3. A találkozás

Végre túlvagyok a bevezetéseken ! Itt az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket!   

A koncert után a fiúk a szomszédos szállodába mentek, de a rajongók követték őket, úgyhogy behívták az ebédlőbe a csajokat, és dedikálást tartottak. Vagy másfél-két órán keresztül ott álltunk, mert Leti megígérte az unoka húgának, hogy szerez aláírásokat az egyik óriás poszterére.
-El sem hiszem, hogy mindjárt sorra kerülünk, Leti. Már leszakadtak a lábaim!
-Már az enyémek is… de kitartás! –léptünk kettőt és máris Louis előtt találtuk magunkat.
-Bocsi Lou, tőled nem kérek aláírást az unoka húgomnak! ... Na jó, vicceltem.
-Ne humorizálj velem, Leticia, komoly vagyok, mint egy tüdőgyulladás!
-Igen, tudom! Szóval…
-Bellanak lesz? –mosolyodott el a fiú.
-Igen, neki! –ekkor odafirkantotta a poszterre, hogy Bellanak sok szeretettel, és az aláírását. Mihelyst befejezte, tekintete találkozott az enyémmel és bugyután bámultuk egymást.
-Jajj, bocsi Lou, ő itt Abia. Tudod, a legjobb barátnőm Manhattanből!
-Szia, Abia!
-Szia Lou, örülök!
-Én is. Tényleg olyan csinos vagy, ahogy Leti leírt!
-Ugyan. –mosolyodtam el lehajtott fejjel zavaromban.
-Na de menjetek, mert feltartjátok a sort! –vágott komoly(nak tűnő) arcot.


A következő fiú, akihez odaléptünk Liam volt. Igen, tényleg olyan kis aranyos, mint amilyennek hittem őt. Kedvesen ránk mosolygott, Leti odaadta neki is a posztert, és megköszönte, hogy eljöttünk. Tök cuki volt, meg tudom érteni a barátnőjét.
A sorban Niall következett. Ő olyan kis bolond volt, beszólt pár poént, amin felnevettünk Letivel. Aztán megláttam Zaynt és egy pár ütemet kihagyott a szívem, mikor odaléptünk hozzá. Jó, tudom, hogy az előbb még én szóltam le ezeket a tavaszi légyként hulladozó kis csajokat, de Zayn… fú ha, hát mégiscsak… nagyon jó pasi! Felnézett miután aláírta a papírt és széles mosolyra szaladt a szája. Gyönyörűen csillogtak barna szemei, kicsit zavarba is hozott.
-A barátnődet hogy hívják, Leti? –nézett rám, majd Letire, de én meg sem várva barátnőm válaszát, bátornak tűnően felszólaltam.
-Szia, én is itt vagyok! –integettem neki, mire kicsit úgy tűnt, hogy zavarba hoztam.
-Ne haragudj, igazad van! –nevetett fel kínjában szegény.
-A nevem Abia!
-Abia… nagyon szép név!
-Köszönöm szépen. –mosolyogtam zavaromban.
-Remélem még találkozunk, kedves Abia. –aha… tuti, hogy nem, és most valamiért ezt nagyon sajnáltam. Helyes, kedves, aranyos és…
-Abi! Menj már mert már tolnak hátulról! –zavarta meg Leti a gondolatmenetemet. És végül odaértünk a kukkolóhoz.
-Szia szépségem! –dobott egy 1000wattos mosolyt nekem Harry, mintha észre sem vette volna Letit.
-Szia, kukkoló! –vigyorogtam mint a tejbetök.
-Mi az, hogy kukkoló? –mosolygott kajánul.
-Hagyjuk Harry. Légyszi firkáld alá, hagy mehessünk végre!
-Mit firkáljak alá? –tette a hülyét nagy mosollyal.
-Mit?.. Szerinted? … A mellemet! –ironizáltam, de nem nagyon zavarta, még mindig engem bámult.
-Hmm… kívánsága parancs. –hajolt hozzám közelebb és elkezdett firkálni a cicimre. Annyira meglepődtem, mikor a keze hozzáért a bőrömhöz, hogy teljesen lesokkoltam és hagytam neki. De nem csak aláírta, hanem ráfirkált egy szívecskét is. Mikor ránéztem szerintem fülig elvörösödhettem. Ő még mindig csak mosolygott.
-Jó, most, hogy kiélvezted magad, kérlek ide is biggyessz már egy ilyet! –mutattam a poszterre, amiről már csak az ő aláírása hiányzott.
-Hát az az igazság, hogy ennek ára van! –dőlt hátra a székben és szüntelenül vigyorgott.
-Harry Styles, te direkt fűzöd az agyam?
-Szép lányokét szokás! –könyökölt le az asztalra, közelebb hajolva ezáltal. Tekintetem találkozott a nagy zöld szemeivel. Valamilyen édes varázs kerített hatalmába, ahogy a szemeimet fürkészte az övéivel. Nem bírtam kiszállni a szemezésből.
-Leti, remélem este őt is áthozod. -mondta barátnőmnek, miközben még mindig mereven egymás szemeibe bámultunk.
-Pe...persze, Harry, átviszem! -ragadta meg a karomat. -és most megyünk, szia Harry! -Harry erre megfogta a másik karomat és visszatartott.
-Tuti, hogy átjöttök? -kérdezte Letit.
-Igen, megígérem! -vigyorodott el.
-Ez esetben elengedlek! -nézett rám kedves mosollyal. Na mi van, hogy átalakult az a szemtelen kisugárzása. Nagyon aranyos volt.
Egész úton hazafelé ő járt a gondolataimban, ami fura volt, mert alapból Zayn miatt mentem bele ebbe az egész találkozásba. Mégis Harry volt az, aki jobban magával ragadott. Talán azért, mert ilyen hanyag eleganciával próbált megnyerni magának, de... ha jobban belegondolunk ez sikerült is.
-Min gondolkodsz ennyit? -zökkentett ki gondolatvezetésemből Leti.
-Hát igazából csak... hogy hová akarsz elvinni este? Már 8 óra...
-Negyed 10kor találkozunk a fiúkkal egy elhagyott gyártelepen kialakított ilyen... hogy is fogalmazzak... ,,buli sátornál." Teljesen titkos hely, csak a haverok lesznek ott meg a biztonsági őrök. Mellette egy nagy szénatározó van, mert egy szántóföld mellett van, szóval annyira üvölt a zene amennyire csak mi akarjuk és annyit iszunk, amennyit csak akarunk, anélkül, hogy félnünk kellene, hogy elüt egy autó, vagy hasonlók.
-Harry is ott lesz?
-Mind az 5 fiú ott lesz a bandából, de miért kérdezed?
-Mert akkor nem veszek fel mellben kivágott ruhát, ha nem akarom, hogy megerőszakoljon.
-Én a helyedben hagynám. Szerintem Harry mind amellett, hogy szemtelenül aranyos, baromira helyes... tuti hogy nagyon jó az ágyban...
-Na de Leti, kérlek! -nevettem el magam.
Bementünk a házba, gyorsan megmosakodtunk, átöltöztünk, megigazítottuk a sminkünket és a hajunkat, majd visszamásztunk a kocsihoz és elindultunk arra a helyre, ahol a fiúkkal és a haverjaikkal fogunk találkozni.