14. Örülök, hogy látlak... titeket.

Egy kicsit elszomorodtam, hogy sokkal kevesebben nézték meg az oldalt mint eddig. Nem tetszik, vagy nem tudom, de sajnálom, ha így van :/ Mindegy, azért azoknak hoztam, akiknek tetszik… :) Remélem nem csak a saját szórakoztatásomra :)

szerelmeeem :$ ♥

Ahogy hazaértünk becsaptam magam mögött az ajtót, Harry pedig levetődött a kanapéra. Egy kicsit fáradt voltam és teljesen össze voltam zavarodva. Ahogy levettem a cipőmet -ami kishíján 5 percig tartott –Zayn járt a fejemben. Teljesen összezavart engem. Még mindig éreztem az érintését és a csókjait magamon és ahogy ez eszembe jutott mintha éreztem volna a kezemen a pofont, amit lekevertem neki. El kellett mosolyodnom a dolgon. Tényleg mindent verekedéssel oldok meg, de kiprovokálta. Aztán komolyabb irányba fordultak a gondolataim. Mégpedig arra, hogy mégis mi a szent szarért akarta lesmárolni Sophiet? Egyszerűen képtelen vagyok megérteni! Mondjuk ő is túl volt már egy pár körön, mikor odakint talákoztunk vele, whisky ízű volt a puszija. Meg látszott is rajta, hogy van benne egység, de nem volt részeg, csak jókedvű. Mindenen nevetett, még azon is, hogy pofon csaptam. Mondjuk nem hiszem, hogy azon a pia miatt röhögött. De tényleg nem értem miért mászott rá. Láttam rajta, hogy az ég világon semmit sem akar tőle, semmi érzelem nem volt a szemeiben… nem úgy, mint… na jó, ebbe bele sem akarok gondolni. De az tény, hogy Sophie nem érdekli őt… talán csak a whisky hatására játszadozott vele tényleg?

-Min gondolkozol kicsim? –húzott le maga mellé a kanapéra Harry, mikor élettelenül betámolyogtam a nappaliba. –ekkor ajtó nyitódást hallottunk és megérkeztek a fiúk. Istenem, olyan hülye vagyok… inkább hozzánk kellett volna mennünk és nem ide. Semmi kedvem nem volt Zaynt újra látni. Ahogy mégis összefutott a pillantásom az övével és láttam, hogy mosolyog a torkomba ugrott a szívem zavaromban.
-Harry, édes, légyszi menjünk fel!
-Hová ilyen sietősen? Dolgotok van? –poénkodott Zayn, de úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna.
-Mi a baj? –csukta be maga mögött a szoba ajtaját mikor már mindketten bent voltunk és leült mellém az ágyra. –Látom rajtad hogy nagyon gondterhelt vagy. –simította ki a nyakamból a hajamat és finoman a hátamra dobta. A meleg érintésétől átjárt a forróság és csak becsuktam a szemem.
-Mondani akartam valamit. –szöktek könnyek a szemeimbe. –De félek, hogy miként reagálsz majd a dologra.
-Mit? Kezdesz megijeszteni.
-Igazából három dolgot is érlelek már magamban. Az egyik az, hogy… azt hiszem kezdek beléd szeretni. –hajtottam le a fejem, ő pedig felemelte az államnál fogva és egy gyengéd puszit nyomott a számra. Magamhoz szorítottam és zokogásban törtem ki.
-Ne sírj… ne sírj, kérlek! –simogatta nyugtatásképpen a hátamat. Ekkor felnéztem rá és letöröltem a könnyeimet.
-Emiatt sírsz?
-Nem, ez a kellemesebb része a dolgoknak, csak már nem bírtam magamban tartani… de…
-De?
-A második egy elég komoly dolog.
-Hallgatlak. –váltott érdeklődővé a tekintete és megszorította a kezeimet bíztatásképp. Az enyémek remegtek. Nem tudom, hogy a félelemtől, vagy attól, hogy izgulok.
-A volt barátom, Jeremy… tudod, aki megfenyegetett.
-Igen…
-Eljött a koncert helyszínére és majdnem megfojtott. Ha Zayn nem toppan be időközben, lehet, hogy tényleg meg is teszi.
-Tessék? Hogy a… hogy került az oda? Ki engedte be? –kezdett ideges lenni.
