31. Esküvő botrányokkal 2. rész / Habparty Niall módra

Hát sziasztok! Túl vagyok a 4000. oldalmegjelenítésen! Köszönöm a visszajelzéseket! :) Bocsi, hogy nem hoztam új részt, csak nem voltam itthon. :) De most bepótoltam és… vegyes érzelmekkel teli rész lett, szerintem. A következő részben visszaveszek az eseményekből.:) Addig is: Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

                                           mekkora haja van :$ és mennyi <3 fele elég lenne :(



 Abia szemszöge:

Megmozdult alattam a párna. Azt hittem, hogy ez az egész csak egy álom volt, de belenyilallt a fájdalom a hátamba, és világossá vált, hogy nem ágyban fekszem, nem a párna mozog alattam, hanem Harry és nem álom volt, hanem a fájdalmas valóság. Meg akartak erőszakolni. Egy undorító kövér vénember, aki ráadásul bűzlött a cigitől. Nincs bajom azzal, ha valaki cigizik, nem ítélem el, mert időnként én is rá-rágyújtok, de gyűlölöm, ha valakiből árad az elégett dohány és nikotin keveredett szaga. Nem bírom elviselni. Félálomban voltam még. A fejem össze vissza volt kenve a lefolyt szemfestékemmel. Megdörgöltem a szemeimet és sikerült életet vernem magamba. Harry is édesen szunyókált, de ahogy felemeltem a fejemet mellkasáról neki is kinyíltak olívazöld szemei.
-Harry. –motyogtam kómás hangon.
-Jajj… Elaludtunk. –szólalt meg ő is rekedtes hangján. Annyira édesen beszél ilyenkor. Kint már sötét volt.
-Ráadásul nem is kicsit, ahogy látom.
-Várj csak… -emelte fel a csípőjét, hogy mélyebben bele tudjon nyúlni a zsebébe és kihúzta a feszülős farmerből a telefonját.
-Bassza meg már fél 6 van! Majdnem másfél órát aludtunk!
-És nem is kerestek bennünket?
-Ezek szerint… vagy ha igen, nem találtak meg…
-Zayn miatt viszont kezdek aggódni. Már több mint 2 órája nem hallottam felőle!
-Engem keresett. Kétszer is! Meg írt egy sms-t is, hogy nem talál minket, eddig meg bezárták őt a mosdóba. Mi? –olvasta el hatalmas vigyorral újra. –Ezt a hülye gyereket bezárták a klotyóba! –nevetett fel hangosan és én sem bírtam megállni enélkül. –Istenem, de szerencsétlen, nem is ő lenne! Néha már kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja ezeket! –nevetett még mindig mire beleböktem az oldalába.
-Ne gonoszkodj, rendben?
-Miért ne? –nézett rám csábítóan Harry.
-Ööö… csak! Mert Zayn a barátom!
-Akkor is egy kis szerencsétlen! –dőlt hátra az ülésben Harry.
-Te meg gonosz vagy, Styles!
-Nem állt szándékomban! –mosolygott és megsimogatta az arcom. Kezét rajtahagyta a pofimon (milyen édes :D szerk. megj.) és hirtelen közelebb hajolt hozzám. Szemeivel mélyen enyéimbe fúrt.
-Mit csinálsz? –mondtam szinte suttogva.
-Nem tudom. –száját az enyémre tapasztotta és egy gyengéd csókban forrtunk össze. Eltoltam magamtól.
-Hülye!
-Ne haragudj, de nem hagyhattam ki!
-Nem is te lennél! –néztem rá mérgesen és kiszálltam a kocsiból. Csapkodva indultam el vissza az ebédlő felé.
-Abia! –szólalt meg mögülem Harry lágy hangon. Jaj istenem, olyan gyönyörű hangja van… nem csak mikor énekel, ilyenkor is!
-Mit akarsz? –fordultam meg duzzogó fejjel.
-Csak azt hogy ne hisztizz! –csíptette össze az orromat.
-Héééé!
-Na gyere! Malik úr már nagyon vár téged! –mosolygott és átölelte a vállamat. Bementünk. Ahogy Zayn meglátott, felpattant és odaszaladt hozzám.
-Abi, édesem, minden rendben? Annyira aggódtam érted. –Kezeit a hátamra tette, mire felszisszentem.
-Baj van?
-Csak a hátam…
-Jaj, ne haragudj! Mocsok gazember! –torzult el a feje és gyengéden végigsimított a karomon. Homlokát enyémhez érintette én pedig halványan rámosolyogtam.
-Most már minden rendben, Zayn. És téged meg hogy zártak be a wc-be, te ügyifogyi? –nevettem fel miközben tenyeremet a tarkójára csúsztattam és egy csókot nyomtam a szájára.
-Fogalmam sincs, Jimmy szerint az a személyzeti wc és azt mindig bezárják… Hát nekem sikerült megtalálnom akkor, mikor valaki bement, de előbb kijött nálam és bent ragadtam. Odabent nem volt térerő, fel sem tudtam hívni senkit sem, hogy engedjen már ki innen… aztán Jimmy arra sétált és kiszabadított, elmesélte, hogy mi történt veled, mondta, hogy Hazza kocsijában vagytok de nem találtam meg a kocsit a nagy tömegben. Meg igazság szerint el is felejtettem, hogy a templom melyik felére parkolt le, úgyhogy visszajöttem inkább ide.
-Most már itt vagyok, és te is. –fogtam meg a kezét és elindultunk az asztalunk felé.
Harry is leült, de nem a helyére, hanem Niall mellé, aki valamilyen koktélt iszogatott. Tök aranyos volt, látszott, hogy kicsit be van csiccsentve. Magában nevetgélt és sutyorgott valamit Harrynek. Látszólag a kis göndörkét ez most kicsit sem foglalkoztatta. Csábítóan nézett rám és harapdálta a szája szélét. Befejezhetné végre, hogy kezdeget velem, mert nem tudom, hogy meddig bírok még neki ellenállni.

