43. A hazugság

Itt az új rész!:) Mielőtt betámadnátok h jajj ne már, szeretném közölni, hogy ha mindig csak nyáladzás lenne, akkor nem lenne értelme a sztorinak és uncsi lenne:) Mint látjátok, hagytam benne egy kérdőjelet, ami a következő fejezetben tisztázódni fog. Harry rajongók örülhetnek! :) Jó olvasást! :)

Tudom, hogy egymillió éves, de olyan cukik ♥

Liam szemszöge:

-Jézusom, Lou, azt hittem sohasem érünk már ide! –csuktam be magam mögött az ajtót, miután mindketten beértünk a lakosztályunkba.
-Hát kimerítő volt ez a kis séta…
-Hali. –integetett egy számomra ismeretlen lány a kanapén ülve.
-Jesszusom, de megijesztettél! –kapott a szívéhez Louis.
-Meg ne haragudj az illetlenségemért, de kit is tisztelhetünk meg?
-Mary vagyok. Mary Madison! –magyarázta a vöröske.
-Madi…
-Áh, sziasztok! –jött ki a konyhából 2 pohárral és Niall chips-ével a kezében Sophie.
-Sophie… hát te?... –cikáztam a két vöröske közt szemeimmel.
-Ő itt a húgom, Mary. Én pedig Zaynhez jöttem!
-Zaynhez? Mi dolgod neked Zaynnel?
-Mondom Zaynhez jöttem. –nézett rám szúrósan. –Majd vele megbeszélem!
-Örülnék, ha visszavennél az arcodból, az apámmal te nem beszélsz így!
-Kuss, kislány, veled sincs semmi dolgom!
-Te mikor lettél ennyire bunkó, Sophie? –pillogtam rá értetlenül.
-Mindig ilyen voltam, de ezt nem bunkónak nevezném, hanem inkább határozottnak…
-Erőszakosnak… -Lou.
-Magabiztosnak… -Sophie.
-Egoistának… -Lou.
-És önimádónak. Hiszen miért is ne lehetnék az, mikor annyira gyönyörű vagyok, hogy a ti kis ártatlan Zayn Malik barátotok sem képes ellenállni nekem.
-Nem neked nem bír ellenállni max a pinádnak. –lépett be Harry, akinek egy nagy lila folt éktelenkedett a szeme alatt.
-Na Harry is megérkezett, jól van, lassan teljes lesz a repertoár.
-Apropó, mi az, hogy Zayn se képes ellenállni neked? –értetlenkedtem.
-Megvolt egy párszor. –kacarászott.
-Nem hiszem el. Szemen szedett hazugság az egész. –Mondta teljesen nyugodtan Harry. Sophie üres fecsegése mellett roppantul érdekelt az is, hogy mi történhetett az arcával. Valaki behúzott neki egyet és belilult?
-Kérdezd meg milyen hatással van rá az extasy a vitaminos dobozkájában. –nevetgélt a vörös még mindig.
-Milyen extasy? –kerekedtek ki Lou szemei.
-A bogyó amit kapkodott és te Niall-re fogtad! Látod, én megmondtam, hogy Zayn a hunyó, de ezek szerint ez a tetves kis kurva adta neki.
-Te szoktattad rá a drogokra?
-Nem nagyon kellett szoktatni egy pár whisky után, amit Abia hercegnő miatt gurigatott le, úgy nyelte az ekit mint kacsa a nokedlit!
–Ha nem lány lennél… -lépett közelebb hozzá Lou.
-Nyugodtan üss meg, hiszen te az vagy! –nevetett.
-Fejezd be, vagy kiraklak mint macskát szarni! ÉRTETTED? –üvöltött vele Harry.
-Jó, unalmasak vagytok. Zayn merre van?
-Neked ezek után semmi dolgod nincs Zaynnel!
-Ti csak azt hiszitek, még csak most kezdődik az egész!
-Mégis mivel akarsz előállni már megint?
-Majd Zaynnek elmondom! –ekkor nyílt az ajtó és az említett belépett. Abiaval nevetgélve.
-Mindjárt szivárványt hányok, ez annyira édes!
-Jézusom. Te meg hogy kerülsz ide? –apadt le Zayn mosolya.
-Mit gondoltál, sose hallasz többet rólam, Malik?
-Nagyon örültem volna neki! Veled csak a baj van… gyere bébi, menjünk fel, idelent rossz a levegő! –nézett Abira és elindultak. Sophie azonban megállította.
-Meséltél neki kettőnkről? Mondjuk ahogy elnézem nem sűrűn!
-Kettőtökről? –forgatta meg a szemeit Abi. –Nyomorodban nem tudtál jobbat kitalálni? Sose volt közöttetek semmi, mert nem vagy az esete, idegesítőnek és nyominak tart. Most pedig… -indult volna el, de Zayn nem mozdult.
-Bébi baj van? –nézett aggodalmas fejjel Zaynre.