-Nem tudom, de kérlek nyugodj meg!
-Hogy kérhetsz tőlem ilyet, hogy nyugodjak meg? Az egy veszélyes vadállat! És szabadon mászkál… ki tudja, hogy mit tervez most is éppen…
-Jó, ezért kértelek, hogy gyere velem a lakásomba. –simogattam meg az arcát ő pedig a tenyerembe nyomott egy puszit és megfogta a kezem.
-És mi lenne a harmadik?
-Attól félek a legjobban. –biggyesztettem le a szám és megint elkezdtem sírni.
-Mi lenne az?
-Zayn…
-Zayn? Mi van Zaynnel?
-…
-Beleszerettél, vagy mi van? –kezdett el idegeskedni Harry. Felállt és az ajtóhoz sietett, majd nekitámaszkodott, ezáltal nekem háttal állt. Tök féltékeny lett, láttam rajta.
-Nem, nem, dehogy is! Csak téged szeretlek! Viszont nem tudom, hogy…
-Hogy?
-Hogy ő hogyan vélekedik rólam… tudod… állandóan …
-Állandóan mi? –már vérben forogtak a szemei mikor megfordult és rám nézett. Odasétáltam hozzá és megsimogattam az arcát. Megfogta a kezeimet és picit megszorította, majd magához ölelt. –Mit csinál már megint? –suttogta.
-Megcsókolt. –ekkor Harry egy lépést hátrált hogy rám nézhessen.
-Tessék? –megint harag gyűlt a szemébe. Elsétált mellettem és leült az ágyra. Vett egy mély levegőt, majd elterült rajta.
-Érzel valamit iránta? –kérdezte hűvösen mikor mellé heveredtem.
-Mármint hogy értve?
-Hogy lehet ezt érteni? Szereted őt, vagy tetszik, vagy valami?
-Hát…
-Abia! –pirított rám.
-Őszintén?
-Nem , minden vágyam, hogy hazudj!  -mondta kicsit gúnyosan.
-Csak testi vonzalmat. Érzelmileg nem kötődöm hozzá max csak haverként. Viszont…
-Viszont? Légyszi mondd el nyugodtan és őszintén! Nem haragszom meg érte!
-Elég erős testi vonzalmat… ezért zavart össze annyira, ahogy megcsókolt.
-Szóval hidegen hagy érzelmileg, csak a testét kívánod. –nevetett fel Harry, de nem jókedvében. Bár tömören ez a lényege annak amit mondtam neki.
-Sajnálom, ha megbántalak vele, de van szemem, ő pedig rettenetesen szexi…
-Nem bántasz meg vele, nekem is van olyan lány akiről így vélekedek.
-Mégis ki? –kérdeztem kicsit hisztérikus hangon.
-„Sajnálom, ha megbántalak vele, de van szemem ő pedig rettenetesen szexi..” –tette ki az idéző jeleket az ujjával.
-Gonosz vagy! –böktem őt vállba.
-Te meg baromi szexi. –hajolt közelebb hozzám és egy puszit adott a vállamra.
-Harry kérlek! Én komolyan beszélek! Rendesen félek Zaynnel találkozni mert mi van, ha …
-Ezt most úgy értsem, hogy kísértésbe esel?
-Hát nem tudom de ez így nekem nem jó.
-Végülis… -vágott közömbös fejet. Ajjajj… -Velem is érzelmek nélkül dugtál először. –feküdt vissza az ágyra hanyatt.
-Ez most komoly?  -akadtam ki a megnyilvánulásán. és felálltam.
-Miért nem így volt? –állt fel ő is és közelebb lépett hozzám.
-De. Igazad van –vágtam oda gúnyosan.
-Jó kurva lenne belőled. Csak szex és más semmi. –akkora pofont adtam neki amekkorát csak tudtam. Már nekem fájt. Szívem apró darabokra tört.
-Undorító vagy. –gyűltek könnyek a szemeimbe, majd kiszaladtam a szobából.
-Abi, ezt nem úgy értettem… -futott utánam Harry és elkapta a karom.
-Eressz el, vagy esküszöm, hogy még egyet lekeverek!
-Tényleg nem úgy értettem, ne haragudj már!
