23. Canelloni

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Kicsit romantikus, kicsit röhelyes. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Megtörölköztünk mindketten, majd felöltöztünk. Rettenetes bűntudatom volt, de érdekes, mert csak Sophie miatt. Tuti, hogy el fogja mondani Harrynek, szóval ezzel már nem tudok mit csinálni.
-Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, jobb, ha most elmegyek… majd beszélünk. –nézett rám bűnbánó fejjel, majd elindult az ajtó felé. Megragadtam a csuklóját.
-Könyörgöm ne hagyj magamra!
-De hát én vagyok a hibás, miattam van ez az egész, én …
-Cssss…. –tettem a szájára a mutató ujjam, miközben egészen közel hajoltam hozzá. –Nem a te hibád! –mosolyodtam el halványan, majd egy csókot nyomtam a szájára. Belemosolygott.
-Pedig rettenetes bűntudatom van!
-Ne legyen! –öleltem át a nyakát és a vállára hajtottam a fejem, arccal a nyaka felé. Mély levegőt vettem és beszívtam az illatát.
-Könyörgöm… ne hagyj itt… -ekkor kezei átfonódtak a hátamon és magához ölelt.
-Soha nem hagylak magadra! –suttogta.
Nem válaszoltam neki, csak elmosolyodtam és lecsúsztattam a kezeimet a derekára. Erősen magamhoz húztam és éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
-Abi! –ekkor felnéztem rá. Ujjaival finoman letörölte a legördülő könnycseppet, majd homlokát az enyémhez érintette. Ekkor olyan különös borzongás fogott el. Istenem, miért esik ilyen jól mikor hozzám ér? Miért akad el a lélegzetem tőle és miért kezd el olyan őrült módon száguldozni a szívem, mint senki másnál? Miért érzem magam ilyen biztonságban mellette és miért vágyom annyira arra, hogy ez sohase múljon el? Közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára, ami most olyan puha volt. Puha, mint az ujjai, amelyekkel letörölte a könnyeim. Szokatlan volt tőle, legalábbis számomra. Már megszoktam a kisebb-nagyobb borostáját. Furcsa volt belegondolni, hogy nekem ő így is és úgy is tetszik. Valamiért mindkettő irtózatosan jól állt neki. A mostani olyan kis aranyos, baba popsi, kisfiússá teszi őt, mégis szemtelenül jól néz ki, mikor pedig van borostája, az olyan… férfias, dögös és szexi. Azon kevesek közé tartozik, akinek mindkettő jól áll és jól is néz ki velük. A puszi után a szemeibe néztem. Kezdtem közelebb hajolni hozzá, hogy megcsókoljam, de végül, mikor már elég közel voltam hozzá, nem tettem. Lehajtottam a fejem és picit lehúztam a mély nyakú felsőjét. Finom puszikat adtam a kulcscsontjára a tetkója mentén. Egy halk sóhaj hagyta el a száját. Felnéztem rá és rá mosolyogtam. Ő visszamosolygott rám, majd megsimogatta az arcomat.
-Gyere! –fogta meg a kezem és lehúzott az ágyra. Lefeküdt, én pedig elé feküdtem és kifli formába helyezkedtünk. Átölelte a derekam gyengéden magához húzva ezzel. Egy pici puszit nyomott a vállamra, majd állát rátette, így az arca hozzá simult az enyémhez. Annyira jó volt így. Olyan érzésem volt, hogy akár a világ is összedőlhet körülöttünk, én tudom, hogy ő akkor is megvéd majd mindentől. Kezeimet a derekamon összekulcsolt övéire helyeztem. Ahogy rátettem, összekulcsolta az ujjait az enyéimmel. Azt kívántam, bárcsak sohasem érne véget ez az egész…




