38. Bevallom...

Sziiiasztok! :) Nos ez a rész sem lett valami idegtépően eseménydús, és szerintem nem is lett jó, de azért igyekeztem vele. Remélem nem alszotok el, és várom a komikaaaat! :) Jó olvasást! :)

Liam szemszöge:

-Kopp kopp! Bejöhetek?!
-Gyere csak Liam. –félig ülő félig fekvő helyzetben helyezkedett el az ágyon és a telefonját nyomkodta. Aggódtam érte, úgyhogy inkább feljöttem hozzá, hátha beszélgetni akar. Néha idegesíti őket, hogy „okoskodom”, pedig esküszöm csak a legjobbat akarom nekik. Félve jöttem be ide és leültem az ágy szélére. Harry rám sem nézett.
-Harry!
-Igen?
-Beszéljünk? Baj van? –néztem rá félrebiccentett fejjel kérdően.
-Nincs… -láttam rajta, hogy ideges és nem mond igazat.
-Szóval nem szeretnél beszélgetni, jó… akkor magadra hagylak. –álltam fel az ágyról és indultam volna kifelé.
-Liam! –fogta meg a karom és visszahúzott. –Kérlek ne menj el! Jó, hogy itt vagy… már legalább a jelenléted miatt sem érzem egyedül magam. De… itt van Danielle, menj csak le, ne hagyd magára a barátnődet!
-Nem gondolod, hogy magadra hagylak mikor szarban vagy? Dani elvan a többiekkel, tud nélkülözi egy kis ideig! És neked pedig szükséged van rám… szóval? Mi a baj?
-Ki… -nézett rám lemondóan.
-Kitalálom: a szerelmespárunk miatt szomorkodsz, nemde?
-Ne vegyél lottót… lehetek veled teljesen őszinte?
-Erre valók a barátok, nem? –mosolyodtam el halványan, mire az ő arcára is mosoly került.
-Hát tudod. Próbáltam magam tartani és nem foglalkozni velük. Eleinte mikor … várj csak előről kezdem az egészet, mert nem biztos, hogy mindenről tudsz, úgyhogy most beavatlak ebbe az egészbe mert őrült nagy szükségem lenne valaki segítségére, hogy mégis mit csináljak!
-Na hajrá, figyelek!
-Szóval…




Abia szemszöge:

-Úr isten, Abi! –lépett be a szobába Zayn, amit telis teli raktam gyertyákkal. Veszélyes mutatvány volt, mivel az egész épület fából készült, beleértve a burkolatot és a bútorokat is, nem csak a tartóoszlopot és a falakat. Tetszett neki. Egy kicsit féltem, hogy…
-Olyan mint egy ravatalozó. – igen... pont ettől... elnevette magát.
-Köszi …
-Jól van na, vicceltem, nagyon szép! Tényleg tényleg tényleg! –ölelt át hátulról és a nyakamba puszilt párszor.
-Nem érdekelsz oda a pillanat! –bújtam ki ölelő karjai közül és leültem az ágyra összefonott karokkal, morcos fejjel.
-Ne csináld már ezt, tényleg csak vicceltem!
-Ez volt amitől a legjobban tartottam! Te kis bunkó! –álltam fel, majd mikor ő odajött lelöktem az ágyra és ráültem a csípőjére. Lehajoltam hozzá és végighúztam a nyelvemet a száján. Vett egy nagy levegőt.
-Akkor kibékültünk? –nézett rám perverz vigyorral és csillogó szemekkel.
-Hát nem is tudom. –gördültem le róla és leültem az ágy szélére. Matatni kezdtem az ágy alatt és a vállam fölött lestem minden mozdulatát. –Esetleg, ha hagyod magad a nap további, hátralévő részében, hogy kényem kedvem szerint kínozhassalak, akkor… talán… de nagyon talán!
-Nyomatékos talán, értettem! De mi van a kezedben? Mondd már vagy mutasd!
-Mi ez activity? Mondjam vagy mutassam? –nevettem fel mire ő csak összeráncolta a homlokát vigyorogva, én pedig előhúztam a flakont az ágy alól.
-Az meg micsoda? –csillantak fel a szemei.
-Síkosító! –mosolyogtam pajzánul és a hátam mögé dugtam a flakont miközben megpusziltam a száját többször is.
-Ne már! Mi az? –szaladt széles vigyorra a szája. Ekkor felmutattam.
-Kókuszos csokiszirup.
-Hmmmmm… vetkőzzek vagy vetkőztetsz? –nevette el magát.
-Nem vagy te egy kicsit türelmetlen, Malik úr?
-Nem tudom, talán… egy kicsit.
-Nagyon! –nevettem már én is. Beleültem lassan az ölébe és feltoltam a pulcsiját, ami alatt volt még egy póló. Azt is feltoltam, de még mindig volt rajta valami…
-Ezt nem hiszem el! Mi vagy te Michelin baba? –másztam le róla csalódottan.
-Neeee! Neee! Maradj, nézd csak! –cibálta le magáról a pulcsit majd az alatta lévő hosszúujjú pólót is, így csak egy rövidujjú volt már rajta.
-Nincs már alatta semmi?
-Alatta csak én vagyok! –nevetett.
-Jaj istenem… -nevettem fel én is. –Ez elég gyér volt, édes… -toltam fel a pólót a hasán körülbelül a szegycsontjáig és behasaltam a két lába közé. Bal könyökömön a csípőjén kívül könyököltem és elkezdtem a hasát „összefirkálni” a csokiszuruppal.
-Ááááááá de hideg! –könyökölt fel és nézte mit tevékenykedek rajta.
-5 perce került elő a hűtőből. Bocsi. –nevettem.
-És annak mi lesz a sorsa? –mutatott a csokival összecsíkozott területre. Szenvedélyesen végig nyaltam a hasát ahol a csoki volt, miközben végig őt figyeltem. Felnyögött halkan.
-A többit töröld le! –álltam fel.
-Mi?
-Vicceltem. –nyomtam egy puszit a szájára, majd visszahelyezkedtem és apró puszikkal kezdtem el megszabadítani a ragacsos finomságtól a hasát. Nem sokáig bírta a könyöklést, hanyatt vágta magát az ágyon, én pedig egyre feljebb kezdtem el jártatni a nyelvem, aminek az lett a következménye, hogy az eddig tiszta területek is maszatossá váltak.





