7. Éhezem!

Halihó! :) Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog :) Jó olvasást! :)

Az egész napot itt töltöttük Letivel és már beesteledett. Harrynek egész nap nem láttam a fejét, de nem is bántam, jobb így. Éppen ki akartam lépni a házból egyedüli távozóként, mikor valaki megfogta a karomat és behúzott a konyhába. Egy pillanatra megrémültem, mikor láttam, hogy Harry áll előttem.
-Beszélhetnénk?
-Van más választásom ha már egyszer idecibáltál?
-Kérlek…
-Befejeztem, hallgatlak.
-Bocsánatot szeretnék kérni, tudom, hogy görény voltam. Csak kiforgattad a szavaimat én meg begurultam.
-És az ok arra, hogy ennyire megbánts?
-Tudom, hogy nem, és nagyon meg is bántam, kérlek ne haragudj rám! Nem így akartam lerendezni a dolgot csak mikor mondtad, hogy ribanc… begurultam… mert alapból tök mást akartam mondani és idegesített hogy ilyet feltételeztél rólam. –nézett bűnbánóan a szemembe, ami annyira aranyos volt, hogy alig bírtam neki ellenállni.
-Mégis mit akartál mondani? –igazán érdekelt a dolog.
-Hát… -hajtotta le a fejét és láttam, hogy elvörösödött.
-Nos? –csillogtak fel a szemeim.
-Hogy az ilyen szép lányok már nem szoktak azok lenni… -nézett fel a szemembe zavartan.
-Komolyan ezt akartad mondani? –hatódtam meg egy kicsit.
-Igen, de… aztán másképp sikerült. Sajnálom.
-Semmi baj, én is kicsit túlreagáltam a dolgot. Béke? –nyújtottam oda a kezem.
-Benne vagyok. –rázta meg nagy vigyorral az arcán. –És most, hogy így kibékültünk. Nem maradsz még egy kicsit? Beszélgethetnénk, ilyenek…
-Szívesen maradok! –mosolyogtam.
-Akkor gyere. –ragadta meg a kezem és felfelé húzott a lépcsőn. Miközben előttem ment végigmértem a tökéletes alakját. Kezdve a fenekével.. hát… nem mondanm, hogy nem tetszett a látvány. De nem rosszalkodok! :D
-Szééép szoba…
-Tudom, hogy kicsit kupi van, de ez a hátránya annak, hogy nem lakik nő a házban.
-Semmi baj, nekem így is nagyon tetszik! –vigyorogtam és ültem le a sarokban álló székre, de épphogy ráültem kitört az egyik lába és a földre rogytam.
-Jaj, bocsi, el felejtettem szólni, hogy az csak dísznek van ott. Sajnáltam kidobni, de nem lehet rajta ülni. Technokollal ragasztottam vissza a lábát. -nevetett fel.
-Kicsit előbb is szóólhattál volna… -dörzsölgettem a könyökömet.
-Megütötted magad? –sietett oda és húzott fel a földről.
-Igen, a könyökömet eléggé… most fáj.
-Muti. -hajolt le és egy gyengéd puszit nyomott rá, majd a szemembe nézett és mosolygott.
-Nem érdekes, már el is múlt. –ekkor lenézett a csuklómra, amin egy lila folt éktelenkedett.
-Az én voltam? –húzta el a száját és láttam, hogy nagyon bántja a dolog, ezért hazudtam egy kicsit.
-Nem, azért fájt, ahogy szorítottál mert már eleve rajta volt.
-Tényleg?
-Tényleg.
-De mindkettőn?
-Az unokaöcsémmel rendőröset játszottunk és nem bírtam kiszabadulni a játékból. –még ha tudná, hogy nincs is unokaöcsém…