A lagziban sokat hülyéskedtem a fiúkkal, de főleg Harryvel, mert Zayn elég koki volt valamiért. Kicsit furcsállottam, mert ma elég „szakadtan” nézett ki. Már annak ellenére értem, hogy iszonyat szexin volt felöltözve. Fáradtnak nézett ki, sápadt volt és a szemei beesettek voltak. Biztos csak keveset aludt és azért, de már nem először veszem ezt észre rajta… eleinte nem foglalkoztam vele, de az idő múlásával egyre jobban aggódom emiatt. Már csak nincs semmi baj vele, legalábbis nagyon remélem. Fura, mert amikor a Bradfordtól nem messze lévő weekend házában voltunk, akkor rengeteget pihent, és akkor is így festett kétnaponta… gyanakszom valamire, de isten segítsen abban, hogy tévedjek!
Szóval Harryvel elég jól elvoltunk, amíg Zayn a fejét támasztotta vagy a telefonján játszott valami idióta agytépő játékkal. Bementünk a „táncparkettre” és elkezdtük ropni nagyon durván. Harry valami twist szerű „táncot” nyomott a mulatósra, mire kb. mindenki hangos nevetésben tört ki. Hát nem táncos, hanem énekes, az tény… de borzalmasan táncolt szegény. Elég magas alkoholegység volt már mindkettőnkben, mikor odament a zenészekhez akik a mulatóst adták és megkérte, hogy hagyják abba. Ez körülbelül úgy fél 11 tájékán lehetett. Kérését teljesítették is. Harry megfogta az egyik mikrofont. Úr isten, most meg mire készül.
-Khhhm… Jó estét mindenkinek ezen a csodálatos eseményen! Szeretnék egy magánszámot előadni, amit ennek a csodálatos napnak az alkalmából éreztem szükségesnek, vagy mi a fene… értik… na szóval. Chernek, Jimmynek és a… még valakinek küldöm, de inkább nem beszélek többet, csak elkezdem.. khm. „I’m broken, Do you hear me? I’m blinded , coz you are everything I see. I’m dancin’, alone, I’m prayin’, that your heart will just turn around, and as I walk up to your door, my eyes turns to face the floor, coz I can’t look you in the eyes and say… when he opens his arms and holds you close tonight, it just won’t feel right… coz I can love you more than this… yeah… when he lays you down I might just die inside.. it just don’t feel right… coz I can love you more than this… can love you more than… this. ” –ahogy befejezte az emberek elkezdtek fütyülni és tapsolni, igazán gyönyörűen énekelt, amit még én magam is megcsodáltam ennyi alkohol után. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom, kirázott a hideg és libabőrös lettem. Imádom a hangját és ez a kedvenc számom tőlük, pont azért, mert ebben kiteljesedik a gyönyörű hangja. Könnyek szöktek a szemembe, de nem engedtem útjukra őket. Elmosolyodtam és én is megtapsoltam őt. Zaynre pillantottam, aki felhúzott szemöldökkel és fancsali képpel ült a széken. Nem tetszett neki a helyzet. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, most mégis mi bántja.
-Mi van bébi? Olyan gondterhelt és furcsa vagy ma!
-Rosszul indult a reggelem, ennyi. És folyamatosan csalódok a mai napban. –mondta egyhangúan miközben az előtte lévő tányéron turkálta a sütit.
-Kicsim, kérlek mondd el, hogy mi van, mert látom, hogy nagyon nincs rendben valami. Olyan szakadtnak és fáradtnak tűnsz, vagy és nem is tudom. –erre Zayn hatalmas kerek szemekkel rám nézett és látszott, hogy belefagyott a vér is.
-Ezt… ezt hogy érted?
-Így, ahogy mondom… valami nincs rendben. És miért vagy ilyen szótlan már napok óta? Furcsa vagy nekem.
-Pedig nincs semmi bajom. –hajtotta le a fejét és a körmeit kezdte el piszkálni.
