47. Az együttes

Sziasztok! Na bocsi, hogy "sokat" kellett rá várnotok, mentségemre szóljon, hogy nem voltam otthon és kicsit el vagyok reccsenve :D De most itt van! Jó olvasást. :D

 a kis robotka :D♥ Liam xD

Bementünk a szállodai lakosztályba és Zayn egyből letámadott egy csókért. Próbáltam eltolni magamtól de folyamatosan nevettem közben.
-Kicsim nemár! Meglátnak!
-Hú… mert még nem láttak elégszer!
-Na de akkor is ne már! –nevettem.
-Adj már egy puszit, meghülyülök! –mosolyodott el ő is miközben nyújtogatta a nyakát mint valami kis gúnár.
-Jól van de csak egy pici puszit kapsz!
-Jó, az is több mint a semmi! –mosolygott én pedig a szájára tapadtam. Sok apró puszit nyomtam rá, de a puszik közt nem váltunk el egymástól
-Fúúúj.. –jött be Harry és kinyilvánította a nemtetszését.
-Kabbbeeee… -motyogta Zayn csukott szemmel miközben még mindig puszilkodtunk. Valahogy semmi kedvem sem volt elválni tőle. Finoman elváltak ajkaim egymástól és csókká formáltam a puszikat, amire ő is vevő volt.
-Persze, mintha itt se lennék… -morgott Harry, majd felment az emeletre.



-Kicsim nincs kedved elmenni valahová? Halálra unom magam itthon!
-Végülis…
-Nem mentek sehová! –robogott le a telefonját nézve Niall a lépcsőn. –Most hívtak, hogy ki kell választanunk egy együttest akik majd előttünk fellépnek a holnapi koncerten!
-És arra muszáj mindannyiunknak menni?
-Elvileg igen.
-Kár pedig kő-papír-ollózhattunk volna! –fancsalodott el Zayn.
-Siessetek mert fél órán belül ott kell lennünk és a város másik felén van a helyszín! –magyarázott a szöszi.
-Ezt nem hiszem el. –morgolódott Harry de nem mozdult meg a kanapéról.
-Harry mozdulj már! Indulnunk kell!
-Nem akarom!
-Az nem volt kérdés, hogy mit akarsz!
-Feltűnt! –flegmult be, amit nagyon meguntam, úgyhogy megfogtam a két bokáját és elkezdtem lecibálni őt a kanapéról. Már senkisem volt a lakosztályban, mindenki rá várt, mert azt mondta hogy 5 perc múlva lejön. Negyed óra telt el és még mindig itt van. Ő a fejébe vette, hogy nem jön le velünk. Visszaszaladtam, hogy kicsalogassam a kisbékát a teknőből. (Vejedre ütök :D mindig sikerül beletennem vmit:D szerk. megj. :))
-Nem akarok menni, már mondtam eressz el!
-Nem akarat kérdése, Styles, mindenki lent ül már a kocsiban pedig egyikőjüknek sem volt kedve menni! Elég legyen ebből, szedd a cuccodat és takarodj le, különben nem tudom mit csinálok veled!
-Megvásárolhatod a beleegyezésemet!
-Mi vagy te kormányfő? Felejts már el! Ha nem a fiúk kapnának érted itt hagynálak a francba hogy durrogj egyedül!
-Komolyan mondtam! Megegyezhetünk.
-Mit akarsz cserébe? –kérdeztem unottan, megadva magam.
-Egy csókot. De olyan igazit nem egy kis gyerekes szájra puszit.
-Egy csókot? –akadtam ki. –Akkor inkább megyek…
-Zayn fog kikapni érte…
-Elegem van belőled te zsaroló bunkó!
-Rajtad áll, hogy mit cselekszel! –mosolygott pajzánul.
-Szóval egy csókot?
-Nyelvest. –vigyorog.
-De akkor az adósom leszel!
-Felejtsd el, ez csak azért van, hogy megmentsd a hercegedet!
-Görény vagy!
-Szeretlek. –fagyott le a mosolya és közelebb húzott magához.
-Én meg gyűlöllek te kis szaros!
Ajkait finomnak nem nevezhető módon az enyémekre tapasztotta és erősen beszívta alsó ajkamat, melynek következményeképpen megindult a sebből a vér. Szuper, tuti, hogy direkt csinálta. Hevesen falta ajkaimat, amibe picit beleborzongtam. Egy hangos cuppanással vált el tőlem és levegő után kapkodott.
-Megbolondítasz. Szereted ezt?
-Mit?
-Ha megcsókollak.
-Nem! –próbáltam hazudni, több kevesebb sikerrel.
-Akkor miért mentél bele? Tudtad jól, hogy anélkül is lemegyek a fiúkhoz! –bújt bele nevetgélve a kabátjába.
-Hogy te mekkora patkány vagy Harry! –sziszegtem szinte csukott szájjal.
-Lent találkozunk vagy te itt maradsz?
-Ne legyen akkora szád az előbb még rád várt mindenki!


Durrogva szálltam be a kocsiba miközben a számat törölgettem, ami még mindig vérzett hála a kis tökfej göndörkének. Egyszer tuti mindent megbosszulok neki!
-Kicsim baj van?
-Nem szívem, semmi! –mosolyogtam rá erőtlenül, mire ő mérgesen, összeráncolt szemöldökkel Harryre nézett és biccentett a fejével.
-Ne is kérdezd…
-Megütöm!
-Hagyd csak, szimplán majom! –hajtottam a fejem a vállára, ami úgy megnyugtatott.

Negyed óra késéssel értünk oda a stadionba, ahol fel  fognak lépni az előadók a fiúk kedvéért.
Bevonultunk és leültünk a színpad elé a nézőtérre. A fiúk ültek elöl egy sorban én pedig Zayn és Niall között egy sorral feljebb.
Az első fellépő egy 4 fiúból álló együttes volt, poprock stílusban adtak elő egy saját dalt. Zayntől megkérdeztem, hogy ők kicsodák, mert nem ismertem őket, de azt felelte, hogy ők sem ismerik egyik együttest sem, ugyanis ők ilyen feltörekvő tehetségek, nem ismertek még a szakmában, ezért jöttek ma el ide, végtére is ez egy nagy lehetőség, hogy a One Direction előtt léphetnek színpadra egy koncerten. Ja és ott nem csak a fiúk lépnek fel, hanem Cher Lloyd, a The Wanted, csak hogy nevesebb előadókat soroljak fel. Igazából azt sem értem, hogy miért a fiúkat érte ez a megtisztelő feladat, hogy kiválaszthatják a kezdő együttest, amelynek a sorsa lehet, hogy a srácok kezébe került ezzel. Végül is ha fellépnek a holnapi koncertek előtt, akár  be is futhatnak…
A fiúk nem voltak rosszak, de valahogy nem voltak megfelelőek, legalábbis szerintem… aztán a fiúk közölték ugyan ezt velem, úgyhogy ők már nem esélyesek. Még 2 fiúbandát meghallgattak, aztán tartottak egy kis szünetet, hogy elmehessenek mosdóba, inni, ilyesmi. A „kulisszák mögött” találkoztunk 4 lánnyal, mind nagyon fiatalok és buzgók voltak. Az egyikőjük, egy bizonyos Tiffy nagyon nem volt szimpatikus. Amint beértünk az öltözőjükhöz –ahová Zayn szerint szükség volt, hogy ellátogassunk, hogy jószerencsét kívánjunk nekik, mert nagyon izgultak –egyből elkezdtek segget nyalni. Jaj Zayn te vagy a kedvencem a One Direction-ből, csodálatos a hangod, irigylem a hosszú szempilláid, és egyéb hülyeségek… De ez a Tiffy különösen béna volt, mikor még a melleit is elkezdte igazgatni, azt hittem lekeverek neki egy nagy pofont.
Aztán visszamentünk a nézőtérre, és láss csodát, ők következtek a fellépők listáján. Szuper … elnyávogják a dalukat aztán mehetnek is haza remélem soha többé nem látom az irritáló fejüket.
Felálltak egy beállított sorba a színpadon és elkezdtek mozogni. Beismerem jó a ritmusérzékük. Aztán elkezdtek énekelni és … basszus ők voltak a legjobbak eddig… és ahogy nézem utoljára is, mert nem volt a lapon több előadó. Tuti őket fogják választani. Figyeltem a fiúkat, kezükkel doboltak a lábukon, vigyorogtak, Harry libabőrös lett az említett Tiffyke kitartott hangjainál. Basszus miért nem vagyok énekes?

