45. Komolyan gondolod?

Sziasztok bogyócskák! :) Itt az új rész!  Jó olvasást! :)

Feküdtem az ágyon és az elmúlt másfél órára gondoltam… igen, másfél órán keresztül szórakoztattuk egymást Zaynnel. Életem leggyengédebb, legromantikusabb és legszenvedélyesebb éjszakája a mai pedig még szinte csak most kezdődött. Zayn édesen szundikált, a feje a hasamon pihent, én pedig a haját csavargattam a mutató és a középső ujjam közt. Fel kellett nevetnem… azon járt az agyam, hogy vajon mitől ilyen selymes a haja, hány flakon balzsamot nyomott rá… próbáltam visszafojtani a kuncogásom, nem akartam, hogy a hasam rázkódásától felébredjen, olyan édesen aludt. Végigsimítottam éjfekete fürtjein, és ahogy a mély álomba merült kis arcocskáját vizsgáltam mosolyra húzódott a szám. Annyira boldog voltam, mint talán még sohasem.
Kopogtattak hirtelen az ajtón, mire Zayn magához húzott és megmocorgott. Megsimogattam a haját nyugtatásképpen és magamra húztam az egyik nagyobb párnát.
-Bocsánat, jöhetek? –suttogott be az ajtón valaki, hangjából ítélve Liam.
-Gyere csak.
-Ne haragudj. –mosolyodott el szemügyre véve a meztelenségemet. –Úgy látom minden rendeződött. –még mindig utalóan vigyorgott, mire nekem is el kellett mosolyodnom.
-Hát igen, köztünk minden rendben. –simítottam végig Zayn karját, de ő meg sem mozdult, csak aludt édesen.
-Jól van, csak ennyit akartam. És, hogy szerintem menj vissza Harryhez mert ez elég nagy kicseszés vele szemben. –kacsintott rám Liam.
-Jajj tényleg, Harry… nekem akart segíteni én meg ott hagytam őt… visszamegyek hozzá…
-Okos kislány. Na megyek. Lefekszem aludni. Jóéjt!
-Köszi Liam. –mosolyodtam el.
-Szóra sem érdemes. –viszontozta a mosolyt, majd kiment.

Megpróbáltam megfogadni Liam tanácsát, ezért óvatosan felemeltem Zayn buksiját a hasamról és kimásztam alóla. Egy párnával helyettesítettem magam, és meglepődve vettem észre, hogy meg sem rezdült az akciómra. Két dolog történhetett vele; 1: nagyon lefárasztottam –és itt most kicsit el is pirultam- 2: nagyon sokat sírt és attól merült ki. Ez velem is előfordult már egy párszor. Mindegy, a lényeg ugyan az, rettentő hamar elájult a kis lelkem. Végigsimítottam a hátán és a lapockájára adtam egy puszit. Megsimogattam a fejét és –az addigra már felöltözött állapotomban -elhagytam a szobát.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, majd kiléptem a lakosztály ajtaján és elfutottam a liftig.



Taxival jöttem haza, és úgy tűnik senki sem vett észre semmit abból, hogy eljöttem itthonról. Legalábbis azt hittem..
Beléptem a sötét házba és próbáltam a legkisebb hanggal felmenni a lépcsőn, de előtte át kellett mennem a nappalin, ahol recseg a parketta.
-Hol voltál?
-Jesszusom Harry! A szívbajt hozod rám! –kaptam a szívemhez, nagyon megijesztett.
-Malik… -nevetett lesajnálóan.
-Mi van vele?
-Nála voltál.
-Minek hazudjak…
-És kibékültetek.
-Így van. –bólogattam.
-Nevetséges.
-Mi ebben a nevetséges? –háborodtam fel egy picit.
-Az, hogy teljesen mindegy, hogy mit művel, vagy mit titkol el előled te nem bírsz neki ellenállni. Mindegy hogy kivel kefél a hátad mögött, vagy mindegy mit tesz más lányokkal, te még nemhogy megbüntetnéd, megjutalmazod!