-Miért ezt hogy lehet még másképp érteni? De ha annak tartasz akkor sajnállak, félreismertél! –a nappaliban mindenki minket nézett, Zayn féloldalasan mosolygott. Idegesített, hogy ez a hülye itt röhög azon, hogy nekem ennyire fáj a szívem. Harry csak nem akart elengedni, sőt magához húzott. Hisztérikus rohamot kaptam, elkezdtem sikítozva mondani, hogy engedjen el és ütöttem a mellkasát.
-Engedd, hagy menjen. –lépett oda Liam és lefejtett róla. –Talán jobb, ha mindketten megnyugszotok. Majd holnap beszéltek. –Egy szó nélkül kirohantam a házból és elindultam gyalog az utcán futva. Egy pár métert futottam, majd sírva rogytam össze a fűben. Jó kurva lennék? Hogy mondhat nekem ennyire bántót, ha elvileg „szeret”? Hogy teheti?  Annyira szeretem és úgy a szívembe hasított ez az egész. Lefeküdtem vele annak ellenére, hogy szűz voltam, csak mert érdemesnek találtam rá… szimpatikus volt, hogy annyira „nyomult” és tetszett mint hapsi. És most is így vagyok vele, annyi különbséggel, hogy rettenetesen fáj, hogy ismernem kell azt a bunkó oldalát is. Percekig zokogtam a földön, mikor hallottam, hogy valaki leült mellém. Csak remélni mertem, hogy nem Harry az, mert tuti összeverem... Átölelt hátulról és a gyenge szellőnek köszönhetően megéreztem azt a bódító illatát. Kifejezetten megörültem neki.
-Zayn… -fordultam felé és öleltem magamhoz sírva.
-Min vesztetek ennyire össze? –viszonozta az ölelésemet és fejét az enyémre hajtotta. Ekkor felálltam majd ő is hasonlóképpen tett. Épp hogy felállt lekevertem neki egy pofont.
-Ahhahaaahaaaaa ezt már megint miért kaptam? –fogta meg a területet az arcán, ahová a kezem csattant.
-Azért mert miattad van ez az egész! Elmeséltem Harrynek, hogy… -felbátorodásom hamar lelohadt.
-Hogy? –nézett rám a gyönyörű csillogó szemeivel. Nem volt mit veszítenem, úgyhogy kiöntöttem neki ami a szívemet nyomta.
-Hogy kibaszott kívánatos vagy, azt. –törölgettem a patakként lezúduló könnyeimet. -Ne aggódj. Csak testileg vágyom rád… nem érzelmi szerelem, hanem testi. Szigorúan… megőrülök a fekete hajadtól, a gyönyörű szemeidtől, a fenekedtől, az illatod kiakaszt… a mosolyod… mindenedért odavagyok. De csak ennyi. –ekkor megfogta a kezemet és egy hatalmas pofont kevert le magának vele.
-Ezt most mire véljem? Miért kaptad? –nevettem fel picit.
-Ezért! –húzott magához a derekamnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt. Semmi erőm nem volt ahhoz, hogy tiltakozzak. Belemarkoltam a dús hajába és még közelebb húztam magamhoz. Ő szorított az ölelésén és erősen a fenekembe markolt.
-Menjünk fel hozzám…
-De hát nem a fiúkkal laksz?
-Van egy lakásom a városban… menjünk!
-Jól van, menjünk. –mosolyodtam el és fogalmam sem volt arról mi vár rám, csak belementem a dologba. Megfogta a kezem és maga után húzott, de közben visszafordult egy-egy csókért.
-Ne csináld ezt vagy itt helyben megerőszakollak!
-Te engem? Rejtegetsz valamit amiről tudnom kéne? –nevetett fel.
-Igen, elfelejtettem mondani, hogy van egy kuksim és Joseph a neve! –nagyon felröhögött, majd adott még egy csókot a számra, amiből heves nyelvpárbaj kerekedett ki. Erősen magamhoz rántottam őt, mire egy nagyot nyögött. Rettentően felizgatott.

Körülbelül 10 perc séta után megérkeztünk a házhoz és bementünk.
-Jaj, de szép kis lakás… biztos te laksz itt? –álltam meg a nappali közepén amíg ő bezárta az ajtót.
-Csak alkalmanként. –mondta, miközben hátulról átölelte a derekam és puszikat nyomott a nyakamra. –Miért?
-Olyan szép rend van… nem vall egyikőtökre sem! –fordultam vele szembe. –Zayn…
-Tessék!