-Köszönjük lányok, igazán szuperek voltatok, ne menjetek messzire, visszavonulunk, kis kupaktanácsot tartunk, aztán kihirdetjük az eredményeket! –nyökögte vontatottan Harry, aki a csajok vonaglása miatt valószínűleg merevedési gondokkal kűzd. Lehet, hogy a siker megünnepléseként valakit megtermékenyít majd az öltözőben a 4 picsa közül.
-Ch…
-Baj van, édesem? –karolta át a vállamat Zayn és magához húzott finoman miközben az öltöző felé siettünk.
-Ezeket a vemhes hattyúkat választjátok?
-Vemhes hattyúkat? –nevetett fel Zayn.
-Hát úgy riszálták itt magukat mint … nem is tudom.
-Szerintem nagyon jók voltak.
-Szerintem borzalmasak! –szegtem fel a fejem.
-Nocsak, nocsak! Valaki csak nem féltékeny? –mosolygott rám szüntelenül Zayn.
-Addig nem amíg nem adod nekik a szempilládat. Főleg annak a Tiffykének nagyon rád volt cuppanva a kis gyökér!
-De én csak egyetlen egy valakire vagyok rácuppanva! –simította ki a hajamat az arcomból mosolyogva, majd tarkómra csúsztatta a kezét, finoman magához vont és megcsókolt.
-Nagyon szerencsés valaki lehet! –öleltem meg őt mosolyogva.
-Nem láttátok Jade-et? –sipákolt a feketehajú kis műkörmös hercegnő a „kedvenc” bandámból.
-Zayn nem láttad Harryt? –kérdezte Lou.
-Asszem tudom hol lehetnek. –nevetett fel Zayn. –Illetve a helyet nem, de asszem együtt. –ekkor kinyílt a raktár (?) ajtaja és kilépett Jade a száját törölgetve.
-FÚJ, én ezt nem akartam tudni! –szisszentem fel talán egy kicsit hangosan.
-Mit?
-Törli a száját.
-Hahahahahahaha -Zayn.
-Most mit nevettek? –kérdezte Harry aki épp ekkor lépett ki ugyanabból a helységből.
-Kiürültél? –kérdezte kicsit lekezelően Lou.
-Ugyan életem tudod hogy te vagy a mindenem!
-Ribanc!
-Naaa, ne veszekedjetek házasok!
-Zayn! Zayn! Annyira köszi, annyira nagyon köszi! Liam most mondta el, hogy minket választottatok és tudod ez egy hatalmas lehetőség örök hála imádlak! –nyomott egy puszit az arcára. Azt hittem letépem a fejét… édes kis tündérem, hogy menj anyádba…
-Ugyan már, magatoknak köszönjétek, szuperek voltatok!
-Zayn gyere egy kicsit szeretnék valami nagyon fontosat mondani!
-Mi az édes?
-Jah, semmi csak majdnem lefejeltem azt a kis…
-Jaj te! –nyomott nevetve egy puszit a homlokomra.

46. Fifty- fifty.

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon nagyon örültem nekik, és örülnék, ha a mostani részhez is kapnék legalább ennyit, mert így tudom, hogy mi a véleményetek! Mégegyszer nagyon köszi! Itt az új részecske, szerintem nem lett túl izgalmas, ez olyan elvont idióta gyerekek napja levázolva kb. :D

ooolyancuki ♥

Zayn szemszöge:

Reggel felkeltem és tök hülyének éreztem magam. Most csak álmodtam volna ezt az egészet Abival? Vagy ha nem, akkor miért nincs itt velem? Egyszerűbb magyarázatot keresve rájöttem arra, hogy –meglepő módon –talán hazament hogy rendbeszedje magát. Megdörgöltem a szemeimet és kimentem megmosakodni. Fogat mostam, ilyenek. Egy szál boxerban vonaglottam le a lépcsőn, ami felért egy kínszenvedéssel és minden lépcsőfokon egy hangos "jaj" hagyta el a számat. Fogalmam sincs mi értelme volt ennek, viszont jólesett.
-Mivan trottyos hallom leértél. –bökött belém már kora reggel Harry, aki éppen az étkezőasztalnál ült és valami hatalmas csülköt vagy micsodát tömött a fejébe.
-Jó reggelt koleszterin.
-Kole micsoda?
-Halál a szívre? Meddig akarsz élni ilyen reggelivel?
-Jajj na ne már átmentél fitness guruba?
-Jóreggelt. –ásított álmos fejjel egy nagyot Niall, majd mikor meglátta hogy Harry mit eszik kipattantak a szemei, odafutott hozzá és hátulról fejbe legyintette.
-Ezt meg miért kaptam? –válasz helyett csak kitépte a kezéből a fél kiló húst és elszaladt vele.
-Koleszterin, mi? –nézett rám Harry és értetlenkedve vakargatta a fejét.
-Menjünk el korcsolyázni! –jött be Lou izgatottsággal teli mosollyal.
-Korcsolyázni? Még csak november van… gondolod, hogy van már koripálya valahol?
-Ki tudja, végülis lehet!
-Hívom Abit is, remélem ő is eljön! –csicseregtem boldogan, mire Harry megcsóválta a fejét.
-Akkor én nem megyek!
-Mert? –néztünk mindannyian értetlenül és Liam is csatlakozott. Csak Niall nem jött ide, ő ugyanis a sarokban falta magába a húst.
-Tegnap este elég csúnyán összevesztünk.
-Tegnap este? Mikor ment el?
-Körülbelül hajnali egy körül. Mondtam neki, hogy menjen vissza Harryhez mert csúnya dolog otthagyni őt, mikor segíteni akart neki. Úgyhogy felöltözött és hazament hozzá.
-Igen, csak kicsit összekaptunk. De lényegtelen…
-Nem hiszem, hogy annyira lényegtelen, ha egyszer nem akarsz eljönni ha ő is ott lesz!
-Na jó, tudod mit? Mégiscsak elmegyek. Hívd csak nyugodtan.
-Remélem megbeszélitek! Nem szeretem a családon belüli erőszakot! –Liam.
-Akkor megyek is és felhívom őt! –mosolyogtam, majd elmentem telefonálni.