-Ne beszélj hülyeségeket, Harry. Az igazság az, hogy nem csalt meg engem!
-Igen? És ebben hogy lehetsz olyan biztos?
-Mert Sophie beismerte!
-És ha csak azért ismerte be neki mert annyira szar volt Zaynt szomorúnak látnia?
-Én érzem, hogy így van… érzem…
-Persze. Szar is lehet ha nem lehetsz teljesen biztos benne, mert az egyik ott verhet át ahol akar a másik meg nem emlékszik rá mert telenyomta magát drogokkal. Fasza kapcsolat…
-Miért vagy ennyire bunkó, Harry? Akkora probléma az ha szeretek valakit és megpróbálok bízni benne?
-Túlságosan naiv vagy! Nem minden az, aminek látszik!
-Lehet, hogy túl naiv vagyok. Mondjuk nem értem, hogy miért… annyira hihetetlen lenne, hogy nem mindenki olyan mint te?
-Abia…
-Hogy nem mindenki azért él hogy minél több nőt skalpoljon meg? Ez annyira fura?
-Elveted a sulykot!
-Olyan fura, ha valakinek van szíve és nem csak a farkával képes szeretni? Ha valaki normális? Utálom a természetedet Harry. Irigy vagy, ha másnak jobb mint neked, pedig te vagy az egyetlen, aki tehet arról, hogy szar az élete!
-Igazad van.. –mondta szinte suttogva. Basszameg …
-Harry, én…
-Most hazamegyek. Örülök, hogy kibékültél Zaynnel. –nem teheti ezt velem… inkább ordítson, vagy valami, de ez a csendes beletörődés nem tetszik. Rettenetesen érzem most magam… Felment az emeletre és felöltözve tért vissza pár percen belül.
-Harry, sajnálom, kérlek! Kicsit elvetettem a sulykot, ne haragudj, kérlek! Nem gondoltam komolyan!
-Nagyon is komolyan gondoltad, Abia… de hagyjuk. –megfogtam a karját, mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Harry kérlek ne menj el! Nem akarlak elveszíteni! –gyűltek könnyek a szemeimbe és a tarkójára csúsztattam a kezemet, majd közelebb húztam magamhoz és a homlokomat az övéhez nyomtam.
-Nem biztos, hogy kettőnk közül én vagyok a nagyobb bunkó, Abia.
-Tudom, hogy paraszt voltam de tényleg csak a méreg beszélt belőlem! Kérlek! –nyomtam egy puszit az arcára.
-Ha lesmárolsz esküszöm befújlak Zaynnél. Nem járja ez, hogy féltékeny vagyok mert végigdugtad vele az estét, megsértesz, utána meg jössz hozzám. Elég! –fejtette le a kezeimet magáról egy határozott mozdulattal.
-És miben volt másabb mikor te tetted ugyanezt?
-Elég szar módját választottad a békülésnek ha tovább sértegetsz!
-Nem akarlak sértegetni, csak nem értem mi a bajod?
-Az, hogy nagyon megbátottál… szerinted nekem nincsen szívem? Jó… ez talán kicsit szirupos lett, de hidd el, hogy tudok szeretni. Képes vagyok rá! És nem mindenki csak egy dugásra kell! Szeretlek! Szerelmes vagyok beléd mint egy idióta és csak várok és várok, hátha te is egy nap viszontszeretsz majd. Kettőnk közül nem én vagyok az akinek mindig a kaland kell…
-Persze most fogd rám, hogy én kúrok mindig félre!
-Nem ezt mondtam, de undorító amit Zaynnel és velem művelsz! Tudom, hogy mindkettőnket szeretsz, de akkor is. Egyik nap én a másik nap ő? Hogy mertél egyáltalán felháborodni azon, hogy „megcsalt”?
-De nem csalt meg!
