18. A kisbeteg ajándéka

Hahó! Itt az új részecske:) Jó olvasgatást! :)

szexii ♥

Rettentően kíváncsi voltam Zaynre, ezért megkértem Harryt, hogy hagy maradhassak ma estére itt. Drága kitalálta, hogy menjünk el és nézzünk be valami ismerőse ruhaboltjába amíg a fiúk haza nem jönnek. Be is mentünk, ami annyira elhúzódott, hogy mindannyian az én házamban töltötték az éjszakát. Tök jól bele tud köpni Harry Styles a levesembe… na mindegy.



Este


-Na Liam, Dan, Harold…
-Ha még egyszer Haroldnak hívsz, Abia Lane…
-Szóval Liam, Dan és HAROLD –nyomatékosítottam a vitatkozó nevét.
-Megöllek…
-Kértek valamit inni vagy enni? –szaladtam mosolyogva a konyha felé mert közben Harry elindult, hogy leszámoljon velem.
-Én kérnék szépen egy ásványvizet! –mosolygott rám a kanapén ücsörgő Danielle.
-Máris hozza, csak előbb megölöm! –nevetett Harry és utánam szaladt.
Ahogy beértünk mindketten a konyhába becsukta maga után az ajtót.
-Harry nee! Várd meg legalább míg kiviszem Daniellenek a vizet!
-Jó, de egy perccel se többet!
-Értettem! –vettem ki egy üveg vizet a hűtőből, majd kivittem Daniellenek egy pohár kíséretében.

-Szóval miért is akarsz megölni, Harold?
-Nemááár.. –nyávogott.
-5 éves! –simítottam végig a mutatóujjammal az orrán fentről lefelé, majd rákoppintottam finoman.
-Nem is! –adott egy puszit a számra. –Egyébként…
-Egyébként?
-Van valami, ami azóta foglalkoztat, hogy eljöttünk a nagybátyád cukrászdájából.
-Micsoda?
-Hát azt mondtad, hogy Blake az apukád bátyjának a lánya. De az ő vezetékneve Knoxville… a tied pedig Lane. –egy pillanatra elhallgattam. Lehajtottam a fejem és csendben maradtam.
-Sajnálom, ha nem tartozik rám, inkább hagyjuk…
-Az apám… elhagyta anyukámat, mikor még kicsi voltam. A nagybátyám segített anyunak, hogy engem és a tesómat, aki most Manhattanben él el tudjon tartani. Ezért a nagybátyámmal, akit Joffry-nak hívnak nagyon jó a viszonyunk. Az apám neve is Knoxville, szóval ez az én eredeti nevem is… de mikor nagyobb lettem anyukám pasijának a nevét kezdtem el használni, ami pedig Lane. Mindig is apámként szerettem, mióta anyuval összejött. Tényleg nagyon aranyos és mióta anyuval van mindent megtett értünk a tesómmal. Szóval az igazi apukámnak a nagybátyámat tekintem, meg a nevelőfateromat, Richardot.
-Sajnálom és megértem… Akkor most te papírilag már Lane vagy?
-Nem, mivel amerikai állampolgár vagyok hivatalosan… szóval Knoxville az eredeti nevem, csak a Lane-t használom.
-Művésznév!
-Bolond! –mosolyodtam el ő pedig letörölte a szemem sarkából kibuggyanó könnycseppet.
-Az én szüleim is elváltak kiskoromban… nekem is fájó pont ez a téma. De én is jóba vagyok a nevelőapámmal. Hagyjuk is, váltsunk jobb témára. Mit csinálunk este? –puszilt bele a nyakamba.
-Hát, ahogy téged ismerlek egészen különböző elképzeléseink vannak ezügyben. –nevettem fel.
-Tudod mit? Azt csinálunk, amit csak te akarsz! Ha azt mondod aludjak egy kád hideg vízben én megteszem a kedvedért!
-Komolyan?
-Igen… ma minden úgy lesz, ahogy te akarod!
-Aranyos vagy, köszönöm! –pusziltam meg az arcát. –Betennél egy popcornt a mikróba?
-Persze!
-Én addig felvágom ezt a sütit…

Kivittük a sütit és a popcornt a többieknek és nekiálltunk filmet nézni. Szegény Harrynek és Liamnek nem nagyon tetszhetett a film, mondjuk ilyen tipikus csajos film. Harry elaludt, Liam pedig nagyokat pislogott, hogy elkerülje ezt. Olyan aranyosak voltak.

