36. Füstbe ment terv(ek)

Sziasztok! :)!  6000 oldalmegjelenítés! Nagyon örülök, hogy sokan olvassák a blogomat. Örülnék néhány visszajelzésnek! :) Itt az új rész! Szerintem elég érzelgős lett, olyan melankólikus kicsit, de remélem nem lesz unalmas. :) Jó olvasást!  

-Kicsim…
-Igen?
-Szerettem volna tőled kérdezni és kérni is valamit!
-Micsodát?
-Hát, ha már így szóba jött reggel… mit álmodtál ami ennyire felzaklatott?
-Borzalmas volt Zayn, ne is menjünk bele!
-De úgy mégis…
-Jó, én elmondom, ha ennyire akarod, de…
-Szeretném. –simogatta meg a kézfejemet mire halványan elmosolyodtam.
-Hát álmomban felébredtem reggel, mit sem sejtve megfordultam, hogy megcsodálhassalak, erre Harryvel találtam szembe magam. Mikor megkérdeztem tőle, hogy te hol vagy és ő mit keres itt azt mondta, hogy te Bradfordban vagy a családodnál mert rájöttél, hogy te Sophie-t akarod nekik barátnődként bemutatni és nem engem, és hogy azért küldted ide Harryt mert „tudod, hogy szerelmesek vagyunk egymásba”… aztán nyomult rám és Niall felhívott közben, hogy Harry megölt téged és most én következem, erre Harry kiverte a kezemből a telefont és akkor felordítottam, hogy Zayn ne…
-Fura. –mosolyodott el.
-Mi fura?
-Hát ez olyan mintha előre megéreztél volna valamit. –szüntelenül mosolygott, ami megijesztett.
-Ezt meg hogy értsem?
-Úgy, hogy este amíg te lezuhanyoztál lefekvés előtt felhívtam anyát és elmondtam neki, hogy barátnőm van. Ő meg erre azt mondta, hogy vigyem el bemutatni. –Basszus… -Persze csak ha te is akarod, és nem muszáj azonnal, ahogy neked jó lesz. –mosolygott még mindig, olyan jókedvűnek tűnt, hogy kierőltettem az arcomra én is egy vigyort. Mielőtt félreértené bárki is, nem azért nem örültem ennek, mert nem gondolom komolyan Zaynnel és nem szeretem eléggé ahhoz, hogy találkozzak a szüleivel, épp ellenkezőleg. Rettenetesen félek, hogy nem fogok nekik tetszeni. De leginkább attól, hogy az apukájának nem fogok tetszeni. Tudom, hogy abban az országban, ahonnan az apukája szülei származnak az én munkámért megölik a nőket… Biztosan el fog ítélni ezért, és már ha erre gondoltam gombóc ugrott a torkomba.
-Mi a baj szívem, úgy elkomolyodtál!?
-Csak… lehetek hozzád teljesen őszinte?
-Persze…
-Remélem nem sértődsz meg, csak…
-Csak?
-Nem tudom, hogy tényleg jó ötlet e ez… rettenetesen félek, hogy nem leszek a szüleid számára elég jó neked…
-Jaj, kicsim ne aggódj emiatt! Imádni fognak… de különben is… nekik akarsz megfelelni vagy nekem?
-Hát azért nem utálnám, ha szeretnének! –mosolyodtam el.
-Szeretni fognak, hidd el! És egyébként is, nekem teljesen megfelelő és tökéletes vagy! De figyelj…  –húzott az ölébe, én pedig átöleltem a nyakát. –Nem azt mondtam, hogy most azonnal. Alig randizgatunk egy hónapja. Meg különben is még csak tegnap jöttünk össze. Nem kell elsietni semmit sem. Majd ha már te is úgy érzed, hogy készen állsz erre, akkor elviszlek hozzájuk, mert anyu úgy is addig fogja rágni a fülemet. Tegnap eldicsekedtem neki és ha nem tett fel egy perc alatt egymillió kérdést rólad, akkor egyet sem. –nevette el magát.
-Segítség, miket kérdezett?
-Hát sok mindent, például, hogy írjalak le külsőre, hogy hány éves vagy, a szüleiddel élsz e, hogy mivel foglalkozol…
-Jesszusom és te erre? –egy pillanatra megállt bennem az ütő.
-Hát elmondtam neki, hogy te vagy a leggyönyörűbb a világon, minden külső tulajdonságodat leírtam, mondtam neki hogy nagyon kedves és aranyos vagy, valamint elmondtam neki, hogy egy évvel idősebb vagy nálam és hogy egy bárban dolgozol.
-És azt is elmondtad neki, hogy mivel foglalkozom?
-Nem, úgy gondoltam ez a te magánügyed, és mivel nagyon nem akartad, hogy tudják, ezért úgy voltam vele, hogy majd elmondod te, ha akarod, de ha nem, akkor nem. –mosolygott.
-Akkor csak ennyit mondtál, hogy egy bárban dolgozom?
-Igen, csak ennyit.
-És rá sem kérdezett, hogy mit csinálok a bárban? Mert azért gondolj csak bele mennyi mindent lehet ott csinálni. Lehetek pultos, táncosnő, prostituált…
-Prostituált… édesem ne már… -nevetett fel.
-Jól van na, csak… nagyon aggódom, hogy el fognak tiltani tőlem, vagy valami.
-Nem fognak eltiltani. Nem is igazán tudnának, nem velük élek…
-Csak ne tagadjon ki apukád, vagy valami.
-Dehogy is! Nagyon szeret engem… ha eleinte nem is örülne neki nem durrogna sokáig az ügyön addig amíg a média nem beszél erről, márpedig az nem fog…
-Sosem lehet tudni, mi van, ha valaki kiteregeti a sajtónak? Valaki aki odajár? Tudod mennyi pénzt kapna ezzel?
-Majd megoldjuk ha így lenne, ne félj! –puszilta meg a számat. –Egyébként van mára valami terved, hogy hová menjünk? Mert tegnap valaki kedvéért végig kellett mennünk egész Rómán… -morcoskodott, de rákoppintottam az orrára.
-Ne hisztizz, láttam, hogy jól érezted magad te is, te tökfej! –nevettem fel. –Egyébként nagyon nagyon szeretnék elmenni egy vízividámparkba! –bazsalyogtam.
-Igen, főleg az volt nagy élmény, mikor a Trevi kútnál egy olasz néni rálépett a lábamra minden egyes lépésével… Vízividámparkba? Hát… megoldható, ha veszel nekem egy úszógumit!
-A legjobb akkor is az volt, mikor bele estél, te kis béna! –nevettem fel. –Úszógumi meg nem kell majd megmentem a formás kis segged! –mosolyogtam.
-Igen, főleg hogy az egész hajam klórszagú lett és kiszáradt mintha órákig strandoltam volna!
-Képzeld, az enyém is! Még ilyet! –nevettünk mindketten. Ekkor Zaynnek megcsörrent a telefonja, szóval ki kellett másznom az öléből, hogy érte tudjon menni.
-Jaj ne… rosszat sejtek. –mondta miután megnézte ki keresi.
-Ki az, édes?
-Paul…




