Sziasztok! Na végre elkészültem ezzel a résszel és van még 1, amit holnapra felteszek nektek:) Köszi a türelmet, jó olvasást drágáim! :)
-Szia hercegnőm! –sietett oda az ágyam mellé és megfogta a kezemet. –Jól vagy?
-Igen, semmi komoly.
-Biztos?
-Igen, csak volt egy kis nőgyógyászati problémám, de előfordul az ilyesmi. Nem is téma. –mosolyogtam.
-Biztos nincs semmi baj?
-Nincs! –mosolyogtam. Persze… csak most vesztettem el egy gyereket tőled…
-Tényleg nem értem ezt az egészet, de ha nincs baj, akkor rendben van. –mosolygott kedvesen és leült mellém.
Egy pár óra múlva elpilledt és hazazavartam őt fél óra könyörgés után. Nem akart magamra hagyni, én viszont nem akartam, hogy miattam itt maradjon, mikor ennyire fáradt szegény. Végül én nyertem, megadta magát.
Lehunytam a szemem, próbáltam álomba szenderülni, hogy minél hamarabb túl legyek ezen a két napon, amíg megfigyelésre benntartanak. Már sikerült is elszenderednek, mikor valaki bejött az ajtón. Csak azt hallottam, hogy nyekereg az ajtó, ahogy kinyitja. Felnyitottam a szemeimet erőtlenül.
-Szia. –mosolygott rám édes kis nevetőgödröcskéi pedig ellenállhatatlanná tették azt a mosolyt.
-Szia. –mosolyodtam el.
-Zayntől hallottam, hogy bekerültél ide. Mi történt?
-Áh, semmi. Nem érdekes.
-Ha nem lenne érdekes nem tartottak volna bent.
-Csak egy kisebb dolog.
-Nem hiszem, hogy olyan kis dologról van szó. Abi, engem nem tudsz átverni, a sejtjeidbe látok. Tudom, hogy nem akarod elmondani mi történt.
-Semmi esélyem sincs arra, hogy békénhagyj?
-Addig nem, amíg el nem mondod, hogy mi történt.
-Na jó… de ha Zaynnek el mered mondani soha többé szóba sem állok veled. Megértetted?
-Meg, de miért nem mondod el neki?
-Mert félek. Nagyon megrázná és azt nem akarom!
-Értem… szóval?
-Elvetéltem.
-Mi… mi? –ugrott egy oktávval magasabbra a hangja.
-Igen. Te akartad tudni, tessék.
-De ez nagyon csúnya dolog, hogy nem avatod be ebbe!
-Hogy mondhatnám el neki?
-Így, ahogy nekem!
-Ez nem ilyen egyszerű. Nem fogom neki elmondani.
-Jól van, a te dolgod, én tartom a számat, de nem értek veled egyet!
-Az nem számít. De kérlek ne mondd el neki tényleg, mert esküszöm kizárlak az életemből! Nem viccelek!
-Nem fogom neki elmondani, nyugi. –ült le mellém és megsimogatta a kézfejem mosolyogva.
-Köszönöm Harry! –mosolyogtam vissza.
-Egyébként hogy vagy?
-Gyengének érzem magam. De egyébként jól.
-Hoztam neked csokis kekszet meg ilyesmit. –tette le a szekrényemre a nagy csomagot.
-Abban mind édesség?
-Mind! –mosolygott önelégülten.
-Jézusom, szeretnél felhizlalni?
-Hát most, hogy így mondod. Elég tápos vagy!
-Ezt meg sem hallottam!
-… hiányzol. –fagyott le a mosolya és lehajtotta a fejét.
-Harry…
-Ne mondj semmit. Csak el akartam mondani. –mosolyodott el halványan. –Mert tényleg így van.
-Kopp kopp! –dugta be a fejét Perrie.
-Peeeezz! –sikkantottam fel. –Már nagyon hiányoztál! –öleltem magamhoz az akkorra odaérő szőkeséget.
-Te is nekem szívem. Hogy vagy? –fancsalodott el a feje.
-Semmi bajom sincs, csak hűhó ez az egész. Simán hazaengedhettek volna. Na nem baj. És veled mi újság? Ezer éve nem beszéltünk.
