19. More than this

Sziasztok, sziasztok!! Itt az új részecske:) Remélem nem okozok senkinek se csalódást, és ne aggódjatok, ez még nem a végleges állapot még rengeteg és rengeteg csavar lesz a sztoriban! Jó olvasgatást! :)

♥♥

Felsiettem Zaynhez, mielőtt Harry meggondolja magát és féltékenységében rám veti magát. Mondjuk valamiért nem gondoltam komolyan, hogy ez lehetséges lenne. Sajnos -vagy nem sajnos- sose volt féltékeny, vagy csak nem akarta kimutatni.
-Kopp kopp, kisbeteg! –tettem le a tálcát az éjjeli szekrényére és leültem az ágya szélére. Megfogtam a homlokát, ami lángolt.
-Mikor vettél be gyógyszert?
-Még nem vettem be.
-Mi az, hogy nem vettél be? Jaj te nagy kisgyerek! Hozok neked, de szólhattál volna! –mosolyogtam rá.
-Ne menj el! Majd mielőtt lefekszem veszek be, csak ne hagyj magamra! –nézett rám könyörgő kiskutya szemekkel.
-Menj arrébb. –mosolyogtam rá.
-Megfertőzlek!
-Már teljesen mindegy, mert már nyálat cseréltünk, kicsim! De nem leszek beteg, mert nem akarok!
-Ez nem akarat kérdése!
-Dehogynem!
-Miért szerinted én beteg akartam lenni hogy olyan csúnya legyek, hogy ki se mehessek itthonról?
-Bolond vagy te nem csúnya! –nyomtam egy pici puszit a szájára. –Neked legalább nem ment el a hangod mint Niallnek…
-De Niall nem lázas.
-Mondjuk igaz.


Egész délután beszélgettünk, ami éjszakába is átnyúlt. Kis idő múlva Zayn elaludt, én pedig óvatosan kibújtam az ágyból. Nem akartam úgy vele aludni, hogy közben Harry is itt van. Jó, tudom, hogy megbeszéltük, hogy nyitott kapcsolatban leszünk, de baromira szeretem és nem tartom fairnek, hogy az orra előtt pasizok. Kisurrantam a szobából és lementem a konyhába, ahol csak egyetlen egy kis villany égett. Elég késő volt már, azt gondoltam, hogy mindannyian lefeküdtek már csak véletlen valaki így felejtette a villanyt. Bementem, mikor megláttam, hogy Harry ott ücsörög a konyhapulton egymagában. Pontosabban egy pohár whisky társaságában. Mellette pihent egy félig üres üveg.
-Harry! Te még itt vagy?
-Még? Itt lakom! –nézett rám értetlenül.
-Jajj, igen… úgy értem, hogy nem alszol?
-Látod…
-Valami baj van?
-Óh nincs… mi lenne.
-Harry!
-Hüüüüüm? –nézett rám miközben kiitta a pohár tartalmát. Már a második kör mióta itt vagyok.
-Befejeznéd a vedelést?
-Mégis miért? –pattant le a pultról és fölém tornyosult. Odavoltam a magasságáért. Majdnem egy fej volt köztünk… A gyenge sárga fényben láttam a csillogó szemeit. Elakadt a szavam, ahogy mereven engem nézett.
-Én ezt nem bírom Abia… nekem ez nem megy…
-Micsoda?
-Ez az egész! Nem bírom, hogy Zayn közelében kell látnom téged!
-Miért nem? –remegett meg a hangom.
-Nem tudom de belebolondulok. Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mit csinálhattok együtt… hogy épp azokat teszi veled amit csak nekem lenne szabad…
-Csak neked lenne szabad? Mégis mire gondolsz?
-Erre… -húzott finoman magához majd megcsókolt. Nem tartott sokáig, de olyan jó volt…
-Tudom, hogy olyan vagyok amilyen, és azt is tudom, hogy mindenkit meg akarok… mindegy… de… én nem bírom ki hogy azzal a tudattal éljek együtt, hogy Zayn és te…
-Szerinted nekem egyszerű az, hogy te akárkivel összefekszel?