-Van itt valami alkohol?
-Biztosan… miért?
-Be akarok rúgni!
-Akkor berúgunk! –mosolyodott el és kiszaladt a konyhába. Fél perc múlva visszajött 2 üveg töménnyel a kezében.
-Azt hiszem ez kezdésnek elég lesz! –ő csak egy nagy vigyorral reagált a kijelentésemre, miközben én a Tequila kinyitásával ügyködtem.
-Tudtad, hogy az igazi mexikói Tequilát kukaccal érlelik?
-Mi? –vágott fancsali képet. –Ez undorító!
-Ne kényeskedj már! –nevettem fel. –Ez aligha látott kukacot!
-Gondolod?
-Biztos vagyok benne! –öntöttem ki a kis feles pohárba az italból.
-Hát citromom nincs, úgyhogy most citrom nélkül isszuk! Viszont só az van!
-Félsiker! –vettem ki a kezéből a sótartót és ahogy elkezdtem rázogatni, hogy kiszóródjon a tartalma, leesett a teteje és az egész a szőnyegen landolt.
-Na ez az én formám! –Zayn folyamatosan csak röhögött.
-Nem vicces, jó? –fontam össze a karjaimat, mint aki megsértődött. Ő csak közelebb lépett erre és megcsókolt. Egy kicsit ott cuppogtunk, és feltűnt, hogy valami csöpög.
-Mi a szar ez?
-Basszus! –nézett le a földre és ekkor tűnt fel, hogy miközben smároltunk a nyitott üveget ferdén tartottam és kicsurgott a földre.
-Na erre már tényleg nincsenek szavak… Zayn, üvegből iszunk!
-Benne vagyok. –nevetett fel, majd egy pici sót markolt fel a földről(?) és a kezére tette.
-Felszippantsam orrba?
-Nagyon rossz, már próbáltam. Éget mint a szar…
-Akkor inkább kihagyom. –húzta le a Tequilát amit kiöntöttem a pohárba.

**

Reggel Zaynen feküdve ébredtem. Szó szoros értelmében a dolognak. Ő a kanapén feküdt, én pedig szemben rajta. A mellkasom a fején volt. Édesen szuszogott, és megnyugodva vettem tudomásul, hogy mindkettőnkön rajta van az összes ruhája. Megkönnyebbülésemben nagyot sóhajtottam. Óvatosan lemásztam róla, megpróbálván nem felébreszteni, mondjuk elég lehetetlen helyzet volt, ugyanis eddig 52 kilóval feküdtem rajta, csak észreveszi ha már nem lapítja őt senki se. Fel is ébredt.
-Jó reggelt! –mosolyogtam rá.
-Jót? Úr isten szétmegy a fejem!
-Gyenge, kezdő alkoholista vagy! Nekem egy kicsit se fáj… -ellenben a szívemmel.
-Jó, nem lehet mindenki olyan szeszkazán mint te! –nevetett fel. –Egyébként hajnalban vagy 10x csörgött a telefonod.
-Oh… nem is hallottam. –nyúltam oda, hogy megnézzem ki keresett.
-Chh.. –tettem vissza az asztalra az iPhone-t.
-No?
-Az idétlen fürtös barátod hívogatott. Valahogy semmi kedvem nincs hozzá…
-Vissza se hívod?
-Kizárt!
-De mondd már el, hogy min kaptatok így össze? Mert nem hiszem, hogy azon gurultál be, hogy elmondtad neki, hogy a magadévá akarsz tenni.
-Hééé.. én ilyet nem is mondtam! –nevettem fel majd beleböktem az oldalába. Leültem mellé.
-Pedig tegnap én is nagyon akartam. –simogatta meg az arcom komoly fejjel. –Csak nem akartam kihasználni a helyzetet, mert nagyon részeg voltál. Sokkal inkább mint én.
-Aranyos vagy… pedig tegnap nem bántam volna meg…
-Basszameg.. ha ezt tudom…
-Most már mindegy. –nevettem fel.
-Hát igen… Na de hallgatlak…
-Azon vesztünk össze, hogy nagyon megsértett.
-Mit mondott? –komolyodott el az arca.
-Hogy idézem.. „Jó kurva lenne belőled”.. merthogy érzelmek nélkül képes vagyok bárki ágyába bebújni aki megtetszik.
