5. Te nem vagy normális!

Halihó! Olyan boldog lettem, hogy tegnap óta 60-nal megnött a nézettsége a blognak! Csak remélni tudom, hogy ez így is marad! Visszajelzéseket szívesen fogadok! Jó olvasgatást az új részhez! :)

 -Édesen csuklasz. -tette a kezét a derekamra mosolyogva, majd szorosan magához húzott és mélyen a szemembe nézett. Most először éreztem hajthatatlan vágyat aziránt, hogy megcsókoljam. Kezeimet a nyaka köré fontam és belemarkoltam a hajába. Magamhoz húztam őt, de még nem csókoltam meg. Vártam, hogy ő tegye meg ezt a lépést. Elég türelmetlen volt, mert körülbelül 5 másodperc múlva már a puha ajkait éreztem az enyéimen. Sóhajtottam egy nagyot, majd ajkaink elváltak egymástól és nyelve találkozott az enyémmel. Felkapott és lefektetett az egyik szénakupacra, de egy percre sem váltunk szét egymástól.




Tudom, hogy fura, de Jeremyvel sose volt semmi olyan köztünk. Megérttettem vele, hogy én 25 éves koromig szűz akarok maradni, amire igazából a félelmem miatt volt szükség. Úgy álltam hozzá, hogyha ezt ő nem érti meg, nyitva az ajtó, én nem tartom őt vissza. Tudom, hogy egy férfinak szükségletei vannak, de ha szeret, megérti. Sokszor próbálkozott, és vele is voltam együtt részegen, de mindig észbe kaptam mielőtt túl késő lenne. Aztán tessék. Itt egy piás éjszaka és vadul tépjük egymás ajkait egy baromi szexi és szenvedélyes pasival, akit egy napja ismerek és aki holnapra valószínűleg még a nevemet is elfelejti, ennek ellenére akartam Őt. Milyen ironikus, nem? Egy jól működő több éves kapcsolatnak nem engedtem, de egy egy éjszakás kalandnak igen. Valamiért borzalmas vágy kerített hatalmába Harry iránt. Már a csókja is olyan szenvedélyes, hogy Jeremy hozzá képest…mindegy is. Ezen gondolkodtam és közben észre sem vettem szinte, hogy elfogytak a ruháim és Harry felfelé jártatta az ujjait a combomon, majd belém csúsztatta finoman. De nem állítottam le. Nagyon jó volt és mámorba ejtő, mondjuk valószínűleg nem velem csinálta ezt először. Nem fogta hosszúra a bevezető részét a dolognak. Leült mellém és nem sokáig gondolkodott a folytatáson. Mikor rámásztam pár csókért, hirtelen az ölébe kapott. Egy szúró fájdalmat éreztem, ezért egy kisebb sikoly hagyta el a számat. Vigaszul gyengéd csókokkal halmozott el és finoman simogatta a hátamat, miközben magához szorított. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit csinálok, megijedtem és ki akartam ugrani az öléből… de nem bírtam felállni. Amúgy se lenne már értelme, mert a szüzességemnek annyi. Igaz, sosem így képzeltem el az első alkalmamat… nem egy egy éjszakás kaland alatt akartam átélni először ezt az egészet. Mindig álmodoztam róla, hogy az igaz szerelmemmel, akivel majd leélem az életemet… tudom, hogy nyálas, de ezért akartam várni 25 éves koromig. Most mégis óriási kíváncsiságot éreztem ami rábeszélt arra, hogy maradjak… na meg valljuk be nem is volt már ellenemre ez a helyzet. Elkezdtem lassabban mocorogni, majd mozgásom egyre felgyorsult, amit Harry egy nyögéssel vett tudomásul.

