63. Telefon

Sziasztok! Na meg is jötteeeeem! Csulyogatni! :D Remélem tetszeni fog:) Jó olvasást! :)  

A repülőtér felé vezető utat végigbőgtem, csakúgy mint a felszállást, magát az utat, a leszállást, mindent. Perrie a repülőn aludt, olvasott, vagy épp a haját tépte miattam..
-Abia befejeznéd végre a picsogást?
-Igen. Már vártam, hogy megkérj.
-Micsoda? –nevetett fel. –Meg kellett, hogy kérjelek, hogy bő 4 óra után végre ne bőgjél?
-Nem csak… azt se tudom miért sírok.
-Mert szerelmes vagy Harrybe. Rohadt nyilvánvaló.
-Nem vagyok szerelmes Harrybe!
-Akkor miért bőgsz már 4 órája?
-Hát.. mert el kellett válnom Zayntől.
-Jaj de gyenge duma, tudod kinek add ezt be! –nevetett.
-Jól van na, átlátsz rajtam.
-Hát valljuk be nem volt túl nehéz. Fülig szerelmes vagy Harrybe. Miért nem mondod el neki, akkor talán nem kellene órákig sírnod miatta?!
-Ez nem ilyen egyszerű!
-Miért nem? Te szereted, ő szeret…
-És Zaynt is szeretem, Zayn szeret engem…
-Jó, de most ha ezt sokáig folytatod, akkor az lesz a vége, hogy Zaynt nagyon megbántod. Csaltad már meg egyszer, minek akarod áltatni magad? Te Harrybe vagy szerelmes, Zaynt teljesen másként szereted.
-Én próbáltam úgy szeretni, ahogy Harryt. Egy ideig sikerült is, tényleg… nagyon megszerettem őt…
-De ott az a rohadt „de”…ő mégse Harry…
-Csak tudod az a bosszantó, hogy Zaynt  és őt össze sem lehet hasonlítani. Harry egy hülye szemétláda és utálom… gyűlölöm, de nem bírom őt nem szeretni.
-Ha szeretünk valakit, azt az illetőt senki sem pótolhatja. Sajnos ezt én is megtapasztaltam már párszor.
-Igen. Valóban így van. Na mindegy, ezalatt a pár nap alatt kipihenem magam, és megpróbálok megoldást találni a problémáimra.
-Ezért jöttünk ide! –ölelte át a vállam mosolyogva. –Fel a fejjel, minden megoldódik! –mondta, majd kezébe vette egyik bőröndjét és elindultunk a taxi felé.

Elég későn értünk a szállodába, és hulla fáradtak voltunk mindketten, úgyhogy ahogy voltunk bezuhantunk ruhástól az ágyba. Perrie szinte azonnal elaludt, nekem azonban egy furcsa ötlet miatt nem jött álom a szememre addig, amíg meg nem valósítom azt…
Kezembe vettem a telefonomat és fél óra gondolkodás után elkezdtem írni egy ütenetet…
„Nagyon hiányzol. Hiányoznak a csókjaid az édes nevetésed, ahogy a fülembe suttogod, hogy csodálatos vagy… képtelen voltam belátni, hogy nem bírok lemondani rólad…” Csukott szemmel nyomtam rá a címzettre, majd remegő kezekkel elküldtem az üzenetet.



Harry szemszöge:

