65. Santorini II. rész - Vissza a múltba...

Sziasztok! Megjöttem az utolsó résszel ebből a blogból. :/ Ez a rész is elérkezett:/ Na mindegy, ez felért egy nyáltengeres kevésbé durva +18as résszel:) Jó olvasást hozzá, és várlak Titeket szeretettel a másik blogomon! :)

Kezeit a lapockámra csúsztatta és gyengéden végigfektetett a vizes homokon. Fölém hajolt és ajkait finoman enyéimhez préselte. Sóhajtottam egyet és tenyeremet az addigra már pólójától megszabadított hátára csúsztattam. Óvatosan a derekam alá nyúlt, másik kezével pedig feltolta a ruhám alját, és kibújtatott belőle. Mellemre csúsztatta a kezét és sóhajtott egyet. Aztán eltávolodott tőlem és elmosolyodott.
-Annyira boldog vagyok. –simogatta meg az addigra csurom vizes hajamat, ugyanis a tenger hullámzása elért bennünket. –Vissza kellene mennünk. –mosolyodott el, majd fel akart állni, de karjánál fogva visszahúztam magamra.
-A-a. –suttogtam és birtokba vettem a nyakát. –Olyan régóta vágyom rá, hogy végre az enyém legyél… szeretlek Mr. Styles!
-Én is téged, Mrs. Styles! –mosolyodott el, majd megcsókolt és a lejtőn feljebb tolt picit. Megcsókolta a nyakam párszor, majd lejjebb haladva a melleimet kezdte el puszilgatni. Hátam alá nyúlva kipattintotta a melltartóm kapcsát, amely szabadjára engedte melleimet.
Lehajolt, és elkezdte csókolgatni a jobb mellemet. Felnyögtem. Belekarmoltam gyengéden a hátába, majd mozdulatlanul élveztem, amit velem művelt. Lejjebb csúszott, és az alhasamat halmozta el szenvedélyes csókokkal, miközben finoman markolászta a melleimet.
Végigsimított az oldalamon és apró csókokat hagyott a combom belső felén felfelé. Már szinte vonaglottam érintése nyomán.
-Nyugi drága… türelem. –mosolyodott el. Na igen, ez volt az, amire most képtelen voltam. Fölém tornyosult megint és megcsókolt gyengéden. Egyik kezével a karom mellett támaszkodott, másikkal lent simogatott. Felnyögtem. Végigsimítottam az oldalán és a hátára fordítottam őt. Gyorsan végigpuszilgattam az enyhén kidolgozott felsőtestét, majd a köldöke körül több puszit is hagytam.
-Megőrjítesz bébi. –Elmosolyodtam. A teljesen vizes nadrágjától próbáltam őt megszabadítani több-kevesebb sikerrel. Az eredmény az lett, hogy épphogy lehúztam róla, hogy hozzáférjek.
Teljesen beindult már. Nem sok dolgom volt már vele. Végighúztam a nyelvem az aljától a tetejéig, majd kétszer a számba nyomtam, mikor ő megfogta a kezem és felhúzott magára. Beleültem az ölébe. Mindkettőnk száját egy hangos nyögés hagyta el. Egy pár ritmikus mozdulat után fordított a helyzetünkön, és őrült tempót kezdett el diktálni. Nagyon jó volt. Sohasem volt még ennyire vad és szenvedélyes. Elfúló hangon nyögtem fel.
-Annyira… csodálatos vagy.. –mondta, mire én felnevettem erőtlenül. Istenem, el sem tudom mondani mennyire régóta vágytam már erre, hogy újra hallhassam a szeretett férfi szájából ezt. Annyira csodálatos vagy, Abia. Fel tudod ezt fogni? Te, egy egyszerű kis senki, valaki számára csodálatos vagy… Lehet, hogy csak fél óra, negyed óra, vagy akárhány perc erejéig, amíg a szeme fényét benned jártatja, de legalább erre a kis időre te, egy egyszerű, manhattani lány, csodálatos vagy!
-Te vagy a csodálatos Harry! –suttogtam a fülébe, majd apró csókokat hagytam alatta a nyakán. Felsóhajtott és éreztem, hogy eluralkodik rajta az örömhullám. És rajtam is. Az alhasamban megjelent az a bizsergő érzés… és egyszerre éltük át azt a csodás érzést. Végre, annyi kihagyás után, együtt, csak Ő és én.
-Abia… -kapkodta a levegőt, miközben a hátára fekve magához húzott egy csókért.
-Harry… -mosolyogtam.
-Mondanom, illetve…kérdeznem kell valamit.
-Hallgatlak! –pusziltam szájon.
-Én… gondolkoztam, és … nem tudnám elképzelni az életemet többé úgy, hogy te nem vagy a része.
-Én sem, drága. –mosolyogtam.
-És csak azt szeretném kérdezni… -vett egy nagy levegőt. –Hogy hajlandó vagy hozzám jönni feleségül?
-Tessék? –ültem fel, annyira meglepődtem ezen a kérdésen. Ő is felült és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek, és azt akarom, hogy gyere hozzám feleségül!
-Te tiszta bolond vagy! –gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Nem szeretnéd? –fancsalodott el egy picit a feje.
-Persze, hogy szeretném, kis buta. –öleltem őt magamhoz és elsírtam magam.
-Ez most akkor igent jelent?
-Egy nagyon intenzív igent! –nyomtam pár puszit a szájára, majd megint magamhoz öleltem, de már nevettem, miközben hullottak a könnyeim.



