16. Bűn és bűnhődés

Sziasztoook! Meghoztam az új részt, amiért tuti biztos, hogy karóba fogtok húzni! :D Nagyon nagyon nagyon örülök, hogy egyre több olvasóm van! Elég jól megugrott a kattok száma is, amit köszönök, mert 2 nap alatt majdnem +200 kattot kaptam! :) A komiknak is nagyon örültem, hogy tetszik a blog! :) Nem is rabolom tovább az idötöket, mert szerintem ezt a rizsát úgyse sokan olvassátok el! Jó olvasást! :)

♥♥♥♥♥

Ahogy Harryvel kiszórakoztuk magunkat szinte azonnal elnyomta őt az álom. Én valamiért mégsem tudtam aludni, pedig elég szenvedélyes esténk kerekedett ki a dologból. Csak pihentettem a fejemet a mellkasán miközben egyenletes szívverését hallgattam. Hirtelen megcsörrent a telefonja, de nem ébredt fel rá. Liam kereste. Nem akartam felvenni, mégiscsak Harry telefonja, viszont kinyomni se akartam, úgyhogy lenémítottam, hogy ne ébredjen fel rá. Úgyis visszahívja, ha fontos. Kimentem a nappaliba és leültem az asztalhoz. A kaja kihült állapotban hevert a tányérunkon, alig ettünk belőle. Kicsit éhes voltam, ezért leültem és elkezdtem enni. Az asztalon hagyott telefonom elkezdett csörömpölni. Mielőtt felvettem volna ránéztem. Hajnali 1 óra.. Liam keresett.
-Szia Liam, miújság? –suttogtam a telefonba, majd a szobához osontam és becsuktam, hogy nyugodtan beszélgethessünk.
-Katasztrófa! –üvöltözést hallottam a telefon másik végéből.
-Jézusom, mi folyik ott?
-Zayn. Nagyon be van rúgva és bezárkózott a szobájába. Sír és azt mondogatja hogy szerelmes beléd.
-Micsoda? Várj egy kicsit, odamegyek!
-És Harry?
-Alszik mint egy kis mormota. De írok neki egy cetlit, hogy hazaugrom mert baj van. Meg fogja érteni.
-És biztos nagyon örülni is fog neki!
-Abban kételkedem, de biztosan megérti. Na leteszlek, sietek! Puszi.

Gyorsan elmentem a táskámért, amiből kivettem a határidőnaplómat. Kitéptem belőle egy lapot és ráírtam hogy hazaugrottam, nemsoká jövök. Letettem a párnára, magamra kapkodtam a cuccaimat, majd kiosontam a szobából. Rázártam szegényre az ajtót bár kötve hiszem, hogy bárhová is akarna menni.

Leintettem egy taxit, aki hamarosan haza is vitt a fiúk házába.