Abia szemszöge:

Buzgón készülődtem a kori napra, amibe szerelmem rángatott bele. Igazából az az egy szerencsém, hogy tudok korizni, és viszonylag jól is. Anyuval minden évben eljártunk, mert nagyon szeretjük. Na meg persze nyáron is görkoriztam egy csomót, és lényegében nem sok mindenben különbözik a két forma. Az egyik jég a másik beton –vagy akármi –nem nagy kunszt. Elvileg Zayn nem tud korizni és ez az ami miatt a legizgatottabb vagyok. Annyira várom már, hogy tanítgassam őt, hogy jól kinevessem mikor elesik és össze vissza puszilgathassam őt egy borulás után, hátha azzal „meggyógyíthatom”.
A ruháim között kotorásztam melegebb holmikért. Elővettem egy kasmír garbót, nagyon szeretem, olyan finom puha. Felvettem egy cicanacit és rá egy farmert. Egy vastagabb zoknit, és már futottam is le a lépcsőn. Felvettem egy bélelt vászonkabátot és egy kötött rózsaszín sálat. Sapi helyett inkább szőrös fülmelegítőt választottam. Beültem egy taxiba és a fiúk lakosztályához siettem.

Bekopogtam az ajtón és mindenki talpig beöltözve állt előttem. Lou úgy nézett ki mint aki síelni megy. Szerintem síoverál volt rajta… közelebb mentem és tényleg az volt. Biztosra akart menni, tuti nem fog fázni.
Zayn közelebb jött és magához ölelt. A nyakamba dugta a fejét és azt suttogta, hogy hiányoztál. Annyira édes. Adtam egy futó puszit a szájára, majd a többiek is kijöttek. Szerencsére a sebet el tudtam tüntetni a számról, így alig látható. Egy apró vonal van ott, de az is olyan mintha kifújta volna a szél. Mikor megláttam Harryt láttam rajta, hogy valamit sunyít, de fogalmam sem volt róla, hogy miben mesterkedik. Mivel mindenki elkészült elindultunk a lift felé.
Kis várakozás után beszálltunk, én álltam a hátsó sorban az aranyszínű kapaszkodónak dőlve, mellettem Harry, előttem egy sorban Zayn Liam és Louis. Niall Harry mellett állt. Megállt a lift és mindenki elindult, mikor azt vettem észre, hogy nem bírok kimenni a liftből, mert valamibe beakadtam. Hátranéztem és a kabátomon lévő övre volt erősítve egy gumi, ami fogalmam sincs hogy került oda, és ez a gumi gordiuszi csomóval volt hozzákötözve a kapaszkodóhoz. Ember legyen a talpán, aki ezt kigörcsöli. Kétségbeesett fejjel kiabáltam a fiúk után, hogy várjanak meg. Zayn odajött, hogy segítsen. Felnéztem Harryre, aki gonoszan vigyorgott az orra alatt. Tudtam! Na megállj csak Styles, jössz te még az én utcámba, az egyszer biztos!
Zayn elővette az öngyújtóját és lepörkölte a gumi szarságot, úgyhogy gond nélkül hagyhattam el a liftet. Megvártam még odaérünk a fiúkhoz és akkor odahajoltam Zaynhez egy csókért.
-Köszönöm édes! –majd Harryre pillantottam, akinek elé hamar lefagyott a mosoly az arcáról. Kimentünk a szálloda elé és kocsiba pattantunk. Pár perc autókázás után megérkeztünk a parkba és kiszálltunk.

Felvettük a korikat és bátortalanul léptek rá a fiúk a jégre. Belekaroltam Zaynbe, hogy tuti mindketten eleshessünk, de már akkor röhögtünk mikor még csak „lépkedtünk” a jég szélén, ahol kb ember sem volt. Harry bátran és lendületesen elkezdett csúszkálni nagy vigyorral az arcán. Rohadt hülyén nézett ki a kis suttyósapka a fején ahogy lobogott a szélben, mert úgy korizott mint egy őrült. Mindig felröhögtem mikor ránéztem.
Próbáltam Zaynnek elmagyarázni, hogy hogy csinálja, hogy helyezze át a súlypontját, hogy ne boruljon fel, ilyenek. Nagyon nem érezte a dolgot, minden próbálkozásánál a fenekére érkezett. Nagyon röhögtünk mindketten. Aztán Lou mondta nekem, hogy lazítsak, addig ő tanítgatja a többieket, akiknek nem megy. Megfogadtam a tanácsát és könnyedén suhantam végig a pályán. Harry mellé csúsztam, akinek megint ott lapult az arcán az a pimasz vigyor, ami nem sejtetett túl sok jót.
Jobbnak láttam ha távozok. Ekkor észrevettem, hogy elővett valami lufiszerű dolgot, de jobban megnéztem és nem hittem a szememnek. Gumik… ez tényleg ennyire állat? A gumikban egy csomó konfetti volt, és fel voltak fújva. Nagyon vigyorgott, ezért én menekülőre vettem a dolgot, de mint az előbb is feltűnt már Harry úgy mozog a jégen mint egy ámokfutó, ígyhát esélyem sem volt. Kipukkasztotta –fogalmam sincs milyen technikával –a gumit és teleszóródott mindenem a konfettikkel. Aztán röhögve hagyta el a helyszínt. Tiszta ideg lettem, mert a többiek is röhögtek rajtunk, egyedül Zayn nem találta viccesnek ezt az egészet, amiért ezúton is hálás vagyok neki. Odamentem hozzá és elpanaszoltam neki mindent. Épp pihenőt tartott szegénykém, mert nagy valószínűséggel már kék-zöld foltos mindenhol. A kezei vörösre fagytak. Megfogtam neki őket és a leheletemmel melegítettem. Mint ahogy nekem anyu régen, mikor tanultam. Elmosolyodott én pedig apró puszikat leheltem rájuk. Közben kiterveltem egy édes bosszút. Lehet, hogy nekem is fájni fog, de nagyon megéri.
Felálltam és elindultam Harry felé, aki a jégen ácsorgott és lehelte a tenyereit. Mivan, fázol, te majom?
Felgyorsítottam és célba vettem a kis göndört, majd becsúsztam a lábai közé mint a focisták, minek következményeképpen seggre huppant.
-Abia Daniella Knoxville!
-Csak Lane… seggfej! –pattantam fel vigyorogva és elmentem onnan, mielőtt utolért volna és visszavághatott volna valamivel. Kisiklott a pálya szélére, mikor és odamentem a fiúkhoz beszélgetni. Zayn már egyre magabiztosabban „korizott”, úgyhogy megdicsértem és összepuszilgattam egy kicsit. Harry elsuhant mellettem és megállt. Ő is beszélgetett egy kicsit, majd mondta, hogy visszamegy korizni. Előtte azonban felhúzta a kabátomat és a hátamba szórt egy nagyobb mennyiségű jégport, amitől azt hittem bepisilek, annyira hideg. Na megállj Harry ezt még nagyon megbánod!
-Na jó, fiúk elmegyek valami innivalóért! Hozzak valamit nektek is?
-Én egy pohár hideg vizet kérnék, nagyon kimelegedtem! –Harry. Ezaz!
-Én forrócsokit! –Lou.
-Kicsim? –fordultam Zaynhez.
-Megyek veled bébi. Fiúk?
-Nekem is jó a forrócsoki! –Liam.
-Én egy meleg teát! –Niall.