-Jó, tudod mit? Majd otthon megbeszéljük, rendben? Szeretném, ha négyszemközt mindent elmondanál, mert látom, hogy nincs rendben valami! –húztam el a számat. Gyengéden rám mosolygott, megcirógatta az arcomat és megpuszilta a számat.
-Tényleg semmi baj, de beszélhetünk, elmondhatom ugyanezeket otthon is neked! –adott még egy puszit a számra én pedig rá mosolyogtam. Nem hiszem, hogy tényleg semmi baja, eddig nem ilyen volt… valami aggasztja, vagy valami baj van, érzem! Nem baj, majd otthon kifaggatom, addig úgy sem fogom békénhagyni…
Harry odajött hozzánk és én megöleltem. Megdicsértem, hogy meseszép hangja van és nagyon tetszett, ahogy énekelt. Ő csak mosolygott és örömmel fogadta a bókjainkat. Leült Zayn mellé, mire a kis fekete hercegem arca eltorzult. Jaj, csak nem … ?
-Na jól van, Zayn, gyere velem! –fogtam meg a kezét és próbáltam őt felrángatni a székből, de nem igazán akart megmozdulni.
-Mi van már megint bébi? Haaaaagyj, könyörgöm! –nézett rám lekonyuló szájjal és szomorú szemekkel.
-Valamit akarok… -hajoltam közel hozzá és belepusziltam a fülébe. Elmosolyodott rajta, és felhúzta a vállát. Csikis, én tudom. Édes mosolyától végre én is elmosolyodtam.
-Jól van jól van, megyek! –állt fel végre és követett. Kivittem őt az épület mögé, ahol a légkondi kivezetője volt, meg ilyenek és elég nagy dzsumbuj, úgyhogy itt senki se tartózkodott, viszont nekünk is nehéz volt a bejutás.
-Most hová cipelsz, cica?
-Csak beszélgetni szeretnék egy kicsit kettesben veled, vagy baj?
-Nem baj, csak miért kell ahhoz erdőt mászni, vagy mi… -erre felnevettem.
-Szeretem az izgalmakat. –löktem finoman a falnak, mire nyögött egy halkat, ami rettentően felizgatott. Tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókért, mire szenvedélyesen visszacsókolt. Egyre követelőzőbb volt a csókja, kezei már levándoroltak a fenekemre és erőteljesen belemarkolt. Itt kellett megálljt fújnom.
-Zayn…
-Tessék!
-Őszintén aggódom érted! Tudod, hogy szeretlek és féltelek… valami nincs rendben, érzem!
-Már megint itt tartunk? –lett egy kicsit ingerült. Ezt sem értem, hogy miért kapja fel a vizet, ha tényleg nincs semmi baj. Tuti, hogy van, csak nem akarja elmondani.
-Most miért lettél ilyen ideges? –simítottam végig a pofiján és két tenyerem közé fogtam az arcát. –Nem hiszem el, hogy nem érted meg, hogy azért féltelek, mert szeretlek! És látom, hogy vannak olyan napjaid, amikor nem vagy jól! Miért nem bízol meg bennem?
-Abi! –vágott mérges fejet és felemelte a hangját. Vett egy mély levegőt és sóhajtott egy nagyot. Mélyen szemeimbe nézett és finoman megfogta a kezeimet. Magához húzott és homlokunkat összeérintettük.
-Bízz bennem, jó? Ha nem bírom megoldani, te leszel az első, aki tudni fog róla! Megígérem! Könyörgöm, csak ennyit kérek! Adj egy kis időt, jó? –nézett rám aranyszemeivel, melyek úgy csillogtak akár a legfényesebb csillagok. Megnyugodtam egy leheletnyit…
-Rendben. –öleltem őt magamhoz. –De amint nem megy, szólsz, ígérd meg!
-Megígérem! –mosolyodott el, majd megpuszilt és elindultunk befelé.
Az ajtóban Niall majdnem fellökött bennünket, úgy rohant kifelé. Tisztán látszott, hogy nagyon részeg már. Sose láttam még ilyennek, mert mikor ő lerészegedik addigra általában én is az vagyok, így nem szoktam emlékezni rá, hogy milyen ilyenkor. Most viszont nem voltam berúgva és ezáltal sikerült megtapasztalnom a kicsi Niall detox állapotát. Szóval ilyen, ha eluralkodik rajta a pia…
-Fiúk!
-Köszi, Niall!
