9. Nem értelek

Meghoztam az új részt, ami remélem épp úgy fog tetszeni mint az elözök. Nagyon örültem a kommenteknek, miszerint tetszik Nektek a blogom! Jó olvasást ehhez a részhez is!

(Cuuukik ♥ :D)

 Mielőtt lefeküdtünk Zaynnel aludni, kölcsönadott egy pólót a sajátjaiból, és megállapította, hogy úgy néz ki rajtam, mint egy zászló a meghódított váron. Nevettem egy jót a dolgon, mondjuk ha belegondol az ember, van benne valami. Fürdés után TV-ztünk egy kicsit, játszottunk valami társast, aztán teljesen elfáradtam és mondtam neki, hogy aludjunk. Nehezen ment bele, mert még nagyon nem volt álmos és olyan eleven volt, mint egy kisóvodás. Már csak a hiszti hiányzott, hogy „Óvónéni én nem vagyok álmos! Óvónéni én nem akarok aludni!!!” Aztán végül ő is beadta a derekát, mert látta rajtam, hogy majd leragadnak a szemeim.

**

2:49… Zayn aranyosan szuszogott mellettem és igazából jó is volt itt aludni, de végig csak az a lökött Harold járt a fejemben. Olyan furcsa érzések kavarogtak a bennem miatta, hogy nem aludtam semmit sem. Hiába voltam fáradt, kiverte a gondolkodás a fejemből az álmot. Egyszercsak motoszkálást hallottam a szobája felől, ezért mivel nagyon kíváncsi lettem, hogy mi történhet ott, halkan kisurrantam az ajtó elé és becsuktam magam mögött. Elég szép látvány fogadott odakint. Harry a küszöb előtt guggolt egy szál alsóban és matatott valamit, miközben halkan káromkodott. Elmosolyodtam, majd elindultam a mosdó felé, mintha észre sem vettem volna, hogy ő ott van. Mikor odaértem kicsit megköszörültem a torkom, ezzel nagyon megijesztve szegényt, ugyanis nekifejelt az ajtajának.

-Jesszus! –dörzsölte a fejét szegénykém.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! –guggoltam le hozzá bűnbánó szemekkel. –Egyébként mit csinálsz itt ilyenkor?
-Mindegy, már megtetted. Egyébként leejtettem a nyakláncomról a medált és azt keresem, mert elgurult valahová és nem találom.
-Segítsek?
-Nekem teljesen mindegy, de megköszönném!
-Akkor segítek, ezer örömmel. Úgy sem tudok aludni.
-Köszi. –mondta rezzenéstelen arccal. Egy picit keresgéltünk a folyosón, mikor észrevettem egy ezüstösen csillogó karika alakú tárgyat a sarokban.
-Mit kap a szerencsés megtaláló?
-Dicsőséget, hogy megtalálta a medálomat! –akart felállni, de a karját megragadtam és visszahúztam a földre, aminek következményében leült. Belenyomtam a tenyerébe a medált.
-Miért vagy ilyen velem?
-Köszönöm. Egyébként meg milyen vagyok veled? Csak fáradt vagyok és szeretnék visszafeküdni aludni, úgyhogy ha megbocsátasz, jóéjt! –állt fel, én pedig követtem a példáját. Nem nézett hátra miközben becsukta az ajtót, úgyhogy beslisszoltam a szobájába, mielőtt az becsapódott volna az orrom előtt.

-Ne rázz már le állandóan, könyörgöm!
-Nem rázlak le… te mentél fel inkább Zaynhez. Én itt voltam egész nap, de nem érdekeltelek. Biztos jól elhancúroztatok. Már csak a hangokból gondolom.
-Te féltékeny vagy? –tettem fel félve a kérdést.
-Féltékeny? Ugyan mire? Nincs okom rá, nincs köztünk semmi, csak pár éjszaka a hátunk mögött. Szám szerint kettő. Egyébként legközelebb kérd meg, hogy sátrat hozzon kabát helyett, ha az arcodat akarja nyalogatni, mert mindent láttunk Sophieval.
-Te féltékeny vagy! –jelentettem ki magabiztosan és még a szívem is mosolygott.
-Jó, ezt a témát hagyjuk…
-Csak nem értelek… most féltékeny vagy, egyébként meg olyan rideg voltál ma velem…
-Főleg a mosdónál ugye?
-Harry… én esküszöm, hogy nem tudok rajtad kiigazodni!  Folyamatosan csalódásokat okozol nekem. A fele ugyan pozitív, de ott vannak a negatívak is. Ehhez én nem vagyok hozzászokva. Egyszer kedves vagy, ellenállhatatlan és érdeklődő, olyankor úgy érzem, hogy olyan szerelmes lehetnék beléd, hogy arra szavak nincsenek, máskor meg egy gúnyos, arrogáns seggfej akitől jobb magam távol tartani, ha nem akarom, hogy megbántson, és még csak arra sem méltatsz, hogy annyit mondj nekem, hogy figyelj, te idióta, pukkadj már meg, engem meg hagyj békén. Ha nem akarsz engem akkor minek álltatsz, de ha meg akarsz, minek löksz el magadtól állandóan? Ez nekem már túl sok… belefáradtam ebbe a hullámvasút játékba… és bocsi, de nem bírtam tovább, muszáj volt elmondanom. Majd beszélünk, szia!