A weekend bulink durvább volt, mint amilyenre számítottunk. 2 napon keresztül inni önmagában is nagy teljesítmény, így, meg ahogy mi csináltuk egyenesen gyilkos. Két lány a detoxban kötött ki. Hát igen, mindenhol vannak gyenge láncszemek. Épp a pulton támasztottam a macskajaj-os fejemet, mikor Zilah hozott nekem egy tequilát és leült mellém.
-Mi a baj nagyfiú?
-Semmi. –motyogtam magam elé bámulva.
-Igen, azt én is észrevettem…
-Jólvan. Mondtam volna azt neki, hogy egész végig azon a csókon jár az eszem, amit Abia nyomott a számra mielőtt elment? Magamnak is félek beismerni, hogy úgy szeretem őt, mint még senkit az életben. Harry Styles nem lehet szerelmes. Nem engedheti meg magának. Legalábbis eddig ez volt az életfelfogásom, amibe most csúnyán beletört a bicskám. Azóta egy korty sem ment le a torkomon, mióta ő elment.
Ekkor pittyegett a telefonom. Előszedtem unottan a zsebemből. Aztán mikor megláttam, hogy kitől érkezett üzenet, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Felálltam.
-Bocsi. –elvonultam a szoba egyik sarkába, ahol nem hányt senki és nem is hempergett a földön félájultan egy honfitárs sem. Aztán megnyitottam az üzenetét…
„Nagyon hiányzol. Hiányoznak a csókjaid az édes nevetésed, ahogy a fülembe suttogod, hogy csodálatos vagy… képtelen voltam belátni, hogy nem bírok lemondani rólad…szeretlek. Minden nap egyre jobban és jobban ezt érzem legbelül.” –arcomra levakarhatatlan mosoly ült ki. Legszívesebben felordítottam volna, de talán mégse kellene alapon lebeszéltem magam erről. Helyette inkább válaszoltam az üzenetére.



Abia szemszöge:

-Én tök hülye vagyok. –mondtam ki halkan. Pár másodperc múlva rezgett a telefonom. Nem mertem megnézni. Összeszorított szemmel sóhajtottam egy hatalmasat, majd megnyitottam az üzenetet.
„Szeretleeeeeeeeeeeeek! ♥”
A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem ott esek össze. Ha nem feküdnék, most biztosan elestem volna, annyira remegtek a térdeim. Nem vagyok normális. Mosollyal az arcomon a jobb oldalamra fordultam, és lehunytam a szemeimet.


-Jóreggelt, itt az ideje, hogy felkelj! Van egy kis kaja a Mcdonaldsból! –ugrált az ágyamon Perrie.
-It’s time to get up…
-Ébresztő! Ébresztő!
-Fent vagyok te liba! –vágtam hozzá csukott szemmel a párnámat. –Nem hiszem el, hogy aludni se hagyják az embert! –ekkor csipogott a telefonom. Gyorsan kipattantak a szemeim és megnéztem ki írt. Harry. Elmosolyodtam.
„Csodálatosan szép reggelt a világ legcsodálatosabb lányának.  Már most őrülten hiányzol..”
-Jaj na mi ez a jó kedv? –mosolygott Perrie.
-Csak kaptam egy kedves sms-t.
-Kitől? –kíváncsiskodott.
-Na jó, elmondom. Harrytől. –pirultam el egy kicsit.
-Hoppá. –kerekedtek ki a szemei. –Mit írt?
-Csodálatosan szép reggelt a világ legcsodálatosabb lányának. Már most őrülten hiányzol…
-De aranyos. –mosolyodott el.
-Visszaírok neki.
-Mit?
-Még nem tudom. Mindjárt kitalálok valamit.
-Én megyek és megfürdök, addig te találj ki valamit, hogy hol kezdjük a mai napunkat.
-Rendben. –mosolyogtam, ő pedig bement a fürdőbe. Sms helyett a hívógombot nyomtam meg, és 2 csörgés után felvette.
-Jóreggelt drága. –mosolyogtam.
-Neked is. –hangjából ítélve ő is így tett.
-Hogy aludtál nélkülem?
-Már fél éve borzalmasan. Magányosan… Lou macijával alszom aki még ráadásul büdös is.
-Óh, te szegény! –nevettem fel. –Harry én…
-Igen?
-Csak annyit akartam, hogy… sokat gondolok rád mostanában. És úgy érzem, hogy…
-Igen mama, szeretem a túrós sütiket!
-Mi? –nevettem fel. –Jajj, ott van Zayn? Vagy Louis?
-Igen, Zayn is szereti!
-Szóval Zayn. –mosolyogtam. -Később felhívlak, jó?
-Várom. –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Szeretlek!
-Én is nagyon mama. Teljes szívemből. Hiányzol!
-Te is. –tettem le a telefont. Különleges érzések kavarogtak bennem. Egyrészről Zayn miatt. Szeretem őt, és fáj, hogy most ezt teszem a háta mögött. És még a vetélésemről sem tud. Aztán ez az ügy Harryvel… szeretem őt, ez már biztos… fogalmam sincs mitévő legyek.