Kimásztunk Zaynnel a jégről és levettük a korinkat. Bementünk a kis büfébe, ami inkább olyan volt mint egy kis kávéház és kikértük a rendeléseket. Fél perc alatt megvoltam mindennel. Harrynek kettő pohár vizet kértem, amit először Zayn nem értett, de mondtam, hogy majd meglátja.
Letettem az egyik vizet a padra, hogy ne lássa. Odamentem Niallhez és Liamhez és odaadtam nekik amit kértek, majd visszamentem Harry innivalójáért. Épp el akarta venni, mikor az arcába öntöttem az egészet.
-Abia te hülye vagy? Ez nagyon hideg!
-A jégreszelék is az volt amíg fel nem olvadt a hátamon! –böktem oda neki, majd a kezébe nyomtam a másik pohár vizet, amit morcos képpel kezdett el iszogatni. Az arcát fürkésztem és azon agyaltam, vajon mi lesz a következő lépés. A fiúk önfeledten iszogatták a meleg löttyüket és én is az enyémet. Rendesen jólesett végre egy kis meleg.

Dél felé eluntuk magunkat, és éhesek is voltunk már, úgyhogy beültünk egy kínai gyorsbüfébe, mert az esett hozzánk a legközelebb és mindannyian imádjuk a kínait.
Kihozták a rendelésünket, de innivalót elfelejtettünk kérni, úgyhogy Harry visszaszaladt és kért, azonban sorba kellett állnia. Egy kicsit törtem az agyamat mikor megpillantottam az asztalon a sótartót. Felkaptam és megsóztam a kajája egy részét. Azért nem az egészet, mégiscsak pénzbe került, még ha ez neki nem is érvágás, kajával nem játszunk. Szóval nem az egészet sóztam be, de a pancser pont azt a felét kezdte el enni amit beborítottam sóval. A többiek fulladoztak a röhögéstől én pedig lesütött fejjel néztem, ahogy Harry hátradől a széken és lehajítja a villát a tálcára. Eddig bírtam. Az a fej… sírtam a röhögéstől.
Aztán szóltak, hogy mehetünk a turmixokért. Harry odament és elhozta őket.
Letette elém, de amint belekortyoltam tudtam, hogy Harry keze van a dologban, ugyanis olyan rettenetesen csípett a málnaturmixom, hogy levegő után kellett kapkodnom. Zayn kérdezte jól vagyok e és odaadta az ő turmixát, miközben én azt nyakaltam be, Harry csak elégedetten mosolygott.
Miután megkajáltunk hazafele vettük az irányt.
-Mi volt ez az egész? –kérdezte Liam miközben az autóban ülve hazafelé tartottunk.
-Mármint?
-Egész nap szívattátok egymást!
-Jah… nem érdekes! Szerintem tökéletes nap volt! –fordultam Zaynhez mosolyogva és egy gyengéd kis puszit nyomtam a szájára, de az enyém elkezdett vérezni.
-Mi történt kicsim? –törölte le a vért róla.
-Csak összekoccant a fogam a számmal, semmiség! –szúrósan Harryre néztem, aki csak mosolygott…
-Kellemetlen lehetett. –jegyezte meg Harry, majd kinézett a kocsi ablakán.

45. Komolyan gondolod?

Sziasztok bogyócskák! :) Itt az új rész!  Jó olvasást! :)

Feküdtem az ágyon és az elmúlt másfél órára gondoltam… igen, másfél órán keresztül szórakoztattuk egymást Zaynnel. Életem leggyengédebb, legromantikusabb és legszenvedélyesebb éjszakája a mai pedig még szinte csak most kezdődött. Zayn édesen szundikált, a feje a hasamon pihent, én pedig a haját csavargattam a mutató és a középső ujjam közt. Fel kellett nevetnem… azon járt az agyam, hogy vajon mitől ilyen selymes a haja, hány flakon balzsamot nyomott rá… próbáltam visszafojtani a kuncogásom, nem akartam, hogy a hasam rázkódásától felébredjen, olyan édesen aludt. Végigsimítottam éjfekete fürtjein, és ahogy a mély álomba merült kis arcocskáját vizsgáltam mosolyra húzódott a szám. Annyira boldog voltam, mint talán még sohasem.
Kopogtattak hirtelen az ajtón, mire Zayn magához húzott és megmocorgott. Megsimogattam a haját nyugtatásképpen és magamra húztam az egyik nagyobb párnát.
-Bocsánat, jöhetek? –suttogott be az ajtón valaki, hangjából ítélve Liam.
-Gyere csak.
-Ne haragudj. –mosolyodott el szemügyre véve a meztelenségemet. –Úgy látom minden rendeződött. –még mindig utalóan vigyorgott, mire nekem is el kellett mosolyodnom.
-Hát igen, köztünk minden rendben. –simítottam végig Zayn karját, de ő meg sem mozdult, csak aludt édesen.
-Jól van, csak ennyit akartam. És, hogy szerintem menj vissza Harryhez mert ez elég nagy kicseszés vele szemben. –kacsintott rám Liam.
-Jajj tényleg, Harry… nekem akart segíteni én meg ott hagytam őt… visszamegyek hozzá…
-Okos kislány. Na megyek. Lefekszem aludni. Jóéjt!
-Köszi Liam. –mosolyodtam el.
-Szóra sem érdemes. –viszontozta a mosolyt, majd kiment.

Megpróbáltam megfogadni Liam tanácsát, ezért óvatosan felemeltem Zayn buksiját a hasamról és kimásztam alóla. Egy párnával helyettesítettem magam, és meglepődve vettem észre, hogy meg sem rezdült az akciómra. Két dolog történhetett vele; 1: nagyon lefárasztottam –és itt most kicsit el is pirultam- 2: nagyon sokat sírt és attól merült ki. Ez velem is előfordult már egy párszor. Mindegy, a lényeg ugyan az, rettentő hamar elájult a kis lelkem. Végigsimítottam a hátán és a lapockájára adtam egy puszit. Megsimogattam a fejét és –az addigra már felöltözött állapotomban -elhagytam a szobát.
Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, majd kiléptem a lakosztály ajtaján és elfutottam a liftig.