-Én…
-Te mi?
-Tényleg együtt voltunk párszor, de... –hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Oh… -Zayn felnézett. -Akkor már együtt voltunk? –erre ismét lehajtotta a fejét.
-Aha… értem…
-Beszélhetnénk erről inkább kettesben? –Abia közelebb ment hozzá, majd méregtől eltorzult fejjel felnézett a szemeibe.
-A cipőmet nem törölném beléd ezek után Malik!  Beszélgess ezzel a ribanccal, dugd halálra vagy csinálj vele amit akarsz, már nem érdekel! –olyan erős volt. Látszott, hogy sírna, mégsem tette.
-Meglesz! –nevetett fel a kis vörös megint.
-Menj az anyádba! Menj te a jó édes anyádba! –ugrott neki Abi és ököllel püfölni kezdte. Úgy orron találta, hogy elkezdett folyni az orrából a vér, leesett a padlóra. Abi rámászott és elkezdte tépni a haját, mikor Harry átölelte a derekát és finoman felhúzta róla.
-Elég cica, hagyd a fenébe… hagyd… -mondta halkan, miközben Abia könnyei megindultak, ő pedig a mellkasára húzta a lány fejét és a haját simogatta. Abi belemarkolt a pólójába és még közelebb húzta magához Harryt.
-Én hülye… én idióta barom! –motyogta Harry pólójába sírva. –Azt hittem, hogy ő más. Hogy ő … ő más… ő szeret… és nem olyan mint te! –emelte fel a fejét és megütötte a mellkasát Harrynek. Zaynre néztem, aki lehajtott fejjel meredt maga elé, majd visszapillantottam Harryékre. –Undorodom a férfiaktól… gyűlölöm mindet! Mind egyforma! –sziszegte az orra alatt, majd feltépte az ajtót és kirohant, majdnem fellökve az akkor érkező Niallt.
Zayn lehajtott fejjel állt és láttam, hogy lecsöppent egy könnycsepp.
-Itt meg mi történt? –nézett körül a szöszi. Senkise válaszolt.. –Inkább felmegyek! –bólintottunk. Majd később beavatjuk.
-Mire volt jó, Zayn?
-Meg se várta, hogy elmagyarázzam. –sírta el magát rendesen. –Meg se várta, Liam!
-Utána megyek, hátha engem nem utál annyira. –mondta Harry és elszaladt hátha utoléri.
-De ezen mit akarsz megmagyarázni? Megcsaltad!
-Liam.. bedrogozott…
-Tessék?
-Nem akartam ezt az egészet…
-Megerőszakolt? –kerekedtek ki a szemeim.
-Nem… csak leitatott utána meg adott egy olyan kis szart, és minden teljesen más lett. Felpörgetett és azt se tudtam, hogy ki vagyok… reggel tudatosult bennem mikor felkeltem mellette. De ez az egyetlen alkalom volt, érted? Csak egyetlen egy! Az anyagra is miatta szoktam rá! –mutatott a sarokban felhúzott lábait átölelve ülő Sophiera. A lány is sírt.
-Hogy süllyedhettem ennyire mélyre? Hogyan? –zokogott.
-Tönkretetted az életemet! Tönkretetted… -hajtotta le a fejét Zayn, Sophie pedig felpattant. Orrából még mindig folyt a vér.
-Gyere, adok egy zsepit, vagy valami… -mondtam.
-Eszedbe se jusson! –förmedt rám Zayn. -Menjen haza, ha kell neki zsepi! Ha még egy perccel tovább marad itt a testőrökkel rúgatom ki innen a fenébe!
-Kérlek Zayn ne haragudj…
-Ezt te sem képzelheted!
-Zayn én tényleg… csak azért csináltam, mert mindig is utáltam ezt a csajt, de látom, hogy mennyire fáj ez neked… és nagyon szar így látni téged!
-Ez az egész a te hibád… és most jössz ezzel a béna „sajnálom” dumával? Azt hiszed ez mindent megold?
-Be kell vallanom valamit neked, Zayn…




Harry szemszöge:

Épp, hogy utolértem őt a szálloda ajtajában, már be akart szállni a taxiba. Be is ült, mikor hirtelen én is bepattantam mellé.
-Harry hagyj, kérlek! –törölgette a szemeit.
-Egyszer megígértem neked, hogy sohasem hagylak magadra… csak akkor még együtt voltunk. Úgy látszik most kezd majd kamatozni! –mosolyogtam rá, mire ő is halványan elmosolyodott, mégsem adta meg magát.
-Midtown West 13, legyen szíves…
-Igen is kisasszony. –csak halványan elmosolyodtam, majd megindult a kocsi a házuk felé.