-Jaj, Abia te vagy az? Azt hittem Harry (?) vagy! –köszi szépen, nem gondoltam volna, hogy Harryvel ennyire hasonlítunk egymásra… mindenesetre elmondhatom magamról, hogy összehasonlítottak egy férfival. Szar ügy.
-Miiii? –nevetett fel nagyon durván Zayn. –Harryhez hasonlítottad őt ?? Ez haláli, nem bírom! –fogta már a hasát a röhögéstől.
-Jól van nevess ki te is!
-Tényleg úgy néztél ki ezzel a hullámos hajjal!
-Az se érdekes, hogy miniszoknyában vagyok meg magassarkúban? És hogy majdnem hátközépig ér a hajam?
-Esküszöm azt hittem, hogy ő vagy!
-Jó, Niall, hagyjuk. –nevettem fel keservesen. Köszi, férfinak nézek ki.
-Na figyeljetek, mi van nálam! –vett ki a zsebéből két dobozt.
-Az meg… micsoda? –kerekedtek ki a szemeim.
-Az egyik pezsgőtabletta, ami magnéziumos, a másik Zayn vitaminja. Bevettem belőle egy pár szemet és tök jó érzés, mintha valami fura hatása lenne. –Zaynre néztem, aki kővé dermedt hatalmasra nyílt szemekkel.
-Niall, te beszedtél belőle? –kérdezte meg idegesen.
-Ja igen… kb 5 szemet, mert olyan finom volt. –röhögcsélt még mindig és odafutott a tóhoz. Nem értettem semmit. Vagyis mindent értettem. Nyilvánvaló, hogy nem vitamin volt benne.
-Zayn? … Szóval nem is részeg? –néztem rá könnyeimmel küszködve, mire lassan lecsukta a szemeit és lehajtotta a fejét.
-Fura vitamin ez, nem is gondoltam, hogy így be lehet pörögni tőle! –futott oda hozzánk megint Niall és kinyitotta a pezsgőtablettás dobozt. Még mindig Zaynre néztem, aki ugyan úgy állt, ahogy az előbb, lehajtott fejjel.
-Igen, tényleg fura vitamin. –mosolyogtam erőtlenül Niallre. Nem valódi volt az a mosoly. –És semmi baj nincs, igaz, Zayn? –ő csak felkapta a fejét és rám nézett.
-Gyere Abi, mutatok valami nagyon jóóóóót! –fogta meg a kezem Niall és elindult megint a tó felé. Zayn megfogta a másik kezemet de kirántottam a finom szorításából.
-Abi, kérlek, hagy magyarázzam meg!
-Nem kell megmagyarázni semmit sem! Ezen nincs mit… nyilvánvaló, hogy jó hatással vannak rád azok a … vitaminok!
-Én, csak…
-Hagyjuk. –indultam el Niallel a tó felé, és megálltunk a partján. Kivett egy pezsgőtablettát és behajította a vízbe.
-Óóóóóó! Ez nem elég! Még! Még! Még! –dobálta be egymás után a tablettákat a tóba és felkiabált.
-PEZSGŐFÜRDŐ A TÓPARTON! –majd bemerült a vízbe térdig. Harry addigra ért ki.
-Jézus, Niall mit művelsz? –nevetett fel.
-Habpartit! Gyere Hazza, csináljunk egy felejthetetlen habpartit!
-Hohóóó, Niall ez nem túl jó ötlet, gyere ki onnan! –ragadta meg az ír fiúcskát a két karjánál.
-Eressz már, hagy élvezzem ki!
-Harry, be van állva.
-Látom, elég sokat ivott…
-Nem ivott. –csuklott el a hangom és könnyek szöktek a szemembe.
-Nem? Hát? –nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Beszedett valamit.
-Mégis mit? –megrántottam a vállamat, ő pedig odafordult Niallhez. –Niall mit szedtél be?
-Hát csak Zayn vitaminjaiból vettem be párat, meg ittam egy kis borocskát!
-Zayn… mi??? –kerekedtek ki a szemei és tekintete Zaynt kereste, majd mikor ránézett eltátotta a száját is.
-Azt hiszem itt az ideje, hogy hazamenjünk!
-Egyetértek! Niall gyere! –ragadtam meg a karját, hogy kihúzzam a tó hideg vizéből, de ő csak makacskodott.
-NEM MEGYEK SEHOVÁ! Habfürdőzni fogok!
-Niall csinálunk neked otthon igazi habfürdőt, csak most gyere, jó?
-Hátjó… de az igazi legyen ám!
-Az lesz, csak gyere szépen! –fogtuk meg Harryvel a karját és kivezettük a vízből. Cipője csattogott a víztől.

Elköszöntünk mindenkitől, majd elindultunk hazafelé.

**

Felmentem Zayn szobájába. Louis és Harry elmentek „igazi habpartit” csinálni Niallnek a nagy sarokkádban. Zayn feljött utánam a szobájába és halkan magára csukta az ajtót.
Én az ablak előtt álltam és az utca fényeit néztem. Zayn felkapcsolta a villanyt.
Halkan mögém lépkedett.
-Abi, én… -szólalt meg elfúló hangon. Megfordultam, mélyen és gyorsan kezdtem venni a levegőt. Próbáltam visszatartani a dühöt és a fájdalmat.
-Idióta hülye állat! Abnormális! Te gyökér! –ütöttem a mellkasát. –Eszement! –húztam közel magamhoz és könnyeim megindultak, miközben száját halmoztam el csókokkal. –Te hülye barom! –sírtam még mindig, majd kezeimet a mellkasára csúsztattam finoman és feltolva nyaka köré fontam őket. –Fogyatékos… -szipogtam és számat erősen az övére tapasztottam. Alsó ajkába beleharaptam kicsit erősebben és minden fájdalmamat kiadtam magamból ezzel a csókkal.
-Sajnálom. –sírta el magát ő is.
-Annyira féltelek te idióta! Szeretlek! Nagyon félek. –öleltem magamhoz és nyakába fúrtam az arcomat.
-Ne aggódj, kérlek, tényleg nincs baj, nem szoktam rá! Ezért is nem szóltam, hogy ne legyen ez… csak Niall megtalálta… Megesküszöm az életemre, hogy többé nem nyúlok hozzá! Tényleg!




Harry szemszöge:

Niall levetkőzött és behuppant a kádba.
-Ez nem az igazi, túl kicsi! Menjünk medencézni!
-Oda nem tudunk ekkora habot varázsolni, Niall…
-Nem baj, nem kell hab, csak úszkáljunk egy kicsit.
-Jól van nekem nincs ellene kifogásom! –emelte fel a kezeit mosolyogva Lou.
-Nekem sincs. Csak aggódom Zaynék miatt… lehet, hogy meg kéne nézni őket. Egész úton egymáshoz sem szóltak!
-Szerintem hagyjátok most őket. –Szólalt meg az ajtófélfát vállal támasztó Liam. –Inkább menjünk ki a medencéhez tényleg. Ők majd elintézik egymás között. –Ekkor csengettek.
-Ez meg ki lehet ilyen későn? –kérdeztem.
-Nem tudom, mindjárt megnézem! –Liam.

Kb. 2 perc múlva visszaért és Leti állt mellette Danielle-el.
-Képesek voltatok minket otthagyni a buliban, gyökerek!
-Bocsi, de krízis van. Niall beszedett valamit amitől… elég durván felpörgött.
-Zayn vitaminjait ettem csak meg, jó? –erre mindannyian utalóan a lányokra néztünk.
-Te jó ég! –döbbent le Leti. –De .. ez most azt jelenti, hogy…
-Reméljük, hogy nem… hogy…
-Azt jelenti, sajnos… -hajtotta le a fejét Louis.
-Basszameg… -ennyit tudott ő is csak hozzáfűzni a dologhoz.




Abia szemszöge:

-Kicsim… -szólalt meg hosszú üres percek után Zayn, miközben az ágyon feküdve mellkasán pihentettem a fejem és karjai közé zárt.
-Igen?
-Eljönnél velem holnap valahová?
-Hová? –csillantak fel a szemeim.
-Meglepi, jó? –mosolyodott el.
-Jól van, szívesen elmegyek veled! –nyomtam egy puszit a szájára és visszatettem fejem mellkasára.