-Most értettem meg, hogy milyen érzés ez!
-Megbeszéltük, te akartad!
-Csak akkor még nem tudtam, hogy ennyire szeretlek! És nem bírom ki, hogy mással legyél! –könnyes lett a szeme. Egyből az enyémek is megteltek könnyekkel.
-Sze… szeretsz?
-Tiszta szívemből! –Már épp azon voltam, hogy a nyakába ugrok…
-Nem lehet Harry. Te is tudod, hogy nem lehetünk együtt…
-Miért nem? Esküszöm, érted meg akarok változni! Most van értelme!
-Én nem akarok a sokadik első lenni Harry… most azt mondod, hogy szeretsz és én vagyok a legfontosabb az összes közül… és holnap majd Caroline-nak mondod ezt? Vagy valaki másnak?
-Abia, kérlek… -hajtotta le a fejét.
-Szeretlek! De én biztos kapcsolatra vágyom… egy olyanra, ahol valakinek az életét jelentem… és nem csak egyet a sok közül…
-Ne haragudj rám. Tudom, hogy nem vagyunk egymáshoz valók… te nem egy ilyen embert érdemelsz… Zayn tökéletes. Minden téren összeilletek. Ő biztos nem fog mással kavarni a hátad mögött. –biggyedt le a szája. Csak ne sírjon… könyörgöm…
-Harry, én…
-Legyen vége, jó?
-Vége?
-Így lesz a legjobb.
-Ahogy gondolod…
-Jóéjt!
-Neked is… -majd kiviharzott a konyhából. Alig ért ki onnan összerogytak alattam a lábaim és a földre estem. Annyira sírtam, hogy patakokban folyt a könnyem. Így lesz a legjobb? Mégis kinek? Szerelmes vagyok belé és vele akarok lenni. Nem bírom ki nélküle, ebbe belehalok! Kell a törődése, kell, hogy foglalkozzon velem, még ha csak úgy is, ahogy eddig… még ha csak pár éjszakára és pár kellemesen eltöltött napra. Szeretem! Az istenért is, annyira…
-Ne sírj! –hallottam meg a hangját, amitől belém fagyott a vér. Nem ment fel? Én azt hittem. Felhúzott a földről és magához ölelt. Az egyik kezét az arcomra simította és kisodorta a hajamat az nyakamból.
-Nem akartalak megbántani…
-Tu..tudom Ha..Harry… -mondtam miközben szipogva törölgettem a könnyeimet. Leült a bárszékre és a mellkasához húzott. A fejemet ráhajtottam és hallgattam a szívverését. Nagyon megnyugtató volt…
-Nyugodj meg… -simogatta a hajam.
-Harry én szeretlek… kibaszott szerelmes vagyok beléd… nem akarlak elveszíteni… még azon a nyomorult tegnapi estén is majdnem elbőgtem magam, mikor azt mondtad, hogy Caroline-nal voltál, meg reggel mikor mondtad hogy vágysz rá… -mondtam neki sírva- Pedig tudom, hogy ugyan ezt csináltam Zaynnel, de mégis annyira fájt, hogy majdnem sírtam…
-Kicsikém… -mosolyodott el, majd megcsókolt. Olyan hevesen csókoltam vissza, mintha soha többé nem tehetném ezt. Kezét a hátamra vezette, és csodálkoztam, hogy most itt is maradt. Szokása volt, hogy mindig a fenekemet markolászta. Most pedig a hátamat simogatta. Olyan édes volt.
-Ne hagyj el sose, Harry!
-Ezek után? Ki van zárva! Gyere! –mosolygott rám és megfogta a kezem. Lemászott a székről és a lépcső aljában felemelt és ölben vitt fel a szobájába, miközben apró puszikat adott a számra.