Taxival jöttem haza, és úgy tűnik senki sem vett észre semmit abból, hogy eljöttem itthonról. Legalábbis azt hittem..
Beléptem a sötét házba és próbáltam a legkisebb hanggal felmenni a lépcsőn, de előtte át kellett mennem a nappalin, ahol recseg a parketta.
-Hol voltál?
-Jesszusom Harry! A szívbajt hozod rám! –kaptam a szívemhez, nagyon megijesztett.
-Malik… -nevetett lesajnálóan.
-Mi van vele?
-Nála voltál.
-Minek hazudjak…
-És kibékültetek.
-Így van. –bólogattam.
-Nevetséges.
-Mi ebben a nevetséges? –háborodtam fel egy picit.
-Az, hogy teljesen mindegy, hogy mit művel, vagy mit titkol el előled te nem bírsz neki ellenállni. Mindegy hogy kivel kefél a hátad mögött, vagy mindegy mit tesz más lányokkal, te még nemhogy megbüntetnéd, megjutalmazod!
-Ne beszélj hülyeségeket, Harry. Az igazság az, hogy nem csalt meg engem!
-Igen? És ebben hogy lehetsz olyan biztos?
-Mert Sophie beismerte!
-És ha csak azért ismerte be neki mert annyira szar volt Zaynt szomorúnak látnia?
-Én érzem, hogy így van… érzem…
-Persze. Szar is lehet ha nem lehetsz teljesen biztos benne, mert az egyik ott verhet át ahol akar a másik meg nem emlékszik rá mert telenyomta magát drogokkal. Fasza kapcsolat…
-Miért vagy ennyire bunkó, Harry? Akkora probléma az ha szeretek valakit és megpróbálok bízni benne?
-Túlságosan naiv vagy! Nem minden az, aminek látszik!
-Lehet, hogy túl naiv vagyok. Mondjuk nem értem, hogy miért… annyira hihetetlen lenne, hogy nem mindenki olyan mint te?
-Abia…
-Hogy nem mindenki azért él hogy minél több nőt skalpoljon meg? Ez annyira fura?
-Elveted a sulykot!
-Olyan fura, ha valakinek van szíve és nem csak a farkával képes szeretni? Ha valaki normális? Utálom a természetedet Harry. Irigy vagy, ha másnak jobb mint neked, pedig te vagy az egyetlen, aki tehet arról, hogy szar az élete!
-Igazad van.. –mondta szinte suttogva. Basszameg …
-Harry, én…
-Most hazamegyek. Örülök, hogy kibékültél Zaynnel. –nem teheti ezt velem… inkább ordítson, vagy valami, de ez a csendes beletörődés nem tetszik. Rettenetesen érzem most magam… Felment az emeletre és felöltözve tért vissza pár percen belül.
-Harry, sajnálom, kérlek! Kicsit elvetettem a sulykot, ne haragudj, kérlek! Nem gondoltam komolyan!
-Nagyon is komolyan gondoltad, Abia… de hagyjuk. –megfogtam a karját, mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Harry kérlek ne menj el! Nem akarlak elveszíteni! –gyűltek könnyek a szemeimbe és a tarkójára csúsztattam a kezemet, majd közelebb húztam magamhoz és a homlokomat az övéhez nyomtam.
-Nem biztos, hogy kettőnk közül én vagyok a nagyobb bunkó, Abia.
-Tudom, hogy paraszt voltam de tényleg csak a méreg beszélt belőlem! Kérlek! –nyomtam egy puszit az arcára.
-Ha lesmárolsz esküszöm befújlak Zaynnél. Nem járja ez, hogy féltékeny vagyok mert végigdugtad vele az estét, megsértesz, utána meg jössz hozzám. Elég! –fejtette le a kezeimet magáról egy határozott mozdulattal.
-És miben volt másabb mikor te tetted ugyanezt?
-Elég szar módját választottad a békülésnek ha tovább sértegetsz!
-Nem akarlak sértegetni, csak nem értem mi a bajod?
-Az, hogy nagyon megbátottál… szerinted nekem nincsen szívem? Jó… ez talán kicsit szirupos lett, de hidd el, hogy tudok szeretni. Képes vagyok rá! És nem mindenki csak egy dugásra kell! Szeretlek! Szerelmes vagyok beléd mint egy idióta és csak várok és várok, hátha te is egy nap viszontszeretsz majd. Kettőnk közül nem én vagyok az akinek mindig a kaland kell…
-Persze most fogd rám, hogy én kúrok mindig félre!
-Nem ezt mondtam, de undorító amit Zaynnel és velem művelsz! Tudom, hogy mindkettőnket szeretsz, de akkor is. Egyik nap én a másik nap ő? Hogy mertél egyáltalán felháborodni azon, hogy „megcsalt”?
-De nem csalt meg!
-De ha megtette volna… milyen jogon? Mikor te összevissza flörtölgetsz mindenkivel aki egy kicsit is jobban néz ki az átlagnál. Lehet, hogy én szívtelen vagyok, de te meg egy ribanc! Ribanc voltál, ribanc leszel és az is maradsz örökre… Zaynt sajnálom csak, hogy egy ilyen olcsó lotyót tart a barátnőjének! –lekevertem neki egy nagy pofont és elsírtam magam.
-Igen, azt hiszed ez mindent megold, igaz? Verekedsz állandóan és közben nem érzed a tetteid súlyát, mindig mindenért másokat hibáztatsz! Néha magadba kellene nézni! –fogta le a testem mellett a karjaimat én pedig felnyögtem.
-Most mi van? Valld be, hogy élvezed! Csak valld be!
-Harry félek tőled… félek…
-Miért félsz tőlem? Mikor bántottalak? Már egy csomószor megérdemelted volna mégsem tettem meg soha.
-Erőszakos vagy és ezt nem szeretem. Nem szeretem ha durva vagy…
-Pedig csak ezt tudod kiváltani belőlem. Egy vadállatot aki folyton őrjöng. Pedig tudnék… -engedte el a csuklómat és lágyan végigsimított a kezeimen. Libabőrös lettem. -…tudnék veled gyengéd is lenni. Csak egyáltalán nem érdemled meg. Nem tudom felfogni hogy vársz tőlem tiszteletet és megbecsülést, mikor még önmagadat sem tiszteled.
-A kurva életbe Harry szerelmes vagyok mindkettőtökbe! –kezdtem el ütögetni a mellkasát és bömböltem mint egy idióta. Nem szólt semmit, csak mosolyra húzódott a szája. Halvány, de mégis diadalittas mosoly volt. Szüntelenül engem bámult és hallgatott.
-Most meg mit bámulsz? Elvileg tudtál róla…
-Nem is sejtettem… csak blöfföltem. De így már mindent értek… most pedig elmegyek. Hisztigép…
-Azt hiszed, hogy csak úgy itthagyhatsz?
-18 éves vagyok. Saját jogaim vannak. Nem hiszem, hanem tudom, hogy „csak úgy” itthagyhatlak…
-Nem fogsz itthagyni. –szóltam utána, ő pedig megállt, de nem fordult vissza, csak hátranézett.
-És mégis miből gondolod te ezt?
-Mert kívánsz engem te idióta barom… te seggfej…
-Abia… -komoly fejet vágott, de a szája sarkában ott bujkált a mosoly.
-Mit mondogatod a nevem? Ne koptasd feleslegesen! Tudod, Isten nevét…
-Fejezd be te riherongy!
-Hallgass te kurva!
-Elég… elég! –lépett közelebb hozzám.
-Nem lesz semmi se elég!
-Te akartad. –húzott magához erősen. Olyan erősen és gyorsan tapadt a számra, hogy a foga hozzákoccant az enyémhez, azzal a bökkenővel, hogy középréselődött a szám is. Hevesen csókolt, miközben megéreztem a vérem fémes ízét. Erőteljesen ellöktem magamtól.
-Mit csinálsz te idióta?
-Megcsókoltalak. És most elmegyek. Csakhogy nehogy már neked legyen igazad…
-Mindig az idősebbeknek van igazuk!
-Nem kell úgy felvágni azzal a 2 évvel. És ettől még nem vagy több nálam. A szádra meg majd figyelj ha Malik úrhoz mész! Találj ki valami megfelelő kifogást. Ne kelljen szégyenkeznie a ribanc barátnője miatt.
-Ezt most komolyan gondoltad?
-Nem, viccelek. Szégyelld magad!
-Bunkó. –gyűltek megint könnyek a szemembe miközben a vérző sebemet fogdostam. Ahogy végigfuttattam az ujjaimat a vörös folyadéktól beszínezett bőrömön fel kellett szisszennem. Eléggé fájt. Mocsok Harry, meglátjuk mi lesz ebből! Tudod, az nevet, aki utoljára nevet! És itt garantáltan én fogok utoljára nevetni!