1 héttel később…

Harry az elmúlt napokban rengetegszer hívott, de sosem vettem fel a telefont. Nem volt képem a szemébe nézni. Tudom, hogy nem megoldás menekülni a problémák elől, de ez most sokkal egyszerűbbnek tűnt. Én általában szeretek szembenézni a helyes úttal, és nem elmenekülni, hanem szembenézni a problémákkal, de most életemben először nem ezt tettem. Úgy gondoltam, hogy jobb ha lecsillapodik egy kicsit ez az ügy. Talán akkor nem fog annyira tombolni, mikor kimondja, hogy vége.
Sajnos a számításaim nem így teljesültek be, ugyanis annak következményében, hogy nem vettem fel a telefont, Harry írt egy sms-t, hogy Caroline-nal van és szeretne szünetet tartani, valamint megkért, hogy ne haragudjak rá, amiért sms-ben „tesz engem félre”, de nem volt más választása, mert nem tudja, hogy hol vagyok, csak azt sejti, hogy Zaynnel, valamint mivel nem vettem fel a telefont, csak így tudott beavatni a terveibe. Nem haragudtam rá, sőt, egy kicsit megkönnyebbültem. Lehet, hogy mégiscsak túl gyors döntés volt a részünkről ez a párkapcsolat, ami inkább pár kapcsolat, mert mindketten több emberrel is kavartunk.
Ja, egyébként azért nem tudott elérni, mert Zayn egyik vidéki házában vagyunk, Bradfordtól nem messze. Egy nagyobb panel lakás, 4 szobával, hatalmas erkéllyel, és óriási nappalival. Olyan jó, hogy itt el lehet bújni. Egyikőjüknek sem mondtuk el, hogy elhagytuk Londont, mert valaki úgy is elszólta volna magát Harrynek, és azt nem akartuk. Nagyon jól érzem magam vele, már egy hete, hogy itt vagyunk. Most ébredtem fel, körülbelül három perce. Oldalra néztem, és Zayn sehol. Viszont isteni illatok terjengtek, melyek beszűrődtek a résnyire nyitva hagyott ajtón. Biztos azért nem csukta be rendesen, hogy lecsalogasson ezekkel a finom illatokkal, ugyanis arra keltem fel, hogy akkorát kordult a gyomrom, hogy talán még ő is hallotta. Belemosolyogtam a gondolatmenetembe, majd kikeltem az ágyból és a fürdőbe siettem halkan. Körülbelül 10 perc alatt elvégeztem a reggeli teendőimet, villámgyorsan megmosakodtam, megfésülködtem és magamra kaptam egy ingruhát.
Elindultam lefelé a lépcsőn, mert már olyan éhes voltam, hogy a gyomrom úgy kuruttyolt, mintha békát ettem volna.
-Hmmmmmmmmmmmmmm…. –álltam meg a konyha bejáratánál mélyet szippantva a levegőbe, ami a kaja illatával volt megtelve.
-Jó reggelt, Csipkerózsika! Felébredt százéves álmából? –lépett oda hozzám és egy apró puszit nyomott az arcomra mosolyogva.
-Jó reggelt, Zayn. –mosolyogtam. -Mi finomat főzöl? Annyira jó illata van!
-Hát igazából ezt már ebédre csináltam, mert semmi értelmes kaja nincs itthon, hogy reggelizni tudjunk, szóval ha gondolod elviszlek valahová, eszünk valamit, már 11 óra van…
-Elmenni valahová? Az sokára lesz kész?
-Körülbelül fél óra.
-Nah. Akkor semmi értelme elmenni valahová és kidobni a sok pénzt valami vacakra, mikor te olyan –mutattam rá és nagyon jól nézett ki- finomat csináltál!
-Várd ki a végét! –nevetett fel.
-Rettentő jól néz ki…
-De nem biztos, hogy finom is! –nevetett.
-Tuti fincsi lett, már alig várom. –olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek. Valljuk be, nem egy megszokott dolog, ha egy férfi reggeltől kezdve főzőcskézik a konyhában.
-Egyébként mit takar az a sok sajt? –mosolyogtam.
-Tejszínes-paradicsomos Canelloni. Vagyis az akar lenni… Csirke darálthúsból, ha nem baj, mert nem tudtam, hogy megeszed e a marhahúst, és úgy gondoltam a csirkével nem nyúlhatok mellé egy lánynál. Remélem nem haragszol, de nem eszek disznóhúst. –mosolygott bátortalanul, lesve a reakciómat.
-Haragudni? Egyenesen örülök!
-Tényleg? –láttam, hogy megkönnyebbült.
-Tényleg, mert nem szeretem a disznóhúst, de a marhát sem annyira. –mosolyogtam.
-Na, ennek örülök. –mosolygott végre ő is. –Képzeld, reggel mentem a boltba és nem kaptam, csak konzerv ketchup-ot! Láttál te már ilyet? Konzerv ketchup! –nevetett fel, miközben meglobogtatta előttem a közepes méretű fém dobozt.
-Hát be kell vallanom, hogy ez új nekem! –nevettem fel. –Paradicsompüréről hallottam már, ami konzerv de…
-De ez konkrét ketchup, nézd, ez is van ráírva! –nyomta az orrom alá. –Még meg is kérdeztem, nehogy befürödjek vele. De azt mondták, ez az. –Tényleg az volt rá írva. –Viszont azt nem tudom, hogy hogy fogjuk kinyitni…
-Miért, nincs rajta fül?
-Nincsen, viszont konzerv nyitónk sincs!
-Hát akkor nem rakunk rá ketchupot! –nevettem.
-Dehogyneeeeem! Ne aggódj te emiatt! –vett elő egy kést a szekrényből, és letette a dobozt a konyhapultra. Ott ültem és néztem, hogy mit csinál. Annyira aranyos volt! Egy pillanatra letette a kést, mert elfáradt, de a doboz nem akart átfúródni.
-Hát ez nehezebb, mint gondoltam. –ekkor vette észre, hogy mosolyogva nézek rá, és neki is mosolyra húzódott a szája. Odahajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam a szájára. Olyan érzés kapott el, mintha mágneses lenne, csókká formáltam.
-Ezt mivel érdemeltem ki? -mosolygott rám csillogó szemekkel.
-Azzal, hogy tündéri vagy. –simogattam meg az arcát, ő meg picit elpirult. Adtam még egy puszit az arcára.
-Segítsek? –mosolyogtam.
-Ugyan, ne aggódj emiatt, megoldom, tényleg! Remélem addig nem halunk éhen…
-Én türelmes vagyok, csak éhes! –nevettem.
-Na jóóóó… ebből elegem van! –nyomta bele erőből a konzervbe a kést, mire lyukat fúrt végre.
-Ügyes vagy! adtam egy puszit a szájára. –A nehezén túl vagyunk! –nevettem fel.
-Már csak körbe kell vágni valahogy…
-Hozzak láncfűrészt?
-Neee… ez de szar volt… -nevetett fel fájdalmasan.
-Jól van na, nekem se jöhet össze minden! –nevettem.

Körülbelül 10 percig szenvedett még vele, hogy kinyithassa végre a konzervet, majd kivette a sütőből az ekkorra már elkészült Canellonit. Istenien nézett ki. Egy szedőkanalat szedtem ki az evőeszköz tartóból, hogy ne vágjam el a tésztákat, a sajtot pedig ez is szépen elszelte. Kitettem két tányért, villákat és késeket, majd Zayn letette az asztalra a tál finomságot.
-Jó étvágyat! –mosolyogtam izgatottan.
-Neked is, már ha meg lehet enni. –nézett a tésztára, szemeiben vegyes érzelmekkel.
-Biztos, hogy meg lehet! –estem neki a tésztának és kiszedtem a tányéromra. Nagyon meleg volt, úgyhogy vártam vele egy kicsit, addig Zayn kinyitott egy bort, amibe beleszürcsölgettünk. Igazán finom bor volt, mondjuk én szeretem is. Valami félédes vagy édes bor lehetett, mert elég édeskés aromája volt. Kicsit szegfűszeg illat érződött ki rajta.
-Na most ugrik a majom a vízbe! –mondta Zayn, miközben engem lesett, ahogy elkezdtem enni. Meg kell, hogy mondjam, nagyon finom volt!
-Üüüüüümmmm… -vágtam direkt fancsali arcot és letettem az evőeszközöket.
-Jó, hagyd a fenébe, menjünk el valahova! –állt fel, én pedig megfogtam a kezét.
-Nem megyünk sehová, mert ezt mind el fogom pusztítani! –mosolyogtam.
-Tessék? Kiöntjük a wc-be vagy hogy?
-Fenéket! Megeszem! Mindet! –csillogtak fel a szemeim.
-De hát…
-Nagyon finom! Tényleg, nagyon nagyon! –mosolyogtam elismerően.
-Na ne mondd… -lepődött meg, majd elkezdett ő is enni.
-Ugye?
-Hááát, azért anyu finomabbat csinál… -turkálta a tányérján lévő ételt.
-Ne szerénykedj!
*Ahhh, ezaz baby, nagyon jó vagy! Ez az még! Még! *
-Ez ugye… ugye nem az amire gondolok? –mosolyodtam el fülig érő szájjal, miközben a szomszédból átszűrődő férfi hangot figyeltük. Zayn alig bírta visszafojtani a röhögést.
-Hát nem tudom… szerintem az, amire te gondolsz… -ért fülig a szája.
*Ahh igen, még még még!* -mondta most egy női hang.
-Te, ez szerinted TV, vagy…
-Szerintem keményen farkallja a csajt!
-Neee! –nevettem fel hangosan.
*Szopj, szopj, szopj a kurva anyádat!* -erre a számban lévő bort szépen az asztalra küldtem a röhögés miatt, ami ugyebár nem megy teli szájjal. Zayn is hangos nevetésben tört ki.
-Ne haragudj, hogy gusztustalankodok, de nem bírtam. –mondtam még mindig röhögve. -Feltakarítom!
-Szopj a kurva anyádat? Jól hallottam? –nevetett kikerekedett szemekkel.
*Ezaz husi most olyan szexin lötyögnek a pocidon a hurkák! Tolj, tolj!*
*Nem lötyögnek annyira mint azok a lógós tőgyeid te szopkodó! *
-Zayn, nem megyünk fel inkább a hálóba enni? Én itt tuti nem bírom megenni a kaját nyugodtan, mert mind úgy végezné mint ez a bor itt! –nevettem, miközben egy papírtörlővel törölgettem fel a sárgás folyadékot az asztalról.
-Szerintem is jobb lenne. –nevetett, majd megfogta a tányérunkat. –Vagy várj csak, van egy jobb ötletem! Menjünk ki a teraszra, mit szólsz? Szép idő van!
-Jó ötlet, menjünk! Szabad levegőn még jobban is esik a kaja. –mosolyogtam, majd kiültünk a teraszra.
-Reggel írt Harry.
-Harry? Mit?
-Hogy Caroline-nal van, hogy tudja, hogy veled vagyok és, hogy szünetet szeretne.  
-Engem meg Niall hívott és sík ideg volt. Azt hittem, hogy letépi a fejem.
-Ideges volt? Mert??
-Hát… hagyjuk szerintem.
-De ez fura… nem az a dühöngő típus.
-Hát nem, de most mégis…
-Nem mondod el??
-Inkább nem…
-Ahogy gondolod. –mosolyodtam el, majd folytattam az evést.