-Nem hiszem el, hogy így van vége! Legalább ne depi-end lenne!
-Nekem se igazán nyerte el a tetszésemet…
-És ahogy látom Harryét se! –mutatott az aranyosan ölembe hajtott fejű kis manóra.
-Nem csodálom. –jegyezte meg Liam. –Nagyon fáradt vagyok… nem fekszünk le?
-Jó ötlet, én is elfáradtam. Már csak azt nem tudom, hogy robbantom ki az ölemből Haroldot.
-Ha még egyszer Haroldnak hívsz! –morogta az említett.
-Nocsak nocsak! Gyere picim, menjünk fel aludni jó?
-Nem rossz ötlet! –ült fel az ölemből. –Jóéjt többiek! –integetett a kanapén fekvő szerelmespárnak.
-Jóéjt nektek is!


Felmentünk az emeletre és Harry fejjel bezuhant az ágyba. Nem sok mindent várhattam még el tőle azok után, hogy megnézettem vele egy ilyen filmet. Aranyos volt, eleinte egész hősiesen tűrte, még kommentálta is, hogy mennyire szerencsétlenek a főszereplők. Utána elaludt, de hát jobb, mintha szét unja az agyát.




Másnap reggel


-Dan kivennéd a tojást a hűtőből?
-Mennyit?
-8 elég lesz szerintem! Vagy nem.. vedd ki az összeset… Harry meg Liam szerintem úgy is éhesebbek lesznek így, hogy vacsi nélkül elaludtunk…
-Jó, de felzabáltak egy tálca sütit. –nevetett.
-Jó, de gondolom bírnának most…
-KAJÁT! –jött le Harry, ezáltal félbeszakítva a mondandómat.
-Neked is jó reggel Harry! –nevetett fel Danielle.
-Jó reggelt szép hölgyek!
-Jóreggelt Haro… izé Harry.
-Szerencséd! –nézett rám morcos fejjel majd elmosolyodott.
-Jó reggelt! Mi finomat főztök?
-Szia szívem! –adott egy puszit Danielle Liamnek.
-Hát Liam, a késők nem ehetnek!
-Nem késtem még kész sincs a kaja! –nézett Harryre értetlenül.
-Nehogy éhen maradj Har…
-?? mondd csak ki!
-Harold! –nyúltottam ki a nyelvem rá.
-Leharapom!
-Nem mered!
-Meri nem meri, de ne előttünk, ha lehet!
-Jól van na, befejeztük.

Hamar elkészült a rántotta. Teleraktuk minden féle zöldséggel. Kis paradicsom, jó sok paprika (3 féle színű, volt piros, zöld és sárga) és jó sok hagyma. Istenien nézett ki. A fiúk éhesen nekiestek és olyan jóízűen ették, hogy el kellett mosolyodnunk rajta Daniellel.
-Tudjátok… -kezdett bele mondandójába Liam miközben teli volt a szája és fél kiló kenyér lógott ki belőle –Egy valami hiányzik nagyon belőle!
-Micsoda?
-Jó kis kolbász!
-Paraszt! –kiabált fel Harry miközben az ő szája is dugig volt kajával.
-Kismalacok! Nem illik teli szájjal beszélni! –pirított oda mosolyogva Danielle.
-Miért nem?
-Mert látjuk a megemésztett táplálékot amit már fél órája vettetek magatokhoz! –nevettem fel én is.
-Egyébként viccet félre téve tényleg jó lenne bele egy kis kolbász… -merengett Liam.
-Szalonna egyből nem? Legközelebb neki nem ilyen omlettet kell csinálni hanem jóóóó kis zsíroskenyeret hagymával!
-Fokhagymás pirítóst és majd közel hajolok!
-Hozzám tuti nem!
-Inkább egyetek, tökfejek! –nevettem fel rajtuk.