44. Sajnálom

Elég rövid részecskével jöttem, bocsi, de így tudtam elkülöníteni az eseményeket :/ Jó olvasást! :)

Liam szemszöge:

Az este folyamán Zayn nagyon ki volt borulva. Ücsörgött, cigizett, ücsörgött, cigizett… elszívott egy kazal cigit. Mivel már annyit pöfékelt, hogy egy 60-as gőzmozdony megirigyelhetné, úgy éreztem, hogy a kezembe kell vennem ezt az ügyet és ki kell segítenem őt valahogy ebből a gebaszból. Ekkor eszembe jutott egy jó ötlet, ami annyira egyszerűnek tűnt, hogy azt sem értem, eddig hogy nem jutott eszembe… Igen… azt hiszem kitaláltam, hogy hogyan segíthetnék Zaynen!
Előkaptam a telefonomat és kikerestem Abia számát.

-Liam? –szólt bele kicsit álmos hangon. Közben kikukkantottam az erkélyen pöfékelő Zaynre, nehogy meghallja a beszélgetésünket.
-Szia, ne haragudj, felkeltettelek?
-Csak most feküdtünk le fél órája, várj, kimegyek, ott nyugodtan beszélgethetünk.
-Feküdtünk?
-Igen, Harry is itt alszik ma. Beszélgettünk. Na most már mondhatod. –erősítette fel a hangerejét.
-Ugye nem csináltál vele semmi hülyeséget?
-Hová gondolsz. Annak ellenére, hogy Zayn egy suttyó, egy utolsó rohadt szemét…
-Abi várj!
- …egy gyík, egy köcsög lúzer…
-ABIA! –kiabáltam rá kicsit hangosabban, de szerencsére Zayn nem hallotta meg.
-…
-Szeretném, ha meghallgatnál állati nagy gáz van Zaynnel!
-Engem az a rongy ember már nem érdekel! Ugyan olyan szemét állat mint a többi. Kár, hogy neked meg már van barátnőd. Danielle egy főnyereményt vihetett haza. –hallottam, hogy elmosolyodott, én meg totál zavarba jöttem.
-Na azért ne túlozz, én se vagyok szent, se tökéletes. Zayn sem az, de téged nagyon szeret, és ha végre meghallgatnál elmondanék valamit, ami megváltoztatná a nézőpontodat!
-Nem tudom, hogy érdekel e…
-Szerintem érdekelni fog, sőt, ide fogsz jönni hozzá, és térden csúszol majd a bocsánatáért!
-Mivan Liam, te hülye vagy? Még én kérjek tőle bocsánatot? Na ne nevettess!




Abia szemszöge:

Sík ideg voltam azoktól, amiket Liam mondott nekem. Még én ereszkedjek le olyan mélyre hogy visszakönyörögjem magam hozzá? Azt már nem Malik! Mi ilyet nem játszunk!
-Nem vagyok hülye, csak hagyd már hogy elmondjam, mert felidegesítesz már teljesen!
-Jól van na apu ne durrogj! Ki vele!
-Sosem volt közte és Sophie közt semmi sem!
-Jah persze. És ezt te honnan veszed, ott voltál? Vagy Malik mondta neked? Haha… nem kell olyan naivnak lenni, hogy mindent elhiggy!
-Sophie mondta el neki bőgve miután te elmentél és Zayn sírva fakadt. Beismerte neki, mert utálta, hogy ilyen helyzetbe hozta a fiút akibe szerelmes. Csak azért mondta az egészet hogy veled kibabráljon, mert halálosan féltékeny rád Zayn miatt, ennyi. Csak nem gondolt bele abba, hogy ezzel Zaynnek is mekkora fájdalmat fog okozni.
-Hooo.. hogyan? –kerekedtek ki a szemeim és könnyeim legördültek arcomon.
-Beszélni akart veled de nem mert elmenni hozzád. Nagyon kivan szegény… nem jössz át mégis?
-Máris indulok! Köszönöm, Liam! Örökké hálás leszek neked amiért ennyit segítesz mindig! Szeretlek és… köszönöm!
-Jól van még a végén elpirulok! Én is, de … siess, nagyon fog neked örülni!
-Megyek és megbeszélek vele mindent! Szia!
-Szia!

Visszarobogtam a szobámba. Összekapkodtam a lehányt ruháimat a földről és egy utolsó pillantást vetettem az édesen szunyókáló Harryre.
Fél órán belül már a szállodai lakosztályuk ajtaján kopácsoltam, és Liam nyitott nekem ajtót.
-Szia! –köszöntöttem őt két puszival.
-Istenem, de gyönyörű vagy! Kitettél magadért. –mosolyodott el.
-Szurkolj. –mosolyogtam féloldalasan.
-Minden rendben lesz, hisz imád téged!
-Nagyon remélem… egy barom voltam, meg sem hallgattam őt… csúnyán beszéltem róla…
-Ne ostorozd magad, hanem menj fel hozzá! Egyébként Harryvel mi volt?
-Semmi, azon kívül, hogy másodszor hagytam őt ott Zayn miatt. –nevettem fel. –Egyébként ő hol is van?
-Most gyújtott rá a kb. 6ezredik cigijére. Mióta elmentél mást se csinál. Ücsörög az erkélyen és cigizik.
-Megyek, megnézem őt.
-Folyosó tetején jobbra, első ajtó!
-Köszi!

Bátortalanul lépkedtem fel a likőrszínű szőnyeggel borított „csigalépcsőn”. Kopogás nélkül kinyitottam halkan az ajtót és beléptem a szobába. Lassan lépkedtem az erkély felé, és megálltam a küszöbön. Kidugtam a fejem. Zayn ott ült a széken, egy boxerben és egy kigombolt ingben. Nem volt idekint túl meleg. Lágyan lengette a szél az inget rajta, néha fel-felfújta. Iszonyatosan szexi volt. A távolba meredt folyamatosan, miközben azt a gyilkos füstöt szívta magába. Olyan szomorúnak látszott. Mikor kifújta lehajtotta a fejét és megnyalta a száját. Végem van…
-Za…yn… -szólítottam meg elcsukló hangon. Tekintetét hirtelen rám kapta, majd mintha itt se lennék visszanézett a távolba és megint beleszívott abba a rúd borzalomba.
-Zayn… -mentem hozzá közelebb. Szemei ki voltak sírva. Ez komoly? Ez mind értem? Még mindig nem figyelt rám.
-Kérlek Abi menj el… én nem bírok a szemedbe nézni így.
-Hogy így?
-Hogy megcsaltalak.
-De nem csaltál meg. –ekkor felemelte a tekintetét és értetlenül nézett rám.
-Mégis honnan veszed ez?
-Tudom, és kész. És rettenetesen sajnálom, hogy igazságtalan voltam veled. Nem kellett volna mindent elhinnem, amit az az irigy kis lotyó fecsegett rólad. Kérlek ne haragudj rám… -térdeltem két lába közé. Fejemet a hasára hajtottam, ami már szinte hideg volt a hűvös levegőtől.
-Abi kelj már fel onnan! –lágyult el a hangja és finoman kezemre simította övét.
-Nem! Nem kelek fel innen amíg meg nem bocsátasz nekem! Rettenetesen szégyellem magam, kérlek ne haragudj rám!
-Kettőnk közül én tartozom bocsánatkéréssel!
-De hiszen te nem tettél semmit… én viszont bunkó voltam… és igazságtalan.
-Ami nem lettél volna, ha én nem vagyok abban a hitben hogy kavartam Sophieval és nem ismerem be neked…
-Ez egy félreértés volt, és… nem a te hibád!
-De a tiéd sem! –mosolyodott el végre halványan, féloldalasan.
-Akkor most egyikünk se hibás? –viszontoztam az aprócska mosolyt.
-Nem hibás senki csak Sophie! –simított végig a kezemen, én pedig ez enyémet a hasán csúsztattam felfelé és nyomtam is egy puszit a csupasz területre. Ő felhúzott és az ölébe ültetett. Ajkaim az övéit keresték, de elfordította a fejét.
-Cigis vagyok bébi…
-Nem érdekel! –fordítottam vissza kezemmel a fejét és rátapadtam a szájára. Ajkaink lassan mozogtak egyszerre és éreztem, hogy sós könnyeim megindulnak. Nem tudom miért sírtam már megint, talán a boldogságtól, hogy mégsem kellett csalódnom benne. Kezemet felvezettem sűrű fekete hajába és erősen megmarkoltam. Megmosolyogta, majd felállva ölbe kapott és bevitt a szobába. Óvatosan lefektetett az ágyra, majd rám feküdt. Sötét volt a szobában, mégis láttam szemei kiolthatatlan ragyogását.
-Imádlak Abi… és rettegtem, hogy elveszítelek!
-Én is féltem nagyon, de látod, nem így lett. –mosolyogtam.