*Zayn és Niall telefonon, délelőtt…

-Szia Niall, mi újság?
-Hol vagy?
-Hát… itt.
-Hol itt, ne humorizálj velem, mert nem vicces! –emelte fel a hangját.
-Bradfordban vagyok anyunál. Most örülsz?
-Nem, nem örülök! Abia is veled van?
-Abia? *basszus, most mit mondjak neki…*
-Igen, Abia, süket vagy?
-Mi bajod van Niall?
-Az, hogy kérdeztem valamit te pedig nem válaszoltál! Veled van?
-Nincs velem jelenleg! De miért érdekel?
-Semmi közöd hozzá! –csapta rám a telefont.
Na ennek meg mi baja van… *



-Köszi az ebédet, finom volt. –mosolyogtam Zaynre, aki látszólag nagyon elgondolkodott valamit, mintha meg se hallotta volna. Felálltam, miközben ő a tájat nézte, és beleültem az ölébe féloldalasan.
-Mi a baj, Zayn? Olyan hallgatag lettél.
-Mi..?? –nézett fel rám.
-Nagyon csendes vagy, valami baj van?
-Nem, csak elgondolkodtam valamin…
-Micsodán?
-Hogy miért volt ma olyan agresszív Niall… téged keresett rajtam, de azt kamuztam neki, hogy Bradfordban vagyok anyunál és te nem vagy velem.
-Engem keresett?? Talán csak Harry miatt, nem?
-Hát én nem tudom…
-Ne aggódj ezen. Inkább élvezd, hogy távol vagy tőlük. –mosolyodtam el és adtam egy csókot a szájára. Ő közben felállt, velem az ölében és bevitt volna az erkély ajtón.
-Úúúúúúú… -bevertem a fejem az ajtóba.
-Jajj, ne haragudj, kicsim. –nyomott sok puszit az arcomra.
-Tényleg nem figyelsz … mi a baj? –öleltem át a nyakát a másik kezemmel is.
-Tényleg nem fontos, ne törődj vele. –mosolyodott el.
-Csak segíteni szerettem volna, de jól van.
-Imádlak, tudod! –mosolyodott el, miközben lefektetett az ágyra és adott egy puszit a számra.
-Én is téged. –simogattam meg a haját. Nem érdekelte, ami nagyon meglepett. Belemarkoltam a fekete sűrűségbe és az ujjaimat jártattam rajta. Mennyire szeretem ezt csinálni neki…



Zayn szemszöge:

Hogy is mondhatnám el neki, hogy arra gyanakszom, hogy Niall féltékeny? Hogy szerintem érez valamit iránta? Harryvel is furán viselkedett az utóbbi időben, mikor Abival volt, és most, hogy sejti, hogy velem van, engem is lekezel. Szerintem érezhet valamit Abi iránt. De ezt csak ő mondhatja el neki, ez csak őt illeti meg, nekem semmi jogom hozzá, hogy az ő titkát kiteregessem.
Folyamatosan puszilgattam őt, de még mindig Niall járt az eszemben, ami nem tudom, hogy hogy sikerült, mikor egy ilyen gyönyörű lány fekszik alattam és puszilgathatom. Belemarkolt a hajamba. Miért nem zavar, hogy ezt csinálja? Fél óráig szenvedtem vele, hogy jó legyen, most mégsem bánom, hogy birizgálja, sőt… talán még élvezem is. Nem tudom mi van benne, ami ennyire elvarázsol…

22. A medence

Jó napokat! Erotikaaaa  ;)  Nem tudom mit mondhatnék, úgyhogy inkább nem fecsegek! Jó olvasást! :)

Egy pillanatra sem váltunk szét miközben betipegtünk az ajtón én pedig elkezdtem Zaynt megszabadítani a kabátjától. Nagyon dögös volt benne, de nélküle még inkább az. Belesóhajtott a csókunkba, mikor a kabát végre lekerült és a mellkasán csúsztattam végig a kezeimet. Egy pillanatra eltávolodtam tőle.
-Hogy csinálod ezt? Hogy? Mondd már meg nekem! –kérdeztem tőle szinte lihegve.
-Mit? –csókolt bele a nyakamba.
-Hogy ennyire vágyom rád állandóan! Nem bírok ellenállni!
-Örömmel hallom cica…
-Talán azért mert mindig is a hozzád hasonló fiúk voltak az eseteim. –mondtam sok puszi közt.
-Mármint? –nézett a szemeimbe. Istenem, de szépek…
-Külsőleg is és belsőleg is… mindig szerettem a „meleg” típusú fiúkat… sötét haj, barna szem… belsőre meg teljesen feltüzelsz. Megőrülök attól, hogy szende kis szűz fiúnak nézel ki, aztán meg képes vagy úgy megcsókolni, hogy leázik a bugyi rólam. –erre ő csak felnevetett, majd megcsókolt. Igeeeen, pont erről beszélek. Nyoma sem volt gyengédségnek a csókjában. Töményen szenvedéllyel túlfűtött volt és heves. Megőrjített. Elindult és tolt maga előtt, és egyenesen felkent a bejárati ajtóra, amitől felszisszentem. Nem azért mert fájt, hanem mert kezdett beindulni a fantáziám. Tuti rá vetem magam…
-Khhmm. –fordította el a fejét, majd úgy lépett hátrébb tőlem mintha áram rázta volna meg. –Kicsit megszomjaztam. Remélem nem baj, ha … keresgélhetek ugye? –indult el a konyha felé. Én csak bólintottam. –Nézünk valami filmet? –Mivan? Kérdem én, MI A RETKES KURVA ÉG VAN?... ezt nem teheti velem! Nem hagyhatom! Megőrjít, kínoz, direkt csinálja ezt velem!
-Milyen filmet? –kérdeztem szinte elfúló hangon, mikor beléptem a konyhába. Ő éppen a hűtőben keresgélt és szexin behajolt. Hagy ne mondjam, hogy 3. világháborút vívtam magamban az ellen, hogy ne ugorjak rá… mögé osontam, majd a kezemet finoman a fenekére csúsztattam, mire ő kiegyenesedett.
-Nagyon türelmetlen vagy. –nevetett fel és hozzám bújt, miközben én hátulról öleltem őt, kezeimet a slicce környékén jártattam.
-Te meg túlságosan nyugodt… nem tetszem, vagy valami? –nem szólt semmit, csak megfordult.
-Ha nem tetszenél akkor nem vágynék minden másodpercben arra, hogy… szexi vagy nagyon. –mosolyodott el, majd elsétált mellettem és leült a kanapéra. Nekem ez nem megy…
Odalopakodtam mögé és elkezdtem piszkálni a haját.
-Ejjj teeee!!! –fogta meg finoman a csuklómat. –Tudod jól, hogy mennyire allergiás vagyok rá!
-Tudom de muszáj volt!
-Ennyire nem bírsz magaddal? Megbüntesselek? –állt fel és felém tornyosult.
-Már mióta vágyom erre…
-Kijött belőlem az összes pia…
-Belőlem is.
-Innunk kellene…
-Nem. Nem akarok inni.
-Akkor mit akarsz nézni? –fordult meg és elkezdte nyomkodni a távirányítót. Odaléptem hozzá kitéptem a kezéből és levágtam a földre. Lendületből a nyakába ugrottam és lábaimat a dereka körül átkulcsoltam. Ő megtartott a combom alá nyúlva.
-Téged akarlak nézni, meztelenül miközben rajtam ügyködsz!
-Azta… -láttam ahogy a szemeiben felgyúltak a lángok. Istenem, végre.  –Te rohadt perverz vagy!
-Nem érdekel! –csókoltam meg szenvedélyesen ő pedig lefektetett a kanapéra.
-Semmi menekvésem sincs?
-Szeretnél menekülni?
-Igen… -mosolygott.
-Jó, menekülhetsz, de előtte egy kicsit… -simogattam meg az arcát és megcsókoltam. Hosszú perceken keresztül smároltunk, miközben a két lába közé térdeltem és levezettem a hasára a kezem. Cirógattam finoman, ő pedig felült és az ölébe húzott. Kicsit zavarba jöttem, ahogy megéreztem a dudort a nadrágján, de felbátorított. Gondoltam egyet és felálltam az öléből.
-Most.. mo… mi? Mi van?
-Menekülhetsz! –mosolyogtam, majd rákacsintottam és kiszaladtam a medencéhez az alagsorba. Hirtelen ötlettől vezérelve bemásztam a medencébe, hátha ott nem vesz észre, ugyan is volt bent egy felfújhatós matrac. Utánam jött, de nem volt szerencsém.
-Abia gyere ki onnan! Nem tudok úszni!
-1,3 méter a víz, talán leér a lábad! –nevettem a matracot pedig kidobtam a partra.
-Ne csináld ezt velem. –vette le a cipőjét, majd elkezdett a lépcsőkön befelé jönni a vízbe.
-Bassza meg ez nagyon hideg!
-Ne nyavalyogj már, kiscsaj! –nevettem, majd beljebb mentem és a medence szélénél megkapaszkodtam, mert már az én szám is csak azért nem vacogott, mert fűtött az izgalom.
Időközben Zayn végre oda ért hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Hátamat a medence falához nyomtam, miközben az oldalra kinyújtott karjaimmal kapaszkodtam. Kibújtatott a csurom vizes ruhámból, így elé tárult a mellem.
-Ahww… -harapott bele a szájába, mintha még sosem látta volna. –Elfelejtettük a melltartót? –mosolygott.
-Nem volt rá szükség! –nevettem fel. Idegesített, hogy mindössze egyetlen egy apró kis tanga volt rajtam, miközben ő fel volt öltözve, ezért egy határozott mozdulattal eltéptem a testéhez tapadt inget, amiről sorra lerepültek a gombok. a nyakkendőt kioldottam és annál fogva húztam őt a számhoz egy újabb csókért. Mellkasa az enyémhez tapadt, mikor gyengéden felfektetett a medence szélére. Szenvedélyes sóhajok hagyták el a torkom miközben Zayn a testemet csókolgatta. Kezemmel a dudorodó nadrágja felé vándoroltam és letoltam róla a boxerrel együtt.
-Ajtóstól a házba? –nevetett rám, majd mielőtt feleszmélhettem volna már magamban éreztem…
-Pont te mondod?

**

Harry szemszöge:

-Te nem vagy normális Bia! Hogy mondjam el neki, hogy igazából…
-Odaállsz elé és megmondod neki, hogy te Caroline-ba is szerelmes vagy!
-Nem, ez ki van zárva!
-Miért, jobb ha titkolózol? Jobb, ha abban a hitben él, hogy ő az egyetlen?
-Nem mondhatom el neki, rögtön elhagyna…
-Szereted őt egyáltalán, vagy csak félsz, hogy elveszíted, mint ágyszomszédot?
-Hát én…
-Szerelmes vagy belé?
-Nem tudom… talán. De lehet, hogy csak úgy szeretem, mint nőt, és nem úgy, mint társat… gyors nekem ez az egész…
-Én nem tudom, mit mondhatnék még! Ismered az álláspontomat.

**

Leti szemszöge:


-Szerintem még nincs itthon, gyere csak, Sophie!
-Biztos nem fog megharagudni ha medencézünk egyet a tudta nélkül?
-Ugyan dehogy is, ő mondta, hogy akkor jövök át, amikor csak akarok! –nevetgéltem.
-Jó, de nem volt róla szó, hogy engem is hozol. Mostanában nem vagyunk túl jóban.
-Ne aggódj emiatt, nem fog haragudni! Kérsz valamit inni?
-Hát, egy víz jól esne!
-Máris hozom! –mosolyodtam el, majd kimentem a konyhába.

-Miért vagy ennyire rossz kedvű?
-Hát… szerelmi ügyek.
-Nocsak.. –lepődtem meg őszintén.
-Nem tudom, hogy tudsz e róla, hogy mit érzek Zayn iránt, mondjuk gondolom, hogy igen…
-Persze, mesélte Abia. De mi a baj?
-Már olyan régóta nem láttam és már hiányzik.
-Jajj szegénykém! Sajnálom, tudom, hogy milyen érzés… Én ezért szakítottam anno Louval. Nem bírtam a távolságot.
-Az se lehetett jobb. –konyult le a szája.
-Hát nem volt. Na de ne szomorkodjunk, menjünk és öltözzünk át!

Hamar át is öltöztünk, majd elindultunk a medencéhez.





Abia szemszöge:


Egy-egy törölközővel becsavarva feküdtünk a medence partján Zaynnel.
-Annyira cuki vagy. –kerekedtem fölé és beletúrtam éjfekete hajába. Csodálkozva vettem tudomásul, hogy tűrte, sőt, még a szemét is becsukta.
-Nocsak!
-Már mindegy… már össze vissza áll.
-Nem is, szerintem tök jó. –mosolyodtam el azon, hogy olyan kócos volt, mint egy kis pumukli. De nem bírtam abbahagyni a birizgálását. Újra és újra az ujjaim közt jártattam vastag szálú, sűrű fekete haja tincseit. A nyakába fúrtam a fejem és a kellemes parfüm illata még mindig érződött rajta. A víz még jobban felerősítette. Apró puszit leheltem az említett területre majd visszavándoroltam az ajkaihoz. Óvatos puszikkal illettem a száját, ő pedig kezét a hátamra vetette.

-Khhhm… -hallottunk meg egy halk torokköszörülést.





Leti szemszöge:

-Khhhm… -kerekedtek ki a szemeim, ahogy megláttam barátnőmet, amint Zayn fölött fekszik és puszilgatja a száját. Mindketten felnéztek, majd felpattant Abi. Meglátott minket Sophieval.
-Úristen… -Sophie szemébe könnyek szöktek, de nem szólt semmit, csak berohant a házba.
-Kérlek titeket, maradjatok itt, jó? Beszélek vele! –mondtam majd Sophie után rohantam a házba. Hallottam egy ajtó csapódást. A vendégszobába rohant. Bementem, ő pedig teljes erejéből zokogott a földön fekve.
-Sophie… -szólaltam meg halkan.
-Neeeeeeeeeeee… -mondta hangosan, miközben akkora könnycseppeket hullajtott, hogy majd megszakadt a szívem.
-Sajnálom, kicsim! –ültem le mellé és a fejét a mellkasomra húztam. Könnyei megállíthatatlanul hullottak.
-Fel.. fel.. felakarok.. ölt…öltözni. –szipogta de még mindig zokogott. Hamar magára kapkodta a farmert, a felsőjét, a pulcsiját, majd beleugrott a cipőjébe. Felkapta a fehérneműit, a cipőjét, majd beleugrott a kabátjába.
-Kérlek várj meg, hazakísérlek, jó? Nem akarlak egyedül hagyni!
-Köszönöm szépen, most jól esne! –gyorsan felöltöztem, majd elindultunk a bejárat felé.




Abia szemszöge:

A medence parton ücsörögtem felhúzott térdekkel, Zayn pedig a hátam mögött ült és puszilgatta a vállam.
-Örökre elveszítettem őt, Zayn…
-Nem a te hibád…
-Hát kié? Tudtam jól, hogy szerelmes beléd!
-De azt nem, hogy ma idejönnek!
-Nyílvánvalóan. Akkor valószínűleg nem ide jöttem volna.
-Gyere, menjünk… szárítkozzunk meg! –fogta meg a kezem, felhúzott, és elindultunk felfelé, miközben derekánál öleltem, ő pedig a vállamnál.  Mikor felértünk a nappaliba akkor hallottuk az ajtó csapódást.
-Elmentek…

21. Egy varázslatosnak induló este /Pasicsere 1.

Sziasztok! Bocsi, hogy sokat kimaradtam, de Vigalom van amire lementem! Mindenesetre itt az új rész! Jó olvasást!  :)

:)<3

A lányokkal körülbelül négy órán keresztül róttuk a pláza útjait. Ennek eredményeképpen 4 felsővel, 2 mini ruhával, 2 nadrággal, sok szép fehérneművel –amit Harry kedvéért vettem –és egy tömérdek kiegészítővel lettem gazdagabb, és vagy 100fonttal szegényebb. Mégse vérzett a szívem, mert tudtam, hogy jó célt fognak szolgálni majd.
-Hulla fáradt vagyok… lánykáim én lefekszem aludni! –mondtam, mikor végre hazaértünk és elterülhettem kényelmesen a nappali kanapéján.
-És Harry?
-Szerintem megérti, ha fáradt az ember, akkor lefekszik aludni! –nevettem fel.
-Nem volt programotok mára?
-Nem tudom, nem szólt róla, csak azt mondta majd felhív.
-Ti olyan édesek vagytok ketten!
-Köszönjük szépen Leti! –mosolyogtam barátnőmre.
-Na de ha van is valami terve megvárja míg alszol egy kicsikét! –nevetett Stacy.
-Így van!
-Na akkor mi megyünk nem is zavarunk! Szia Abi!
-Sziasztok csajok!

Felmentem a szobámba és bezuhantam az ágyba. Aludtam körülbelül bő fél órát vagy még többet, mikor apró puszikat éreztem magamon. Tuti álmodom, mert annyira szép volt…
Aztán lassan rá kellett jönnöm, hogy ez nem álom, hanem a gyönyörű valóság. Kinyitottam a szemeimet és Harry kócos kis buksijával találtam szembe magam.
-Kicsim?
-Szia! Hiányoztam?
-Nagyon! –öleltem őt magamhoz és adtam egy pici puszit a szájára.
-Nagyon örülök neki –mosolygott rám.
-Van egy meglepetésem estére!
-No és mégis micsoda?
-Tisztában vagy a meglepetés szó fogalmával? Ezt jelenti, hogy nem tudod, hogy mire számíts!
-De én szeretném tudni!
-De én nem fogom elmondani!
-Hát na jó… legyen!

Elmentem és engedtem magamnak egy kád vizet, mert miután a lányokkal hazajöttem eléggé megviselt voltam. Éppen a nadrágomból bújtam ki, mikor Harry bejött a fürdőbe.
-Mit szeretnél kicsim?
-Látni a gyönyörű barátnőmet!
-A gyönyörű barátnőd szeretne megtisztálkodni!
-Segíthetek benne neki?
-Tessék? Ezt hogy értsem? –nem válaszolt semmit, csak elkezdett ő is vetkőzni.
-Fürödjünk együtt?
-Igen!
-Hát jó! –mosolyogtam, majd tovább vetkőztem.

**


-Kellemeset a hasznossal. –állt mögém Harry, miközben az ágyamnál próbáltam magamra aggatni egy bugyit, és egy csókot nyomott a meztelen vállamra.
-Finom illatúak lettünk. –fordultam felé. Tekintetét nem bírta levenni a melleimről.
-Jajj te!
-Csemegepult!
-Idióta! –nevettem fel, majd felvettem a melltartómat. Ekkor csengettek.
-Ez biztos a pizzafutár.
-Pizzafutár?
-Aha, rendeltem pizzát még otthon és ide hozattam.
-De bátor vagy, mi van, ha nem vagyok itthon?
-Hát akkor is be tudtam volna jönni.
-Jah, persze, a kulcs… -mosolyodtam el.


Megettük a pizzát és közben azon hülyéskedtünk, hogy Niall valószínűleg már régen elpusztította volna. Ugyanis nekünk másfél órába telt megenni az egész mennyiséget. Mondjuk csak azért, mert rengeteget röhögtünk közben. Harry kiszaladt a konyhába üdítőért, mert eléggé megszomjaztunk a csirkemelles-ragus pizzára, mikor megcsörrent a telefonja.