-Kicsit elfoglalt voltam mostanában. Szerencsére nagyon sok a munka.
-Na ezt örömmel hallom! –mosolyodtam el.
Ahogy Perrie jött, szinte úgy lépett le Hazza. Sajnáltam, hogy elmegy, de így legalább tudtunk csajos dolgokról beszélgetni Perrievel. Mindent elmeséltem neki Zaynről és Harryről. Beleértve azt is, hogy megcsaltam Zaynt. Egy kicsit lekiabálta a fejem, hogy mennyire hülye vagyok, de egyet kellett értenem vele. Csak egy valamit nem mondhattam el neki ami legbelül úgy gyötört. Csak egy oldalról bántam meg a dolgot. A másik oldalam pedig visszahúz ahhoz a pillanathoz, mikor egymásba gabalyodtunk Harryvel.
-Perrie kérhetek tőled egy szívességet?
-Persze, amit csak akarsz!
-Van egy kis szabadidőd mostanában?
-Igen szerencsére most bőven. Miért?
-Mit szólnál hozzá, ha hívnám egy barátnőmet és hármasban elmennénk Ibizára?
-Csak mi hárman?
-Igen. –mosolyogtam. –Kiengednek innen és lelépünk pár napra. Mondjuk egy hétre. Mit szólsz?
-Azt, hogy nagyon jó ötlet, benne vagyok!
-Akkor megbeszélem Letivel, hátha nem haragszik már rám annyira.
-Miért haragudott rád? –kerekedtek ki a szemei.
-Igen, de hülyeség, inkább kihagyom, hogy elmeséljem.
-Most már érdekel!
-Hát egy kicsit összevesztünk miattad.
-Miattam?
-Igen, nagyon féltékeny rád. Azt mondta, hogy mióta mi jóban vagyunk őt teljesen elfelejtettem. Ami lényegében igaz de erről nem te tehetsz és nem is én. Egyszerűen nem tudtuk összeegyeztetni a szabadidőnket. Meg hát én sztriptízbárban dolgoztam.
-Mit csináltál? –kerekedtek ki a szemei.
-Igen elismerem nem szép de így van. Sokat fizettek és nem is kellett megerőltetni magam vele.
-Jajj te lány… -csóválta a fejét. –Szólhattál volna Zaynnek, biztos tudott volna adni neked valamilyen rendes munkát, ahol nem kell megaláznod magadat!
-Most már belátom, hogy rossz döntés volt. De nem tudom visszacsinálni.
Kiengedtek a kórházból. A fiúk bejelentették, hogy pár napos turnéra mennek, szóval pont kapóra jött Perrie-vel Ibiza anélkül, hogy sértődés lenne a dologból, hogy ők nem jönnek.
Már csak Leti volt a kérdéses pont. Elmentem a házához, mondván meglepetésszerűen beállítok és bocsánatot kérek tőle, meg elhívom Ibizára.
Becsengettem és hamarosan nyílt is az ajtó.
-Oh… hát te?
-Bemehetek?
-Gyere. –állt félre az ajtóból.
Beérve a nappaliba azonban egy kicsit megdöbbentem. Vagyis inkább nagyon.
-Oh szia Abiacska! –vigyorgott rám önelégülten Sophie.
-Hát ez meg mit jelentsen? –fordultam Letihez.
-Csak neked lehetnek új barátaid?
-Azt hittem utálod!
-Én is ezt hittem Perrie-ről!
-Ezt most bosszúból csináltad? Mert akkor gratulálok, sikerült elérned amit akartál!
-Szóval miért is jöttél?
-Elhívni téged Ibizára, hogy megbeszélhessünk mindent.
-Miért Perrie nem ér rá? –flegmult le.
-Ő is jött volna. Illetve jön is. De a meghívás neked már nem szól. További szép napot. –indultam el az ajtó irányába mikor Leti utánam szólt.
-Várj már Abi! Kérlek!
-Nem érdekelnek a magyarázataid! Azzal az emberrel röhögcsélsz itt, aki miatt majdnem elveszítettem a szerelmemet. Hagyjuk ezt az egészet, félreismertelek. Szia. –mentem ki a lakásból és könnyekkel a szememben kiviharzottam az épületből.