Abia szemszöge:

-Köszi, hogy hazakísértél Hazza, most már te is visszamehetsz a fiúkhoz! –mosolyogtam rá kedvesen a kis göndörkére.
-Csak nem gondolod, hogy így lerázol?
-Neeeeem… mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy lerázlak, ugyanis levakarhatatlan vagy! Jobb vagy mint egy légypapír… nem akarsz másodállásban az lenni? –néztem rá érdeklődően.
-Hiába gúnyolódsz, ha nem nyomulnék nem lenne esélyem.
-Miért azt hiszed, hogy így van? –mosolyogtam.
-Nem hiszem, hanem tudom! –csúsztatta a derekamra a kezét, én viszont lehajtottam a fejem a mellkasára és magamhoz öleltem őt.
-Ne rontsd el Harry, jó? Most szeretetre van szükségem és nem arra, hogy …
-Értem. –simított végig a hátamon. Felnéztem rá, ő pedig lehajolt és adott az arcomra egy puszit.
-Köszönöm Harry. –szorítottam az ölelésemen, majd elindultunk a ház felé.



Zayn szemszöge:

-Be kell vallanom valamit neked, Zayn…
-Ezek után mégis mit?
-Én.. vagyis… hogy mi…
-Mi van veled meg velünk?
-Hogy.. ho… hogy…
-Hogy?
-Mi ..
-Nyögd már ki végre!
-Soha nem volt köztünk semmi olyan! Mikor mellettem keltél akkor is csak levetkőztettelek, hogy azt hidd! Sajnálom. –mondta el az egyészet lecsukott szemmel. Megragadtam a karját, kivonszoltam és rácsaptam az ajtót.
-Most mit csináljak, Liam? Mit? Nem fog hinni nekem, ha ezt elmondom neki.
-Életemben először van az, hogy nem tudok tanácsot adni neked Zayn… fogalmam sincs mit kellene tenned…




Abia szemszöge:

-Tegyél le te kis hülye! –kapaszkodtam a nyakába erősen, nehogy leejtsen. Úgy cipelt, mint a menyasszonyokat. Leült a kanapéra, ölébe ültetve engem.
-Olyan finom illatod van. –bújt bele a nyakamba, arcomat az övéhez simítottam és lehunytam a szemem mikor éreztem a leheletét a nyakamon. Mikor pedig a száját a bőrömhöz nyomta kirázott a hideg, tiszta libabőrös lettem.
-Mit csinálsz? –kérdeztem suttogva.
-Mmmmm tom. –motyogott, miközben még mindig a nyakamat puszilgatta. Megint becsuktam a szemem és csak figyeltem.
-Nem jó?
-Deh… -sóhajtottam fel. -H...H...H....
-H...arry. -segített ki mosolyogva. -Igen, bébi, szeretem ezeket a sóhajokat... felizgatsz... -rántott egyet rajtam és a dudorodó nadrágja nekem feszült. Összeszorítottam a szemeimet.
-Ne menj el vígasztalóművésznek!
-Olyan is van? –nevetett fel.
-Nem tudom, de lehet… -már az állvonalamnál járt, és épp áttért az arcomra. Két tenyere a nyakamon pihent. Aztán rátalált a számra. Egy puszit nyomott rá, mikor…
-Jóestéééét! –lépett be anyu az ajtón. Gyorsan kipattantam Harry öléből és odafutottam hogy üdvözöljem. Harry követett.
-Szia anya!
-Szia… -sztok. Te még itt? –nézett Harryre.
-Azóta már voltam… Zaynnél. –hajtottam le a fejem és a még mindig nyirkos ruhámat birizgáltam. –Anyaaaaaa…
-Mondd. –akasztotta fel a pulcsiját.
-Itt aludhat Harry? Szeretnék kibeszélni vele valami fontosat.
-Hát… nem is tudom jó ötlet e…
-Kérlek!
-Hát… nem bánom… de nehogy hülyeséget csinálj!
-Hülyeséget? Hiszen szabad vagyok…!