**

Sehogy sem jött álom a szememre. A buli még nagyban tartott odakint. Ránéztem a telefonomra, még csak negyed kettő volt. Sötét volt idebent, csak a hold világított be a rozoga, ablaknak megcsinált résen, amiből kitöredezett már az üveg. A ruháink szanaszét voltak szórva a földön, Harry édesen aludt mellettem. Sajnálkozva vettem tudomásul, hogy itt véget ért minden. Tudtam, hogy nem lesz folytatása a dolognak, de annyira jó volt vele, hogy sajnáltam. Nem vagyok az a buta liba, aki egy ilyen éjszaka után már az esküvőt szervezi, csak jó lenne még jó pár ilyen estét eltölteni vele, hogy legalább legyen értelme annak, hogy nekiadtam magam. Fura, de semmi megbánás nem volt bennem. Sőt… boldog voltam. Ekkor Harry elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta a szemeit.
-Jézusom… -nézett fel rám és elmosolyodott.
-Jó reggelt, hétalvó.
-Sokat aludtam? –ült fel.
-Nem, szerintem olyan fél órát…
-Az nem is sok. –mosolyodott el, majd közelebb hajolt hozzám és egy csókot nyomott a számra. Beleremegtem. Nagyon meglepődtem.
-Vissza kellene mennünk. Már vagy két órája itt vagyunk. –simogatta meg az arcomat.
-Egyetértek. –most felbátorodtam, és egy puszit nyomtam a szájára. Örültem neki, hogy viszonozta azt. Reménykedtem benne, hogy nem tol majd el magától, és szerencsére nem is tette.
Sietve magunkra kapkodtuk a ruháinkat, ami nem volt túl egyszerű feladat, mert tiszta széna volt az összes. A hajunkról nem is beszélve. Csak az volt fél óra amíg mindkettőnk hajából kibogarásztuk az oda nem illő dolgokat.
-Ajj… -kezdte el igazgatni a nadrágját Harry a fenekén.
-Mi baj? –mosolyodtam el.
-Össze vissza csipkodtak a kurva szúnyogok!
-Jajj engem is… -húztam el a számat.
-Nem baj, kit érdekeltek… -mosolygott rám, majd elindultunk vissza az épületbe.
Ahogy beértünk a még mindig részeg Louis odarohant hozzánk, Harryt erősen magához szorította és elkezdett üvöltözni vele.
-Hol a szarban voltál kicsim? Már aggódtam érted.
-Nyugi Lou, megvoltam. –mosolygott azzal a szemtelen vigyorával. Ekkor Lou rám nézett és széles vigyor terült el a képén.
-El is hiszem…
-Ne kombinálj! –veregette meg a vállát, majd megfogta a kezem és odahúzott Sophiehoz.
-Na mi van csavargók? Jó célt szolgált a whisky?
-Igen, felgyújtottuk vele a kukoricást!
-Tessék??!
-Nyugi, elfogyott. –nevetett fel Harry.
-Ne ijesztgess itt engem! -Ekkor leült mellém Leti és Stacy.
-Mégis hol a búbánatos úr istenben voltál, Abia Dniella Lane!?? Egy órája téged keresünk Stacyvel!
-Ne aggódj, jól vagyok… -néztem össze Harryvel.
-Bocsi, ki kell mennem, majd még beszélünk jó? –hajolt hozzám közelebb és egy csókot nyomott a számra.
-Jólvan, menj csak! –adtam még egy puszit a szájára, ő pedig mosolyogva elment.
-Ez meg mi volt? –kerekedett ki mindkét lány szeme, de észrevettem, hogy Sophie is hasonlóan reagált a dologra.
-Hosszú lenne elmesélnem most, de ígérem mindenről tudni fogtok… -mosolyogtam pironkodva.
-De… én úgy tudtam… hogy … Harrynek barátnője van!
-Az jó, nekem meg barátom. Három éve. Igaz, hogy most mosoly szünet van, de…  
-Mindegy, legalább nem feküdtetek le Harryvel. –mondta megelégedve Leti. Nem válaszoltam semmit, csak az alsó ajkamba haraptam és lesütöttem a szemeimet.
-Ugye nem… -összeszorítottam a szemeimet és arcomat a tenyerembe temettem.
-Te megdugattad magad vele? Nem vagy normális… te tuti hogy nem vagy normális! –kelt ki magából Leti. –Tudod mennyire tartja a nőket?... Hát pont ennyire, amit te most megkaptál tőle! Te komolyan teljesen hülye vagy!
-Miért, csak élvezte egy kicsit az életet! Egyszer él az ember. –kortyolt bele az innivalójába Stacy
-Igen, csak nem egy olyan csaj aki az igazinak tartogatta magát eddig, még a barátjával se feküdt össze… és még szűz! Vagyis volt… -ahogy a szűz szót kimondta Leti, Stacy kiköpte a szájában lévő italt.
-Te tényleg nem vagy normális, Abi!  -nézett rám Stacy nagy szemekkel, majd kedvesebbé változott az arckifejezése. –Legalább jó volt? –kezdte el húzogatni a szemöldökét.
-Stacy! Most épp le kéne harapnunk a fejét, hogy ilyen hülye volt, te meg azt kérdezed jó volt e?... Tényleg… jó volt? –mosolyodott el Leti is.
-Nagyon… -pirultam bele a gondolatba, hogy Harry meg én…
-Mi volt jó? –könyökölt a pultra Zayn nagy vigyorral. Úr isten, most fogok meghalni.
-A koktél amit csináltam neki! –rögtönözte Sophie.
-Kérek szépen én is valami fincsit, Sophie. –mosolygott a lányra, aki erre fülig elvörösödött. Odaadta neki gyorsan az italt, amit Zayn kedvesen megköszönt, majd elment.
-Sophie! –pirítottam rá mosolyogva a lányra.
-Tessék! –vakarta le a bájvigyort az arcáról.
-Neked tetszik Zayn!
-Miii? Dehogy is! –kezde el a pultot törölgetni.
-Ne mondd már! Láttam rajtad! Sophiiiiiie!! –ekkor letette a rongyot és rám nézett.
-A rohadt életbe is… meghalnék érte, hogy vele nyomulhassak, érted? Attól ráz a hideg ha csak rám néz….
-Mondjuk ez érthető... kevés olyan pasit láttam életemben aki ennyire szexi, ilyen aranyos és ennyire kedves mint ő. -bökte oda Leti, mire Sophie teljesen elolvadt.
-Ne is mondd, bolondulok érte!