-Srácok, srácok! Igyunk Danielle-re és Liamre, akik megtalálták a boldogságot egymás mellett újra! –Mikor visszamentünk a házba Liam Dani mellett ült, és Dani az ölébe hajtotta a fejét, így aludt. Liam a haját simogatta. (bárcsak :( szerk. megj.)
-Valamint igyunk arra, hogy akiket egymásnak teremtett a sors, legyenek egymástól bármennyire távol, álljon közéjük bármilyen akadály, előbb vagy utóbb egymásra fognak találni! –nézett a szemembe mélyen Harry mosolyogva.
-Ezt most hogy értsük? –kerekedett ki Lou szeme.
-Úgy, barátom, hogy Harry Stylesnak be lesz kötve a feje! –mosolygott Niall.
-Mi?
-Megkérte a kezem. –mosolyodtam el, mire mindenki juj-ozni kezdett és teljesen ledöbbentek.
-NEEEEEEEEEEE! Brühühüüüüü! –imitált sírást Lou.
-Köszi, hogy így átérzed a boldogságunkat, Lou. –nevettem fel.
-Elszeretted a szerelmemet! Szerinted erre hogy kellett volna reagálnom!
-Sajnálom Boobear. –simogattam meg a vállát.
-Na akkor igyunk a szerelmeseinkre! –emelte a magasba a poharát Niall.
-És igyunk az én gyönyörű kis menyasszonyomra, akinek nemsokára születésnapja van! –Harry. Mindannyian összekoccintottuk a pezsgőspoharainkat.


1 hónap múlva…


Ezer ágra sütött a nap. Harry már nem volt mellettem, mikor felébredtem. Jólesően nyújtóztam végig az ágyon, majd felkeltem. Magamra kaptam egy fördőköpenyt, ami olyan finom puha volt és jó meleg, majd lementem a konyhába. Ott állt ő, és éppen reggelit készített.
-Jóreggelt szívem. –mosolyodtam el.
-Neked is drága. –nyomott egy puszit a számra, majd visszafordult és tovább sütögetett. Hátulról átöleltem és figyeltem, hogy mit készít.
-Nagyon jól néz ki. –hangosan megkordult a gyomrom.
-Úgy hallom éhes vagy! –nevetett fel.
-Igen, izgatja a fantáziámat az a virsli amit ott sütögetsz!
-Pedig a tojás nagyobb macera volt. És téged a virsli érdekel. Téged miért csak a virsli érdekel? –fordult felém kérdően.
-Hülye! –csaptam finoman fejbe, majd megcsókoltam.
-Egyébként kész a kaja, ha éhes vagy egyél, mert reggeli után elviszlek valahová!
-Mégis hová, ha szabad megkérdeznem?
-Nem szabad megkérdezned!
-Miért? –biggyedt le a szám.
-Azért, mert meglepetés.
-Hát jó, akkor gyorsan add ide azt a tojást, hogy minél hamarabb elmehessünk végre! –ültem le az asztalhoz és elkezdtem zabálni. Igen, ennek is oka volt… mostanában annyit eszek, mint egy elefánt. Erre a gondolatra a szívem is felragyogott, akkora mosoly ült ki az arcomra, hogy megvakította a fogsorom a napsugárral közrejátszva Harryt.
-Mi ez a jó kedv?
-Semmi, majd mindent a maga idejében! –mosolyogtam, majd letettem a villát és felrohantam átöltözni.
-Oh, szia Zayn. –nyomtam egy puszit az arcára, miközben ő félkómás állapotban battyogott le a lépcsőn Perrievel.
-Szia királylány. –mosolyodott el.
-Szia Perrie. –nyomtam egy puszit az ő arcára is.
-Szia Abi. –mosolygott rám a szöszi. Jó látni, hogy végül megint egymásra találtak.
Berohantam a szobába és gyorsan elkészültem. Mire mindennel kész lettem Harry is befejezte a reggelijét.
-Mehetünk? –ugrottam oda elé.
-Ilyen kíváncsi vagy? –mosolyodott el.
-Nagyooooon ! Több okból is! Naaa, menjüüüünk!
-Jó, megyünk. –mosolygott, majd leemelte a kocsikulcsot.
-Na majd jövünk srácok, sziasztok!

Beültünk a kocsiba és egy rövid utat tettünk meg vele. Egy parkhoz érkeztünk. Kiszálltam a kocsiból, és mikor megláttam, hogy hová jöttünk könnybe lábadtak a szemeim.
-Az álmom… (itt visszaolvashatjátok, ha nem emlékeznétek :) szerk megj.)
-Tessék?
-Harry, elhoztál a saját álmomba! –sírtam el magam. Ő csak mosolygott.
-Gyere! –megfogta a kezem és oda sétáltunk a folyópart mellett álldogáló virágzó kis fácskához.
Gyönyörű volt, és tényleg olyan érzésem volt, mintha belecsöppentem volna abba, amit megálmodtam még egyszer, nagyon rég..
Percekig csak nézelődtem, majd eszembe jutott valami.
-Azt hiszem valamit elfelejtettem elmondani. Ahhoz, hogy teljesüljön az álmom, valami még hiányzik…
-Micsoda? –mosolygott.
-Terhes vagyok!

Vége...