-Szívem, keresnek!
-Vedd csak fel!
-Bianca? … -néztem a képernyőre és motyogtam magam elé halkan.
-Harry édesem, csakhogy felvetted a telefont!
-Szia, én nem Harry vagyok, hanem … Niall húga! –hazudtam. Kíváncsi voltam miért keresi Harryt „édesem” jelzővel.
-Oh, szia… tudnád őt adni?
-Sajnos nem. Nincs a közelben. Ki keresi és miért?
-Mondd meg neki, hogy az ő Biancája keresi egy nagyon fontos dologgal kapcsolatban… na meg, hogy lebeszéljük a ma este részleteit!
-A ma este részleteit?
-Aha ! Csak ennyit adj át neki, meg hogy hívjon vissza. Köszpusz! –tette le a telefont mielőtt még bármit is tudtam volna mondani neki.

-Nah? –jött vissza két üdítővel nagy mosollyal az arcán.
-A te kis Biancád keresett, hogy valami fontos mondani valója van a ma estével kapcsolatban. Ja és hogy hívd vissza! –mondtam szinte kikelve magamból.
-Mi? Bianca keresett? –kezdte el nyomkodni a telefonját.
-Igen, ő. De tudod mit? Ne is hívd vissza, egyenesen menj oda hozzá és nyald ki a seggét jó? A ma estével kapcsolatban.. a megelpimről meg tegyél le…
-Most mi bajod van? Meg se várod, hogy elmagyarázzam?
-Nem is érdekelnek a gusztustalan részletek!
-Jah, jó… -fogta meg a kabátját és kiviharzott a házból úgy becsapva az ajtót, hogy azt hittem kiszakad. Sírni akartam, de képtelen voltam. Dühös voltam és csalódott.  Bele sem kellett volna kezdenem ebbe az egészbe, mert tudhattam volna, hogy úgy is megcsal, hiába erőlködöm, hogy jó irányba tereljem őt. El is felejtettem, hogy az estét le kell mondanom. Viszont semmi kaja nincs itthon, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mit fogok vacsorázni. Így még se tettem le róla, csak kerítenem kell egy másik emberkét, aki eljön velem az étterembe. Előkerestem a telefonom és azon gondolkodtam, vajon kit kellene elhívnom. Először Louisra gondoltam, de neki úgy is ott a barátnője, aki nem hiszem, hogy nagyon örülne annak, ha a pasijával egy romantikus étterembe mennénk. Aztán ránéztem Görbire és a szívem a torkomba ugrott. Hívjam fel Zaynt? Vagy ne? Jó ötlet lenne ez? Rettenetesen izgulok! Miért izgulok ennyire?
Remegő kézzel kezdtem el keresgélni a fekete herceg számát a telefonomban. Majdnem félre is nyomtam, annyira reszkettem a félelemtől. Miért? Folyamatosan csak ezen kattogott az agyam, mikor a tárcsázás pontra érintettem az ujjam, és a telefon kicsengett.
-Szia Abi! –szólt bele csicsergő hangon.
-Szia Zayn, mi újság?
-Minden rendben, jól vagyok! Veled? Gondolom Harryvel vagy…
-Ami azt illeti nem. Összevesztünk és elviharzott de nem is érdekel. Lenne egy cikis kérdésem, vagy is inkább kérésem!
-Mi lenne az? –hallottam némi izgatottságot a hangján.
-Hát… kérlek ne röhögj ki meg semmi, de… foglaltam egy asztalt két főre, egy kicsit nyálas helyen. Olyan kiöltözős hely. De nincs kivel elmennem… ha esetleg lenne kedved, én..
-Nagyon szívesen elmegyek veled, csak mondd meg, hogy hányra és hogy hol találkozzunk!
-Fél 9kor az étteremben, smsben elküldöm a címét, jó?
-Persze, nekem tökéletes! Akkor kinyalós?
-Milyen? –nevettem fel.
-Hogy öltöny meg ilyenek?
-Elég egy sima ing fekete farmer vagy valami… úgyis szívdöglesztő leszel!
-Megdumáltuk!
-Ezer hála, valahogy tényleg meghálálom neked, hogy kihúzol a szarból! Szeretlek! –csaptam le a telefont mielőtt még bármit is mondhatott volna. Meg voltam elégedve magammal. Örültem neki, hogy végül is bátorságot gyűjtöttem és sikerült elhívnom Zaynt.




Harry szemszöge:

-Ajj Bia mondd meg most mit csináljak? Azt hiszi, hogy van köztünk valami!
-De hát ez butaság szívecském! Nem mondtad neki, hogy mi ketten… ?
-Nem hagyta, hogy elmagyarázzam. Azzal jött, hogy ne is hívjalak vissza hanem egyből menjek és nyaljam ki a segged. Ezt szó szerint!
-Nagyon félre érthette… mondjuk azt mondtam neki, hogy Harry édesem vagy valami ilyesmit… de nem is mesélted egyébként, hogy Niall húgával jársz!
-Niall húgával? –húztam fel a szemöldökömet. –Niallnek nincs is húga!
-Jah, akkor csak nem akarta elmondani hogy a barátnőd. -nevetett fel Bia.
-Már lehet, hogy nem is az…
-Na azért az ironikus, ha kidob az unokatestvéred miatt!
-Jó, de ő azt hiszi, hogy a szeretőm vagy… mondjuk az én hibám, amiért ilyen kujon vagyok…
-Ne foglalkozz vele! Ha tényleg úgy szeret, ahogy mondja meg fog hallgatni!
-Remélem!



Abia szemszöge:

Elkezdtem készülődni a randira. Randira? Randi ez egyáltalán? Csak szívességet kértem azzal, hogy elhívtam őt. Fogalmam sincsen mi fog kisülni ebből az egészből, de remélem jól fog sikerülni és nem égek be. Egy rózsás fekete fehér Sugarbird ruhát vettem fel fekete platform cipővel.  