-Az kemény… és erre te?
-Akkora pofont adtam neki, hogy csodáltam, hogy nem esett le a feje.
-Miért nem lepődtem meg. –nevetett fel.
-Jól van na. –pirultam el. –Kicsit heves természetű vagyok.
-Az nem minden esetben baj. –ült ki egy pajzán vigyor az arcára.
-Jó, ezt meg se hallottam.
-Nem vagy éhes? Ne menjünk el valahová?
-Nem rossz ötlet… férne belém kis kaja…

Gyorsan rendbe szedtük magunkat. Már mihez képest gyorsan. Zayn vagy másfél órán keresztül pózolt a tükör előtt és vinnyogott, hogy nem áll jól a haja. Bíztatás képpen (hogy nagyon jó az úgy) mondtam neki, hogy vele töltök egy éjszakát, csak menjünk már, mert éhen halok. Mondanom sem kell, nem kellett még egyszer mondanom.
Egy kicsit megtorpantam, mikor megláttam azt a gyorskajáldát, ahová vitt. Ugyanis itt dolgozik Sophie.
-Most valami baj van? –nézett rám értetlenül azokkal a szép szemeivel.
-Nem, nincs, csak… nem kavartatok tegnap Sophieval?
-Jajj ne is mondd. –fancsalodott el a képe. –Sose bírtam a kiscsajt. Szép, de nagyon idegesítő.
-Ez kár, mert fülig szerelmes beléd.
-Szerelmes belém? –kerekedtek ki a szemei.
-Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel, hogy hogy néz rád!
-Figyelj. Annyi nő néz rám úgy, hogy már nem veszem észre.
-Jajj el ne repülj te egoista majom!
-Ez puszit követel. –tartotta oda a fejét.
-Egye fene! –nyomtam egy puszit az arcára.
-Menj már! Nem az apád vagyok!
-Kérd ki magadnak légyszi, hogy nem smároltalak le! –nevettem fel.
-Pont azt csinálom! –Száját hirtelen az enyémre nyomta és megcsókolt.
-Jól van, jól van elég már! Telhetetlen! –nevettem fel.
Beléptünk a kis gyorsbüfé ajtaján és leültünk a sarokban egy asztalhoz. Sophie jött ki felvenni a rendelést. Elég gyűlölködő szemekkel nézett mindkettőnkre de leginkább rám.
-Zayn. Beszélhetnénk?
-Kérlek!
-Négyszemközt.
-Nem titkolózom előtte. –nagyon jólesett ez a mondata, olyan érzés fogott el, hogy feltétlen megbízik bennem, pedig elég zárkózott típus.
-Nem kötöm az orrára.
-Nem mindegy, hogy tőled hallja vagy én mesélem el neki?
-Feltétlen el kell mesélni?
-Jó, nyögd ki kérlek, hogy mit akarsz, mert eléggé éhezünk. –az asztal alatt megszorítottam a combját egy picit, hogy vegyen vissza.
-Csak a tegnap estét akartam megbeszélni.
-Nincs mit megbeszélni rajta. –felelte hűvösen.
-Szerintem meg van!
-Ittam.
-Tudom, csak…
-Nincs csak. Ittam és hülyeségeket csináltam. Megfelel?
Szerencsétlen lány nem válaszolt semmit, csak beviharzott a konyhába.
-Most miért voltál vele ilyen?
-Az agyamra megy, ha valaki nyomul.
-Nem is nyomult csak helyre akarta tenni a dolgokat. Engem is összezavarsz, nem csodálom szegényt.
-Hm. –mosolyodott el miközben a szemeimbe bámult.
-Ne nézz így, és ne vigyorogj… ez így van.
-Örülök neki, hogy így zavarba tudlak hozni.
-Zavarba? Engem? Óóh kérlek! –legyintettem.
-Nem tudsz becsapni, látom rajtad.
-Mégis miből?
-Tiszta vörös a képed! –mosolygott önelégülten.
-Tudod mit Zayn? Ha tovább szekálsz esküszöm itt hagylak és eheted meg egyedül az összes kirendelt kaját!
-Hú, ne fenyegess, mert még a végén becsúszik a barna maci! –nevetett fel.
-Te olyan hülye vagy hogy egyenesen fáj! –ekkor láttam, hogy Zayn valakit nagyon sasol. Aztán ez a valaki bejött a kajáldába.
