Itt is az új rész, amiben érzelmesre sikerült vennem a szálakat, remélem nem bánjátok! Sok olvasót! :D
Miután megette mindenki a kajáját és az én kedvem teljesen romokban volt, pillantásom egyszer-egyszer összetalálkozott Sophie megvető nézésével, amit a pult mögül vetített rám. Rettenetesen sajnáltam a dolgot, mert igaz, hogy Zayn tetszik, mint pasi, de nem akarok tőle semmit, mert nekem Harry kell… és már az is épp elég szar, hogy Harry így összezavar… mikor elindultunk kifelé mondtam a többieknek, hogy menjenek csak, kb 5 perc és megyek én is, csak szeretnék Sophieval beszélni. Teljesítették a kívánságom és mindannyian beültek a kocsiba…
-Sophie beszélhetnénk? –kérdeztem meg félénken.
-Mégis miről akarsz beszélgetni? Milyen mikor puszikat kapsz Zayntől? Csak egyszer… -csuklott el a hangja – egyetlen egyszer lettem szerelmes… és az a fiú most egy olyan lányt puszilgat az orrom előtt, aki nagyon jól tudja, hogy mit érzek a fiú iránt… kurva szarul esett, tudod?
-Tudom és ne haragudj… igazából nem tudom mire volt jó, mert Zaynnel csak haverok vagyunk. Vagyis még alig ismerjük egymást csak jól kijövünk, érted?
-Igen, de nem érdekel… csak könyörgöm, ha már vele vagy, legalább ne használd ki… miközben én az életemet adnám érte hogy az enyém lehessen. –gyűltek könnyek a szemeibe és beszaladt a konyhába. Rettenetes bűntudattal battyogtam vissza a fiúkhoz és az út alatt szinte meg sem szólaltam. Harryn láttam, hogy sajnál és meg akarja kérdezni, hogy mi bajom van, de inkább nem tette.
-Igazából nem tudom, hogy minek jöttem ide, fiúk. Megharagudnátok, ha én most hazamennék?
-Igen! –kiáltott fel egyszerre mind a 4 fiú, mert Liam nem volt itt. Nagyon jólesett, el is mosolyodtam. Csodálkoztam, hogy még Harrynek sem esett nehezére, hogy kimondja, bánná ha elmennék.
-De olyan rossz kedvem van…
-Gyere fel velem egy kicsit! Felvidítalak! –fogta meg a kezem Zayn, majd a lépcső felé húzott.
-Na jó… kíváncsi leszek mit terveltél ki, te kis maki…
-Majd meglátod, de ez egy szörnyen titkos hadművelet lesz, el se mondhatod senkinek, jó? –sutyorgott mint egy kisgyerek, nagyon édes volt.
-Jó jó, persze Zayn, ez kettőnk titka marad!
Louis szemszöge:
Épp hogy csak felértek az emeletre, Harry felhorkant.
-Chhhh….
-Mi baj van Harry?
-Nem látod mit csinálnak?
-Mit csinálnak?
-Zayn totál rá van izgulva Abia Hercegnőre. –nyugtázta a tényt a szőke ír fiúcska
-Ha nem mondod észre se vesszük, Niall. –pirított oda kicsit paprikás hangon a szerelmem.
-Tudod mit, édes kicsi Hazza? Most leülsz ide, én csinálok neked egy teát és elmeséled, hogy mi bajod van, rendben? –meg sem várva válaszát besiettem a konyhába és gyorsan összedobtam neki a teát.
-Szóval? –nyomtam a kezébe a gőzölgő poharat.
-Zayn ráizgult Abiara…
-Hát igen, amit nem csodálok, mert gyönyörű!
-Én is tudom, hogy gyönyörű!
-Jól van na, csak megjegyeztem, le ne tépd már a buksimat!
-Szóval ez a bajod, Harry? –kérdezte a szőkeség miközben egy zacskót próbált kinyitni foggal, hogy hozzáférhessen a gumicukrokhoz, amik benne voltak.
-Persze, nagyon zavar ez az egész… a kajáldában is ott kéjelegtek… majd felfordult a gyomrom.
-Már bocsi, hogy ezt mondom, de nem kellett volna ilyen ostobán viselkedned vele. Ha fontos neked, akkor ne rázd le miután megdugtad… de ha meg nem fontos neked, amit kötve hiszek, akkor hagyjad, hogy Zayn jól elmulassa vele az idejét.
-Jézusom Lou… mintha csak Liamet hallottam volna. Ez ijesztő! –állt fel a földről Niall és teli volt a pofija a cukorkákkal.
Abia szemszöge:
-Szóval Zayn, ez a te kis birodalmad?
-Mondhatjuk így is, végül is igen. –húzott be a szobájába.
-Szóval mi is lenne az a titkos hadművelet, amit senkinek sem szabad megmondani?
