39. A rossz hír

Sziasztok! Bocsi, h tegnap nem hoztam új részt, csak a hugommal kellett szenvednem, a barátnői vmi bulit csináltak... na de most itt van, jó olvasást! :)

-Harry, én… Őszinte leszek hozzád, amiért te is hasonlóképpen meséltél el nekem mindent, amit érzel. Tudod… én szeretlek, és ez egy darabig még így is fog maradni. Nagyon sokat jelentettél és jelentesz még most is nekem, mert rengeteg új dolgot ismerhettem meg általad. Például, hogy milyen igazi nőnek érezni magam egy szerelmes éjszakán, egy férfi karjaiban, valamint azt is, hogy milyen az, amikor semmibevesz az, akit a legjobban szeretsz. Nagyon sokat tanultam az életről melletted, Harry. Jót is és rosszat is. De ha válaszolnom kellene, és választanom kettőtök közül, akkor azt mondanám, hogy…


Zayn szemszöge:

- …ez a hajó már elúszott… sajnálom, de Zaynt szeretem! Nagyon jól megvagyunk…
-Persze… megértem… volt lehetőségem, de nem éltem vele, nem is azért tettem fel ezt a kérdést, hogy elhagyd Zaynt értem, mert erre a válaszra számítottam, csak gondoltam elmondom neked, mert már nagyon nyomta a szívemet. –hatalmasat sóhajtottam, majd elkezdtem dörömbölni, mintha most jönnék ki. Benyitottam.
-Oh, Harry. Hát te? –tettettem meglepődöttséget.
-Hát csak beszélni akartam Abival, de már itt sem vagyok. Jóéjt.
-Neked is! 





Abia szemszöge:

-Miről akart ez beszélni veled? –fúzta fel a szemöldökeit Zayn.
-Először is, nem ez, hanem ő. És őszinte leszek veled, Zayn. Szerelmet vallott nekem.
-És te erre?
-Azt mondtam neki, hogy ez a hajó elúszott…
-Tuti?
-Miért hazudnék? –simogattam meg az arcát.
-Hát jó… felöltözök és lenézek a többiekhez. Nem jössz le te is?
-Csak egy kicsit később, de nem biztos.
-Jól van drágám, ahogy gondolod! –mosolygott, majd gyorsan belebújt egy melegítőbe és lement a többiekhez. Épphogy kilépett az ajtón nem bírtam tovább tartani magam és elkezdtem bőgni. Lefeküdtem az ágyra és felhúzott lábaimat átkulcsoltam a karjaimmal.
-Miért… miért, Harry? –ismételgettem immáron hangosan a kérdést. –Miért szeretlek még mindig?
-Talán azért, mert rájöttél, hogy Zayn aranyos, kedves és szereted is, de nem az a heves természetű, zakkant bolond mint Harry. –lépett be a szobába Louis ezzel a szívrohamot hozva rám. Szemeim kikerekedtek és merev tekintettel ültem fel az ágyon.
-L…L…
-Ne aggódj kislány tartom a számat. Bejöhetek? –nem szóltam, csak bólintottam egyet.
-Szóval?
-Szóval, mi? –törölgettem a szemeimet.
-Most mi az ábra akkor? Melyikőjük kellene?
-Hát az a baj, hogy nem tudom Lou. Próbáltam elfolytani magamban és ugye tudod, hogy Harryre egyáltalán nem kacsingattam mióta Zaynnel vagyok. Zaynbe nagyon beleszerettem, mert nagyon helyes, mindig imádnivaló volt velem meg ilyenek. Harry meg egy görény és mindig csak bántott, de mégis úgy meghatott, amit most mondott nekem…
-Mit mondott neked?
-Hát hogy szeret, de olyan szépen fogalmazta meg, hogy… össze vagyok zavarodva. Kiborultam. Időre van szükségem… és már tudom is, hogy mit fogok csinálni. Segítesz?
-Mit kellene tennem?
-Összepakolni…
-Tessék?
-Még ma visszamegyek Londonba! Vagyis először, mert utána lelépek egy kis időre…
-Hogyhogy? És mégis hová?
-Meg kéne oldanunk úgy, hogy ne vegyék észre a többiek. És elutaznék anyáékhoz Manhattanbe.
-Szerintem ez elég nagy bunkóság lenne a részedről Abi!
-Tudom, de ha most azt mondom nekik, hogy el akarok menni akkor Zayn tuti nem hagyja, hogy lelépjek…
-Ebben igazad van, szóval mi a haditerv?
-Gyorsan segíts behajigálni a cuccaimat, aztán közben mindent kitervelek!
-Értettem…
-Köszönöm Lou…
-Nem szívesen, ha lehet ilyet mondani. Nagyon szomorúak lesznek. Zayn is és Harry is.
-Tudom, de kérlek semmilyen körülmények között ne mondd el nekik, hogy Amerikába megyek!
-Bízhatsz bennem nem játszom el!
-Remélem is!

Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, majd lesiettünk a ház hátsó bejáratához.
-Terv indul, sok szerencsét! –mondta Lou, majd miután halkan kinyitottam az ajtót leverte a biztosítékot, így gondtalanul siethettem fel az eddig kivilágított domboldalon, aminek a másik oldalán álltak az autók.
-Srácok segítségre lenne szükségem! –sipákolt Louis, mire mindenki bement, én pedig ekkor indítottam be az autót és gyorsan elhajtottam onnan. Az utat végig sírtam, nem is nagyon láttam, hogy merre megyek, összefolyt előttem minden a könnyeimtől. Csodálkoztam is, hogy épségben hazaértem.
Most itt állok a repülőtéren. Valószínűleg Zaynék már tudják, hogy eljöttem a tóparti nyaralóból. A gép nemsoká felszáll és majdnem 10 órát utazhatok mire újra látom a családomat. Nagyon fáj a szívem, hogy ezt tettem velük, de időre van szükségem és talán a távolság segítségemre lesz abban, hogy tisztán láthassak mindent.
Nagy sóhajtás után leguggoltam és felemeltem a bőröndjeimet. Mikor anyuékat felhívtam nagyon örültek a hírnek, hogy hazamegyek, már elég régen nem találkoztunk. Több mint fél éve. Eléggé hiányoznak, na meg persze a tesóm is, bár balszerencsémre ő most nem lesz otthon, elutazott valahová munkaügyben. De legalább anyuékkal tölthetek egy kis időt.
Elindultam a terminál felé, ami egyenesen a repülő felé vezetett.




A nyaralóban, Louis szemszöge:

-Mit csináltál az árammal Lou? –világított a telefonjával Zayn, mindenhol korom sötét volt.
-Ő a mi kis ügyes boobear barátunk! –nevetett fel Danielle.
-Jól van nem kell cukkolni, jó? Mindenkivel előfordulhat!
-Keressük meg a kapcsolókat és már is meg van oldva a probléma! –mndta halál nyugodtan Harry.
-Igaz…
-Azt hiszem kint vannak! –mentünk ki és hamar visszacsináltuk az általam elrontott áram dolgot.

-Na srácok, azt hiszem én felmegyek. Megnézem Abit!
-Öööööhm, Zayn!
-Tessék? –fordult vissza a lépcsőről.
-Valamit el kell nektek mondanom Abiról!
-Mégis mit? –keltettem fel Harry érdeklődését is.
-Ööööh… hát nem tudom, hogy mondjam el.
-Baj van? –kérdezte aggódva Harry.
-Mondhatjuk! –Zayn meg se várva a válaszomat felfutott az emeletre, én pedig utána.
-Zayn…
-Abi, hol vagy? –kiabált a lány után.
-Zayn ő…
-Hol van? –Harry.
-FIGYELJETEK MÁR RÁM! –kiabáltam fel magatehetetlenségemben, mire mindkét srác rám szegezte tekintetét. A többiek odalentről bámultak értetlenül, mikor Eleanor bejött a házba.
-Fiúk, fiúk! Ellopták az egyik autót!
-Mi? Ugye nem az enyémet? –akadt ki Harry.
-Nem lopta el azt az autót senki… -hajtottam le a fejem
-Ne… ugye ez nem azt akarja jelenteni, hogy… Hová ment? Hol van? Miért ment el? Miért? –szaporázta meg kérdéseit aggodalommal a szemében Zayn.
-Ki ment el, mi van?
-Abia!
-Mi? Abi elment?
-Igen… sajnálom.
-De miért? –nézett rám elkeseredve Zayn majd a telefonját kereste.
-Ne! Most nem fogod tudni elérni őt. Mindent elmagyarázok, csak nyugodjatok meg!
-De miért nem szólt nekem? Én ezt nem értem, de tényleg…
-Azért, mert ha szól neked, te biztosan nem engedted volna el.
-De miért akart elmenni?
-Mert időre van szükség veletek kapcsolatban. –mutogattam Harryre és rá.
-Mi? –nézett Zayn Harryre szúrósan.
-Hát azt mondta , hogy miután Harry szerelmet vallott neki, ő eldöntötte, hogy kiszellőzteti a fejét.
-Ez a te hibád?... –suttogta. –Ez a te hibád! –kiabált rá Zayn Harryre, és megragadta a nyakánál a pólóját és neki lökte a korlátnak.
-Zayn elég már ez még nem a világ vége! Szerelmes beléd, nagyon szerelmes! Ezért ment el egy kicsit, hogy ne zavarjon bele ebbe semmi! Igaz, Lou? –jött fel közben Liam és lefejtette Zayn ujjait Harry felsőjéről.
-Valami ilyesmi.
-És hová ment? –törölt le egy kósza könnycseppet az arcáról Zayn.
-Azt nem tudom. –füllentettem, de szörnyen rosszul hazudok, észre is vették, hogy vetítek.
-LOUIS! Soha többé nem aludhatsz velem, ha nem mondod el, hogy hová ment! –förmedt rám Harry, amitől kicsit megijedtem.
-Jól van, jól van, elmondom, csak ne zsaroljatok! Amerikába ment!
-Amerikába? Ezt nem hiszem el!
-Azon belül?
-Fogalmam sincs, azt tényleg nem mondta el. –hazudtam olyan jól életemben először, hogy elhitték.
-Utána megyek! –mondta Zayn.
-Igen és mégis hol keresnéd?
-Fogalmam sincs… igazad van, sose találnám meg. Ne haragudj Harry, tudom, hogy nem a te hibád volt, csak olyan kétségbeesett lettem.
-Ne izgulj, visszajön! –mosolygott Zaynre Harry.
-Azt tanácsolom menjünk aludni, holnap, tiszta fejjel minden sokkal egyszerűbb lesz!
-Igazad van Liam, ebben egyetértek!
-Leti aludnál ma velem? –nézett kérlelően Zayn a lányra. –Nem akarok egyedül aludni!
-Természetesen! –bólogatott az említett.
-Na, akkor oszolj van! Jóéjt fiatalok!