64. Krízis

Sziasztok! Itt is az új rész! :) Jó olvasást:) 

Összeszedelőzködtem amíg Perrie elvégezte a teendőit a fürdőben. Mosolyogtam, de közben vérzett a szívem. Miért teszem ezt Zaynnel? Mindig annyira jó volt hozzám és ez lenne a hála? EZ? Egy utolsó önző ringyó vagyok, aki meg sem érdemel egy ilyen embert, mint amilyen Zayn. Bűntudat mardosott és teljesen depressziós hangulatba estem.
-Mi a baj bébi? –jött ki Pez.
-Csak bűntudatom van Zayn miatt. Nem érdemli meg, hogy eláruljam őt ilyen csúnyán.
Én is ezt mondtam, nem?
-Jó, persze, tudom. És már azt is, hogy mit teszek, ha hazamegyek…
-Lemondasz Zaynről.
-Nem teljesen… vele maradok.
-Na ne már! Ezzel még nagyobb sebet hagysz benne, mintha kidobnád végre.
-De szeretem őt!
-Szereted, de nem vagy belé szerelmes, az istenért is, ne csináld már ezt! Te és Harry összetartoztok, ha akarod, ha nem.. Nem vetted még észre, hogy minél jobban küzdesz az érzéseid ellen Harryvel szemben, annál jobban szerelmes leszel belé? Hát látszik rajtad, miközben ránézel. Még a szemeid is jobban ragyognak olyankor. Ne csinálj hülyét se magadból, se Zaynből!
-Jó, akkor mit javasolsz?
-Vegyél érzékeny búcsút tőle. Fájni fog neki, az biztos. De hosszútávon sokkal kedvezőbb, mintha együtt maradtok úgy, hogy nem belé vagy úgy igazán szerelmes.
-Lehet, hogy igazad van…
-Nem szívem, egész biztos, hogy igazam van!


Lementünk a tengerpartra. Őrjítő hőség volt idelent. A homok forró volt, és rettenetesen erősen tűzött a nap. Egy nádernyő alá telepedtünk le, ami nagy szerencsénkre pont akkor szabadult fel, mikor mi odaértünk. Így legalább a holmijainkat az árnyékban tudhattuk.
Egy kicsit napoztunk, mikor egy mély hang szólalt meg a fejünk fölül.
-Buenos días, Señoritas!
-Hello. –nézett fel Perrie mosolyogva a fekete hajú, kreolbőrű fiúra. Mit ne mondjak, elég jól nézett ki.
-Én nem tudok spanyolul!
-Jajj, ti angolok vagytok?
-Igen. Bár én inkább amerikai. –nevettem fel.
-Csatlakozhatok, szépségek?
-Csak nyugodtan. –ült fel a szöszi, miközben a szemeit a spanyol adoniszunkon felejtette.
-Rodrigo Ortega vagyok!
-Perrie Edwards!
-Abia Lane. –mosolyogtam.
-Abia Lane… nem te vagy Harry meg Zayn csaja? A One Direction-ből?
-Azt hiszem Perrie izgalmasabb téma.
-Jajj tényleg, te meg Zayn exe vagy, nem?
-De igen. –mosolygott.
-Nagy rajongójuk vagyok.
-Ez most komoly?
-Igen, teljesen. Valamiért nagyon bírom őket.




Az elmúlt pár napban nagyon jól elvoltunk itt Ibizán. Gyönyörű hely és feketére barnultunk mindannyian. Beleértve Rodrigo-t is, aki alapból szép barna volt, és akivel megbeszéltük, hogy eljön velünk Londonba. Nagyon szeretett volna találkozni a fiúkkal, úgyhogy miért is ne, szimpatikus és kedves fiú. Perrie nagyon rá volt kattanva, de valahogy úgy vettem észre, hogy ez a dolog egyoldalú. Nem értem, mert Perrie gyönyörű lány, de hát ez van, mindenkinek más az ízlése, és úgy tűnik Rodrigonak pont nem Perrie tetszik. Kár, nagyon aranyosak lennének.