-Ez! –lökött le az ágyra, rám ugrott és elkezdett csikizni. Úgy felnevettem, hogy szerintem még odalent is hallották a nőies sikításomat.
-Nee… ne … Zayn könyörgöm hagyd abba!
-Csak egy feltétellel!
-Mi az?
-Teljesíted 3 kívánságomat!
-Aztán visszadobsz a tengerbe? Mi vagyok én aranyhal?
-Te akartad! –kezdte megint csikizni az oldalamat de már nem kaptam levegőt.
-Jól van jól van, teljesítem 3 kívánságod csak fejezd be, könyörgöm mert mindjárt meghalok!
-Dehogy halsz meg… lélegeztetnélek szájon át!
-Mindjárt gondoltam. –nevettem fel, de a hasam már fájt a sok nevetéstől, vagy attól, hogy Zayn rám tehénkedett.
-Au… -nevettem a fájdalmamon.
-Mi van lekvár? –kócolta össze a hajam.
-Mi az, hogy mi van, most mászott le rólam egy 80 kilós állat.
-Milyen 80 kiló, kikérem magamnak!
-Dagi! Dagi! –futottam el előle az ágya másik oldalára, de egy-ettőre utolért.
-Nem lesz ez így jól! –fogta össze a kezeimet a háta mögött.
-Vigyázz, megmarkolom a segged, azt a kis csoffadtat!
-Na hallooooood… Milyen csoffadt te egógyilkos? –elengedte a kezem és a teljes alakos tükre elé szaladt.
-Nem is csoffadt kis formás, jó? –annyira elkezdtem nevetni, hogy a földön kötöttem ki az ágy mellett. Zayn leült az ágyra és finoman felhúzott a földről az ölébe. Oldalhelyzetben ültem az ölében, ekkor eszembe jutott Sophie és elszomorodtam.
-Mi a baj már megint? Egy ilyen szép lánynak állandóan mosolyognia kéne! Hogy lássák a fiúk azokat az ellenállhatatlan nevetőgödröcskéit!
-Eszembe jutott Sophie…
-Sophie? –kerekedtek ki a szemei.
-Igen…
-Jaaaa, ott a kajáldában? De min is vesztetek össze? Mert ezt nem teljesen értem…
-Nem mondhatom el mert ez nem az én titkom, hanem az övé.
-Remekül tudok titkot tartani.
-Az jó, mert én is. És nem szeretném, hogy még jobban meggyűlöljön. Bár szerintem az életben többé nem fog szóbaállni velem a látottak után.
-Látottak? Miért, mit látott?
-Zayn kérlek ne faggass, jó? Csak ölelj át, attól megnyugszom!
-Kívánsága parancs! –ölelt át. A nyakába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát. Annyira finom illata van…
-Olyan jó így…
-Nekem is.
-Na de, komolyra fordítva a szót. –néztem fel rá. –Mi lenne az a 3 kívánság?
-Az elsőt már tudom! Gyere le velem és együnk valamit!
-De most ettünk nemrég!
-De én már megint éhes vagyok!
-Hogy a fenébe tudtok ti ennyit enni? Niall is annyit zabál mint egy bélférges… haspókok! –csattantam fel, majd nevetésben törtem ki. –De legyen, kívánsága parancs! Megcsinálom neked a kaját. Addig agyalj a többin. –mosolyogtam, majd megfogtam a kezét és lesétáltunk a konyhába.
Ahogy leértünk, megpillantottam a nappaliben ücsörgő kis édes fürtöskémet, Lout, valamint az ír kisfiút, ahogy a földön kilószámra tömi magába a gumicukrokat. Ahogy Harry végigmért, amint Zaynnel besétáltunk a nappaliba, a szívem hol lassan, hol hevesen vert izgalmában. Nagyon hülye érzés ez, amit iránta érzek és nem is tetszik egyátalán.
-Szóval?
-Szóval mi?
-Mikor mondod el Hazzának, hogy szerelmes vagy belé?
-Mi? Nem vagyok szerelmes belé!
-Ne hazudj, látom, hogy hogy néztek egymásra. Lefogadom, hogy ma a mosdónál is voltak dolgok…
-Zayn én…
-Ez a második kívánságom. Még a héten ismerd be neki! –húzódott széles vigyorra a szája.
-De hát a hétből már csak 2 nap van!
-Sebaj, majd igyekszel egy kicsit! –kezdte el majszolni az addigra elkészített szendvicsét.
-Ne legyél ilyen kegyetlen velem könyörgöm!
-Hidd el, hogy ez neked is jó lesz! –simogatta meg az arcom, majd a félig megemésztett szendvicét lehajította a konyhapultra –olyan stílusos férfias módon, se tányér, se semmi- megfogta a kezem és felvonszolt az emeletre.
-És már a harmadikat is kitaláltam!
-Te jó ég, féljek?... Hallgatom!
-Maradj itt velem ma éjjel! –mosolygott rám kedvesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése