65. Santorini II. rész - Vissza a múltba...

Sziasztok! Megjöttem az utolsó résszel ebből a blogból. :/ Ez a rész is elérkezett:/ Na mindegy, ez felért egy nyáltengeres kevésbé durva +18as résszel:) Jó olvasást hozzá, és várlak Titeket szeretettel a másik blogomon! :)

Kezeit a lapockámra csúsztatta és gyengéden végigfektetett a vizes homokon. Fölém hajolt és ajkait finoman enyéimhez préselte. Sóhajtottam egyet és tenyeremet az addigra már pólójától megszabadított hátára csúsztattam. Óvatosan a derekam alá nyúlt, másik kezével pedig feltolta a ruhám alját, és kibújtatott belőle. Mellemre csúsztatta a kezét és sóhajtott egyet. Aztán eltávolodott tőlem és elmosolyodott.
-Annyira boldog vagyok. –simogatta meg az addigra csurom vizes hajamat, ugyanis a tenger hullámzása elért bennünket. –Vissza kellene mennünk. –mosolyodott el, majd fel akart állni, de karjánál fogva visszahúztam magamra.
-A-a. –suttogtam és birtokba vettem a nyakát. –Olyan régóta vágyom rá, hogy végre az enyém legyél… szeretlek Mr. Styles!
-Én is téged, Mrs. Styles! –mosolyodott el, majd megcsókolt és a lejtőn feljebb tolt picit. Megcsókolta a nyakam párszor, majd lejjebb haladva a melleimet kezdte el puszilgatni. Hátam alá nyúlva kipattintotta a melltartóm kapcsát, amely szabadjára engedte melleimet.
Lehajolt, és elkezdte csókolgatni a jobb mellemet. Felnyögtem. Belekarmoltam gyengéden a hátába, majd mozdulatlanul élveztem, amit velem művelt. Lejjebb csúszott, és az alhasamat halmozta el szenvedélyes csókokkal, miközben finoman markolászta a melleimet.
Végigsimított az oldalamon és apró csókokat hagyott a combom belső felén felfelé. Már szinte vonaglottam érintése nyomán.
-Nyugi drága… türelem. –mosolyodott el. Na igen, ez volt az, amire most képtelen voltam. Fölém tornyosult megint és megcsókolt gyengéden. Egyik kezével a karom mellett támaszkodott, másikkal lent simogatott. Felnyögtem. Végigsimítottam az oldalán és a hátára fordítottam őt. Gyorsan végigpuszilgattam az enyhén kidolgozott felsőtestét, majd a köldöke körül több puszit is hagytam.
-Megőrjítesz bébi. –Elmosolyodtam. A teljesen vizes nadrágjától próbáltam őt megszabadítani több-kevesebb sikerrel. Az eredmény az lett, hogy épphogy lehúztam róla, hogy hozzáférjek.
Teljesen beindult már. Nem sok dolgom volt már vele. Végighúztam a nyelvem az aljától a tetejéig, majd kétszer a számba nyomtam, mikor ő megfogta a kezem és felhúzott magára. Beleültem az ölébe. Mindkettőnk száját egy hangos nyögés hagyta el. Egy pár ritmikus mozdulat után fordított a helyzetünkön, és őrült tempót kezdett el diktálni. Nagyon jó volt. Sohasem volt még ennyire vad és szenvedélyes. Elfúló hangon nyögtem fel.
-Annyira… csodálatos vagy.. –mondta, mire én felnevettem erőtlenül. Istenem, el sem tudom mondani mennyire régóta vágytam már erre, hogy újra hallhassam a szeretett férfi szájából ezt. Annyira csodálatos vagy, Abia. Fel tudod ezt fogni? Te, egy egyszerű kis senki, valaki számára csodálatos vagy… Lehet, hogy csak fél óra, negyed óra, vagy akárhány perc erejéig, amíg a szeme fényét benned jártatja, de legalább erre a kis időre te, egy egyszerű, manhattani lány, csodálatos vagy!
-Te vagy a csodálatos Harry! –suttogtam a fülébe, majd apró csókokat hagytam alatta a nyakán. Felsóhajtott és éreztem, hogy eluralkodik rajta az örömhullám. És rajtam is. Az alhasamban megjelent az a bizsergő érzés… és egyszerre éltük át azt a csodás érzést. Végre, annyi kihagyás után, együtt, csak Ő és én.
-Abia… -kapkodta a levegőt, miközben a hátára fekve magához húzott egy csókért.
-Harry… -mosolyogtam.
-Mondanom, illetve…kérdeznem kell valamit.
-Hallgatlak! –pusziltam szájon.
-Én… gondolkoztam, és … nem tudnám elképzelni az életemet többé úgy, hogy te nem vagy a része.
-Én sem, drága. –mosolyogtam.
-És csak azt szeretném kérdezni… -vett egy nagy levegőt. –Hogy hajlandó vagy hozzám jönni feleségül?
-Tessék? –ültem fel, annyira meglepődtem ezen a kérdésen. Ő is felült és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek, és azt akarom, hogy gyere hozzám feleségül!
-Te tiszta bolond vagy! –gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Nem szeretnéd? –fancsalodott el egy picit a feje.
-Persze, hogy szeretném, kis buta. –öleltem őt magamhoz és elsírtam magam.
-Ez most akkor igent jelent?
-Egy nagyon intenzív igent! –nyomtam pár puszit a szájára, majd megint magamhoz öleltem, de már nevettem, miközben hullottak a könnyeim.



-Srácok, srácok! Igyunk Danielle-re és Liamre, akik megtalálták a boldogságot egymás mellett újra! –Mikor visszamentünk a házba Liam Dani mellett ült, és Dani az ölébe hajtotta a fejét, így aludt. Liam a haját simogatta. (bárcsak :( szerk. megj.)
-Valamint igyunk arra, hogy akiket egymásnak teremtett a sors, legyenek egymástól bármennyire távol, álljon közéjük bármilyen akadály, előbb vagy utóbb egymásra fognak találni! –nézett a szemembe mélyen Harry mosolyogva.
-Ezt most hogy értsük? –kerekedett ki Lou szeme.
-Úgy, barátom, hogy Harry Stylesnak be lesz kötve a feje! –mosolygott Niall.
-Mi?
-Megkérte a kezem. –mosolyodtam el, mire mindenki juj-ozni kezdett és teljesen ledöbbentek.
-NEEEEEEEEEEE! Brühühüüüüü! –imitált sírást Lou.
-Köszi, hogy így átérzed a boldogságunkat, Lou. –nevettem fel.
-Elszeretted a szerelmemet! Szerinted erre hogy kellett volna reagálnom!
-Sajnálom Boobear. –simogattam meg a vállát.
-Na akkor igyunk a szerelmeseinkre! –emelte a magasba a poharát Niall.
-És igyunk az én gyönyörű kis menyasszonyomra, akinek nemsokára születésnapja van! –Harry. Mindannyian összekoccintottuk a pezsgőspoharainkat.


1 hónap múlva…


Ezer ágra sütött a nap. Harry már nem volt mellettem, mikor felébredtem. Jólesően nyújtóztam végig az ágyon, majd felkeltem. Magamra kaptam egy fördőköpenyt, ami olyan finom puha volt és jó meleg, majd lementem a konyhába. Ott állt ő, és éppen reggelit készített.
-Jóreggelt szívem. –mosolyodtam el.
-Neked is drága. –nyomott egy puszit a számra, majd visszafordult és tovább sütögetett. Hátulról átöleltem és figyeltem, hogy mit készít.
-Nagyon jól néz ki. –hangosan megkordult a gyomrom.
-Úgy hallom éhes vagy! –nevetett fel.
-Igen, izgatja a fantáziámat az a virsli amit ott sütögetsz!
-Pedig a tojás nagyobb macera volt. És téged a virsli érdekel. Téged miért csak a virsli érdekel? –fordult felém kérdően.
-Hülye! –csaptam finoman fejbe, majd megcsókoltam.
-Egyébként kész a kaja, ha éhes vagy egyél, mert reggeli után elviszlek valahová!
-Mégis hová, ha szabad megkérdeznem?
-Nem szabad megkérdezned!
-Miért? –biggyedt le a szám.
-Azért, mert meglepetés.
-Hát jó, akkor gyorsan add ide azt a tojást, hogy minél hamarabb elmehessünk végre! –ültem le az asztalhoz és elkezdtem zabálni. Igen, ennek is oka volt… mostanában annyit eszek, mint egy elefánt. Erre a gondolatra a szívem is felragyogott, akkora mosoly ült ki az arcomra, hogy megvakította a fogsorom a napsugárral közrejátszva Harryt.
-Mi ez a jó kedv?
-Semmi, majd mindent a maga idejében! –mosolyogtam, majd letettem a villát és felrohantam átöltözni.
-Oh, szia Zayn. –nyomtam egy puszit az arcára, miközben ő félkómás állapotban battyogott le a lépcsőn Perrievel.
-Szia királylány. –mosolyodott el.
-Szia Perrie. –nyomtam egy puszit az ő arcára is.
-Szia Abi. –mosolygott rám a szöszi. Jó látni, hogy végül megint egymásra találtak.
Berohantam a szobába és gyorsan elkészültem. Mire mindennel kész lettem Harry is befejezte a reggelijét.
-Mehetünk? –ugrottam oda elé.
-Ilyen kíváncsi vagy? –mosolyodott el.
-Nagyooooon ! Több okból is! Naaa, menjüüüünk!
-Jó, megyünk. –mosolygott, majd leemelte a kocsikulcsot.
-Na majd jövünk srácok, sziasztok!

Beültünk a kocsiba és egy rövid utat tettünk meg vele. Egy parkhoz érkeztünk. Kiszálltam a kocsiból, és mikor megláttam, hogy hová jöttünk könnybe lábadtak a szemeim.
-Az álmom… (itt visszaolvashatjátok, ha nem emlékeznétek :) szerk megj.)
-Tessék?
-Harry, elhoztál a saját álmomba! –sírtam el magam. Ő csak mosolygott.
-Gyere! –megfogta a kezem és oda sétáltunk a folyópart mellett álldogáló virágzó kis fácskához.
Gyönyörű volt, és tényleg olyan érzésem volt, mintha belecsöppentem volna abba, amit megálmodtam még egyszer, nagyon rég..
Percekig csak nézelődtem, majd eszembe jutott valami.
-Azt hiszem valamit elfelejtettem elmondani. Ahhoz, hogy teljesüljön az álmom, valami még hiányzik…
-Micsoda? –mosolygott.
-Terhes vagyok!

Vége...

65. Santorini I. rész.

Sziasztok csirkék!! Meghoztam az utolsó rész első felét :/ Olyan gyorsan megy az idő, szinte most kezdtem bele a történetbe.. na mindegy, ez kicsit rövidebbre sikerült, a következő részt viszont érzem, hogy nagyon fogjátok szeretni! :) Kis perverzek, ugyanis az +18-as lesz a javából és szerintem olyan durva részt még életemben nem írtam :| Viszont tömény nyál lesz az egész:) :D Na m1, valószínűleg holnap felteszem, bár nem ígérek semmit :) Na jó olvasást 1/2 Final part-hoz:) 

-Abi, beszélhetnénk?-jött oda hozzám Harry.
-Persze, csak ne itt! –fogtam meg a kezét és kihúztam az ajtó elé Őt.
-Mit szerettél volna mondani? –mosolyogtam rá kedvesen, mire ő két tenyere közé fogta arcom és hirtelen megcsókolt. Nem tétováztam, nyelvemmel bebocsátást kértem, amit ő meg is adott. Egy hatalmasat sóhajtottam, és éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek! –érintettem homlokom az övéhez és csukott szemmel a nyaka köré fontam a karjaimat.
-Én is hercegnőm! Nagyon. –puszilta meg a számat újra, amit megint csókká formáltunk.
-Harry! –nevettem fel miközben kimondtam a nevét.
-Hm? –mosolyodott el. –Mi az?
Egy hosszú puszit nyomtam a szájára.
-Hmmmm… sosem akarom, hogy… ez véget érjen!
-És Zaynnel mi lesz?
-Azt még nem tudom!
-Egyébként… van egy meglepetésem a közelgő szülinapodra! Igazából Zaynnel szerveztük meg..
-Milyen meglepetés?
-Hát kénytelen vagyok elmondani, nehogy valami programot szervezz addigra. –mosolygott.
-Mégpedig mi lenne az?
-Elmegyünk Görögországba egy pár napra.
-Tessék? –kerekedtek ki a szemeim.
-Santorini… kék és fehér…
-Wííííííííííí! –ugrottam a nyakába és puszikkal halmoztam el. –Nagyon köszönöm!
-Zayn ezzel kapcsolatban mondani akart valamit aminek nem fogsz örülni.
-Mit?
-Fogalmam sincs igazából. Vele kellene ezt megbeszélned.
-Meg fogom kérdezni.
-Menjünk be mert ez gyanús!
-Egyetértek. –mosolyodtam el, majd megfordultam, hogy bemenjek. Megálltam.
-Na? –kérdezte. Visszafordulva még utoljára megcsókoltam, mire neki fülig szaladt a szája.

-Ezt nem hiszem el!
-Mi a baj? –kérdeztem, mikor beértünk.
-Ez a Rodrigo egy homoszexuális perverz állat! Felugrott az asztalra és levetkőzött!
-Aztán ott ugrált, és a farka meg olyan volt mint a propeller!
-De a legdurvább az, hogy majdnem lesmárolta Zaynt, és most spanyolul kiabál!
-Egyikünk se érti! –ekkor Rodrigo megint elkezdett kiabálni.
-Azt mondja kapjátok be a helikopteres faszát. –nevetett fel Harry.
-Fúj! Mocskos buzi! –futott előle Zayn, mire a spanyol kisasszony becsúszott alá teljesen meztelenül. Szerencsétlen Zayn rá is esett.
-Neee! Majdnem hozzá értem! Majdnem hozzá értem! –sikongatott és felszaladt az emeletre.
-Na jól van, azt hiszem vége a gyereknapnak. –ragadta meg a meztelen csődörünk karját Harry, és kitessékelte őt a ház elé. Aztán utána hajította a ruháit.
-Szerelmem, te meg mikor lettél ilyen talpra esett? –kérdezte Louis.
-Nem tudom, most valahogy felbátorodtam. –mosolygott.



Eljött ez a nap is… ma megyünk Görögországba. Rettenetesen rosszul esik, hogy csak Zayn lesz az, aki nem jön el velem… megértem, hogy dolga van, hogy haza kell mennie… azt is megértem, hogy haragszik… mindent megértek… de miért van az, hogy a szerelmem nem jön el mindezek ellenére? Pont ő, aki ezt az egészet szervezte… Ott lesz Danielle, annak ellenére, hogy szakított Liammel, csak mert az én barátnőm. Ott lesz Eleanor, aki miattam mondta le az egyik fontos programját. Ott lesz Louis, Niall, Liam és Harry… csak ő nem lesz ott, pedig annyira szeretném…

-Mindenki mindent elrakott? –kérdezte Daddy, miközben a csomagtartó mellett ácsorgott, ami színültig volt téve a rakományunkkal.
-Azt meghiszem. Még halott német katonát is találnánk odabent!
-Nem férnek be a cuccaim! –nyávogott Niall.
-Azért, mert kaját is raktál be! –mondta nemes egyszerűséggel Harry.
-Nem, hanem azért, mert Abia kisasszony minden szart elcsomagolt, és persze mindent külön kis tasiba!
-Ez nem igaz!
-Dehogynem, még Harry babát is betettél, az biztos!
-Miért pont Harry babát? –ráncolta össze a homlokát Louis, majd ránk nézett, mire én gyorsan elengedtem Harry kezét.
-Te büdös kis kurva, te! –adott egy pofont Harrynek, mire ő felnevetett. Lou hisztis kislányt játszva beült az autó anyósülésére.
-Na jó, üljetek be és induljunk, mert lekéssük a gépet!
-Eszméletlen a feneked ebben a naciban. –suttogta mély, rekedtes hangon a fülembe Harry.
-Fejezd be, vagy meg kell, hogy erőszakoljalak, és az nem lenne jó az idő szempontjából. –néztem rá csábosan, majd beszálltunk a kisbuszba.

Fél óra alatt odaértünk a reptérre, és egy óra múlva megkezdtük az utunkat a repülővel Santorini felé…


-Legesleggyönyörűbb… virágszála… ennek a Föld nevű… bolygónak! –puszilgatta a számat valaki (ki lehetett az nem is tudom?..!)
-Hmm…
-Ébresztő szépségem! –nyomott még egy puszit a számra.
-Ha ilyen módon keltegetsz, soha többé nem nyitom ki a szemeimet!
-Butuska, ezt anélkül is bármikor megkaphatod!
-Na azért. –mosolyogtam, majd megdörgöltem a szemeimet finoman, hogy nehogy elkenjem a minimális sminkem.

Landolt a gép, mi pedig kitipegtünk a csomagjainkért.
-Itt valami… valami félreértés lesz. Ez az enyém elvileg! –nézte a hatalmas pink bőröndöt Harry, de a fiúk nem bírták visszafojtani a röhögést. Kibuggyant belőlük.
-Ti voltatok, buzeránsok?
-Mi? Dehogy! –fogta a hasát a röhögéstől Liam.
-Képesek voltatok átcsomagoltatni a cuccaimat?
-Hát ezt nem hiszem el! –sírtam fel a röhögéstől én is. Nem bírtam visszafojtani.
-Hogy ti mekkora buzik vagytok! Most hogy menjek végig a reptéren ezekkel? –mutatott a bőröndökre. Alig kaptam levegőt. –Azt fogják hinni, hogy buzi vagyok! Abia ne nevess, vagy szárazon seggbe… -befogtam a száját.
-Ne haragudj szívem! Várjál kitalálok valamit. Segítek, jó? Te hozd az enyémeket, én viszem ezeket, jó?
-Jó. –mosolyodott el. –Köszönöm. Ti meg kapjátok be! Kurvára nem volt vicces… -morgott.
-Nem értem mi baja. –csóválta meg a fejét Lou. Niall még mindig fulladozott, Liam viszont elkomolyodott.

Leértünk a házhoz, amit a tengerparton vettünk ki. Lepakoltunk, majd megettük a kajánkat, amiket útközben vettünk egy étteremben. A fiúk kitalálták, hogy igyunk.
Eszetlen ivásokba kezdtünk, jobbanmondva csak ők, én egy kicsit el voltam szontyolodva. Kártyázgattak és hülyülgettek.
-Bocsi kimegyek a levegőre. –Harry sasolt, de nem követett.
A családomra gondoltam… legfőképpen apura. Miért nem lehet velem egyik születésnapomon sem? Miért? Annyira igazságtalan az élet.
Kisétáltam egészen a stégig és leültem a homokba előtte.
-Valami baj van? –csendült fel egy ismerős hang a hátam mögül, majd a hátamhoz simult.
-Kérlek Harry… csak ölelj át!
-Akarsz beszélni róla?
-Mindent elmesélek, csak most ölelj át! –teljesítette a kérésemet és megpuszilta az arcomat. Némán ültünk így hosszú percekig, majd hátra fordítottam a fejem és megcsókoltam gyengéden. Viszonozta. Felállt és felsegített a földről. Megfogta a kezem és a nagy sziklák mögé behúzott. Megcsókolt, és mindketten letérdeltünk a homokba. Benyúltam a pólója alá és mellkasára vezettem a kezemet…

Új blogos..

Hey ladies! :D Csak azért írok, mert ezzel a résszel nem lettem kész, mert 100x átírtam és úgy sem tetszett, viszont az új blogomban fent van az első rész! :)

Várlak Titeket szeretettel!:)

http://iwillbethereforyou1d.blogspot.hu/

♥

!!!

Drága kedves egyetlen pici olvasóim! :)

Szomorú hírrel kell jönnöm azok számára, akik szerették ezt a történetemet, mégpedig azért, mert be kell jelentenem, hogy a blogom végére értem. Még 2 ész lesz feltéve, aztán búcsúzom ettől a történettől. Viszont van egy jó hírem is! NYITOK EGY ÚJ BLOGOT, ahol számítok rátok:) A történet teljesen más lesz, mint az eddigi kettő, amit írtam.

1. Itt nem lesz a bandán belül szerelmi 3szög, viszon ez is Zaynes blog lesz. Akinek nem tetszik sajnálom, őt tudom a legjobban kiemelni a blogíráshoz valamiért :)
2. Szerintem cuki lesz az alaptéma, mert itt Zayn és a lány barátok lesznek, és csak később alakul ki közöttük komolyabb kacsolat, ami valljuk be teljesen más két barát közt, mintha összeismerkedsz egy vadidegennel és úgy szerettek egymásba.
Remélem továbbra is hűséges kis olvasóim lesztek, nagyon szeretlek titeket, szuperek vagytok, és köszönöm, hogy eddig olvastátok a blogom!! :)

Még ma este felteszem szerintem az utolsó rész egyik felét, aztán majd valamikor a másikat is...
Nyílván nem meglepetés, ha most azt mondom, hogy ez a blog viszont végül Harrys lesz :)

Szóval az új blog címe a következő lesz (és kb. 1 hét múlva hozom az első részt):
http://iwillbethereforyou1d.blogspot.hu/

Illetve mostantól a barátnőmnek is besegítek, bár úgy látom nagy sikere lett, aminek nagyon örülök! itt:
http://1dmonster.blogspot.hu/

Köszi mégegyszer! :)

64. Krízis

Sziasztok! Itt is az új rész! :) Jó olvasást:) 

Összeszedelőzködtem amíg Perrie elvégezte a teendőit a fürdőben. Mosolyogtam, de közben vérzett a szívem. Miért teszem ezt Zaynnel? Mindig annyira jó volt hozzám és ez lenne a hála? EZ? Egy utolsó önző ringyó vagyok, aki meg sem érdemel egy ilyen embert, mint amilyen Zayn. Bűntudat mardosott és teljesen depressziós hangulatba estem.
-Mi a baj bébi? –jött ki Pez.
-Csak bűntudatom van Zayn miatt. Nem érdemli meg, hogy eláruljam őt ilyen csúnyán.
Én is ezt mondtam, nem?
-Jó, persze, tudom. És már azt is, hogy mit teszek, ha hazamegyek…
-Lemondasz Zaynről.
-Nem teljesen… vele maradok.
-Na ne már! Ezzel még nagyobb sebet hagysz benne, mintha kidobnád végre.
-De szeretem őt!
-Szereted, de nem vagy belé szerelmes, az istenért is, ne csináld már ezt! Te és Harry összetartoztok, ha akarod, ha nem.. Nem vetted még észre, hogy minél jobban küzdesz az érzéseid ellen Harryvel szemben, annál jobban szerelmes leszel belé? Hát látszik rajtad, miközben ránézel. Még a szemeid is jobban ragyognak olyankor. Ne csinálj hülyét se magadból, se Zaynből!
-Jó, akkor mit javasolsz?
-Vegyél érzékeny búcsút tőle. Fájni fog neki, az biztos. De hosszútávon sokkal kedvezőbb, mintha együtt maradtok úgy, hogy nem belé vagy úgy igazán szerelmes.
-Lehet, hogy igazad van…
-Nem szívem, egész biztos, hogy igazam van!


Lementünk a tengerpartra. Őrjítő hőség volt idelent. A homok forró volt, és rettenetesen erősen tűzött a nap. Egy nádernyő alá telepedtünk le, ami nagy szerencsénkre pont akkor szabadult fel, mikor mi odaértünk. Így legalább a holmijainkat az árnyékban tudhattuk.
Egy kicsit napoztunk, mikor egy mély hang szólalt meg a fejünk fölül.
-Buenos días, Señoritas!
-Hello. –nézett fel Perrie mosolyogva a fekete hajú, kreolbőrű fiúra. Mit ne mondjak, elég jól nézett ki.
-Én nem tudok spanyolul!
-Jajj, ti angolok vagytok?
-Igen. Bár én inkább amerikai. –nevettem fel.
-Csatlakozhatok, szépségek?
-Csak nyugodtan. –ült fel a szöszi, miközben a szemeit a spanyol adoniszunkon felejtette.
-Rodrigo Ortega vagyok!
-Perrie Edwards!
-Abia Lane. –mosolyogtam.
-Abia Lane… nem te vagy Harry meg Zayn csaja? A One Direction-ből?
-Azt hiszem Perrie izgalmasabb téma.
-Jajj tényleg, te meg Zayn exe vagy, nem?
-De igen. –mosolygott.
-Nagy rajongójuk vagyok.
-Ez most komoly?
-Igen, teljesen. Valamiért nagyon bírom őket.




Az elmúlt pár napban nagyon jól elvoltunk itt Ibizán. Gyönyörű hely és feketére barnultunk mindannyian. Beleértve Rodrigo-t is, aki alapból szép barna volt, és akivel megbeszéltük, hogy eljön velünk Londonba. Nagyon szeretett volna találkozni a fiúkkal, úgyhogy miért is ne, szimpatikus és kedves fiú. Perrie nagyon rá volt kattanva, de valahogy úgy vettem észre, hogy ez a dolog egyoldalú. Nem értem, mert Perrie gyönyörű lány, de hát ez van, mindenkinek más az ízlése, és úgy tűnik Rodrigonak pont nem Perrie tetszik. Kár, nagyon aranyosak lennének.

Most pillanatnyilag a taxiban ülünk és a srácok háza felé tartunk.
-És egyébként még nem volt alkalmam megkérdezni. Te most melyik fiúval jársz hivatalosan?
-Zaynnel, de ez bonyolult.
-Bonyolult? Mert?
-Nagy vihar fog lecsapni a Direction-házra, majd mindent megértesz.
-Remélem minél előbb, mert tisztára hülyének érzem magam!
Ekkor megérkeztünk a házhoz.
-Fiúúúúúúúúúúúúúk! –sikítottam fel, mikor bementünk mindhárman a hatalmas villába!
-Lányooook! –ugrott a nyakunkba először Louis, majd Niall. Liam nem volt otthon.
-Többiek?
-Zayn az emeleten valahol, Harry pedig a szobájában. –ekkor megpillantottam a göndörhajút.
-Jaj, meg is jöttetek?
-Igen. –mosolyogtam rá szelíden.
-Szia. –ölelt magához mosolyogva. Ő nem volt izgatott, hogy újra lát, nem sikongatott, nem csinált semmit. Egyszerűen nyugodtan magához ölelt. Ahogy mellkasa az enyémnek feszült éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Akkorákat dobbant, hogy éreztem… hogy lehet ennyire nyugodt látszatot kelteni, miközben a szíve majd kitörik a mellkasából? Az én szívem sem diktált kevésbé őrült tempót. Legszívesebben megcsókoltam volna, amit csak azért, és csak és kizárólag azért nem tettem meg, mert túl sokan voltak körülöttünk. Aztán elengedett és rám mosolygott.
-Oh, milyen figyelmetlen vagyok. Fiúk, ő itt Rodrigo, hatalmas rajongótok egyenesen Spanyolországból!
-Üdv! –integetett.
-Hello. Harry vagyok. –mosolygott és kezet nyújtott, amit Rodrigo el is fogadott.
-Szerintem tudja. –nevettem fel. Sorban kezet fogtak a fiúval, én pedig felmentem Zaynhez, hogy beköszönjek.

-Kopp kopp! –dugtam be a fejem.
-Szia. –nézett rám, majd visszapillantott a laptopjára.
-De örülök, hogy újra látlak Picim. –mosolyodtam el. Tényleg nagyon örültem neki. Végtére is szeretem őt. Nagyon szeretem…
-Gondolom.
-Valami baj van?
-Baj? Milyen baj lenne? Nincs semmi baj. Csak Harrytől kellett megtudnom, hogy terhes voltál. Ki tudja kitől. –nevetett gúnyosan.
-Mi? Elmondta?
-Téged komolyan ez érdekel? Lesülne a bőr a képemről a helyedben, és téged ez érdekel? –háborodott fel.
-Én el akartam mondani bébi…. csak nem volt rá megfelelő alkalom.
-Persze. Egy jópárszor voltunk kettesben, és direkt megkérdeztem a kórházban is, hogy mi a baj. Erre te mit mondtál? A szemembe hazudtál! Azt mondtad semmi baj nem történt!
-Én rettenetesen sajnálom. Nagyon.
-Azt elhiszem. Sajnálhatod is.
-De most ne mondd már, hogy berágsz rám ezért?
-Mire gondolsz az „ez” alatt? Arra, hogy a szemembe hazudtál, arra, hogy Harrytől kellett megtudnom, vagy arra, hogy lesmároltad őt a 2 napos bulinkon mielőtt elmentél Ibizára.
-Szóval erről is tudsz…
-Képzeld. Úgy bebaszott, hogy megeredt a nyelve. Tudod mit, Abi. Hagyjuk a fenébe ezt az egészet. Nem vagyunk már a régiek, ezt te is tudod, Egyáltalán nem érzem már, hogy fontos lennék neked, mert kicsit sem érezteted velem. És egyre inkább azt érzem, hogy soha nem is voltam fontos. Csak egy támasz voltam, mikor Harryben csalódtál. Így van? –lehajtottam a fejem. –Persze, hogy így. –csóvolta meg a fejét mosolyogva, majd kiment. Szemeim könnybe lábadtak. Nem így van… tényleg szeretem őt… csak ott az a rohadt „de”…

Pár perc után követtem őt a földszintre és míg ők a nappaliban beszélgettek Niall-el, Louis-val és Rodrigoval én addig bementem a konyhába, hogy megkönnyítsem a nyelőcsövemet attól a hatalmas gombóctól, ami fojtogatott, mikor Zaynre pillantottam.
Legnagyobb meglepetésemre korom sötét volt a konyhában, és nem is ez az érdekes így este 10 körül, hanem az, hogy egy kellemesen kidolgozott pasi felsőtest feszült az enyémnek a csukott ajtóhoz lökve ezzel.
-Szia. Édesem.. –csókolgatta a nyakam.
-Har… ry… -nyögtem fel szakadozottan.
-Rohadtul hiányoztál, tudod? –simított végig a combomon, mire lábaim automatikusan emelkedtek el a talajtól, körbefonva csípőjét. Szája azonnal megtalálta enyémet, és heves harcot kezdett vívni nyelvem az övével. Hajába túrtam és alig kaptam már levegőt, de nem voltam hajlandó megszakítani ezt a csókot. Ha kell elájulok, vagy belehalok… de legalább abba halnék bele, hogy szeretget engem.
-Soha nem szabadott volna elengednem téged! Soha!
-Én is így érzem. –lábaim úgy remegtek, hogy majdnem elengedtem velük a derekát.
-Hogy remegsz. –mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is bébi. Nagyon… -puszilt a fülembe.
-Ne már, ez csikis! –nevettem fel.
-Nem baj. Szeretlek… puszilgatni. –adott még egyet.
-Harry, leejtesz!
-Előbb töröm el a kezeimet, minthogy leejtselek! –finoman letett.
-Jaj, már megint? –néztem a kezeit díszítő új tetoválásaira.
-Dolgok, amiket tudok… dolgok, amiket nem tudok… -elmosolyodtam. –Nem sok még?
-Béna?
-Nagyon tetszik. Mindened tetszik. Imádom. –emeltem fel a karját és puszikkal halmoztam el a feliratokat.
-Édesem! –ölelt magához és a homlokomra nyomott egy puszit.



Fél óra múlva bejelentették a fiúk, hogy ők bizony nagyon éhesek. Zayn úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Kerülte a szemkontaktust is. Nagyon megbántottam, ami eléggé bántott engem is…
Hozott Niall egy kaja futártól szórólapot, és hamar ki is választottuk, amit enni akarunk, amit kb 1 óra múlva ki is hoztak.

-És egyébként jól kijöttök egymással? –kérdezte Perrie-től Niall. –Mert hogy régen olyan rosszban voltatok.
-Mert régen féltékeny voltam rá, mert sokkal szebb mint én! –mosolyogtam.
-De hülye vagy! –Perrie. –Sokkal gyönyörűbb vagy nálam
-Szerintem mindketten csodásak vagytok! –Rodrigo. –Megnézném a gyönyörű testedet ruhák nélkül! Te meg már a mosolyoddal elragadtál! –fordult Perriehez. –Jó ízlésetek van fiúk, szebbnél szebb csajok vesznek körül titeket! –nevetgélt. A vacsi alatt egyébként egész végig egy csomó bókkal árasztott el bennünket Pezzel, és puszilgatta a kézfejemet is. Tök cuki egyébként.
Szemmel láthatóan sem Harry, sem Zayn nem volt elragadtatva Rodrigo-tól, amit nem tudtam mire vélni. Szereti őket, rajongójuk, velem is kedves, ők mégsem szívlelik túlzottan. Pedig szerintem semmi gond nem volt vele. Tényleg igazán kedves.



Zayn szemszöge:

A vacsora végeztével mindenki bevonult a nappaliba TV-zni. Én egy kicsit kint maradtam a konyhában. Harryvel kitárgyaltuk, hogy Rodrigo egy faszfej, aztán ő is kiment.
-Rodrigo, beszélhetnénk?!
-Persze mondd csak! –mosolygott rám.
-Csak… neked tetszik Abia?
-Ezt hogy érted? –lépett közelebb hozzám.
-Hát, csak hogy tetszik, vagy sem? Mert attól, hogy most fasírtban vagyunk én még nagyon szeretem és…
-Ugyan már, te kis csacsi! –mosolyogva legyintett egyet. –Nem hiszem el, hogy ennyire vak vagy!
-Vak?
-Nekem valaki teljesen más tetszik! –simított végig az arcomon és a keze megállapodott a nyakamon.
-Srácok van itthon… uhh… -lépett be Niall.
-Na csak ennyi. –vette le a kezét a nyakamról és kiment.
-Ez meg mi volt? –suttogott Niall.
-Ez buzi! Bazemeg… olyan langyos mint a lábvíz a strandon!
-Tetszel neki? –kuncogott fel.
-Nem tudom, de rendesen megijedtem. Köszi, hogy bejöttél! –nevettem fel.

63. Telefon

Sziasztok! Na meg is jötteeeeem! Csulyogatni! :D Remélem tetszeni fog:) Jó olvasást! :)  

A repülőtér felé vezető utat végigbőgtem, csakúgy mint a felszállást, magát az utat, a leszállást, mindent. Perrie a repülőn aludt, olvasott, vagy épp a haját tépte miattam..
-Abia befejeznéd végre a picsogást?
-Igen. Már vártam, hogy megkérj.
-Micsoda? –nevetett fel. –Meg kellett, hogy kérjelek, hogy bő 4 óra után végre ne bőgjél?
-Nem csak… azt se tudom miért sírok.
-Mert szerelmes vagy Harrybe. Rohadt nyilvánvaló.
-Nem vagyok szerelmes Harrybe!
-Akkor miért bőgsz már 4 órája?
-Hát.. mert el kellett válnom Zayntől.
-Jaj de gyenge duma, tudod kinek add ezt be! –nevetett.
-Jól van na, átlátsz rajtam.
-Hát valljuk be nem volt túl nehéz. Fülig szerelmes vagy Harrybe. Miért nem mondod el neki, akkor talán nem kellene órákig sírnod miatta?!
-Ez nem ilyen egyszerű!
-Miért nem? Te szereted, ő szeret…
-És Zaynt is szeretem, Zayn szeret engem…
-Jó, de most ha ezt sokáig folytatod, akkor az lesz a vége, hogy Zaynt nagyon megbántod. Csaltad már meg egyszer, minek akarod áltatni magad? Te Harrybe vagy szerelmes, Zaynt teljesen másként szereted.
-Én próbáltam úgy szeretni, ahogy Harryt. Egy ideig sikerült is, tényleg… nagyon megszerettem őt…
-De ott az a rohadt „de”…ő mégse Harry…
-Csak tudod az a bosszantó, hogy Zaynt  és őt össze sem lehet hasonlítani. Harry egy hülye szemétláda és utálom… gyűlölöm, de nem bírom őt nem szeretni.
-Ha szeretünk valakit, azt az illetőt senki sem pótolhatja. Sajnos ezt én is megtapasztaltam már párszor.
-Igen. Valóban így van. Na mindegy, ezalatt a pár nap alatt kipihenem magam, és megpróbálok megoldást találni a problémáimra.
-Ezért jöttünk ide! –ölelte át a vállam mosolyogva. –Fel a fejjel, minden megoldódik! –mondta, majd kezébe vette egyik bőröndjét és elindultunk a taxi felé.

Elég későn értünk a szállodába, és hulla fáradtak voltunk mindketten, úgyhogy ahogy voltunk bezuhantunk ruhástól az ágyba. Perrie szinte azonnal elaludt, nekem azonban egy furcsa ötlet miatt nem jött álom a szememre addig, amíg meg nem valósítom azt…
Kezembe vettem a telefonomat és fél óra gondolkodás után elkezdtem írni egy ütenetet…
„Nagyon hiányzol. Hiányoznak a csókjaid az édes nevetésed, ahogy a fülembe suttogod, hogy csodálatos vagy… képtelen voltam belátni, hogy nem bírok lemondani rólad…” Csukott szemmel nyomtam rá a címzettre, majd remegő kezekkel elküldtem az üzenetet.



Harry szemszöge:

A weekend bulink durvább volt, mint amilyenre számítottunk. 2 napon keresztül inni önmagában is nagy teljesítmény, így, meg ahogy mi csináltuk egyenesen gyilkos. Két lány a detoxban kötött ki. Hát igen, mindenhol vannak gyenge láncszemek. Épp a pulton támasztottam a macskajaj-os fejemet, mikor Zilah hozott nekem egy tequilát és leült mellém.
-Mi a baj nagyfiú?
-Semmi. –motyogtam magam elé bámulva.
-Igen, azt én is észrevettem…
-Jólvan. Mondtam volna azt neki, hogy egész végig azon a csókon jár az eszem, amit Abia nyomott a számra mielőtt elment? Magamnak is félek beismerni, hogy úgy szeretem őt, mint még senkit az életben. Harry Styles nem lehet szerelmes. Nem engedheti meg magának. Legalábbis eddig ez volt az életfelfogásom, amibe most csúnyán beletört a bicskám. Azóta egy korty sem ment le a torkomon, mióta ő elment.
Ekkor pittyegett a telefonom. Előszedtem unottan a zsebemből. Aztán mikor megláttam, hogy kitől érkezett üzenet, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Felálltam.
-Bocsi. –elvonultam a szoba egyik sarkába, ahol nem hányt senki és nem is hempergett a földön félájultan egy honfitárs sem. Aztán megnyitottam az üzenetét…
„Nagyon hiányzol. Hiányoznak a csókjaid az édes nevetésed, ahogy a fülembe suttogod, hogy csodálatos vagy… képtelen voltam belátni, hogy nem bírok lemondani rólad…szeretlek. Minden nap egyre jobban és jobban ezt érzem legbelül.” –arcomra levakarhatatlan mosoly ült ki. Legszívesebben felordítottam volna, de talán mégse kellene alapon lebeszéltem magam erről. Helyette inkább válaszoltam az üzenetére.