Elindultam az ajtó felé, de mielőtt le tudtam volna nyomni a kilincset hátulról átölelt, így kezem lecsúszott róla.
-Látod? Pont erről beszélek. Az előbb lekezeltél, most meg itt ölelgetsz! Túl sok ez nekem, Harry, teljesen összezavarsz! –ekkor maga felé fordított és szó nélkül óvatosan megcsókolt. Testéhez feszültem, karjaimat a nyaka köré fontam, majd lecsúsztattam a mellkasára. Éreztem a szívdobbanásait…
-Ne haragudj rám, én sem tudom, hogy mi van. De nem akarlak elengedni! Kérlek, maradj itt velem ma éjjel! –adott apró puszikat a nyakamra, amitől teljesen elolvadtam. Testem lángban égett.
-Nem tudom, hogy jó ötlet e…
-Miért?
-Mert én nagyon szeretek veled lenni, és olyan rossz úgy felkelni, hogy nem egy édes, kedves szempár figyel rám, vagy nem csókol meg azonnal, de még csak nem is az, hogy megpróbálsz kedves lenni. Figyelemre sem méltatsz…
-És ha megígérem, hogy ez nem így lesz? –mosolyodott el.
-Kényszerből nem kell erőltetni a dolgot, Harry… én azt szeretném, ha szívből jönne. Szóval… inkább visszamegyek Zaynhez, úgyis megígértem neki, hogy vele alszom. –indultam el megint, de ismét visszatartott.
-Kérlek… maradj! –mosolygott rám ellenállhatatlanul.
-Nem tudom…
-Térdeljek le? Hát jó! –ereszkedett térdre előttem.
-Jajj Harry ne butáskodj már, állj már fel!
-Abia Daniella Lane… könyörgöm töltse velem a ma éjszakát… vagy hajnalt?! Mindegy… maradj velem! –állt fel és két tenyere közé fogta az arcomat.
-Veled maradok, de csak egy feltétellel.
-Mégpedig?
-Nem fekszem le veled!
-Áll az alku! –mosolyodott el én pedig megöleltem. Arcomat a nyakába fúrtam, majd puszilgatni kezdtem neki, mire sóhajtott egy nagyot.
-Nagyon hiányoztál Harry… -puszilgattam még mindig, mire ő elhúzódott tőlem és a száját az enyémre tapasztotta. Gyengéden csókolgatott, miközben lefektetett az ágyra.

**

Megfordultam az ágyon. Ez volt az utolsó, ami ahhoz kellett, hogy felébredjek. Lassan kinyitottam a szemem. Harry tekintete szegeződött rám és kezével támasztotta meg a fejét. Ahogy tekintetem találkozott az övével, kedvesen rámmosolygott. Igen, köszönöm istenem! Ezt szerettem volna tegnap reggel is!

-Jóreggelt!
-Neked is Harry! –simítottam végig az arcába belógó fürtjein, ő pedig közelebb hajolt és egy puszit nyomott a számra. Istenem, miért nem tud mindig ennyire édes lenni?
-Mennyi az idő? –feküdtem a hátamra nagy mosollyal az arcomon.
-Negyed 7.
-Még csak?
-Igen, elég korán van.
-Akkor hogyhogy fent vagy?
-Nem tudom, valahogy nem bírtam aludni.
-First direction! –erre Harry felnevetett.
-Hülye! –pattant ki az ágyból, magára kapta a földön heverő boxerét és kiment a fürdőbe. Megelégedetten vettem tudomásul, hogy „sajnos” nem sikerült betartanunk az alkut. Ez szerintem… amolyan békítő szex célzattal bírt. De egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult, mert ma reggel ahogy felkeltem… bárcsak minden reggel ennyire édes lenne. És látszott rajta, hogy őszinte volt, nem pedig azért csinálta, mert hajnalban ezt óhajtottam.