**

-Jóreggelt! –néztem fel az éppen mellettem mocorgó Harryre, de olyan volt, mintha azt se tudná, hogy ki vagyok és mit akarok tőle. Felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Mi a baj?
-Jah, semmi. –vonta meg a vállát, majd felállt és kiment a fürdőbe. Na most meg mit csináltam amiért ilyen lett…Körülbelül 10 percig tollászkodott odabent, azalatt magamra kapkodtam a fehérneműimet, aztán Harrykijött.
-Valami baj van, Harry?
-Nem, semmi baj nincs. –válaszolta közönbösen.
-De csak van valami baj, ha ilyen… semmilyen kedved van.
-Nem tudom, csak ez van… ezt kell szeretni. –rám sem nézett. Tök jó.
-Tudtam, hogy nem kellett volna maradnom. –bújtam bele gyorsan a többi ruhámba is.
-Abi…
-Hagyjál Harry. Megyek. Jó mulatást mára! –siettem ki a szobából és lefutottam a lépcsőn.
-Khhhmm… -hallottam egy erőteljes torokköszörülést a konyhából, mire visszaléptem és bementem.
-Szia Lou!
-Na szia… mi volt?
-Hagyjuk… feladtam ezt a harcot Harryvel!
-Mi történt már megint köztetek? Nem úgy volt, hogy kibékültetek?
-De, de én egyszerűen nem vagyok képes megérteni a barátodat Lou… este tök aranyos meg kedves volt, már kezdtem azt hinni, hogy érdeklem őt vagy valami, jól elbeszélgettünk, nevetgéltünk, betettünk egy másfél órás filmet, amiből kb 10 percet láttam mert fél percenként lesmárolt… erre ma felkelek, kedvesen mondom neki hogy jóreggelt, ő meg tök közönbös volt… nem értem őt, esküszöm!
-Nem akarlak elkeseríteni, de lehet, hogy csak játszik veled. Tudod az olyan lányokat, akiket első nap lefektet, hát… nem hiszem, hogy hosszútávú kapcsolatra kellenél neki, már ne értsd félre mert gyönyörű, kedves és édes lány vagy, csak…
-Tudom, nem kellett volna belemennem már első nap egy kalandba… én basztam el. –hajtottam le a fejem és egy apró könnycsepp gurult le az arcomon.
-Édesem, ne sírj! –jött közelebb Louis és letörölte a könnyemet. –Ha nem értékel, meg sem érdemel!
-Sziasztok! –jött le nagy mosollyal az arcán Harry. Na ebbe meg mi ütött… -Baromi éhes vagyok, nem megyünk el valahová? -lépett oda mellém és mélyen az arcomat fürkészte.
-Te sírtál?
-Mi? … dehogy sírtam! –fordultam el tőle, de ő megkerült és államnál fogva felemelte a fejem.
-Látom, hogy sírtál! Valami baj van?
-Na jó, gyerekek, én megyek, a nappaliban leszek, beszélgessetek csak nyugodtan, nem zavarok!
-Louis nem zavarsz! –kiabáltam utána de már kiment a konyhából.
-Szóval, mi a baj? –kérdezte komoly arccal Harry.
-Fogalmam sincs miért picsogok egy reménytelen helyzet miatt. –toltam el magamtól, hogy le tudjak mászni a székről.
-Reménytelen helyzet?
-Hagyjuk Harry… -mentem ki a konyhából és bementem Louishoz a nappaliba.  
-Indulhatunk? Éhezek! –kérdeztem meg, mire láttam, hogy Niall villám gyorsasággal felkapta magára a cipőjét.
-Szia Niall, miújság?
- Szia, egyébként meg azt hallottam, hogy valaki éhes… nálam tuti nem jobban, úgyhogy induljunk, vagy kénytelen leszek téged elfogyasztani!
-Köszi, ez kedves volt! –nevettem fel. –De miért pont engem?
-Neked van a házban a legjobb segged. –suhant el mögöttem Harry a slusszkulccsal a kezében. Ahogy ezt kimondta éreztem, hogy fülig elvörösödtem.
-Ne pirulj, mert igazat mondott! –bökött oda Zayn. Na most van végem. ZAYN… úr isten de nagyon jól nézett ki ma… is… mikor nem… talpig feketében volt, a haja szépen beállítva,  magára kapta a szintén fekete bőrdzsekiét és indultunk is. A kocsiban mellette és Harry mellett kaptam helyet. Egy kicsit kellemetlenül érintett ez a helyzet, mert éreztem, hogy Harry folyamatosan bámul, úgyhogy szándékosan a Zayn oldalán lévő ablakon nézelődtem kifelé.
-Mi a baj kislány, olyan szótlan vagy ma… -zabálnivalóan édesen beszél angolul… esküszöm ez tetszik másodjára a legjobban benne. Elsőre meg minden más... ő az a tipikus elájulok kategória.:D
-Semmi baj, kicsit rossz volt a tegnap estém. –ekkor Harry elkezdett köhögni nagyon durván.
-Jól vagy, Hazza? –nézett Harryre, akinek már vörös volt a feje.
-Igen… csak… félrenyeltem.
-Nézd csak, Zayn… -mutattam egy kisbabára aki az anyukájával kézenfogva sétált.
-De cukik! –mosolyodott el a látványon.  A fejemet a vállára fektettem, ő pedig hozzám bújt.
-Szóval miért volt olyan rssz éjszakád? –mosolygott.
-Nem érdekes, szóra sem érdemes… -néztem Harryre, aki erre gyilkos tekintettel nézett rám. Visszahajtottam a fejem Zayn vállára, és a maradék utat már ebben a helyzetben tettük meg. Mikor kiszálltunk a kocsiból Harry jól bevágta maga mögött az ajtót. Szegény autó…
-Zayn, kérnél nekem egy hatalmas adag kaját? –néztem rá a legbájosabb mosolyommal.
-Persze, de mit szeretnél? –viszonozta a mosolyomat.
-Igazából mindegy, mert az itt jelenlévő kaják közül mindet hajlandó vagyok halálomig zabálni.
-Hát jó, akkor majd kérek valamit.
-Köszi, én meg addig kimegyek.
-Jólvan. –elindultam a mosdók felé, és egyszer csak megfordítottak és a falhoz szorítottak. Ki más lett volna…
-Miért csinálod ezt? Jól esik szórakozni velem?
-Nem teljesen mindegy, hogy mit csinálok és kivel? Nem vagyunk együtt, és le se szarod a fejem.
-Miért mondtad Zaynnek hogy rossz volt az éjszakád?
-Miért nem volt rossz? Azt hittem minden jó, erre reggel ilyen csúnyán leráztál. Hagyjál már engem békén Harry Styles! –indultam volna el a mosdóba, de visszahúzott és megcsókolt. Először ellenkezni akartam és a mellkasánál fogva toltam el magamtól, de nem engedte. Aztán felcsúsztattam a kezeimet a nyaka köré és hagytam neki… visszacsókoltam.
-Miért nehezíted meg a dolgom, Harry? Én nem akarok szerető lenni… már így is bánom a tegnap estét… nekem van barátom.
-De akkor miért hagyod ezt? –csókolt meg újra és megint nem bírtam ellenállni neki. Vadul mentem bele a játékba és jólesően belenyögtem a csókunkba.
-Mert nem vagyok normális… -mondtam neki, mikor levegőhiánytól ziháltam össze-vissza. –Kérlek engedj..
-Miért?
-Mert bepisilek, basszus! –nevettem el magam, mire ő is felnevetett és engedett a szorításán, de még mindig ölelte a derekamat. Mélyen a szemembe nézett, majd kezét végigsimította az arcomon.
-Könyörgöm Harry… -suttogtam és becsuktam a szemem, mikor már olyan közel került hozzám, hogy szája súrolta az enyémet. Egy apró csókot nyomott a számra, amiből megint vagy fél perces csókcsata kerekedett ki.
-Jól van, most már elég! –toltam el magamtól és berohantam a mosdóba. Megnyitottam a csapot, tenyerembe folyattam a vizet, és felfrissítettem az arcomat. Össze voltam zavarodva teljesen. Nem értem, hogy minek csókolt most meg olyan szenvedélyesen, ha nem érdeklem őt… meg minek rágott be Zayn miatt? De ha érdeklem akkor miért volt olyan pokróc velem reggel, mikor felkeltünk? Csak álltam a tükör előtt némán és bámultam magam percekig.