Abia szemszöge:

-Én tök hülye vagyok. –mondtam ki halkan. Pár másodperc múlva rezgett a telefonom. Nem mertem megnézni. Összeszorított szemmel sóhajtottam egy hatalmasat, majd megnyitottam az üzenetet.
„Szeretleeeeeeeeeeeeek! ♥”
A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem ott esek össze. Ha nem feküdnék, most biztosan elestem volna, annyira remegtek a térdeim. Nem vagyok normális. Mosollyal az arcomon a jobb oldalamra fordultam, és lehunytam a szemeimet.


-Jóreggelt, itt az ideje, hogy felkelj! Van egy kis kaja a Mcdonaldsból! –ugrált az ágyamon Perrie.
-It’s time to get up…
-Ébresztő! Ébresztő!
-Fent vagyok te liba! –vágtam hozzá csukott szemmel a párnámat. –Nem hiszem el, hogy aludni se hagyják az embert! –ekkor csipogott a telefonom. Gyorsan kipattantak a szemeim és megnéztem ki írt. Harry. Elmosolyodtam.
„Csodálatosan szép reggelt a világ legcsodálatosabb lányának.  Már most őrülten hiányzol..”
-Jaj na mi ez a jó kedv? –mosolygott Perrie.
-Csak kaptam egy kedves sms-t.
-Kitől? –kíváncsiskodott.
-Na jó, elmondom. Harrytől. –pirultam el egy kicsit.
-Hoppá. –kerekedtek ki a szemei. –Mit írt?
-Csodálatosan szép reggelt a világ legcsodálatosabb lányának. Már most őrülten hiányzol…
-De aranyos. –mosolyodott el.
-Visszaírok neki.
-Mit?
-Még nem tudom. Mindjárt kitalálok valamit.
-Én megyek és megfürdök, addig te találj ki valamit, hogy hol kezdjük a mai napunkat.
-Rendben. –mosolyogtam, ő pedig bement a fürdőbe. Sms helyett a hívógombot nyomtam meg, és 2 csörgés után felvette.
-Jóreggelt drága. –mosolyogtam.
-Neked is. –hangjából ítélve ő is így tett.
-Hogy aludtál nélkülem?
-Már fél éve borzalmasan. Magányosan… Lou macijával alszom aki még ráadásul büdös is.
-Óh, te szegény! –nevettem fel. –Harry én…
-Igen?
-Csak annyit akartam, hogy… sokat gondolok rád mostanában. És úgy érzem, hogy…
-Igen mama, szeretem a túrós sütiket!
-Mi? –nevettem fel. –Jajj, ott van Zayn? Vagy Louis?
-Igen, Zayn is szereti!
-Szóval Zayn. –mosolyogtam. -Később felhívlak, jó?
-Várom. –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szeretlek!
-Én is nagyon mama. Teljes szívemből. Hiányzol!
-Te is. –tettem le a telefont. Különleges érzések kavarogtak bennem. Egyrészről Zayn miatt. Szeretem őt, és fáj, hogy most ezt teszem a háta mögött. És még a vetélésemről sem tud. Aztán ez az ügy Harryvel… szeretem őt, ez már biztos… fogalmam sincs mitévő legyek.

62. A könnyes búcsú

Sziasztok! Bocsi, hogy csak ilyen időközönként fogok mostantól részt hozni, de csak így érek rá. Szóval mostantól kb 7végénként számítsatok új részre! Jó olvasást:) 

kis cukii♥

-Szóval Perrie kettesben megyünk. Én azzal a nővel már többé az utcára sem teszem ki a lábam!
-De tényleg nem értem mi baja van?! Egy embernek nem lehet több barátja? Meg különben sem ismer engem. Miért gyűlöl?
-Fogalmam sincs. Teljesen idióta! Az agyára ment a féltékenység. Játsszon csak, úgy is ő fogja a rövidebbet húzni. Sophie gecivel együtt.
-Juj. –nevetett fel Perrie.
-Bocsánat de gyűlölöm őt teljes szívemből!
-Meg tudom érteni. Nekem se lenne a szívem csücske. Egyébként…
-Igen? –töröltem le a könnycseppeket az arcomról.
-Még mindig nem mondtad el Zaynnek?
-Mit?
-Hát … a vetélést.
-Nem. És eszem ágában sincs elmondani neki.
-De miért nem?
-Nem tudom. Félek. Nem akarom, hogy szomorú legyen. És azt se, hogy csalódjon bennem.
-Így fog benned csalódni, amiért egy ilyen fontos dolgot elhallgatsz előle!
-Perrie. Nem és kész! Téma lezárva. Nem fog csalódni bennem, mert sohasem fogja megtudni ezt. Ennyi.
-Jó, én nem akarok beleszólni, mert a te dolgod. Én csak annyit mondtam, hogy szerintem joga van tudni, ha már egyszer ő a pasid… érted…
-Igen értem, de ebből nem engedek. Nem tudhatja meg és kész.
-Jó. Nem értek veled egyet, de a te döntésed. –mosolyodott el. –Egyébként tudod már mit hozol magaddal? –mosolygott a szőkeség.
-Hát terveim már vannak. –álltam fel és a szekrényemhez mentem.