Harry szemszöge:

-*Itt az ideje, hogy felkelj!*
-Jaj ne! –húztam a fejemre a takarót.
-*Van Mcdonalds reggeli, csak neked! Vagy egyéb más márka… 2 mérföldet vezettünk érte, szóval jobb ha felkelsz és megeszed…* … különben telepumpállak ólommal.. hehehe… -röhögött.
-Niall kussolj már az isten szerelmére! –kiabáltam ki a takaró alól.
-Jó reggelt hétalvó galambocskám te kis lustika! –jött be Lou is a szobámba. Komolyan nem hiszem el, hogy ebben a házban nem lehet aludni!
-Mi a fene van már? Felkeltem, jó? –húztam le a takarót a fejemről. –Hihetetlen, hogy az ember akkor se aludhat sokáig ha kibaszott szar éjszakája volt! –mentem be a fürdőbe duzzogva.
-Hazz, már 1 óra van… mi történt este? –jött utánam Liam.
-Semmi csak elég rosszul aludtam. Vagyis jobban mondva este semmit. Hajnalban aludhattam el negyed négy után valahogy…
-Miért?
-Fogalmam sincs pocsékul éreztem magam… és valahogy nem jött álom a szememre…
-Hahó! –hallottunk egy kiabálást lentről. Ismerős volt a hangja. Kimentünk a fürdőből, Niall pedig felkísérte a hanghoz tartozó személyt. Paul.
-Jó reggelt fiatalok! A helyzet a következő: lenne egy kisebb turnétok ma kezdődik. Tudom, hogy késő szóltam, de mentségemre szóljon, hogy engem is későn értesítettek, hogy adjam át nektek!
-Jó persze, de hol lenne a mai fellépés?
-Itt Londonban, szóval szerintem megoldható. Vagy valamelyikőtöknek van valami rettentő sürgős dolga?
-Hát ami azt illeti Zayn éppen Rómában kúrja Abi…
-Louis!
-Jó, jó, bocsánat. –nevetett fel. –Szóval Zayn romantikus nyaralásra ment a barátnőjével, szóval ez a mai fellépés nem biztos, hogy összejön!
-Mikor jönnek haza?
-Holnap este, elvileg.
-Hát akkor ma jönnek haza. Bár nem tudom sikerül e nekik este nyolcra hazaérni… mondjuk Róma nincsen messze de gondolom még össze se pakoltak, mert ugye ez…
-Zayn meg fog téged ölni, Paul. Hetekig készült erre az utazásra. –motyogta Liam.
-Sajnálom, tudom, hogy nem jókor jött ez az egész!
-És mi lenne a többi állomás?
-Madrid, Párizs és Róma.
-Csak?
-Igen. Úgyhogy ez elég szerencsétlenül jött ki, de bele kéne rázódnotok az ütembe.
-Tök szar! –morgott a szöszi.
-Mi a baj, Niall?
-Az, hogy most pihenő hónapunk van, erre még ilyenkor is utazgathatunk kényszerből…
-Ne aggódj, nem fog sokáig tartani!
-Jah, csak mire véget ér addigra le is telik a hónap, mert mindjárt szeptember. És akkor meg ugye megint beindul a mókuskerék, és ehhez most annyira nincsen kedvem! Nem lehet lemondani valahogy?
-És mégis milyen indokkal, Niall? Mondjam meg nekik, hogy nincs kedved fellépésre menni?
-Egyszerűen csak mondd azt, hogy túl sok dolgunk van és nem fér bele! Szerintem ez hihető!
-Persze, a menedzsment egyébként nem tudja, hogy mennyi dolgunk van… -szegezte nekem ezt a tényt Louis. Pech, de igaza van… ebből sehogy se jövünk ki.
-Na, akkor hívom is Zaynt!
-Ne már, most komoly?
-Igen. –kezdte el nyomkodni a telefonját Paul.
-Kicseng…


Abia szemszöge:

-Ki az, édes?
-Paul…
-Jaj ne…
-Igen? –vette fel a telefont.
-Szia Zayn, akadt egy kis, vagyis inkább nagyobb probléma.
-Mi lenne az?
-Hogy most azonnal gépre kellene szállnotok!
-Tessék? Mégis miért?
-Mert este 8-kor koncertetek van Londonban.
-Jó, de én nyaralok most és nem óhajtom megszakítani ezt a tevékenységet!
-Pedig kénytelen leszel, mert már a fiúknak is beadtam, hogy muszáj lesz fellépnetek!
-De ez nem fair!
-Tudom nagyfiú, de muszáj, Bocsi. Szóval 8ra legyetek itthon! –ezzel letette a telefont.
-Ezt komolyan nem hiszem el!
-Mi a baj?
-Bébi… nagyon sajnálom… ne haragudj, de haza kell mennünk!
-Ne már! Mi történt már megint?
-Kitalálták, hogy este 8kor koncert és addigra haza kell érnem! Ellenkezni sem tudtam mert nem várta meg a reakciómat…
-Semmi baj, majd elmegyünk Londonban vizividámparkba!
-Köszönöm… tudom, hogy szarul esik, de muszáj mennünk! Olyan bűntudatom van…
-Ne legyen szívem, tényleg nincsen semmi baj! –mosolyogtam és megsimogattam az arcát.

**

Az erdőben sétáltam. Sötét volt már, de semmitől sem féltem, ez amolyan nyaraló ház volt az egyik gyönyörű tó partján. Már 3 napja itt vagyunk a fiúkkal, ők most nem tudom, hogy mit csinálnak, mikor kijöttem akkor pókereztek. Ősz van, elég hűvös is van már így november felé. Mégis kijöttem egy kiskabátban úgy, hogy nem öltöztem rendesen alá. Ekkor megláttam, hogy nyílik a kisház ajtaja és Zayn jött ki egy hatalmas pokrócba bugyolálva, bögrével a kezében, ami innen látva is gőzölgött. A sejtjeim sikítozni kezdtek a meleg ital iránt, akármi is legyen benne. Már fáztam. Körülbelül fél órája sétálgatok kint. Odaért hozzám és megcsókolt. Hidegre fagyott ajkaimnak felüdülést jelentettek érezni az ő melegségét.
-Kicsim, meg vagy fagyva!
-Ami azt illeti egy kicsit. –mosolyogtam rá, ő pedig a vállamra terítette a pokrócot, ami olyan nagy volt, hogy mindketten bőven elfértünk alatta. Hozzábújtam, ő megint megcsókolt. Kezembe nyomta a forró teával teli bögrét, és mondta, hogy igyak belőle. Óvatosan szürcsölgetni kezdtem a mézes-citromos finomságot, és éreztem, hogy felolvadnak a sejtjeim. Óvatosan átkarolta a derekamat miközben én a teát iszogattam, közelebb hajolt hozzám és a fülembe suttogott.
-Gyere velem!
-Hová? –motyogtam, miközben a bögre széle a számban volt.
-Shhhh… csak bízz bennem és gyere!
-Jól van. –mosolyogtam és elindultam vele.
Az erdőn keresztülsétáltunk és leértünk a tó partjára, melynek tükrén megcsillant a holdfény. Végigsétáltunk a hosszú stégen, egészen a végéig, ahol egy kis csónak álldogált kikötve.
-Olyan szép itt!
-Gyere! –húzott finoman a csónak felé.
-Be akarsz menni?
-Miért ne?
-Menjünk! –nagyon izgatott lettem. Olyan romantikus ez az egész. És nagyon nagyon boldog voltam.
Fél óra kínlódás közepette beszenvedtük magunkat a csónakba és elindultunk a tó közepe felé. Addig amíg beültünk Zayn kibújt a paplan alól, szóval egy szál pulcsiban és egy sállal a nyakában nem lehetett túl melege. Csak addig eveztünk míg be nem értünk körülbelül a tó közepére. Utána letette az evezőket és csak ott álltunk egyhelyben. Ekkor visszabújt a paplan alá mellém és összebújtunk. Farkasordító hideg volt. Inkább volt téli idő már, mint őszi. Így el tudtam viselni a hideget, nem is fázott csak az arcom. Vállára hajtottam a fejem és néztük a holdat, ami olyan alacsonyan volt fent az égen, hogy szinte a távolban lévő fák teteje súrolta az „alját”. Pont szemben voltunk vele. A köd kísértetiessé tette a tájat és már csak a farkasüvöltés hiányzott ahhoz, hogy egy vámpíros filmben érezhessem magam. Más körülmények közepette biztosan rettegnék idekint, most mégsem volt bennem semmiféle félelem.
-Zayn én soha nem akarok innen elmenni! Soha...
-Akkor nem megyünk el innen! –nézett rám, én pedig felnéztem szemeibe, melyek még a sötétben is csillogtak akár a csillagok. Megcsókoltam és végigsimítottam arcán.
-Ne menjünk vissza a házhoz, jó? Olyan jó így kettesben… -agyamba beleötlött egy perverz gondolat és szembe helyezkedtem vele nagy nehezen. Féltem, hogy beborulunk a tóba, úgy mozgott a csónak.
-Édesem most mit csinálsz? –nevetett Zayn. –Nem szeretnék fürödni, mert egyrészt nagyon hideg a víz, másrészt még mindig nem tudok úszni…
-Nyugi nem esünk bele! –ültem végre az ölébe és kezeimet felvezettem a nyakára. –Szeretlek!
-Én… -fojtottam belé a szót egy csókkal. Semmi szükségét nem éreztem a szavaknak. Sokkal inkább volt most beszédesebb ez a csók bármelyik kimondott szónál. Ma vagyunk együtt 3 hónapja és ezt ki akartam használni. Egész nap kettesben maradtunk szinte. Amint a fiúk leültek pókerezni én elmenekültem és Zayn is követett. Ha lehet azt mondani egy napra, hogy tökéletes, akkor én ezt a napot annak mondanám. Kezeimet levezettem az övére, mire belemosolygott a csókunkba.