-De ha megtette volna… milyen jogon? Mikor te összevissza flörtölgetsz mindenkivel aki egy kicsit is jobban néz ki az átlagnál. Lehet, hogy én szívtelen vagyok, de te meg egy ribanc! Ribanc voltál, ribanc leszel és az is maradsz örökre… Zaynt sajnálom csak, hogy egy ilyen olcsó lotyót tart a barátnőjének! –lekevertem neki egy nagy pofont és elsírtam magam.
-Igen, azt hiszed ez mindent megold, igaz? Verekedsz állandóan és közben nem érzed a tetteid súlyát, mindig mindenért másokat hibáztatsz! Néha magadba kellene nézni! –fogta le a testem mellett a karjaimat én pedig felnyögtem.
-Most mi van? Valld be, hogy élvezed! Csak valld be!
-Harry félek tőled… félek…
-Miért félsz tőlem? Mikor bántottalak? Már egy csomószor megérdemelted volna mégsem tettem meg soha.
-Erőszakos vagy és ezt nem szeretem. Nem szeretem ha durva vagy…
-Pedig csak ezt tudod kiváltani belőlem. Egy vadállatot aki folyton őrjöng. Pedig tudnék… -engedte el a csuklómat és lágyan végigsimított a kezeimen. Libabőrös lettem. -…tudnék veled gyengéd is lenni. Csak egyáltalán nem érdemled meg. Nem tudom felfogni hogy vársz tőlem tiszteletet és megbecsülést, mikor még önmagadat sem tiszteled.
-A kurva életbe Harry szerelmes vagyok mindkettőtökbe! –kezdtem el ütögetni a mellkasát és bömböltem mint egy idióta. Nem szólt semmit, csak mosolyra húzódott a szája. Halvány, de mégis diadalittas mosoly volt. Szüntelenül engem bámult és hallgatott.
-Most meg mit bámulsz? Elvileg tudtál róla…
-Nem is sejtettem… csak blöfföltem. De így már mindent értek… most pedig elmegyek. Hisztigép…
-Azt hiszed, hogy csak úgy itthagyhatsz?
-18 éves vagyok. Saját jogaim vannak. Nem hiszem, hanem tudom, hogy „csak úgy” itthagyhatlak…
-Nem fogsz itthagyni. –szóltam utána, ő pedig megállt, de nem fordult vissza, csak hátranézett.
-És mégis miből gondolod te ezt?
-Mert kívánsz engem te idióta barom… te seggfej…
-Abia… -komoly fejet vágott, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.
-Mit mondogatod a nevem? Ne koptasd feleslegesen! Tudod, Isten nevét…
-Fejezd be te riherongy!
-Hallgass te kurva!
-Elég… elég! –lépett közelebb hozzám.
-Nem lesz semmi se elég!
-Te akartad. –húzott magához erősen. Olyan erősen és gyorsan tapadt a számra, hogy a foga hozzákoccant az enyémhez, azzal a bökkenővel, hogy középréselődött a szám is. Hevesen csókolt, miközben megéreztem a vérem fémes ízét. Erőteljesen ellöktem magamtól.
-Mit csinálsz te idióta?
-Megcsókoltalak. És most elmegyek. Csakhogy nehogy már neked legyen igazad…
-Mindig az idősebbeknek van igazuk!
-Nem kell úgy felvágni azzal a 2 évvel. És ettől még nem vagy több nálam. A szádra meg majd figyelj ha Malik úrhoz mész! Találj ki valami megfelelő kifogást. Ne kelljen szégyenkeznie a ribanc barátnője miatt.
-Ezt most komolyan gondoltad?
-Nem, viccelek. Szégyelld magad!
-Bunkó. –gyűltek megint könnyek a szemembe miközben a vérző sebemet fogdostam. Ahogy végigfuttattam az ujjaimat a vörös folyadéktól beszínezett bőrömön fel kellett szisszennem. Eléggé fájt. Mocsok Harry, meglátjuk mi lesz ebből! Tudod, az nevet, aki utoljára nevet! És itt garantáltan én fogok utoljára nevetni!