Liam szemszöge:

-Szóval… tudod, hogy eleinte csak kavartunk. Nem akartam beleszeretni Abiba, mert féltem a szerelemtől. Igen, ironikus, nem? Én Harry Styles félek a szerelemtől… elvittem egyszer egy randira, amikor Zayn bekattant és ő átjött hozzá, emlékszel, nem?
-Persze és akkor lefeküdtek…
-Igen és én is Caroline-nal. Úgy voltam vele, hogy nem baj, mert úgy se érdekel Abi… aztán ő egyre jobban összemelegedett Zaynnel mert túlzásba vittem ezt a lazaságot és mindig sikerült őt megbántanom valamivel. Randizgattak és én akkor rájöttem, hogy mennyire szeretem. Csak az a baj, hogy túlságosan későn jöttem rá, hogy többet jelent nekem ennél. Most meg nem bírom elviselni, hogy Zayn közelében látom. Tudom, hogy én basztam el de mégis olyan szar érzés vesztes kis nyomoréknak lenni aki képtelen volt egy ilyen csodálatos lányt megtartani…
-Hűűű… hát figyelj. Ha a véleményemre vagy kíváncsi, szerintem mindenféleképp beszélned kellene Abival erről. Lehet, hogy ő is szeret téged.
-Ne már.. hát nem látod, hogy mennyire szárnyal Zayn mellett? Szerinted szeret még?
-Biztosan. Tudod, hogy a lányok mennyire érzelmesek, biztos, hogy szeret még, már ha abból indulunk ki, hogy eléggé közel kerültetek egymáshoz, meg ti össze is jöttetek…
-Igen, kb 3 napig bírtuk… Zaynnel meg 3 hónapja együtt vannak és nem úgy néznek ki mint akik csak érdekből vannak egymással… eleinte úgy voltam vele, hogy adok neki kis időt és tuti, hogy vissza fogja sírni magát hozzám… de az idő múlásával egyre reménytelenebbnek látom ezt a helyzetet, mert minél jobban akarom, hogy visszajöjjön hozzám, ő annál boldogabb Zaynnel.
-Mondjuk bocsi, hogy ezt mondom, de meg tudom őt érteni, és ha nem külső meg ilyenek alapján döntök, akkor tuti őt választottam volna… mindent megad neki, kedves hozzá és elhalmozza a figyelmével. Romantikus meg ilyenek, tudod ezt a csajok bírják…
-Igen tudom… egy seggfej vagyok. Egy csőd. Egy evolúciós katasztrófa…
-Na azért ne keseredj el még semmi sincs veszve!
-Nincs? Akkor mégis mit csináljak?
-Roppant egyszerű: valld be neki őszintén, hogy mit érzel iránta. Ne nyomulj rá, ne smárold le, ne taperold, és legfőképpen ne add elő magad olyan keményfiúként. Ne szégyelld előtte az érzéseidet. Ennyi.
-Szóval azt mondod „nyaljak be neki”?
-Hát ha szeretnéd, hogy komolyan vegyen és ne csak egy kötekedő, nyomulós tróger legyél a szemében… és úgy is eldönti majd, hogy melyikőtöket választja. Ha tényleg szeret még, akkor van esélyed!
-Igazad lehet…
-*Pancsizni megyek… jó… nemsoká!*
-Zayn fürdeni megy…
-Felmegyek hozzá! –ugrott fel az ágyból izgatottsággal az arcán.
-Menj csak –mosolyogtam.