-Csao tesó.. Oh, Abi?!
-Szia Niall csak nem megéheztél? –vigyorogtam a szőke ír fiúcskára.
-De. De őszintén meglep, hogy ti együtt nyomultok. Mondjuk Harry sejtette, hogy együtt lehettek, úgyhogy szerintem nem nagyon fog örülni ha titeket együtt lát és beigazolódik a gyanúja.
-Nagyon nem érdekel a fogyatékos haverod Niall.
-Sziasztok én is örülök, hogy látlak …titeket így együtt? Édesek..  –lépett be az ajtón Harry. Annyira szexi volt, hogy egy pillanatra megfagyott a vérem és szívem fájdalmasan ugyan, de száguldozva adta a tudtomra, hogy mennyire szerelmes is vagyok belé… rekedtes hangjától teljes testemmel megborzongtam, alig kaptam levegőt egy pillanatra. Fel akartam ordítani, hogy az egész világ megtudja mennyire imádom.
-Szia Harry. Mi újság? (Vasappnin’ :D szerk. megj.) 
-Ne kezd. –fordult felé olyan pillantással, hogy azt hittem megöli a szemeivel.
-Inkább nem mondok semmit. -mosolyodott el Zayn, miközben visszafordult felém.
-Jobb is. –kortyoltam bele a kólámba, amit időközben kihoztak nekem. Nem csodálkoztam, hogy nem Sophie volt aki gondoskodott erről. Zayn elég köcsög volt vele.
-Niall kérnél nekem egy kólát meg egy duplaburgert? Kimegyek kezet mosni!
-Persze.
-Bocsi Zayn, beszélnem kell vele! –indultam el Harry után. Meg kellett várnom míg kiér a helységről, mert mire átverekedtem magam a tömegen és odaértem addigra már bement.
Mikor kijött és meglátott őszintén meglepődött.
-Oh… hát te? –nézett rám csillogó szemekkel. Egy szó nélkül berántottam őt a női mosdóba és lekapcsoltam a villanyt.
-Ez miért jó, hogy olyan sötétben vagyunk, hogy az orromig sem látok el?
-Mert így megegyezik a hely fénye az agyadéval!
-Köszi…
-Nagyon szívesen te bunkó! –húztam magamhoz és a szájára tapadtam. Hátamat a falnak döntöttem, ő felemelt és a fenekemnél fogott meg. Kezeimmel a hajába túrtam, majd elengedtem az ajkait.
-Esküszöm nem bírok kiigazodni rajtad…
-Mi van, fordult a kocka? –kérdeztem miközben a nyakát puszilgattam.
-Ne csináld ezt, vagy kénytelen leszek szexuális erőszakot végrehajtani rajtad az egyik fülkében. –ekkor hangos köhécselést hallottunk és feloltottuk a villanyt. Egy néni állt ott az unokájával. Úr isten…
-Elnézést, ne haragudjanak! –tett le gyorsan Harry és mindketten kislisszoltunk a mosdóból.
-Te jó ég Harry ez nagyon ciki volt!
-Hát eléggé… -nevetett kínjában. Kimentünk az asztalokhoz, mikor két kislány odaszaladt Harryhez és megölelték a lábát.
-Harry Styles! –mondta a nagyobb lány akitől elszaladtak. Ő szerintem a tesójuk lehetett és úgy 16-17 éves. Harry leguggolt a kicsikhez és mindkettőt megölelte. Olyan édes látványt nyújtottak. Adott a nagyobbik lánynak egy aláírást és készítettek közös képet, majd visszamentünk a fiúkhoz. Úgy ültünk le, mint akik már nem is haragszanak egymásra.
-Naaaa… szent a béke? –kérdezte nagy vigyorral Zayn.
-Ne álmodj Zayn. Ezt otthon még lerendezem Hazza úrral.
-Nekem is van mit tisztáznom veletek… -mutogatott ránk Zaynnel.
-Velünk? Mert?
-Mert benne vagytok az újságban tegnap esti képeken. És smároltok. Úgyhogy idefigyelj te Malik gyerek… még egyszer rá mászol a csajomra fájdalmas kasztráláson fogsz keresztülesni! Remélem értetted mire akarok kilyukadni!
-Peeeersze. –mondta elcsukló hangon kínvigyorral az arcán.
-Nagyon helyes!