-Itt vagyok, itt vagyok!
-Jajj de jó, hogy itt vagy Abi! Már mindennel próbáltuk őt kicsalogatni! Niall még azt is elsütötte, hogy kidobja a tükreit. Nem engedett be senkit se az ajtót meg mégse akartuk kibontani a falból…
-Mi baja lett?
-Nem tudjuk csak hogy benyakalt egy csomó piát. Menj, hátha téged beenged!
-Mindent megpróbálok megtenni ezügyben! –siettem fel az emeletre majd bekopogtam az ajtaján.
-Hagyjatok már végre! –üvöltött fel.
-Zayn én vagyok az, Abi. –pár másodperc múlva sem érkezett válasz, csak kinyílt az ajtó és erősen magához ölelt. Alig állt a lábán.
-Mi történt veled, kincsem? –fogtam két tenyerem közé az arcát és üveges tekintetét kémleltem. Csak elmosolyodott, és behúzott a szobájába. Becsukta az ajtót és bezárta.
-Te jó ég… ezt ugye nem egyedül ittad meg?
-Nem! Pipínóval a képzeletbeli barátommal! –nevetett fel Zayn. Nagyon részeg volt.
-Kimegyek és csinálok neked egy kávét, amit szépen megiszol. Utána beszélgetünk, rendicsek?
-Ne, ne! Ne hagyj itt! –ölelt meg. Annyira finom illata volt. Még így bepiálva is imádtam neki. Már nem a whisky és egyéb alkohol keverdett illatára gondolok ezalatt. :D
-Jó, akkor kiszólok valamelyik fiúnak, hogy csináljanak neked egyet, addig én ittmaradok veled, jó?
-Jó. –mosolyodott el halványan, majd az ágya felé húzott.
-Szóval Pipínóval ittál meg másfél üveg whiskyt és 3 sört? –mosolyogtam rá, ő pedig az ágyon elterülő hajamon simított végig a kezével.
-Hidd el nekem, hogy szívesebben ittam volna veled, mint Pipínóval. De valószínűleg nem sok ivás lett volna belőle. Csak miután Harry elvitt, mielőtt még meg tudtuk volna nézni a filmet… és tuti hogy meg is … ugye?
-Miért gondolsz ilyesmire?
-Folyamatosan rád gondolok…
-De miért, Zayn?
-Fogalmam sincs.
-De ugye te nem…
-Nem hiszem, hogy szerelmes lennék beléd… inkább csak tetszel mint nő… és nagyon szeretnék már veled lenni… vágyom rá. Csak te meg Harryvel cuccolsz…
-Cuccolsz… ez tetszik. –nevettem fel.
-Nekem nem. Őrülnék ha inkább velem tennéd! És különben is remélem tisztában vagy vele, hogy tartozol egy éjszakával! –nevetett fel.
-Igen, nem felejtettem el. De ennek nem most kell megtörténnie, különben…
-Különben mi? –hajolt közelebb hozzám.
-Félek, hogy az az egy éjszaka több éjszaka lenne. Így is szörnyen régóta vágyom rá, és nehezen parancsolok az indulataimnak. Na jó… azt hiszem nekem innom kell valamit! –kaptam fel a földről a félig teli whiskys üveget. Muszáj volt, ha beszélgetni akartam Zaynnel úgy, hogy ne jöjjek 5 percenként zavarba, még akkor is, ha tudom, hogy holnapra semmire se fog emlékezni az egészből.  Számhoz emeltem az üveget és nagyot nyeltem a torkomat végig égető tömény szeszből. Többet is nyeltem belőle, összeszorítottam a szememet és a szemöldökömet is ráncoltam. Tényleg erős, de hatásos…
-Annyira édes vagy, mikor iszol…
-Várj, szólok, hogy hozzanak fel kávét!
-Hagyd már azt a kávét! –hajolt még közelebb hozzám. –Inkább igyunk. –mosolyodott el én pedig a szájába dugtam az üveget és megitattam. Már meg sem érezte, hogy a pia végighalad a nyelőcsövén? Vagy hogy bírt folyamatosan engem nézni miközben lenyeli? Ráadásul rezzenéstelen arccal… és az a percerz mosoly csak nem akart lemosódni az arcáról. Belekortyoltam az üvegbe, de úgy remegtem az izgalomtól –amiért még mindig folyamatosan csak engem bámult-, hogy nem tapasztottam rendesen a számhoz, így oldalt kicsurgott és végigfolyt a nyakamon.
-A fenébe! –Zayn odahajolt hozzám és lepuszilgatta a whiskyt a nyakamról.
-Zayn… Neee… könyörgöm… -mondtam alig hallhatóan, de egy millimétert se távolodtam el tőle. Gyomromban megjelent valamilyen furcsa bizsergés, amit még ezelőtt sosem éreztem, mikor Zayn közelében voltam. Féltem beismerni még magamnak is, hogy vágytam rá. De ezt nem lehet!
-Zayn… ne! –mondtam, mikor észrevettem, hogy a szája már az enyémre talált és már azt puszilgatja, nem a nyakamat.
-Mit ne… ?
-Fejezd be… -mondtam, miközben apró puszit adtam a nyakára.
-Ez nem volt túl meggyőző. –nevette el magát. Én még mindig a nyakát hintettem be apró csókokkal.
-Nee.. nem szabad…
-Te ilyenkor jól vagy? –nevetett.
-Nem… -morogtam bele a nyakába miközben szenvedélyesen végighúztam az ajkaimat rajta egész le a kulcscsontjáig. Felszisszent rá.
-Miért ne lennék jól?
-Itt mondod, hogy fejezzem be, meg hogy neeeee… erre nem is érek hozzád, te csókolgatod az én nyakam és … megállás nélkül nyomod, hogy neeeee… -nevette el magát. Felvezettem a kezem a nyakán és beletúrtam a fekete hajába. Tudtam, hogy gyűlöli, ha piszkálják a mindig szépen belőtt séróját, most mégsem szólt egy szót sem, csak rátapadt a számra mint egy kis pióca. Finoman beszívta az alsó ajkamat és szívogatta egy kicsit. Kirázott a hideg tőle és megint bizseregni kezdett a gyomrom. Aztán nyelve lassan találkozott az enyémmel, ajkaink viszont annál gyorsabban kezdtek el mozogni. Lelöktem őt az ágyra, minek következtében elterült, én pedig fölé kerekedtem, de egy másodpercre sem váltam el tőle. Kezemet finoman a pólója alá vezettem és felcsúsztattam a mellére. Éreztem, hogy a szíve össze-vissza ver. Biztosan ő is „felizgult” –már nem abban az értelemben, de ki tudja, lehet, hogy úgy is. Még nem éreztem lent.