Egy óra elteltével…

Itt ülök az étteremben, sajnos sikerült jóval a megbeszélt időpont előtt ideérnem, ezért legalább negyed órát várhattam még Zaynre. Mikor megláttam egy kicsit a szám alá kellett tartanom valamit mert elkezdett csöpögni a nyálam. Na jó, talán egy leheletnyit túloztam. Fekete nagy gombos szövetkabát volt rajta és egy fekete farmer. Ahogy levette egy fehér hosszúujjú ing és egy fekete nyakkendő volt rajta.
-Szia, bocsi, ne haragudj! Késtem? Régóta vársz?
-Nem késtél, én jöttem sokkal előbb, szóval kb. 10-15 perce ücsörgök itt.
-Gyönyörű vagy. –mosolygott, mikor végignézett rajtam, majd mindketten leültünk
-Köszönöm, te is remekül nézel ki! –Zayn csak elmosolyodott, mert odaért hozzánk a pincér lány.
-Jó estét kívánok, itt vannak az étlapok!
-Köszönjük szépen! –tett le elénk egy-egy szalaggal átkötött borítójú könyvecskét, majd elment.
-Igazán elegáns hely. Jól néz ki itt minden.
-Kicsit drága is, de jó sok pénzt hoztam. –nevettem fel.
-Na majd csak nem gondolod, hogy hagylak fizetni!
-Hát dehogynem! Ha már én hívtalak el! Hogy nézne ki az, hogy meghívlak és hagyom, hogy fizess? Szó sincs róla!
-Arról nincs szó, hogy te fizess!
-Zayn, kérlek!
-Felálljak és elmenjek?
-Nem szeretném…
-Akkor vita lezárva! -mosolygott, majd tovább bűvölte az arany betűs lapokat.
-Es-car-got. -olvasta le nehezen, mert elég ingyom-bingyom betűkkel voltak felírva a kaják rá. -az meg mi a szent sz....
-Csiga. -mosolyodtam el.
-Te jó isten, inkább kihagyom!
-Helyes! Szerintem rettenetes az íze és az állaga... mintha radírt ennél!
-Fúj... na azt hiszem ki is találtam mit eszek!
-Mit? -kíváncsiskodtam.
-Csirkemell grillzöldségekkel, amiben van -padlizsán, cukkini, gomba, paprika, hagyma... azt hiszem én hagyma nélkül kérem majd. -húzta el a száját miközben az étlapra meredt. -szóval ezek, meg hercegnő burgonya. Az nagyon finom. -nézett rám mosolyogva.
-Én szarvas pörköltet fogok kérni vörösborosan... 
-Pfúha... az is jól hangzik!
-Igen, egy jó vörösborral! 
-Elnézést! -szólt oda Zayn a pincér lánynak. 
-Igen? -lépett oda hozzánk mosolyogva. 
-Tudna nekünk ezekhez az ételekhez bort ajánlani?: szarvaspörölt vörösborosan illetve ez a grilles csirke izé...  -erre a lány csak felnevetett. 
-Először is, akkor ezeket rendelik? Mert akkor máris felírom őket!
-Igen ezeket. 
-Szóval egy szarvaspörkölt vörösborosan. Kenyérrel, burgonyával vagy tésztával?
-Tésztával kérném! -mosolyogtam a lányra.
-Tésztával... -írta a lapra. -Illetve egy..?
-Csirkemell grill zöldségekkel és hercegnő burgonyával.
-Igen... szóval én a szarvaspörkölt mellé vörösbort, a csirkemellhez viszont fehérbort ajánlanék!
-Hát akkor kérünk szépen egy-egy üveggel.
-Milyet hozhatok?
-Hozzon a legjobbakból.
-De...
-Csss... -mosolygott rám Zayn. Úr isten... egy vagyonnal tartunk...
-Esetleg valami üdítőt?
-Egy ásványvizet kérnék!
-Én pedig egy... citrom-menta Sweppes-t.
-Kis türelmet!
-Köszönjük!

Amíg vártunk, hogy kihozzák a kaját sokat beszélgettem Zaynnel. A szemei gyönyörű csillogása magával ragadott... annyira szép szemei vannak, amit még szebbé tesz, hogy ennyire hosszú szempillák ölelik körül. Irtó édes, hagy ne mondjam... és az a mosoly...
Beszélgettünk Niallről. Minden kajálásnál a kis zabagép jut eszembe. Olyan jó őt kifigurázni, persze nem bántásból tesszük.

Kihozták a finomságokat, amit hamar meg is ettünk, mert elég éhesek voltunk. A pörkölt valami pazar volt. Zayn is megkóstolta az én vacsorámat és én is az övét. Az övé is nagyon finom volt, csak az olyan könnyedebb. Biztosan vigyáz az alakjára a kis dagi... haha :D

Vacsora után megittuk a fejenként kirendelt borunk 75 %-át. Szóval fejenként 3/4 üveggel. Nem is kell mondanom, hogy elég jó kedvünk lett a végére. Miután befejeztük a dőzsölést és Zayn ott hagyott egy kisebb vagyont az étteremben, elindultunk hazafelé, kezünkben a megmaradt borral.
Végig nevetgéltünk az utat, és mire a házam ajtajához értünk, már mindketten elfogyasztottuk a maradék borunkat is.
-Hát Zayn... már itt... -csuklottam -itt is vagyunk. -dőltem neki az ajtónak.
-Nagyon kár, igazán jól éreztem magam még akkor is ha szét fagyok... -nevetett fel. Tényleg elég hűvös volt.
-Esetleg... áh, semmi. Jó éjt!
-Neked is! -nyomott egy puszit az arcomra, majd megtámaszkodott az ajtón, én közelebb húztam magamhoz és mélyen a szemeibe néztem. Különleges csillogást láttam benne. Nem is gondolkodott sokáig a folytatáson, ajkaink gyengéd csókban forrtak össze, melyből egy könnyed de mégis intenzív, legalább 2 perces csókolózás lett, mire eszembe jutott, hogy talán be kéne menni. Semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy nálam töltse a ma éjszakát...

20. Majdnem kettesben

Mivel ma aktív író lettem, sok fantáziával, ezért hoztam nektek még egy részt! :) Jó olvasást! :)

kis bolondkák:)

-Hogy… a barátod?
-Igen… -nyitottam ki a szemem és éreztem, hogy teljesen vörös vagyok.
-Le..legyek a barátod? –mosolyodott el.
-Nagyon szeretném. Nem tudok élni nélküled!
-Én lennék a legboldogabb a világon! –húzott magához a derekamnál fogva és homlokát az enyémhez érintette.
-Ez most igent jelent? –mosolyogtam rá miközben a szemeit néztem.
-Teljes mértékben!
-Wíííííííííííí … - sikítottam fel miközben széles mosolyra szaladt a szám, majd ugrottam egy kicsit és a lábaimat átkulcsoltam a dereka körül. Ő a fenekemnél fogva megtartott és megcsókolt.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
-Én is téged, nagyon!


Sugárzó boldogsággal az arcomon mentem le Harry hátán –igen, mint a kis óvodások- a fiúkhoz a konyhába. Harry szája is fülig ért, ami ha nem lenne neki, lehet, hogy körberöhögte volna a fejét. Édes pofi. Nyomtam egy puszit az arcára mielőtt beértünk volna a fiúkhoz.

-Na Harry! Mi a véleményed arról a szörnyről?
-Szerintem cuki!
-Cuki? Kívánom, hogy te is átéld azt az élményt, amit én ma reggel! Felkeltem és a dülledt szemeivel engem figyuszolt! Olyan csúnya volt, hogy rendesen megijedtem!
-Képzeld el milyen lesz majd ha szexelsz valakivel! Olyan lesz mintha anyukád nézne!
-Te jó isten… Abia vidd el ezt a halat!
-Nyugi manócskák, este átviszem magamhoz! Olyan gonoszak vagytok szegénnyel! –Harryre pillantottam, aki csak lehajtott fejjel mosolygott és a villájával turkálta a rántottát. Annyira aranyos volt, hogy kedvem lett volna megcsókolni. Odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire felnézett rám nagy mosollyal.
-Mi folyik itt? Harry, nem vagy éhes?
-Nem igazán…
-Miért? Ettél már korábban, vagy..?
-Csak nincs étvágyam.
-Add csak ide, majd én megeszem!
-Köszi Niall! Én most megyek kicsit a szobámban leszek! –nézett rám Harry. Finomabban is célozgathatna…
-Köszönöm a reggelit Liam, fincsi volt!
-Egészségedre. –mosolygott rám kedvesen az említett.
-Harry várj csak!
-Igen? –fordult vissza 100as vigyorral az arcán. Annyira édes, hogy ennyire ragyog.
-Akkor megmutatod nekem azt a filmet?
-Milyen filmet?
-Amit az este töltöttél le, tudod. –néztem rá utalóan.
-Jaaaa, persze. –vakargatta meg a fejét. –Gyere, megnézzük! –mosolygott.



