, hogy be tudnál úgy csajozni, ahogy én szoktam!
-Csak mondd el, hogy hogy szoktál!
-Legyél spontán és természetes. Ne aggodalmaskodj azon, hogy mi van, ha nem tetszel neki. Azt úgyis megtudod, de ha előre rágörcsölsz akkor csak hülyét csinálsz magadból, a gyávákat meg senki se csípi, ez tény…
-Ennyi?
-Körülbelül. És ne nyomj neki ilyen hülye hódító dumákat, hogy szép a szemed szopj le, de finomabb változatokat se, mert ezek már gyengék…
-Köszönöm! –ugrott a nyakamba. Mit is? Semmit se mondtam neki… Kirohant a szobámból és a bejárati ajtó csapódásából  hallottam, hogy a házból is. Remek. Megint egyedül vagyok a gondolataimmal.
Felvettem a telefont az ágyról és elkezdtem nyomkodni. Muszáj írnom valamit Abinak, mert megbolondulok.




Abia szemszöge:

A falnak voltam préselve Zayn által és hevesen csókolt. Nem tudom elmondani milyen boldog voltam abban a pillanatban. Semmire sem tudtam gondolni csak rá. Nem csináltunk semmi OLYAT idebent, csak smároltunk és beszélgettünk.
-Abi, nem tudom, hogy neked is ez e a megfelelő pillanat, de már olyan régóta szeretnélek megkérni valamire! Vagyis inkább kérdeznék valamit, ami inkább egy kérés, csak…
-Mondd! –mosolyogtam rá kíváncsian.
-Hát szóval úgy gondoltam, hogy ma kérdezem meg mert ez olyan tökéletesnek tűnik és…
-Igen? –mosolyogtam.
-Hát csak, hogy… nem merem. –csukta be a szemét és az alsó ajkába harapott.
-Naaaaa… -emeltem fel az állánál fogva a fejét és mélyen a szemébe néztem, másik kezemmel a pofiját simogattam. –Bátorság! Nagyon szeretlek! –suttogtam, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Ő elmosolyodott, vett egy nagy levegőt, majd ezzel az egy levegővel eldarálta a következőket:
-Tudom, hogy nagyon kevés időt hagytam neked és tudom, hogy van ezer és ezer gondod, meg minden, de én rájöttem, hogy nagyon szeretlek és…
-És? –mosolyogtam. Nagyon izgultam már.
-Kééérlek mondj igent!
-Ha tudnám, hogy mire...
-Lennél a barátnőm?
-A… barátnőd? –éreztem, hogy a szívem össze vissza ugrál és ki akar törni a helyéről.
-Igeeeeen… -mosolygott angyalian rám.
-Én lennék a legboldogabb, ha a barátnőd lehetnék! –öleltem magamhoz és könnyek szöktek a szemeimbe.


Igazán nagyon jó estét töltöttünk odakint a medencében Zaynnel. Olyan jó, hogy most a barátommal kézenfogva törölközőbe csavarva, kezünkben a ruhánkkal, nevetgélve jöttünk vissza a lakosztályba. Beléptem az ajtón és tátva maradt a szám. Az asztal gyönyörűen feldíszítve, megterítve, pezsgőspoharak, miegymás.
-Zayn ez…
-Sejtettem, hogy igen lesz a válaszod!
-Na és ha nemet mondtam volna? –mosolyogtam.
-Nem mondtál volna nemet.
-Mitől vagy ebben ennyire biztos?
-Éreztem. Nevezzük amolyan férfi megérzésnek. –mosolyodott el. Tényleg nem mondtam volna neki nemet…
-Én addig bemegyek a szobába és felöltözöm jó? –néztem végig Zaynen, aki épp a ruháit kapkodta magára. Az enyém piszkos lett, mert ahogy levettem magamról egy virágágyásba repült.
-Jól van addig én töltök pezsgőt. –mosolygott rám én pedig arcon pusziltam és besiettem a szobába. Megnéztem a telefonom nem e keresett valaki. Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy Harry hagyott egy üzenetet.
„Kinézek az ablakon, látom a holdat ragyogni, arcomon könnycsepp végig akar folyni. Ha most megkérdeznéd, mi a bajom, csak annyit mondanék: hiányzol nagyon…” –ezt nem hiszem el. Arcom eltorzul. Összeszorítottam az öklömet, majd egy erős mozdulattal falhoz csaptam a telefont, ami darabjaiban hullott a földre. Térdre rogytam és halkan elkezdtem bőgni, hogy Zayn meg ne hallja. Kb. fél percig így voltam, majd odamentem a telefonhoz, hogy megnézzem használható e még. Összeraktam és bekapcsoltam. Működött. Könnyeim megállíthatatlanul hullottak. Elegem van Harryből. A francba is, mikor már kezdem elfelejteni egyből jön valamivel, ami miatt újra görcsbe rándul a gyomrom. Összeszedtem magam egy kicsit. Letöröltem könnyeimet és felöltöztem. Mosolyt erőltettem az arcomra, úgy lépem ki a szobából. Nem sokáig kellett erőltetni, mert mikor megláttam Zaynt el kellett mosolyodnom. Épp a kikészített sütikből tömött a fejébe, de ahogy megköszörültem a torkomat megijedt és belenyomta a habos finomságot az arcába. Az orra tiszta krém lett, meg a pofija is. Odamentem hozzá nevetve és letörölgettem ujjaimmal a krémet.
-Kismalac!
-Nem is ! De olyan finom volt! Te meg itt ijesztgetsz engem! –nevettünk már mindketten.