Lefektetett az ágyra, majd mellém bújt és átölelt. Fél óra múlva se tudtam még elaludni.
-Nem bírok aludni…
-Én sem…
-Kiskoromban anyu mindig énekelt nekem ha nem tudtam elaludni.
-Ez megoldható. –mosolygott rám és adott egy puszit a homlokomra, majd halkan dúdolászni kezdett.
-When he opens his arms and holds you close tonight, it just won’t feel right.. cause I can love you more than this…
-More than this. –mosolyogtam.
-Azt hiszem nagyon illik erre a pillanatra…
-Szerintem is. –pusziltam meg az állát, majd szorítottam kicsit az ölelésemen.
-When he lays you down I might just die inside, it just don’t feel right.. cause I can love you more than this…

Egy pár dallamot még énekelgetett nekem, mire elnyomott az álom. A legutolsó dal, amit énekelt –legalábbis amire emlékszem- az a Stand up volt. Olyan szépet álmodtam, hogy reggel még a puszi áradatára sem akartam felkelni. Direkt csukva hagytam a szemem, hogy még több puszit adjon. Hehe :D
-Ébredj fel, látom, hogy vigyorogsz!
-Jól van na, lebuktam! –nyitottam ki végül a szemeimet.
-Jó reggelt kicsim! –mosolygott és adott egy puszit az arcomra.
-Neked is drága.. –mosolyogtam rá.
-Meg kéne nézned Malik urat. Lehet, hogy az ereit vagdossa amiért nem vagy vele!
-Naaaa…
-Jól van na! –nevetett fel. –De akkor is nézd meg azt a haldoklót!
-Ne is mondd, tegnap már azzal jött, hogy ez fertőzés és én is el fogom kapni, meg hogy halálos kór! –nevettem.
-Halálos kór? Szerintem megfázította az agyát is szegényke! Már ha egyáltalán van neki olyan!
-De bunkó vagy, Harry! –másztam ki az ágyból és bementem a fürdőbe. Megmosakodtam, fogat mostam, majd átbattyogtam álmosan Zaynhez.
-Jó reggelt, tubicám! –mondtam neki csicsergő hangon. Nagyon durci volt de a szája sarkában láttam a mosolyt.
-Neked is. –puffogta oda.
-Jaj, nagyon morcos ma valaki! –utánoztam az arckifejezését, vagyis csak próbáltam. Olyan fejet vágott, hogy alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel.
-Becsaptál!
-Ne haragudj, azt akartam, hogy kényelmesen aludj. –simogattam meg az arcát, ami már nem lángolt.
-Persze, biztos Harryvel voltál..
-Ne duzzogj már! –nevettem fel.
-Cserébe ígérd meg, hogy kapok egy puszit!
-Már oda is adom! –nyomtam egy pici puszit az arcára, mire ő csak elmosolyodott.
-Sokkal jobb. –vigyorgott a bajsza alatt.
-Viszont látom nagyon jó állapotban vagy! Már nem is kell ápolgatni.
-Hát ami azt illeti, most hogy mondod, lehet, hogy egy kicsit.. jaj mindjárt szétmegy a fejem.. –vágódott hanyatt az ágyon.
-Gyenge színészi teljesítmény volt szívem! –nevettem fel.
-Jól van, énekes vagyok és nem színész! –fonta keresztbe maga előtt a karjait megint.
-Na öltözz fel és gyere le kajálni! Negyed óra múlva szerintem már lesz reggeli, Liam szerintem már sütöget… már csak az illatokból gondolom.
-Jól van. –mosolyodott el én pedig kimentem a szobájából. A folyosón összefutottam Harryvel és el akartam mellette menni.
-Pusziiii… -hajolt le én pedig teljesítettem a kívánságát és egy apró csókot nyomtam a szájára.
Bementem a fürdőbe, hogy Harry után mehessek és megreggelizhessünk. A hajamat kontyba fogtam, felöltöztem, majd igyekeztem is le a fiúkhoz.