Most pillanatnyilag a taxiban ülünk és a srácok háza felé tartunk.
-És egyébként még nem volt alkalmam megkérdezni. Te most melyik fiúval jársz hivatalosan?
-Zaynnel, de ez bonyolult.
-Bonyolult? Mert?
-Nagy vihar fog lecsapni a Direction-házra, majd mindent megértesz.
-Remélem minél előbb, mert tisztára hülyének érzem magam!
Ekkor megérkeztünk a házhoz.
-Fiúúúúúúúúúúúúúk! –sikítottam fel, mikor bementünk mindhárman a hatalmas villába!
-Lányooook! –ugrott a nyakunkba először Louis, majd Niall. Liam nem volt otthon.
-Többiek?
-Zayn az emeleten valahol, Harry pedig a szobájában. –ekkor megpillantottam a göndörhajút.
-Jaj, meg is jöttetek?
-Igen. –mosolyogtam rá szelíden.
-Szia. –ölelt magához mosolyogva. Ő nem volt izgatott, hogy újra lát, nem sikongatott, nem csinált semmit. Egyszerűen nyugodtan magához ölelt. Ahogy mellkasa az enyémnek feszült éreztem, hogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Akkorákat dobbant, hogy éreztem… hogy lehet ennyire nyugodt látszatot kelteni, miközben a szíve majd kitörik a mellkasából? Az én szívem sem diktált kevésbé őrült tempót. Legszívesebben megcsókoltam volna, amit csak azért, és csak és kizárólag azért nem tettem meg, mert túl sokan voltak körülöttünk. Aztán elengedett és rám mosolygott.
-Oh, milyen figyelmetlen vagyok. Fiúk, ő itt Rodrigo, hatalmas rajongótok egyenesen Spanyolországból!
-Üdv! –integetett.
-Hello. Harry vagyok. –mosolygott és kezet nyújtott, amit Rodrigo el is fogadott.
-Szerintem tudja. –nevettem fel. Sorban kezet fogtak a fiúval, én pedig felmentem Zaynhez, hogy beköszönjek.

-Kopp kopp! –dugtam be a fejem.
-Szia. –nézett rám, majd visszapillantott a laptopjára.
-De örülök, hogy újra látlak Picim. –mosolyodtam el. Tényleg nagyon örültem neki. Végtére is szeretem őt. Nagyon szeretem…
-Gondolom.
-Valami baj van?
-Baj? Milyen baj lenne? Nincs semmi baj. Csak Harrytől kellett megtudnom, hogy terhes voltál. Ki tudja kitől. –nevetett gúnyosan.
-Mi? Elmondta?
-Téged komolyan ez érdekel? Lesülne a bőr a képemről a helyedben, és téged ez érdekel? –háborodott fel.
-Én el akartam mondani bébi…. csak nem volt rá megfelelő alkalom.
-Persze. Egy jópárszor voltunk kettesben, és direkt megkérdeztem a kórházban is, hogy mi a baj. Erre te mit mondtál? A szemembe hazudtál! Azt mondtad semmi baj nem történt!
-Én rettenetesen sajnálom. Nagyon.
-Azt elhiszem. Sajnálhatod is.
-De most ne mondd már, hogy berágsz rám ezért?
-Mire gondolsz az „ez” alatt? Arra, hogy a szemembe hazudtál, arra, hogy Harrytől kellett megtudnom, vagy arra, hogy lesmároltad őt a 2 napos bulinkon mielőtt elmentél Ibizára.
-Szóval erről is tudsz…
-Képzeld. Úgy bebaszott, hogy megeredt a nyelve. Tudod mit, Abi. Hagyjuk a fenébe ezt az egészet. Nem vagyunk már a régiek, ezt te is tudod, Egyáltalán nem érzem már, hogy fontos lennék neked, mert kicsit sem érezteted velem. És egyre inkább azt érzem, hogy soha nem is voltam fontos. Csak egy támasz voltam, mikor Harryben csalódtál. Így van? –lehajtottam a fejem. –Persze, hogy így. –csóvolta meg a fejét mosolyogva, majd kiment. Szemeim könnybe lábadtak. Nem így van… tényleg szeretem őt… csak ott az a rohadt „de”…