Egy bő órácska múlva befejeztük a reggelit, összeszedelőzködtünk és elindultunk a Direction-lak felé.
Az úton arról folyt a vita, hogy Liam tisztaság-, és rendmániás-e, vagy pedig sem. Apuci váltig állította, hogy ő csak rendszerető, de nem mániákus. Harold pedig ragaszkodott hozzá, hogy az a férfi, aki beágyaz, mos, főz és takarít, bizony rend-, és tisztaságmániás, vagy csak szimplán beteges. Mondanom sem kell, hogy végig röhögtük Daniellel az utat.

-Hahóóó! –kiabált fel Harry mire csak egy nagy nyöszörgés jött le válaszul, majd elefántéhoz hasonlító trombitálást hallottunk, -ami valószínűleg orrfújás lehetett, ha csak nem telepedett be Babar és Pompadúr a házba.
-Megjöttünk, fiúk!
-Ahaaahhhaaa… -hallottuk az emeletről, majd megjelent Niall. Az arca és az orra teljesen piros volt, kicsik voltak a szemei és látszott, hogy alig él.
-Sziasztok! –szólalt meg orrhangon.
-Jajj, Niall mi a fene történt veled elég szarul nézel ki!?
-Látnád a többieket, Harry! Egyébként köszi a bókot, odavagyok az őszinteségedért!
-Most hazudjak? Ó Niall olyan szuperszexi vagy ma hogy megkívántalak!
-Inkább ne hazudj…
-Mi történt? –néztem rá aggodalmas fejjel.
-Hát… elmentünk Zaynnel és Louval kicsit kikapcsolódni… sétálgattunk, ilyenek. Aztán eleredt az eső és nagyon hűvös lett. Se kabátunk nem volt se esernyő… gyalogoltunk haza mert taxi meg sehol… Úgy fújt a szél, hogy azt hittük elrepülünk mint a gyűzelmi zászló…
-A többiek is ilyen betegek?
-Én vagyok a legjobb állapotban. Lou belázasodott, Eleanor ápolgatja odafent, de nagyon rosszul van, már ki akartuk hívni hozzá az orvost.
-Megnézem! –mondta Harry, majd felsietett a fiú szobájába.
-És.. Zayn?
-Ő sincs túl jó állapotban… jobban mondvahhh –vett elő egy zsepit a pizsije zsebéből- … pocsékul van szegény…
-Jó, akkor felmegyek hozzá.

Felmásztam az emeletre és megálltam Zayn ajtaja előtt. Bekopogtam.
-Gyere, Niall.. –hallottam meg rekedtes, erőtlen hangját.
-Kukuccs…
-Jézus te nem Niall vagy! –fúzta a takarót a fejére úgy, hogy csak a szemei látszottak ki. –Menj ki!
-Dehogy megyek ki. –csuktam be magam mögött az ajtót mosolyogva.
-Abi kérlek, nem szeretném, hogy így láss! Rettenetesen nézek ki betegen!
-Ne butáskod már te kis hülye! –ültem le az ágyra, majd végigsmítottam a karján, ő pedig lehúzta a fejéről a paplant.
-Sokkal jobb így, így legalább még levegőt is kapsz! –simogattam meg az arcát.
-Tudom, hogy rettenetesen nézek ki, de kérlek felejtsd el, ha kimész innen jó?
-Ne szégyelld már. Most legalább valódinak látszol és nem egy menedzsment által megformált címlapfiúnak!
-Ne cikizz ki, jó?
-Eszemben sincs! –hajoltam közel hozzá, majd adtam egy puszit az arcára, kishíján a szájára.
-Mit csinálsz? Elkapod a fertőzést!
-Milyen fertőzést te tökfej? Ez csak egy sima kis megfázás! És amúgy is nagyon jó immunrendszerem van, ne félj te attól! –adtam még egy puszit az arcára.
-Hát azért csak, hogy tudd, most az életeddel játszol!
-Mert?
-Mi van ha valami halálos kór?
-Agyalágyult! –nyomtam a szájára az enyémet. Hiányzott. Be kell, hogy valljam…
El kellett válnom tőle, mert szegényke felhördült, hogy nem kap levegőt.
-Kellett ez neked? –fújta ki az orrát.
-Annyira cuki vagy így. –bújtam közelebb hozzá.
-Ne tudd meg mennyire szarul vagyok…
-Elhiszem.
-Jajjj… majdnem elfelejtettem valamit! –emelte fel a takarót erőtlenül, majd felállt.
-Jajj, óvatosan! –támasztottam meg őt mikor picit megszédült.
-Biztos lázam is van… -próbált sírást imitálni. Édes… :)
Kiszaladt a fürdőbe, majd egy nagy gömb alakú valamivel a kezében jött vissza, ami le volt takarva egy fekete „takaróval”
-Ez a tiéd! –mosolygott rám mint egy kisgyerek, miközben felém tartotta. –Csak ne rázogasd!
-Mi ez? –mosolyodtam el.
-Csak nézd meg! –ült le az ágyra, én pedig az asztalra tettem azt a nehéz valamit és leszedtem róla a leplet.
Amint megláttam, hogy mi van benne, a szemeimbe könnyek szöktek.