43. A hazugság

Itt az új rész!:) Mielőtt betámadnátok h jajj ne már, szeretném közölni, hogy ha mindig csak nyáladzás lenne, akkor nem lenne értelme a sztorinak és uncsi lenne:) Mint látjátok, hagytam benne egy kérdőjelet, ami a következő fejezetben tisztázódni fog. Harry rajongók örülhetnek! :) Jó olvasást! :)

Tudom, hogy egymillió éves, de olyan cukik ♥

Liam szemszöge:

-Jézusom, Lou, azt hittem sohasem érünk már ide! –csuktam be magam mögött az ajtót, miután mindketten beértünk a lakosztályunkba.
-Hát kimerítő volt ez a kis séta…
-Hali. –integetett egy számomra ismeretlen lány a kanapén ülve.
-Jesszusom, de megijesztettél! –kapott a szívéhez Louis.
-Meg ne haragudj az illetlenségemért, de kit is tisztelhetünk meg?
-Mary vagyok. Mary Madison! –magyarázta a vöröske.
-Madi…
-Áh, sziasztok! –jött ki a konyhából 2 pohárral és Niall chips-ével a kezében Sophie.
-Sophie… hát te?... –cikáztam a két vöröske közt szemeimmel.
-Ő itt a húgom, Mary. Én pedig Zaynhez jöttem!
-Zaynhez? Mi dolgod neked Zaynnel?
-Mondom Zaynhez jöttem. –nézett rám szúrósan. –Majd vele megbeszélem!
-Örülnék, ha visszavennél az arcodból, az apámmal te nem beszélsz így!
-Kuss, kislány, veled sincs semmi dolgom!
-Te mikor lettél ennyire bunkó, Sophie? –pillogtam rá értetlenül.
-Mindig ilyen voltam, de ezt nem bunkónak nevezném, hanem inkább határozottnak…
-Erőszakosnak… -Lou.
-Magabiztosnak… -Sophie.
-Egoistának… -Lou.
-És önimádónak. Hiszen miért is ne lehetnék az, mikor annyira gyönyörű vagyok, hogy a ti kis ártatlan Zayn Malik barátotok sem képes ellenállni nekem.
-Nem neked nem bír ellenállni max a pinádnak. –lépett be Harry, akinek egy nagy lila folt éktelenkedett a szeme alatt.
-Na Harry is megérkezett, jól van, lassan teljes lesz a repertoár.
-Apropó, mi az, hogy Zayn se képes ellenállni neked? –értetlenkedtem.
-Megvolt egy párszor. –kacarászott.
-Nem hiszem el. Szemen szedett hazugság az egész. –Mondta teljesen nyugodtan Harry. Sophie üres fecsegése mellett roppantul érdekelt az is, hogy mi történhetett az arcával. Valaki behúzott neki egyet és belilult?
-Kérdezd meg milyen hatással van rá az extasy a vitaminos dobozkájában. –nevetgélt a vörös még mindig.
-Milyen extasy? –kerekedtek ki Lou szemei.
-A bogyó amit kapkodott és te Niall-re fogtad! Látod, én megmondtam, hogy Zayn a hunyó, de ezek szerint ez a tetves kis kurva adta neki.
-Te szoktattad rá a drogokra?
-Nem nagyon kellett szoktatni egy pár whisky után, amit Abia hercegnő miatt gurigatott le, úgy nyelte az ekit mint kacsa a nokedlit!
–Ha nem lány lennél… -lépett közelebb hozzá Lou.
-Nyugodtan üss meg, hiszen te az vagy! –nevetett.
-Fejezd be, vagy kiraklak mint macskát szarni! ÉRTETTED? –üvöltött vele Harry.
-Jó, unalmasak vagytok. Zayn merre van?
-Neked ezek után semmi dolgod nincs Zaynnel!
-Ti csak azt hiszitek, még csak most kezdődik az egész!
-Mégis mivel akarsz előállni már megint?
-Majd Zaynnek elmondom! –ekkor nyílt az ajtó és az említett belépett. Abiaval nevetgélve.
-Mindjárt szivárványt hányok, ez annyira édes!
-Jézusom. Te meg hogy kerülsz ide? –apadt le Zayn mosolya.
-Mit gondoltál, sose hallasz többet rólam, Malik?
-Nagyon örültem volna neki! Veled csak a baj van… gyere bébi, menjünk fel, idelent rossz a levegő! –nézett Abira és elindultak. Sophie azonban megállította.
-Meséltél neki kettőnkről? Mondjuk ahogy elnézem nem sűrűn!
-Kettőtökről? –forgatta meg a szemeit Abi. –Nyomorodban nem tudtál jobbat kitalálni? Sose volt közöttetek semmi, mert nem vagy az esete, idegesítőnek és nyominak tart. Most pedig… -indult volna el, de Zayn nem mozdult.
-Bébi baj van? –nézett aggodalmas fejjel Zaynre.
-Én…
-Te mi?
-Tényleg együtt voltunk párszor, de... –hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Oh… -Zayn felnézett. -Akkor már együtt voltunk? –erre ismét lehajtotta a fejét.
-Aha… értem…
-Beszélhetnénk erről inkább kettesben? –Abia közelebb ment hozzá, majd méregtől eltorzult fejjel felnézett a szemeibe.
-A cipőmet nem törölném beléd ezek után Malik!  Beszélgess ezzel a ribanccal, dugd halálra vagy csinálj vele amit akarsz, már nem érdekel! –olyan erős volt. Látszott, hogy sírna, mégsem tette.
-Meglesz! –nevetett fel a kis vörös megint.
-Menj az anyádba! Menj te a jó édes anyádba! –ugrott neki Abi és ököllel püfölni kezdte. Úgy orron találta, hogy elkezdett folyni az orrából a vér, leesett a padlóra. Abi rámászott és elkezdte tépni a haját, mikor Harry átölelte a derekát és finoman felhúzta róla.
-Elég cica, hagyd a fenébe… hagyd… -mondta halkan, miközben Abia könnyei megindultak, ő pedig a mellkasára húzta a lány fejét és a haját simogatta. Abi belemarkolt a pólójába és még közelebb húzta magához Harryt.
-Én hülye… én idióta barom! –motyogta Harry pólójába sírva. –Azt hittem, hogy ő más. Hogy ő … ő más… ő szeret… és nem olyan mint te! –emelte fel a fejét és megütötte a mellkasát Harrynek. Zaynre néztem, aki lehajtott fejjel meredt maga elé, majd visszapillantottam Harryékre. –Undorodom a férfiaktól… gyűlölöm mindet! Mind egyforma! –sziszegte az orra alatt, majd feltépte az ajtót és kirohant, majdnem fellökve az akkor érkező Niallt.
Zayn lehajtott fejjel állt és láttam, hogy lecsöppent egy könnycsepp.
-Itt meg mi történt? –nézett körül a szöszi. Senkise válaszolt.. –Inkább felmegyek! –bólintottunk. Majd később beavatjuk.
-Mire volt jó, Zayn?
-Meg se várta, hogy elmagyarázzam. –sírta el magát rendesen. –Meg se várta, Liam!
-Utána megyek, hátha engem nem utál annyira. –mondta Harry és elszaladt hátha utoléri.
-De ezen mit akarsz megmagyarázni? Megcsaltad!
-Liam.. bedrogozott…
-Tessék?
-Nem akartam ezt az egészet…
-Megerőszakolt? –kerekedtek ki a szemeim.
-Nem… csak leitatott utána meg adott egy olyan kis szart, és minden teljesen más lett. Felpörgetett és azt se tudtam, hogy ki vagyok… reggel tudatosult bennem mikor felkeltem mellette. De ez az egyetlen alkalom volt, érted? Csak egyetlen egy! Az anyagra is miatta szoktam rá! –mutatott a sarokban felhúzott lábait átölelve ülő Sophiera. A lány is sírt.
-Hogy süllyedhettem ennyire mélyre? Hogyan? –zokogott.
-Tönkretetted az életemet! Tönkretetted… -hajtotta le a fejét Zayn, Sophie pedig felpattant. Orrából még mindig folyt a vér.
-Gyere, adok egy zsepit, vagy valami… -mondtam.
-Eszedbe se jusson! –förmedt rám Zayn. -Menjen haza, ha kell neki zsepi! Ha még egy perccel tovább marad itt a testőrökkel rúgatom ki innen a fenébe!
-Kérlek Zayn ne haragudj…
-Ezt te sem képzelheted!
-Zayn én tényleg… csak azért csináltam, mert mindig is utáltam ezt a csajt, de látom, hogy mennyire fáj ez neked… és nagyon szar így látni téged!
-Ez az egész a te hibád… és most jössz ezzel a béna „sajnálom” dumával? Azt hiszed ez mindent megold?
-Be kell vallanom valamit neked, Zayn…




