17. Érzelmek 2. rész

Sziasztok! Meghoztam a 2. részt is :) Jó olvasgatást! :)

A Direction-lak:




Zayn

Magamra zártam a fürdőajtót. Semmi kedvem nem volt most ahhoz, hogy bárkivel is beszélgessek. Se Liamhez, se Louihoz se Niallhez, senkihez se volt kedvem. Egyedül akartam lenni. Megnyitottam a zuhanyzó csapot, majd beálltam alá. Csak percekig folyattam magamra a hideg vizet… igen, hideg volt, még arra se vettem erőt magamon, hogy melegre állítsam. Leültem a zuhanyzó aljára. A víz csak pergett és pergett lefelé. Gondolkoztam. Vajon igaza van Liamnek és tényleg önző vagyok ha Harry és Abia útjába akarok állni? Egyátalán az útjukba akarok állni? Fogalmam sincs, mit is akarok igazából. Mi ez a hülye érzés ami bennem kavarog és miért gondolok rá folyton? Szerelmes nem vagyok, az nem ilyen… ez más, de mégis olyan jólesik…
A nagy gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy a hideg víztől elkezdtem remegni. Majd megfagytam de észre se vettem, úgy belefeledkeztem ezekbe a merengésekbe… kimásztam onnan, igazából semmi értelme nem volt annak, hoogy 10 percig csak folyattam magamra a tök hideg vizet, de nem baj. Még a fogam is vacogott…
Beálltam a tükör elé és végignéztem magamon. Pocsékul festettem. Fehér volt az arcom mint a fal, a szemeim karikásak és úgy fáztam, hogy a szám meg lila. Csodás. Pont jó módszer arra, hogy felhívjam magamra a figyelmet egy lánynál. Ezt meg kell szűntetni… Megragadtam a hajszárítót és bedugtam. Miután megtörölköztem végigfújtam magamon. Jólesett a kis meleg, amit árasztott magából. Már nem is fáztam… elkezdtem szárítani a hajam, amiből az lett, hogy megint gondolkodni kezdtem, ezáltal 5 percig ugyan ott szárítottam egy ponton a hajamat. Esküszöm, mint egy élő halott. Bekapcsoltam a rádiót ami a kád szélén pihent, hátha kizökkent a felesleges agyfuttatásokból. Sikerült is neki, elkezdtem dúdolászni a számot ami ment benne. És ennek hatására sikerült megszárítani normálisan a hajamat. Egy fél órát szenvedtem még vele, mire sikerült minden szempontból tökéletesre belőnöm. Aztán megborotválkoztam gyorsan, majd  magamra csavartam a törölközőt és visszamentem a szobámba.
Előkaptam a szekrényből a kedvenc ruháimat, amiben végre nem úgy fogok kinézni mint aki most szökött az elméről. Fekete csőfarmer, kék ing…
Felöltöztem és fújtam magamra egy liter parfümöt, amire igazából nem tudom mi szükség volt, de fincsi volt az illata. Aztán leszaladtam a nappaliba a fiúkhoz.

-Ejj ha! Hová készülsz ilyen csinosan kicsi Zayn?
-Fogalmam sincs Lou… csak el akarok menni itthonról valahová!
-Ebben a szerelésben? A belvárosba se jutsz el mert már a sarkon megerőszakolnak!
-Jajj ugyan már! Nincs kedved velem jönni? Beülünk valahová vagy ilyesmi… nem akarok egyedül kullogni!
-Vagy csak félsz, hogy tényleg női orgazmusok kiváltója leszel már a puszta látványoddal!
-Idióta! –nevettem fel Lou megjegyzésén.
-Szóval? Hová mennénk?
-Starbucks, park, London eye… vagy elmegyünk a Westminsterhez mit tudom én. Járunk egyet. Na? Jössz?
-Hát nem tudom, merjek menni?
-Miért ne merhetnél?
-Hát én nem akarok így kiöltözni!
-Nem is kell csak ne vegyél fel macit és úgy jó leszel!
-Azt már nem! Minden csaj téged fog bámuni és szarul fogom érezni magam melletted!
-De neked úgy is ott van Eleanor!
-Nem érdekel, szeretem, ha néznek! Szóval ha megvársz, akkor szívesen megyek veled!
-Megvárlak, csak ne órákig tartson! –nevettem fel.
-Az a te szokásod Zayn! –hallottam a hangját már a lépcső tetejéről.  
-Ha ha ha…