Harry szemszöge:


Felkeltem, mert megszomjaztam. Ahogy elfordítottam a fejem és Abira néztem, észrevettem, hogy nem néztem Abira. Logikus nem? Ugyanis nem volt ott. Kimentem, hátha ő is felkelt valamiért. Öntöttem magamnak egy pohár vizet, de sehol se láttam őt. Nem értettem a helyzetet. Visszamentem a szobába, ahol észrevettem egy cetlit a párnán. Az előbb hogy hogy nem láttam… felemeltem a kis papírdarabot és elkezdtem olvasni az igényesen kanyarított betűket, amik szavakká formálódtak. Jézusom… hogy jutnak eszembe ilyen gondolatok… szóval elolvastam a papírt.

„Szívecském! Ne haragudj, hogy itt hagylak, de muszáj volt hazamennem, a fiúk S.O.S. helyzetbe kerültek. Liam téged is hívott, csak aludtál és nem akartalak felkelni, úgyhogy úgy gondoltam, megoldom egyedül. Egyébként a baj forrása Zayn. Nemsoká megyek. Ezernyi csókkal ölelem át álmaidat. Abi.”

Na de jó… megint itthagyott Zayn miatt. Nem szívtam mellre a dolgot, bár egy kicsit idegesített, hogy az a balek megint elszúrta a romantikus együttlétünket. Nagyon talajon van, de valahogy most nem tudom őt sajnálni, magának kereste a bajt. Na meg állandóan ő a szegény gyerek, akit sajnálni kell. Esküszöm, kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja, hogy Abi csak vele foglalkozzon.
Nagy gondolkodások közepette elindultam az ajtó felé, hogy kimegyek egy kicsit a hátsó kertbe levegőzni. Észrevettem, hogy a kártya nincs a helyén, az ajtó pedig nem nyílt. Odasétáltam a telefonhoz és felhívtam a portást, hogy jöjjön és adja oda a pótkártyát, mert a csajom magával vitte az eredetit. Fel is jött az ipse olyan 10 percen belül és a kezembe nyomta. Elmondta vagy 3x hogy nagyon vigyázzak rá, mert sokba kerül megcsináltatni ha elveszne, blablabla. Ahogy kiértem a folyosóra olyan negyed 2, fél 2 körül lehetett. Sötét volt odakint, csak a lámpák fénye világította meg az utcát. A folyosó természetesen ki volt világítva. Lépkedtem egy pár métert az üres folyosón, mikor szembejött velem valaki, akire egyátalán nem számítottam…




Abia szemszöge:


Csípője lassú és gyengéd mozgása az őrületbe kergetett. Többször is mondtam neki, hogy ne kínozzon már ezzel a tempóval, mert lekaparom az összes bőrt a hátáról, de ő csak szélesen vigyorgott és nem változtatott rajta. Puszilgatott és simogatott közben de csak húzta az agyam ezzel a megfontolt tempóval egy ideig. Szerencsére utána már ő sem bírta és felgyorsította magát mint egy Duracell elem. Nagyokat sóhajtott a nyakamba, amitől teljesen megborzongtam. Ahogy a meleg leheletét éreztem a bőrömön átjárt a forróság belülről. Körmömmel óvatosan a hátába böktem, majd finoman fel-le jártattam őket rajta. Aztán feljebb csúsztattam a kezeimet és két tenyerem közé fogtam az arcát. Ütemesen mozogtunk egyszerre, miközben felemeltem a fejét és csókra kényszerítettem. Nyelveink édes párbajt vívtak…




Harry szemszöge:


-Ca… Caroline?
-Harry, édesem! Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk!
-Hát én sem… te hogy-hogy itt?
-Egy partin voltam és már nem akartam haza menni, úgyhogy kivettem egy szobát. És te?
-Egy lánnyal jöttem, aki most hagyott faképnél Malik úr miatt.
-Az idióta…
-Kérlek!
-Már ne is haragudj… de szexi vagy ma! –húzódott széles mosolyra a szája.
-Te is igazán szép vagy ma. –mosolyodtam el.
-Nincs kedved egy kicsit átjönni?
-Hát… nem is tudom. –kérettem magam egy kicsit.
-Inkább unatkozol egyedül a szobádban? Úgy látom eléggé ki vannak pattanva a szemeid! –mosolygott.
-Legyen. –léptem közelebb hozzá, ő pedig átölelt és megcsókolt.