Pár perc után követtem őt a földszintre és míg ők a nappaliban beszélgettek Niall-el, Louis-val és Rodrigoval én addig bementem a konyhába, hogy megkönnyítsem a nyelőcsövemet attól a hatalmas gombóctól, ami fojtogatott, mikor Zaynre pillantottam.
Legnagyobb meglepetésemre korom sötét volt a konyhában, és nem is ez az érdekes így este 10 körül, hanem az, hogy egy kellemesen kidolgozott pasi felsőtest feszült az enyémnek a csukott ajtóhoz lökve ezzel.
-Szia. Édesem.. –csókolgatta a nyakam.
-Har… ry… -nyögtem fel szakadozottan.
-Rohadtul hiányoztál, tudod? –simított végig a combomon, mire lábaim automatikusan emelkedtek el a talajtól, körbefonva csípőjét. Szája azonnal megtalálta enyémet, és heves harcot kezdett vívni nyelvem az övével. Hajába túrtam és alig kaptam már levegőt, de nem voltam hajlandó megszakítani ezt a csókot. Ha kell elájulok, vagy belehalok… de legalább abba halnék bele, hogy szeretget engem.
-Soha nem szabadott volna elengednem téged! Soha!
-Én is így érzem. –lábaim úgy remegtek, hogy majdnem elengedtem velük a derekát.
-Hogy remegsz. –mosolygott.
-Szeretlek!
-Én is bébi. Nagyon… -puszilt a fülembe.
-Ne már, ez csikis! –nevettem fel.
-Nem baj. Szeretlek… puszilgatni. –adott még egyet.
-Harry, leejtesz!
-Előbb töröm el a kezeimet, minthogy leejtselek! –finoman letett.
-Jaj, már megint? –néztem a kezeit díszítő új tetoválásaira.
-Dolgok, amiket tudok… dolgok, amiket nem tudok… -elmosolyodtam. –Nem sok még?
-Béna?
-Nagyon tetszik. Mindened tetszik. Imádom. –emeltem fel a karját és puszikkal halmoztam el a feliratokat.
-Édesem! –ölelt magához és a homlokomra nyomott egy puszit.



Fél óra múlva bejelentették a fiúk, hogy ők bizony nagyon éhesek. Zayn úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Kerülte a szemkontaktust is. Nagyon megbántottam, ami eléggé bántott engem is…
Hozott Niall egy kaja futártól szórólapot, és hamar ki is választottuk, amit enni akarunk, amit kb 1 óra múlva ki is hoztak.

-És egyébként jól kijöttök egymással? –kérdezte Perrie-től Niall. –Mert hogy régen olyan rosszban voltatok.
-Mert régen féltékeny voltam rá, mert sokkal szebb mint én! –mosolyogtam.
-De hülye vagy! –Perrie. –Sokkal gyönyörűbb vagy nálam
-Szerintem mindketten csodásak vagytok! –Rodrigo. –Megnézném a gyönyörű testedet ruhák nélkül! Te meg már a mosolyoddal elragadtál! –fordult Perriehez. –Jó ízlésetek van fiúk, szebbnél szebb csajok vesznek körül titeket! –nevetgélt. A vacsi alatt egyébként egész végig egy csomó bókkal árasztott el bennünket Pezzel, és puszilgatta a kézfejemet is. Tök cuki egyébként.
Szemmel láthatóan sem Harry, sem Zayn nem volt elragadtatva Rodrigo-tól, amit nem tudtam mire vélni. Szereti őket, rajongójuk, velem is kedves, ők mégsem szívlelik túlzottan. Pedig szerintem semmi gond nem volt vele. Tényleg igazán kedves.



Zayn szemszöge:

A vacsora végeztével mindenki bevonult a nappaliba TV-zni. Én egy kicsit kint maradtam a konyhában. Harryvel kitárgyaltuk, hogy Rodrigo egy faszfej, aztán ő is kiment.
-Rodrigo, beszélhetnénk?!
-Persze mondd csak! –mosolygott rám.
-Csak… neked tetszik Abia?
-Ezt hogy érted? –lépett közelebb hozzám.
-Hát, csak hogy tetszik, vagy sem? Mert attól, hogy most fasírtban vagyunk én még nagyon szeretem és…
-Ugyan már, te kis csacsi! –mosolyogva legyintett egyet. –Nem hiszem el, hogy ennyire vak vagy!
-Vak?
-Nekem valaki teljesen más tetszik! –simított végig az arcomon és a keze megállapodott a nyakamon.
-Srácok van itthon… uhh… -lépett be Niall.
-Na csak ennyi. –vette le a kezét a nyakamról és kiment.
-Ez meg mi volt? –suttogott Niall.
-Ez buzi! Bazemeg… olyan langyos mint a lábvíz a strandon!
-Tetszel neki? –kuncogott fel.
-Nem tudom, de rendesen megijedtem. Köszi, hogy bejöttél! –nevettem fel.