Liam szemszöge:

-Ezt nem hiszem el! Royal flush-e van! Tudjátok ennek mennyire kicsi az esélye? Ezt mégis hogyan csaltad ki, Lou?
-Nem csalok, szimplán hatalmas mázlista vagyok! Én vagyok a legmázlistább ebben a csapatban!
-A csapat legmázlistább tagja Zayn. –jegyezte meg Harry, de úgy tűnik a többiek nem nagyon értették, hogy mire utal, nekem viszont azonnal leesett. Tuti, hogy Abira utalt ezzel.
-Ezt most értenünk kéne? –vakarta meg a tarkóját Niall és nagyon hülyén nézett.
-Nem. Egyébként vesztettem, szóval mit szabtok ki nekem? –állt fel Harry és ledobta az asztalra a lapokat.
-Neked kell megcsinálni a tábortüzet!
-Csak ennyi? Megyek is! –kapta magára a kabátot és kiviharzott a házból.
-Liam, mire gondolt a Zayn téma alatt?
-Na vajon… Abira. Tuti…
-Ja, így már mindjárt más. De apropó Abia… hol van? És Zayn?
-Van egy olyan megérzésem, hogy együtt vannak. –bazsalygott az orra alatt Niall.
-Szerintem is. Biztos sétálgatnak valahol.




Abia szemszöge:

Nyakán lazán körültekert sálával még közelebb húztam őt magamhoz. Kezét a hajamba vezette és belemarkolt.
-Zaaaaaaaaaaaaaaaaaaaayn! Abiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! –hallottuk a távolból, mire szétrebbentünk.
-Nemár… mit akarnak ezek?
-Fogalmam sincs… de semmi kedvem visszamenni.
-Hát nekem se sok…
-Zaaaaaaaaaaaaayn! Abiiiiiiiiiii! Hol vagytok?
-Mindjárt megyünk! –kiabáltam vissza. –Mindent el tudnak rontani! Menjünk mielőtt még feltúrják értünk az egész erdőt! –nevettem fel.
-Jól van. –nyomott még egy puszit a számra, majd kieveztünk a partra szép lassan.