Harry szemszöge:

Épp, hogy utolértem őt a szálloda ajtajában, már be akart szállni a taxiba. Be is ült, mikor hirtelen én is bepattantam mellé.
-Harry hagyj, kérlek! –törölgette a szemeit.
-Egyszer megígértem neked, hogy sohasem hagylak magadra… csak akkor még együtt voltunk. Úgy látszik most kezd majd kamatozni! –mosolyogtam rá, mire ő is halványan elmosolyodott, mégsem adta meg magát.
-Midtown West 13, legyen szíves…
-Igen is kisasszony. –csak halványan elmosolyodtam, majd megindult a kocsi a házuk felé.



Abia szemszöge:

-Köszi, hogy hazakísértél Hazza, most már te is visszamehetsz a fiúkhoz! –mosolyogtam rá kedvesen a kis göndörkére.
-Csak nem gondolod, hogy így lerázol?
-Neeeeem… mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy lerázlak, ugyanis levakarhatatlan vagy! Jobb vagy mint egy légypapír… nem akarsz másodállásban az lenni? –néztem rá érdeklődően.
-Hiába gúnyolódsz, ha nem nyomulnék nem lenne esélyem.
-Miért azt hiszed, hogy így van? –mosolyogtam.
-Nem hiszem, hanem tudom! –csúsztatta a derekamra a kezét, én viszont lehajtottam a fejem a mellkasára és magamhoz öleltem őt.
-Ne rontsd el Harry, jó? Most szeretetre van szükségem és nem arra, hogy …
-Értem. –simított végig a hátamon. Felnéztem rá, ő pedig lehajolt és adott az arcomra egy puszit.
-Köszönöm Harry. –szorítottam az ölelésemen, majd elindultunk a ház felé.



Zayn szemszöge:

-Be kell vallanom valamit neked, Zayn…
-Ezek után mégis mit?
-Én.. vagyis… hogy mi…
-Mi van veled meg velünk?
-Hogy.. ho… hogy…
-Hogy?
-Mi ..
-Nyögd már ki végre!
-Soha nem volt köztünk semmi olyan! Mikor mellettem keltél akkor is csak levetkőztettelek, hogy azt hidd! Sajnálom. –mondta el az egyészet lecsukott szemmel. Megragadtam a karját, kivonszoltam és rácsaptam az ajtót.
-Most mit csináljak, Liam? Mit? Nem fog hinni nekem, ha ezt elmondom neki.
-Életemben először van az, hogy nem tudok tanácsot adni neked Zayn… fogalmam sincs mit kellene tenned…




Abia szemszöge:

-Tegyél le te kis hülye! –kapaszkodtam a nyakába erősen, nehogy leejtsen. Úgy cipelt, mint a menyasszonyokat. Leült a kanapéra, ölébe ültetve engem.
-Olyan finom illatod van. –bújt bele a nyakamba, arcomat az övéhez simítottam és lehunytam a szemem mikor éreztem a leheletét a nyakamon. Mikor pedig a száját a bőrömhöz nyomta kirázott a hideg, tiszta libabőrös lettem.
-Mit csinálsz? –kérdeztem suttogva.
-Mmmmm tom. –motyogott, miközben még mindig a nyakamat puszilgatta. Megint becsuktam a szemem és csak figyeltem.
-Nem jó?
-Deh… -sóhajtottam fel. -H...H...H....
-H...arry. -segített ki mosolyogva. -Igen, bébi, szeretem ezeket a sóhajokat... felizgatsz... -rántott egyet rajtam és a dudorodó nadrágja nekem feszült. Összeszorítottam a szemeimet.
-Ne menj el vígasztalóművésznek!
-Olyan is van? –nevetett fel.
-Nem tudom, de lehet… -már az állvonalamnál járt, és épp áttért az arcomra. Két tenyere a nyakamon pihent. Aztán rátalált a számra. Egy puszit nyomott rá, mikor…
-Jóestéééét! –lépett be anyu az ajtón. Gyorsan kipattantam Harry öléből és odafutottam hogy üdvözöljem. Harry követett.
-Szia anya!
-Szia… -sztok. Te még itt? –nézett Harryre.
-Azóta már voltam… Zaynnél. –hajtottam le a fejem és a még mindig nyirkos ruhámat birizgáltam. –Anyaaaaaa…
-Mondd. –akasztotta fel a pulcsiját.
-Itt aludhat Harry? Szeretnék kibeszélni vele valami fontosat.
-Hát… nem is tudom jó ötlet e…
-Kérlek!
-Hát… nem bánom… de nehogy hülyeséget csinálj!
-Hülyeséget? Hiszen szabad vagyok…!