-Ez… ez… ááááááá –sikítottam fel, majd szó szerint ráugrottam szegényre, amitől hanyattvágódott az ágyon, én pedig össze vissza puszilgattam.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Imádlak!
-Nem gondoltam, hogy ennyire örülni fogsz neki! –mosolygott.
-Nagyon nagyon nagyon örülök neki! Köszönöm szépen!
-Hát… nagyon szívesen! –magamhoz öleltem, ő pedig viszonozta az ölelésem. Annyira boldog voltam, hogy elmondani se tudom, hogy mennyire!
Felálltam, ezzel végre levegőt adva Zaynnek, aki csak mosolygott, ahogy gyereki szeretettel bűvöltem az aranyszínű halacskát, amint a vízben lubickolt.
-Annyira, annyira, annyira…
-Csúnya szegény… -nevetett fel Zayn.
-Hogy mondhatsz rá ilyet? Gyönyörű!
-Hát… én nem rá mondanám az, hogy gyönyörű…
-Most miért? –odalépett hozzám egész közel.
-Mert a gyönyörű az te vagy! –simította ki a nyakamból a hajamat, majd még közelebb lépett és egy gyengéd puszit nyomott a számra. Magamhoz öleltem őt.
-Tök forró vagy. –simogattam meg a hátát. –Gyere, feküdj be szépen, főzök neked egy teát.
-De ugye nem hagysz itt? –nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát idefent nem tudom megfőzni! –nevettem fel.
-Nem úgy értem!
-Maradok veled estére, persze. –mosolyogtam rá kedvesen.
-Örökké beteg akarok maradni!
-Te kis hamis! –csíptem bele az arcába. –Na megyek megcsinálom a teát meg hozok fel valami harapnivalót, mert rád fér, úgy is olyan kis tápos vagy!
-Milyen?
-Tápos.. soványka..
-Múltkor még azzal sértegettél, hogy 80 kiló vagyok…
-Vicceltem te bolond… vékony vagy, jó ez így! Na… megyek, addig vigyázz Görbire!
-Mire?
-A halra. Görbi lesz a neve!
-Ez kicsit ironikus nem? –nevetett fel.
-Nevezzem el Zaynnek?
-A Görbi az tökéletes! –nevetett.


Lementem a konyhába. Úgy nézett ki minden, mintha atomtérségbe csöppentem volna robbantás után.
-Úristen… -mondtam, mire az éppen valami számomra ismeretlen dolgot a fejébe tömő Niall felnézett.
-Valami baj van?
-Mit csináltatok itt egy éjszaka alatt?
-Halál eljövetelét vártuk fájdalmas kínok közepette!
-Igen, azt látom… hová tűntek a teafilterek?
-A mikró tetején!
-Köszi…
-Abi! –jött be a konyhába Harry.
-Szia Harry!
-Mit csinálsz?
-Zaynnek teát. Elég szarul fest szegény!
-Jah, jó… -ült le Niall mellé.
-Valami gond van ezzel?
-Semmi. –mosolygott rám.
-Akkor jó! –indultam el felfelé a közben elkészített teával és pár keksszel, amit egy kis tányérra tettem.