Harry szemszöge:

Szívem össze vissza kalapált, majd belehaltam abba a fél percbe, amíg a szobámból az övéhez értem. Egy örökkévalóságnak tűnt az odafelé vezető út. Mikor meghallottam Zayn jókedvű fütyörészését és hogy megnyitotta a vizet tudtam, hogy bőven van időm. Mindig vagy 1 óráig folyatja a vizet magára.
Szívem már a torkomban dobogott. Felemeltem a kezemet, hogy bekopogjak, de láttam, hogy úgy remeg mint a nyárfalevél. Most, vagy soha, Hazza, ha fontos neked, megteszed. Erőtlenül rákoppintottam kettőt a fa ajtóra és beinvitált csilingelő hangjával.
-Gyere!
-Szi…szia… -léptem be.
-Már megint te? Ha arra készülsz amire vacsora előtt, akkor inkább  be se gyere!





Abia szemszöge:

-Már megint te? Ha arra készülsz, amire vacsora előtt, akkor inkább be se gyere! –bunkóztam be egy kicsit, de el akartam kerülni ezután a gyönyörű fél óra után, hogy provokáljon engem.
-Nem, teljesen más céllal jöttem és… azért meg bocsánatot kérek, tudom, hogy illetlenség volt. –na mi van, ezt most nem értem. Felhúztam a szemöldökömet, leültem az ágyra és magam mellé invitáltam őt, aki fogadta is ezt a gesztust és mellém ült. Remegett a lába és láttam, hogy meg van szeppenve, valamint, hogy nagyon ideges és tördelte a kezeit.
-Harry, jól vagy?
-Igen, köszi!
-Jó, és most komolyan!
-Nem, komolyan mondva mindjárt elájulok. Csak… szeretnék neked mondani valamit, ami már nagyon nyomja a szívemet és nem bírok tovább így élni, hogy nem közöltem veled. –ekkor idegesen felálltam, és ő követte a példámat. Elém állt, én pedig belemeredtem nagy zöld szemeibe.
-Mit szeretnél mondani?
-Azt, hogy szeretném, ha tudnád, hogy… mindent csak azért tettem, mert nem akartam, hogy megsérüljek. Nem akartam szerelmes lenni, mert még sosem voltam az igazán és nem akartam kockáztatni. Úgy gondoltam, hogy jobb nekem, ha hűvös maradok, mert abból nem lehet sérülés.
-Igen, neked!
-Tudom, tudom… hülyeség volt a részemről, és nagyon sajnálom, hogy nem becsültelek meg. Önző voltam.
-Mit akarsz ezzel mondani? –fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Csak… -halkult el. –Csak… -egy oktávval magasabbra ugrott a hangja. Elcsuklott neki, nagyon ideges volt. –Csak azt akarom mondani, hogy… -sóhajtott, majd folytatta. -…melletted tanultam meg, hogy milyen szerelmesnek lenni. Melletted jöttem rá arra, hogy az élet semmit sem ér, ha nincs mellettünk egy társ, akinek mindennap elmondhatjuk, hogy mennyire szeretjük és már attól boldogság és melegség önti el a szívünket, ha ránézünk az édes mosolyára. Melletted tanultam meg, hogy egy önző szörnyetegként bánok a nőkkel. Szerelmes vagyok beléd, és … melletted nőttem fel igazán, Abia… -hirtelen megszólalni sem tudtam. Lélegzetvisszafojtva figyeltem a szavait, amik visszhangoztak a fejemben és égették a dobhártyáim. Szerelmes belém? Komolyan ezt mondta? A szívem össze vissza vert, de nem tudtam, hogy örüljek e ennek a hírnek, vagy megszakadjon a szívem. Megráztam a fejem és végre észrevettem, hogy válaszra várva fürkészi a tekintetemet.
-Harry, én… -sóhajtottam egy nagyot.





Zayn szemszöge:

Hamar lezuhanyoztam, hogy visszamehessek Abihoz. Nagyon boldog voltam, állandóan vele akartam lenni. Vissza is siettem egy törölközőbe csavarva az ajtónkhoz, mikor meghallottam, hogy valakivel beszélget.
-Harry, én… Őszinte leszek hozzád, amiért te is hasonlóképpen meséltél el nekem mindent, amit érzel. Tudod… én szeretlek, és ez egy darabig még így is fog maradni. Nagyon sokat jelentettél és jelentesz még most is nekem, mert rengeteg új dolgot ismerhettem meg általad. Például, hogy milyen igazi nőnek érezni magam egy szerelmes éjszakán, egy férfi karjaiban, valamint azt is, hogy milyen az, amikor semmibe vesz az, akit nagyon szeretsz. Nagyon sokat tanultam az életről melletted, Harry. Jót is és rosszat is. De ha válaszolnom kellene, és választanom kettőtök közül, akkor azt mondanám, hogy…