**

-Jajj, már azt hittem, hogy lehúztad magad! –nevetgélt Zayn és a mellette lévő üres helyre ledobtam magam.
-A kajánk még nincs kész, de kikértem neked is!. –húzta el a száját.
-Nem baj, de köszi. –adtam egy puszit az arcára, mire Harry ledobta a kezében lévő telefonját az asztalra és gúnyos vigyorral, fejet csóválva hátradőlt a széken.
-Asszem én kérek valami innivalót. –állt fel végül.
-Hoznál nekem is? –kérdezte Zayn kedvesen.
-Persze… mit?
-Narancslevet!
-Én is ugyan azt kérnék, ha lehet!
-Hogy ne lehetne. –vágta oda gúnyosan Harry. Már megint ilyen flegma… egyszer tuti, hogy megverem!
-Ennek meg mi baja van már megint?
-Ne tőlem kérdezd, Zayn… szerintem kicsit kettyós…
-Milyen? –nevetett fel.
-Tudod… nincs ki mind a 4 kereke!
-Ne bántsátok már szegényt!
-Senki se bántja, de nem tudom megérteni, hogy mit hisztizik…
-Biztos szerelmes! –mondta Niall miközben a képét tömte tele már a második shake-kel, mert nem bírta kivárni a kaját, és ez is laktató valamennyire.
-Biztos is… -böktem oda egy kicsit flegmán.
-Kibe szerelmes? –nézett rám Zayn, én pedig közelebb hajoltam hozzá és a fülébe sutyorogtam
–Beléd, édes! –erre ő nagyon felnevetett.
-Figyelj! –vette le a kabátját és a fejünkre terítette, hogy a többiek ne láthassanak bennünket. Iszonyat jó illata volt...
-Most nem zavar, hogy összekócolod a hajadat? –motyogtam neki halkan.
-Valahogy most nem érdekel. –adott pici puszikat az arcomra és a kezét a combomra csúsztatta. Valamiért tetszett a dolog. Nem érdekelt különösebben Zayn, mert tudtam, hogy neki barátnője van, de azért szerintem nem túlzok vele, hogy jópárezer nő társam hagyná, hogy ezt csinálja vele egy Zayn-féle fiú.  
-Mondták már, hogy nagyon rossz vagy?
-Bradford Badboi, yo! –ekkor úgy felnevettem, hogy szerintem mindenki minket nézett a kajáldában. Lehúztam a fejünkről a kabátot, és egy pillanatra a vér is belém fagyott. Sophie állt felettem a kajánkkal a kezében, és olyan szomorú, csalódott és meglepett fej keverékével nézett ránk, hogy összeszorult a szívem. Lerakta elénk a kaját és elsietett. Én utána akartam menni, de Louis lefogott.
-Ne most, ő itt dolgozik, nem pedig szórakozik!
-Mi a baja? –értetlenkedett Zayn, én pedig a sírás határait súroltam.