-Siess át Zaynhez, nehogy kiboruljon a bili mikor felkel! –mondta alig érthetően. Épp fogat mosott.
-Nem akarok visszamenni. –takaróztam ki és feálltam, hogy összeszedjem a ruhákat a földről. Ezesetben Zayn pólójt és a bugyimat. Harry kikukucskált a fürdőből és gyorsan letette a fogkefét. Kijött hozzám.
-Szerintem menj vissza, vagy kénytelen leszek kihasználni ennek a gyönyörű testnek az adottságait! –kezdte el puszilgatni a nyakam, majd átnyúlt a hónomalatt és kezeit a mellemre tette.
-De rossz vagy ma reggel!
-Büntess meg!
-Szeretnéd, mi?
-Igen, hozzak ostort vagy valami?
-Én egy heti éheztetésre gondoltam… meg sokkolóra. –vágtam csalódott fejet, mire Harry szemei kikerekedtek. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.
-De ha neked vannak jobb ötleteid, bármire vevő vagyok! –sétáltam el mellette, ő pedig megfogott és lefektetett az ágyra. Mélyen a szemembe nézett miközben fölöttem tornyosult.
-Lenne egy-kettő… -mondta, majd megcsókolt.

**

-Abi! Abi! –hallottam meg Zayn kiabálását odakintről.
-Jézusom, Harry, most mit csináljunk? –ugrottam ki az ágyból, ahol eddig a takarót a fejünkre húzva huncutkodtunk Harryvel. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, Harry is felvette a boxerét és mellém állt. Hihetetlenül édes volt a kis kócos hajával. Összevissza állt neki.
-Öööö… kinézek, te meg addig gyorsan beszaladsz a kinti fürdőbe. Úgyis lement az a hülye.
-Jól hangzik.
-Akkor menjünk. –indult volna el, de megfogtam a karját.
-Most mi van? –nézett rám csillogó szemekkel.
-Nemtudom –pusziltam szájon, ő pedig kiment. Intett, hogy jöhetek, én pedig befutottam a fürdőbe. Olyan boldog voltam. Leültem a kád szélére és csak mosolyogtam. Ekkor meghallottam Zayn hangját.
-Harry nem láttad Abit? Most keltem fel és sehol se találom!
-Az előbb ment be a fürdőbe, éppen rá várok, hogy végre kijöjjön…
-Egyébként nem értem, hogy miért vár mindenki erre a fürdőre, mikor mindenki szobájában van egy saját fürdő! –nyitottam ki az ajtót és kilibbentem onnan.
-Taln azért, mert itt van teljes alakos tükör illetve wc? Az enyémben csak egy zuhanyzó és egy csap van.
-Tényleg… ez eddig fel se tűnt! –pirultam bele tudatlanságomba. –Amúgy Zayn, jól aludtál az éjjel?
-Ne is kérdezd, mint akit leütöttek. Onnantól kezdve végig aludtam az éjszakát, hogy finoman és nőiesen lekönyököltél.
-Lekönyökölted?
-Aha, véletlen orrba csaptam szegényt.
-Jaaaajj ezt nem hiszem el, hogy nem tudtok aludni! De ha nektek nem megy legalbb hagynátok azokat, akiknek igen! –jött ki morgolódva Niall kómás fejjel a szobájából.
-Jóreggelt Niall, ne haragudj, ha hangosak voltunk!
-Nem érdekes! Mi a reggeli?
-Még nincs reggeli!
-Mi az, hogy nincs reggeli? –torzult el a feje.
-Niall. Most keltél. Várjál már egy kicsit, mert mi se vagyunk frissebbek! –kamuzott Harry, és láttam, hogy mosoly bújkál a szája sarkában.
-Hát én nem tudom, hogy mi folyt itt, de tökre olyan volt, mintha női hangok szűrődtek volna ki a szobádból, kicsim! És órákkl ezelőtt! –jött ki Loui is a szobájából és kérdően Harryre nézett.. –Egyébként sziasztok!
-Női hangok? Te valamit nagyon benéztél, Lou… maximum én beszéltem álmomban.
-Ne kamuzzál, tudom, hogy valami van a háttérben! Az ablakodon mászott ki?
-Nem volt itt senki, ne túráztasd már magad ezen! –nevetett Harry. Nem akartunk lebukni Zayn előtt.
-Jó, mindegy. Menjünk enni! –mondta Niall, majd lefutott a lépcsőn. A többiek is lementek és mi maradtunk utolsónak.
-Ah, szóval egy senki vagyok? –vigyorogtam Harryre, majd apró puszit nyomtam a szájára és beszaladtam a szobába, hogy felöltözzek.

**

Reggeli után hazamentem és beálltam a zuhany alá.  Egész végig Harry járt a fejemben… ki más.
Gyorsan lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam, maciba bújtam, majd lementem a nappaliba, ahol Leti várt már rám.
-Na miről virítasz ennyire?
-Hát Leti… lesz mit mesélnem!