-Zayn, beszélhetnénk?
-Nincs kedvem újra végighallgatni hogy egy fasz önző dög vagyok, Liam.
-Nem erről akarok beszélni. Illetve erről csak nem ebben a formában.
-Hát? –néztem rá közömbösen.
-Szeretnék bocsánatot kérni, igazad volt! Ha ennyire érdekel téged ez a lány, akkor menj és szedd fel. Vagy pórbáld meg. Harry csak játszik vele… bár azt nem tudom, hogy van e érzelmi háttere a tetteinek.
-Nincs.
-Ezt te se tudhatod. Lehet, hogy szereti, csak ő ilyen… -ekkora megcsörrent a telefonom. Sms Abitól. „Harry lefeküdt Caroline-nal amíg mi együtt voltunk… úgyhogy semmi para! :) Puszillak ♥”
-Ha szeretek egy nőt tuti nem fekszem le mással.
-Tessék? Miért, lefeküdt valaki mással?
-Most írta Abi. És tippelj, kivel!
-Passzolok…
-Caroline.
-Az a nő az anyja lehetne…
-Ennyire érdekli Harryt, hogy kivel fekszik össze…
-Zayn jól érzem, hogy egy kicsit féltékeny vagy? –kérdezte Niall miközben teli volt a szája jégkrémmel amit a kanapéban ülve majszolt.
-Nem vagyok féltékeny. Harry és ő nincsenek együtt. Csak kavarnak.. de azt is ki tudja meddig…
-Készvagyok galambom! –jött le Louis egy sötétkék pólóban (ami nem csíkos volt) és egy fehér farmerban.
-Jól nézel ki! –mosolyodtam el.
-Fele annyira se mint te, de azt hiszem most ennyire futja tőlem.
-Jólvan, mi most megyünk, sziasztok! –indultam el kifelé, Louis pedig belecsípett a fenekembe… tipikus. :D
-Hová mentek?
-Öööhm… fagyizunk egyet, iszunk egy kávét, halálra zabáljuk magunkat a moon sütivel a Starbucksban… és asszem ennyi! Csak lézengünk egyet!
-Veletek meheteeeek? –csillogtak Niall szemei.
-Most rád is várhatok 1 órát?
-Viccelsz? 5 perc alatt kész leszek!
-Jólvan de tényleg csak 5 perc! –emelte fel Lou a mutatóujját nyomatékosításképp.
-Liam te nem jössz?
-Nem, köszi nemsoká jön Danielle és moziba megyünk. Megígértem neki egy romantikus napot! –mosolygott aranyosan.
-Papucs! –kiabált fel Lou.
-Úriember! –javította ki az ajtóban álló lány.
-Oh, szia Dan, de csinos vagy ma!
-Nem kell a nyali Lou, hallottam mit mondtál! –mosolygott a lány, majd mindkettőnket két puszival üdvözölt, aztán bement Liamhez.
-Amúgy Zayn olyan jól festesz ma, egészen ki vagy simulva… randid lesz, vagy volt? –mosolygott.
-Öööhm…
-Hát igen, ami azt illeti… -húzott a vállamnál fogva magához Louis.
-Megcsalod Harryt?
-A kis ribanc épp engem csal. Szerintem belefér!
-Jah, köszi szépen, hogy beleférek a keretbe! –röhögtem.
-Jajj, tudod, hogy nem úgy értettem, szépfiú!
-Ittvagyok, mehetünk! –ért le Niall. Ez igen… tényleg jó gyors volt és jól is festett…





Abia és Harry:



-Hová viszel? Nem akarod elárulni? –kérdezte Harry és láttam a szemében az izgatottságot.
-Nem nem! –rázogattam meg a fejem.
-De miért nem, már majd megöl a kíváncsiság!
-Nem kell semmi különlegesre számítani, csak sütizni megyünk egy nagyon jó cukrászdába!
-Kitaláltad a legbensőbb gondolataimat!
-Komolyan?
-Én is nassolni akartalak elvinni. –mosolygott. –Hagy hízzunk el mindketten!
-De ez tényleg nagyon finom süti! Ugyanis apu bátyjáé a cukrászda és … a lényeg, hogy nagyon jó és nem elfogultságból mondom! Sajna nem a legjobb környéken van, de tényleg jó.
-Na, kíváncsivá tettél.