Abi szemszöge:


Még mindig az elmúlt bő 1 óra járt a fejemben. Mennyire jó volt… úristen, mennyire baromira jó! Most tényleg egy igazi kis ribancnak éreztem magam. Este Harryvel, most meg Zaynnel. Szégyelltem magam.
-Min gondolkozol? –simogatta a karom, miközben fejem a mellkasán pihent.
-Semmin cica. –emeltem fel a fejem és elkezdtem a mellkasát puszilgatni.
-Megbántad. –mosolygott.
-Igazából nem, csak mégis.
-Azt meg hogy?
-Isteni volt… csak Harry…
-Megértem. –biggyedt le a szája.
-Tudod mit? Ki akarom élvezni ezt a helyzetet! –hajoltam le hozzá és a szájára tapadtam. Heves csókpárbaj kerekedett ki belőle, maj átgördültünk, és megint felülre került.




Harry szemszöge:


Hajnali negyed 4… Caroline mellettem szuszog, és most „csaltam meg” Abit… mi van ha már visszajött? Mit mondok neki, hol voltam? Mondjuk a hátsó kert témát beadhatom neki… de gyűlölöm magam, amiért hazudnom kell neki. Hogy fogok a szemébe nézni? Már most undorodom a tudattól, hogy el kell majd játszanom, mintha mi se történt volna. Gyorsan összeszedtem a holmimat és mielőtt teljesen beleőrültem volna a gondolataimba tényleg kimentem a kertbe. Mélyeket szívtam a hűvös hajnali levegőből és leültem egy padra. Kattogott az agyam össze-vissza. Mi van, ha ők is éppen Zaynnel… mi van ha… talán nem csak én voltam ennyire szemét, hogy egy ilyen romantikus este után félrelépek. De hogy léphetek félre, mikor nem is járunk? Ez egy nyitott kapcsolat, amiben vagyunk. Mégis kicsit szarul éreztem most magam…




Abia szemszöge:


Lassan kinyitottam a szemeimet és bepánikoltam, mikor megláttam, hogy erősen süt a nap. Ezt nem hiszem el! Harry meg fog fojtani és tuti kirakja a szűröm. Minek írtam neki a lapra, hogy Zaynhez jövök? Tuti leesik neki, hogy lefeküdtünk… ráadásul két menetet is lezavartunk. Még most is belepirulok ha csak rá gondolok. Rápillantottam az órára. Negyed 8… szuper. Aztán ránéztem Zaynre. Édesen aludt, a mellkasa közepéig volt betakarva és… tündéri volt. Felemeltem a telefonját az éjjeli szekrényéről és belepötyögtem neki a naptárba a következőket: „Imádtam ezt az estét/hajnalt veled. Sajnálom, hogy nem várhattam meg, amíg felkelsz. Csók, Abi.” Beállítottam neki emlékeztetőre, hogy biztosan elolvassa, majd letettem a szekrénykére. Felkapkodtam a ruháimat és hang nélkül kisurrantam a házból.

Fogtam egy taxit, ami visszavitt a szállodához, reménykedtem benne, hogy Harry még itt van és nem ment el innen valahová sértődötten.
Végigrohantam a hosszú folyosón, és lehívtam a liftet. Egy pár perc múlva már a szoba ajtaja előtt álltam és vacakoltam a zárral. Végül bejutottam.
Harry az asztalnál ült álmos fejjel és kevergette a kávéját.
-Jóó…reggeeelt… -mondtam neki halálfélelemmel a hangomban. Azt hittem, hogy egyből letépi a fejem, de elég ijedt arcot vágott, mikor meglátott.
-Neked is. –mondta elcsukló hangon.
-Harry, én…
-Nem kell magyarázkodnod… viszont szeretnék neked valamit mondani és könyörögve kérlek ne haragudj meg érte… -Nekem is mondanivalóm van.