Harry szemszöge:

-Rohadt alkoholista állatok! –sikított Zayn, mikor Liam köldökébe (?) öntöttek tequilát és Lou kiszürcsölte onnan.
-Fúúúúj! –sikítoztam én is. Már nem voltunk urai önmagunknak.
-Niall? –nézett körbe csillogó szemekkel, vigyorogva Zayn.
-Nem tom… -néztem körül én is.
-Ez nagyon finom. Abba ne hagyd! –nyögte valaki a fotelból, ami háttal volt nekünk. csak a feje búbját láttuk, valamint oldalra kilógott egy magassarkú cipő.
-Niall neeeee! –sikítozott Zayn de a szöszi csak tovább hörgött.
-Ezt nem hiszem el! –nevetett Lou is.
-Mit, elnyelte Liam köldöke a piát?
-Azt az anyámat! –sikkantottam fel mikor megláttam egy kb. fenékig érő feketehajú hosszú combú nagymellű lányt.
-Az Zayn apja! –kerekedtek ki Liam szemei.
-Ezt nem hiszem el!
-Zilah! –kiáltott fel Zayn, mire a feketehajú lány idenézett és nagy mosollyal felénk igyekezett.
-Sziasztok kicsinyeim! –köszönt nekünk 1-1 puszival. Még mindig ugyan olyan szexi. Egyből elkezdett bizseregni a nadrágom.
-Megdughatlak? –kérdeztem meg tőle nemes egyszerűséggel.
-Meg bizony! –hajolt le hozzám és megcsókolt.
-Azta kurva. –dőlt ki Zayn röhögve.


Abia szemszöge:

Hogy fogjuk megtalálni őket? Tuti mind ki van már dögledezve.
-Szétszedték már a házat. –nevetett Perrie, majd bementünk. Odabent nagyon sokan voltak és senki sem volt már szomjas.
-Jézusom. –sikított Perrie mikor látta, hogy Harry a kanapén ül letolt gatyával, és egy fekete pattog az ölében.
-Istenem de … hagyjuk inkább nem fejtem ki.

Odamentem melléjük, ugyanis Zayn ott feküdt a földön és Louis-val videózták Harryék manőverét.
-Abia! –kiáltott fel Zayn mire elmosolyodtam. Harrynek kipattantak a szemei és felém nyújtotta a kezét.
-Ne is zavartasd magad Styles… ennél mélyebbre nem süllyedhetsz!
-A.. bi… -nyögdöste.
-Hagyjuk. –legyintettem egyet. Ő megpróbálta letolni magáról a fekete hajú csajt, akit úgy hiszem már egyszer láttam. De az úgy kapaszkodott belé mintha az élete múlna rajta. Sikítozva ugrált rajta tovább.
-Pf… -vigyorogtam lesajnálóan, majd Zaynhez fordultam. Ő addigra nagy nehezen felállt.
-Szia bébi. –mosolyodtam el halványan. Nagyon nagyon bántott, hogy így kellett látnom Harryt. De mindegy, az ő dolga. Nyomorult…
-Szia édes, máris mentek? –nézett rám édesen.
-Igen, azért jöttünk. Nem akartam búcsú nélkül elmenni! –mosolyogtam, majd megpusziltam a száját.
-Szeretlek és nagyon vigyázz magadra, jó? –ölelt magához, én pedig visszaöleltem és a nyakába fúrtam az arcom.
-Persze, nem kell aggódnod! –nyomtam egy puszit a nyakára, majd a szájára. Aztán elbúcsúztam a többiektől is. Kivéve Harrytől, aki még mindig azzal a ragadozóval dugott. Egészségére.

Kimentünk a házból és megfagyott a hangulatom. Perrie észre is vette, hiába nem akartam.
-Bánt, ugye?
-Tessék? –néztem fel rá.
-Harry.
-Mi van Harryvel?
-Bánt, hogy ezt látnod kellett.
-Őszintén? Leszarom. Dugja halálra az egész házat. Nem érdekel.
-Miért nem hiszem el? –mosolygott Perrie.
-Pedig így van.
-Akkor miért vagy ilyen szomorú?
Eddig bírtam. Egyik pillanatról a másikra patakként áradtak ki a könnyeim.
-Pez én ebbe belehalok. –zokogtam. –Olyan érzés volt mintha kifacsarták volna a szívemből a vért. Azt hittem ott sírom el magam. Próbáltam úgy csinálni mint akit nem érdekel, de ez nem így van! Nagyon fáj! –öleltem magamhoz miközben panaszkodtam, ő pedig a hátamat simogatta.
-De ha ennyire szereted miért vagy Zaynnel? Miért nem mondod meg Harrynek? Nem lenne egyszerűbb?
-De Zaynt is szeretem…
-Egyszerre nem lehetsz együtt két fiúval!
-Én is tudom… -szipogtam, ő pedig a kezembe nyomott egy zsepit.
-Talán ez a pár nap segít majd tisztázni a dolgokat.
-Remélem mert ez nem mehet így tovább.
-Abi! –jött ki Harry.
-Nem vagyok itt! –töröltem le villámsebességgel a könnyeimet.
-Te sírtál?
-Nem! –ordítottam rá.
-Én most… magatokra hagylak. Körülnézek addig. Ott! –mutatott a szomszéd házra, ami előtt gyülekeztek a fiatalok.
Elindultam, mire Harry megragadt a karom. Erőteljes mozdulattal kirántottam ujjai közül a kezemet és mérgesen ránéztem.
-Mi a baj?
-Idióta! –kevertem le neki egy pofont.
-Nem értelek! –nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Szeretlek te nyomorult! Szeretlek! –üvöltöttem és beleütöttem a mellkasába.
-De…
-Felejtsd el amit most mondtam. Inkább dugd tovább azt a mű ribancot! Összeilletek! –indultam volna el, de ő megint megfogta a karom. Most nem fordultam vissza és nem is rántottam ki a szorításából. Lehunytam a szemeim és sóhajtottam egy nagyot. Másik kezemmel letöröltem a könnyeimet.
-Miért csinálod ezt velem? –kérdeztem tőle remegő hangon, mire ő szembefordított magával.
-Miért vagy együtt a testvéremmel, ha engem szeretsz?
-Miért kellett megdugni? Miért? –hullottak a könnyeim.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Felejts el. Jó? Nem akarom ezt. Hagyj! –mondtam erőtlenül.
-Abi… -tenyerét az arcomra simította és közelebb lépett. Közeledett felém, és én nem ellenkeztem. Nem hátráltam meg. Becsuktam a szemem és sóhajtottam egyet. Megadtam magam. Kellemesen remegett a szívem és úgy éreztem, a gyomromban repdeső pillangók is felvették a harcot az eszem ellen. Tarkójába kapaszkodtam és egy csókot nyomtam ajkaira, majd elszaladtam onnan.
-Perrie menjünk! –sírtam és megfogva a szőkeség kezét futni kezdtem.