Rövid utat még meg kellett tennünk a kocsival, mire odaértünk. Egy kicsiit lepukkant a hely, de az épület, ahol a cukrászda volt modern és elegáns. Finom illat terjengett már az ajtó előtt is.
-Biztos nem lopják el a kocsit?
-Ne pánikolj, nem fogják! –mondjuk megértem, hogy félti azt a gyönyörűséget…
Bementünk a cukrászdába. Harrynek szinte csorgott a nyála a sok sütire, ami előttünk sorakozott a hűtőpultban.
-Úristen, van répatorta! –tapadt az üvegre mint egy kisgyerek és hangosan felsikított. Én csak elmosolyodtam, olyan aranyos volt! –Elnézést…
-Semmi baj. –mosolyogtam.
-Jajj, Abia, de örülök, hogy újra eljöttél! –köszönt nekem Blake, az unokatesóm.
-Szia Blake, ő itt Harry!
-Ha… Harry Styles? –suttogta oda, hogy ne nézzen ránk mindenki.
-Igen, Harry vagyok.
-Nagyon őrvendek, én Blake Knoxville vagyok. Mit adhatok nektek?
-Én egy francia krémest kérnék és egy tiramisut. Harry pedig azt hiszem répatortát akar enni. –néztem Harryre, aki még mindig az édességet bűvölte. –Vagy nem?
-Ööhmm.. kérek szépen 4 szelet répatortát, 1 francia krémest és… mondjuk 2 brownie-t!
-Miii? –néztem fel rá.
-Hát viszek haza a fiúknak is, olyan jól néz ki itt minden! –mosolygott a (nem létező) bajsza alatt Harry.
-Ez nagyon aranyos tőled! –mosolyogtam rá.
Kis idő múlva Blake becsomagolta a 3 szelet répatortát és a 2 brownie-t.
-Mennyi lesz?
-A ház vendégei vagytok!
-Oh, köszönjük szépen!
-Egészségetekre!
-Ha ezt tudom nem kérek a fiúknak is… -suttogta oda Harry, mikor helyet foglaltunk az egyik asztalnál.
-Innék egy kávét…
-Én is, de nem merek kérni nehogy meghívjanak!
-Hagy hívjanak meg, a rokonuk vagyok! –mosolyogtam, majd odaszaladtam a pulthoz és leadtam a rendelést. Blake megkérdezte tőlem, hogy hány cukorral kérem őket. Harry felé fordultam és eltátogtam neki a kérdést. Mutatott, hogy 2… én 3-mal ittam. Cappuchino-t kértem inkább, azt valahogy jobban szeretem. Imádom, hogy olyan jó habos a teteje mindig.
Visszaültem a helyemre és kis idő múlva kihozta nekünk a 2 kávét is, ezeket se hagyta, hogy kifizessük.

Megettük és megittuk a dolgokat, amiket kirendeltünk, aztán siettünk hazafelé, nehogy megroggyanjon a sok süti, amiket a fiúknak szánt Harry. Főleg a krémes, az olyan nyűgi.




Zayn, Niall, Louis:


-Na fiúk, mit kértek? –kértedtem Niallt és Louist, de ők a pincér lányka igencsak dekoratív testével voltak elfoglalva, akik a mellettünk lévő asztalnál takarította le az előbbi vendégek után az ablakot. Egy kisbabával voltak, aki kiköpte a kakaóját vagy valamijét és telibe találta vele az ablakot.
-Úristen.. –hallottam Niall elcsukló hangját, mikor a lány kicsit mélyebbre hajolt a kelleténél.
-Fiúk ne már mindenki minket néz…
-Megkérdezem segíthetek e neki! –akart felállni Niall a székről de a karjánál fogva visszahúztam.
-Ne legyetek már ilyenek…
-Jó, jó, bocsi.
-Helyes! Neveld csak a kis tejföl fejűt! –mondta Louis, aki szeme sarkából még mindig a lányt figyelte.
-Te se vagy jobb semmivel sem Mr. Tomlinson! Kíváncsi lennék ehhez mit szólna Eleanor.
-Jajj ne már ez milyen papucs duma te? Nem is tudom ki mászott rá fürtöske csajára úgy, hogy közben Perrievel volt együtt!
-Amúgy is kretén duma volt, mert 1: Eleanor nincs itt, 2: Eleanor is néz más pasikat, és 3, ami egyben a legfontosabb: attól még nem vak, hogy van barátnője. Nézni meg szabad, de szerintem te is így vagy vele, kedves Zayn!
-Én csak próbálkoztam! –nevettem el magam végül.
-Jajj ne! –láttam, hogy Niall elfordítja a fejét.
-Sziasztok! Csatlakozhatok? –állt meg mellettünk Perrie. Nemáár…
-Hát, ami azt illeti nem szeretnénk!
-Hogy te mekkora bunkó vagy Tomlinson!
-Nem bunkó, csak nem hívtunk meg! –csatlakozott be a szöszi.
-Kis ír manó… de elszálltál magadtól!
-Mindannyian köcsögök és te vagy a sértett, nem?
-Mit vártam tőled Zayn… komolyan nem értem mit láttam benned!
-A pénzét, a hírnevét és… kb ennyit! –mosolygott Niall. Megadta neki a kegyelemdöfést.
-Na jó, inkább elmegyek, rossz itt a levegő.
-Ide se kellett volna jönnöd! –fortyogott Louis.
-Hát fiúk köszönöm! Ezért mindannyian meg vagytok hívva!
-Én Niallt nem merném meghívni! Kieszi a vagyonából a Starbacksot!
-Én meg merem hívni! –mosolyogtam a kis szöszire!
-Köszi Zayn, imádlak!