Zayn szemszöge:

-Fiúk!
-Hm?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze…
-Csak nekem nagyon furák ők ketten, vagy nektek is?
-Hát Zayn meg kell mondanom neked valamit… -kezdett bele Liam a mondandójába amitől szívrohamot kaptam.
-Mégis mit?
-Mielőtt lejöttél arról beszélgettünk, hogy Abi és Harry tegnap… hát szerelmet vallottak egymásnak. Megkérdeztem Harryt, hogy szerelmes e belé és azt mondta, hogy nagyon, csak nem meri megkérdezni, hogy lenne e a barátnője. És mióta lejöttek a szobádból feltűnően tündököl Harry…
-Igen én is észrevettem. –nyugtázta Niall.
-Lehet, hogy… hogy mégis megkérdezte?
-Könnyen lehet, de szerintem ha így van, akkor már együtt vannak…
-De csak elújságolták volna nem? –nyeltem egy nagyot.
-Hát nem tudom…

Ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Féltem. Féltem, hogy elveszítettem Abit… és egyre jobban ezt éreztem. Most is együtt vannak, este vele aludt… tuti, hogy fülig szerelmes belé.



Abia szemszöge:

-Kicsim… édesem… -puszilgattam Harry buksiját mindenhol, beleértve a száját is. Az ágyon feküdt én pedig rajta.
-Kellene valami hasznosat csinálni!
-Mire gondolsz?
-Szaporodjunk!
-Barom! –böktem bele az oldalába.
-Jól van na csak vicceltem. –mondta, majd megcsókolt. Épp szenvedélyes nyelv-párbajt vívtunk, mikor megcsörrent a telefonom.
-Ajj ne már!
-Leti az, fel kell vennem!
-Vedd csak. –könyökölt fel.
-Haló Letikém mi újság?
-Szia Abi, gondoltam felhívlak, mert Stacyvel megdumáltuk, hogy elmegyünk kicsit shoppingolni és olyan rég nem találkoztunk már… állandóan Direction-ékkel vagy!
-Aham… mikor… és hol? –kérdeztem, miközben Harry hasát puszilgattam, aki erre csak felnyögött egy halkat. Azt hittem rácsapom a telefont Letire és rámászok Haroldkára… nehezemre esett nem így tenni, de erőt vettem magamon. Végigsimítottam Harry hasán és újabb csókokkal halmoztam el.
-Mondjuk negyed 11kor a plázánál?
-Nekem jó, szia! –nyomtam rá a telefont mielőtt meg tudott volna szólalni.
-Gyors telefon beszélgetés volt!
-Megőrülök! –rángattam le a felsőjét és rátapadtam a felsőtestére mint egy kis pióca.
-Harry csak azt szere…  uuppsz… bocsánat… -jött be Niall én pedig zavaromban a takaróba fúrtam a fejem.
-Niall!!! –ordította le a fejét Harry.
-Nyugi, kussolok róla!
-Az a te nagy szerencséd!
-Bocsi még egyszer. –mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Lebuktunk!
-Dehogy is! Eddig is tudták, hogy kavarunk, de azt senki se tudja, hogy járunk. Ne aggódj emiatt. Meg előbb utóbb  úgy is kiderül!
-Jobb lenne utóbb, mert Zayn szerintem érez valamit irántam és nem akarom megbántani!
-Megértem… de azért hagy csókoljalak meg, jó? –közelített én pedig nem ellenkeztem. Finoman megpusziltam a száját amit ő csókká formált. A nyelveink heves párbajt vívtak. Épp el akart válni tőlem, mikor picikét megharaptam a nyelvét.
-Nem éééh! Nah! Calóh!
-Nem csalok, csak taktikázom! –engedtem el neki és adtam egy pici puszit a szájára.  –Egyébként jól áll neked a kínai!
-Hülye! –nevetett fel.
Ekkor hirtelen kinyitódott az ajtó. Louis állt ott és teli torokból felordított, úgy, hogy mi majdnem megsüketültünk Harryvel.
-Supermaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!
-Jézus isten Louis Tomlinson ilyenkor te mit érzel?
-Látom már egészséges vagy, te őrült. Esküszöm ez rendesen fájt a fülemnek!
-Ti meg megint megcsaltok? Mi ez itt? Mi ez? –emelte fel Harry felsőjét a földről.
-Ööööhm… póló? –nézett hülyén Harry mire fel kellett nevetnem.
-Azonnal vedd fel te szégyentelen kiélt kurva! –dobta Harry mellkasára.
-Köszi szépen Lou. –nevetett fel. Én már a hasamat fogtam a röhögéstől, mire Zayn és Liam felszaladtam az emeletre.
-Itt meg mi folyik?
-Ezek épp pajzánkodtak!
-Mit…csináltak? –nézett szomorúan Zayn, majd Harryre kapta a tekintetét, akin nem volt póló.
-Semmit se csináltunk, csak Harrynek foltos lett a felsője és levette! –rögtönöztem.
-Foltos? Hol?
-Itt! –lépett oda és megmutatta. Láttam Zaynen, hogy megkönnyebbült. Rettenetesen sajnáltam szegényt.
-Na szépségeim, kérlek engedjetek utamra, 1 óra múlva találkozom az exeddel és a húgoddal Superman, és addig még szeretném biztonságban tudni Görbit, valamint szeretném rendbe szedni magam!
-Hazaviszlek! –ajánlkozott fel szerelmem.
-Köszönöm Harold. –vigyorogtam rá.
-Megfojtalak!
-Nem fogsz! –pislogtam rá kettőt bájosan, majd Zayn szobája felé vettem az irányt.



Hangos cuppogásokat nyomattunk a kocsiban hosszú percekig, mielőtt segített volna kiszállni a kocsiból. Kezemben volt Görbi, így nem tudtam kinyitni az ajtót. Egész a házig bekísért és kinyitotta nekem a kulccsal, amit a kezébe nyomtam.
-Este látlak még?
-Remélem kicsim. –nyomtam egy puszit a szájára.
-Szia édes, majd hívlak!
-Szia szia, szeretlek!
-Én is téged!
Gyorsan felvittem a szobámba Görbit és letettem az asztalra. Olyan szép, egész nap tudnám nézegetni. Zayn meg azt mondja rá, hogy ijesztő meg olyan mintha székrekedése lenne. Ugyan… tök cuki!
Elkezdtem készülődni amivel kb fél óra alatt végeztem is, majd szélsebesen elindultam taxival a plázához. Pár percet sikerült is késnem, mert a lányok már ott vártak rám.
-Ne haragudjatok, nagy dugó volt!
-Semmi baj! Minek köszönhető ez a hatalmas mosoly?
-Hát… annak, hogy fülig szerelmes vagyok!