-Hmmm… -nézett rám nagy vigyorral Harry, aki az asztalnál ült a széken. Beleültem az ölébe és kezelésbe vettem a száját. Liam nem vette észre, mert sütögetett. Mikor hátra fordult csak beszólt! Nem is ő lenne!
-Niall… szerinted melyikőjük fog győzni?
-Hát ez valamilyen evolúciós csata lehet, és mivel Harry nagyobb, meg ő hím egyed, én rá szavazok!
-És szerinted hány perc múlva tűnik el a szájában Abia feje? –erre muszáj volt felnevetnem.
-Barmok! –álltam fel Harry öléből és kimentem a nappaliba. Ő végig követett a szemével. A szemem sarkából figyeltem egy ideig.

-Nem is mondtad, hogy együtt vagytok! –hallottam meg Liam hangját, így muszáj volt közelebb lépnem, és akármennyire is nem szép dolog, de hallgatózni kezdtem.
-Hát igazából nem vagyunk együtt… vagyis hivatalosan nem.
-Miért nem?
-Tegnap kicsit összekaptunk de kibékültünk. Nem is mondanám azt hogy összekaptunk. Csak elbeszélgettünk erről a nyitott kapcsolatról meg az érzéseinkről és mondtam neki, hogy jobbat érdemel nálam, úgyhogy legyen vége. Kb 5 perc múlva visszamentem és a földön gubbasztva sírt. Úgy fájt a szívem…
-Te… szereted őt, Harry?
-Nagyon… az az igazság. –szívemben ennek hallatán milliónyi kis rózsaszín virág nyílt ki boldogságomban.
-Akkor miért nem jöttök össze?
-Nem merem megkérdezni, hogy lenne e a barátnőm… tudja, hogy milyen vagyok és én is tudom. Mi van, ha jól berúgok és megbántom őt valakivel…
-Megbántom őt valakivel, ez tetszik… -nevetett fel Niall. –Mostantól a szex fedőneve megbántás. –hahotázott a szöszi.
-Jól van Niall nevess ki. –röhögött fel Harry is, majd hallottam, hogy valaki jön kifelé, úgyhogy a kanapéhoz szaladtam.
-Abi! Gyere kész a kaja! –mosolygott rám Harry.
-Megyek! –mosolyogtam vissza.
-Jó reggelt alattvalók!
-Megjött a haldokló! Jó reggelt, Zayn!
-Nőtolvaj! Plüssmackókkal kellett aludnom meg egy olyan hallal, ami úgy néz ki, mintha székrekedése lenne!
-Zayn! Ne bántsd Görbit!
-Milyen hal? Miről beszéltek? –nézett értetlenül Harry.
-Oh, te még nem is láttad? Zayntől megkaptam álmaim halacskáját!
-Milyen halat?
-Teleszkópszemű aranyhal, hivatalos nevén. –vigyorogtam elégedett képpel.
-Az milyen?
-Ilyen dülledt szemű… ritka ocsmány szegény! –jegyezte meg Niall.
-Olyan kegyetlenek vagytok! Gyere Harry, megmutatom őt! Ott van Zayn szobájában. –fogtam kézen őt, majd felmentünk. Becsuktam magam mögött az ajtót, ő pedig odalépett az akváriumhoz, de én megálltam az ajtóban. Idegesen tördelni kezdtem a kezeimet.
-Szerintem aranyos! Olyan egyedi. –nézett rám. –Valami baj van?
-Izgulok…
-Izgulsz? Merthogy?
-Szeret… -csuklott el a hangom. –szeree… -nem bírtam kimondani. Harry odajött és megfogta a kezem.
-Bátorság! –nézett rám mosolyogva a nagy, csillogó smaragdszemeivel.
-Harry! –kezdtem bele határozottan, de ez a határozottság elég pillanatnyi lett. Hamar betojtam megint. Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt.
-Figyelek.
-Szeretném, ha hivatalosan is a barátom lennél!