Sok sütit és fagyit ettünk, majd elindultunk a belvárosba. Elmentünk egy kisállatkereskedés mellett. Mindannyian rátapadtunk az üvegre.
-Itt vette Liam a teknősének a kaját a múltkor!
-Menjünk beeee! –mondtam kiskutyaszemekkel. Kisgyerekkoromban rengetegszer rángattam be anyát hasonló üzletekbe, nagyon szerettem a kisegereket, tengerimalacokat és egyéb kis szőrös cukiságokat nézegetni. Volt, ahol ki is vették nekünk az egyik nyuszit és nagyon beleszerettem. Alig akartam hazamenni. Mikor kivették a kezemből sírva fakadtam, hazáig abba sem hagytam, mert én haza akartam vinni a kis pelyhes nyuszikát.
Illedelmesen köszöntünk, majd mindannyian transzba estünk a kisállatok láttán. Mindha 5 évesek lennénk. Ekkor Louis meglátott olyan nagy szemű halat és felsikított.
-Zayn, gyere gyorsan!
-Mi az?
-Abinak most volt nem rég a szülinapja vedd meg neki őt!
-De hát ez a szegény hal nagyon csúnya!
-De imádja őket. A múltkor mikor néztünk a tv-t a egyik reklámban volt egy ilyen hal és azt mondta, hogy akar venni magának egyet, csak még sehol se talált!
-Komolyan mondod vagy csak hülyítesz? Mert nem veszem meg csak azért, hogy kidobja az ablakon vagy valami!
-Komolyan beszél én is hallottam! –bólogatott Niall.
-Jólvan, akkor kérünk egy ilyen halat! Meg.. akváriumot… meg kavicsot bele, meg növényeket…
-Milyen akváriumot szeretnétek?
-Hát tud nekünk mutatni valamilyet?
-Például ezt! –mutatott egy nagyobb méretű gömb akváriumra.
-Lehet, hogy én vagyok a hülye, de azt hallottam, hogy nem lehet halakat gömb alakú akváriumba tenni, mert megbolondulnak és ez állatkínzásnak minősül. –mondta bátortalanul Niall.
-Ez valóban igaz, kivéve az aranyhalakra, mert az ő agyuk 3 másodpercig emlékszik dolgokra. Szóval őket lehet egyedül beletenni gömb alakúba. Egyébként egyetlen halként akarjátok tartani, vagy akartok többet is?
-Hát egyetlen halként!
-Akkor teljesen tökéletes lesz neki ez az akvárium. –mosolygott kedvesen a nő, majd kihalászott egy olyan gúvadt szeműt és bezacskózta. A zacskót amiben a csúfság volt és a növényeket is beletette finoman az akváriumba, majd a kezembe nyomta, Niallébe pedig a kavicsot.
Kifizettem a dolgokat majd elindultunk hazafelé. Útközben eleredt az eső. Szuper… esernyő egyikünknél se és gyalog jöttünk vagy fél órányi útra vagyunk otthonról…




Direction- lak:



Abia


-Hahó, fiúk!
-Nappali! –szólt ki Liam, mi pedig bementünk oda.
-Oh, sziasztok.
-Abi, ő itt Danielle, a barátnőm, azt hiszem már találkoztatok!
-Igen, futólag, alig beszélgettünk pár percet.
-Sziasztok. –lépett be Harry is. –Oo-óóó… de jó, hogy 1 sütivel többet kértem! Így neked is jut, Dan! Válasszatok, amíg nincs itt Niall. Tényleg, a többiek hol vannak?
-Niall, Zayn és Louis elmentek sétálgatni. Valami fagyizást meg kávézgatást emlegettek. Zayn nagyon kicsípte magát először arra tippeltem hogy valami lánnyal találkozik, de nem. Louist elhívta és akkor esett le, hogy csak önmaga szórakoztatására öltözött ki. –kicsit zavarba jöttem. Kíváncsi voltam, hogy nézhet ki. Elkezdett hevesen verni a szívem és kínomban mosolyogtam…
-Szóval Dan? Van 3 szelet répatorta, abból 1et Louisnak meg kell hagyni! és van 2 brownie.
-Nekem is jó lesz egy répatorta! Köszi!
-Liam?
-Szintúgy!
-Jó, akkor ezek el is keltek, Zayn úgy is jobban szereti a browniet, Niallnek meg teljesen mindegy!
-Oh, eleredt az eső?
-Ennek a fiúk örülni fognak. Még esernyőt se vittek magukkal!