21. Egy varázslatosnak induló este /Pasicsere 1.

Sziasztok! Bocsi, hogy sokat kimaradtam, de Vigalom van amire lementem! Mindenesetre itt az új rész! Jó olvasást!  :)

:)<3

A lányokkal körülbelül négy órán keresztül róttuk a pláza útjait. Ennek eredményeképpen 4 felsővel, 2 mini ruhával, 2 nadrággal, sok szép fehérneművel –amit Harry kedvéért vettem –és egy tömérdek kiegészítővel lettem gazdagabb, és vagy 100fonttal szegényebb. Mégse vérzett a szívem, mert tudtam, hogy jó célt fognak szolgálni majd.
-Hulla fáradt vagyok… lánykáim én lefekszem aludni! –mondtam, mikor végre hazaértünk és elterülhettem kényelmesen a nappali kanapéján.
-És Harry?
-Szerintem megérti, ha fáradt az ember, akkor lefekszik aludni! –nevettem fel.
-Nem volt programotok mára?
-Nem tudom, nem szólt róla, csak azt mondta majd felhív.
-Ti olyan édesek vagytok ketten!
-Köszönjük szépen Leti! –mosolyogtam barátnőmre.
-Na de ha van is valami terve megvárja míg alszol egy kicsikét! –nevetett Stacy.
-Így van!
-Na akkor mi megyünk nem is zavarunk! Szia Abi!
-Sziasztok csajok!

Felmentem a szobámba és bezuhantam az ágyba. Aludtam körülbelül bő fél órát vagy még többet, mikor apró puszikat éreztem magamon. Tuti álmodom, mert annyira szép volt…
Aztán lassan rá kellett jönnöm, hogy ez nem álom, hanem a gyönyörű valóság. Kinyitottam a szemeimet és Harry kócos kis buksijával találtam szembe magam.
-Kicsim?
-Szia! Hiányoztam?
-Nagyon! –öleltem őt magamhoz és adtam egy pici puszit a szájára.
-Nagyon örülök neki –mosolygott rám.
-Van egy meglepetésem estére!
-No és mégis micsoda?
-Tisztában vagy a meglepetés szó fogalmával? Ezt jelenti, hogy nem tudod, hogy mire számíts!
-De én szeretném tudni!
-De én nem fogom elmondani!
-Hát na jó… legyen!

Elmentem és engedtem magamnak egy kád vizet, mert miután a lányokkal hazajöttem eléggé megviselt voltam. Éppen a nadrágomból bújtam ki, mikor Harry bejött a fürdőbe.
-Mit szeretnél kicsim?
-Látni a gyönyörű barátnőmet!
-A gyönyörű barátnőd szeretne megtisztálkodni!
-Segíthetek benne neki?
-Tessék? Ezt hogy értsem? –nem válaszolt semmit, csak elkezdett ő is vetkőzni.
-Fürödjünk együtt?
-Igen!
-Hát jó! –mosolyogtam, majd tovább vetkőztem.

**


-Kellemeset a hasznossal. –állt mögém Harry, miközben az ágyamnál próbáltam magamra aggatni egy bugyit, és egy csókot nyomott a meztelen vállamra.
-Finom illatúak lettünk. –fordultam felé. Tekintetét nem bírta levenni a melleimről.
-Jajj te!
-Csemegepult!
-Idióta! –nevettem fel, majd felvettem a melltartómat. Ekkor csengettek.
-Ez biztos a pizzafutár.
-Pizzafutár?
-Aha, rendeltem pizzát még otthon és ide hozattam.
-De bátor vagy, mi van, ha nem vagyok itthon?
-Hát akkor is be tudtam volna jönni.
-Jah, persze, a kulcs… -mosolyodtam el.


Megettük a pizzát és közben azon hülyéskedtünk, hogy Niall valószínűleg már régen elpusztította volna. Ugyanis nekünk másfél órába telt megenni az egész mennyiséget. Mondjuk csak azért, mert rengeteget röhögtünk közben. Harry kiszaladt a konyhába üdítőért, mert eléggé megszomjaztunk a csirkemelles-ragus pizzára, mikor megcsörrent a telefonja.

-Szívem, keresnek!
-Vedd csak fel!
-Bianca? … -néztem a képernyőre és motyogtam magam elé halkan.
-Harry édesem, csakhogy felvetted a telefont!
-Szia, én nem Harry vagyok, hanem … Niall húga! –hazudtam. Kíváncsi voltam miért keresi Harryt „édesem” jelzővel.
-Oh, szia… tudnád őt adni?
-Sajnos nem. Nincs a közelben. Ki keresi és miért?
-Mondd meg neki, hogy az ő Biancája keresi egy nagyon fontos dologgal kapcsolatban… na meg, hogy lebeszéljük a ma este részleteit!
-A ma este részleteit?
-Aha ! Csak ennyit adj át neki, meg hogy hívjon vissza. Köszpusz! –tette le a telefont mielőtt még bármit is tudtam volna mondani neki.

-Nah? –jött vissza két üdítővel nagy mosollyal az arcán.
-A te kis Biancád keresett, hogy valami fontos mondani valója van a ma estével kapcsolatban. Ja és hogy hívd vissza! –mondtam szinte kikelve magamból.
-Mi? Bianca keresett? –kezdte el nyomkodni a telefonját.
-Igen, ő. De tudod mit? Ne is hívd vissza, egyenesen menj oda hozzá és nyald ki a seggét jó? A ma estével kapcsolatban.. a megelpimről meg tegyél le…
-Most mi bajod van? Meg se várod, hogy elmagyarázzam?
-Nem is érdekelnek a gusztustalan részletek!
-Jah, jó… -fogta meg a kabátját és kiviharzott a házból úgy becsapva az ajtót, hogy azt hittem kiszakad. Sírni akartam, de képtelen voltam. Dühös voltam és csalódott.  Bele sem kellett volna kezdenem ebbe az egészbe, mert tudhattam volna, hogy úgy is megcsal, hiába erőlködöm, hogy jó irányba tereljem őt. El is felejtettem, hogy az estét le kell mondanom. Viszont semmi kaja nincs itthon, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mit fogok vacsorázni. Így még se tettem le róla, csak kerítenem kell egy másik emberkét, aki eljön velem az étterembe. Előkerestem a telefonom és azon gondolkodtam, vajon kit kellene elhívnom. Először Louisra gondoltam, de neki úgy is ott a barátnője, aki nem hiszem, hogy nagyon örülne annak, ha a pasijával egy romantikus étterembe mennénk. Aztán ránéztem Görbire és a szívem a torkomba ugrott. Hívjam fel Zaynt? Vagy ne? Jó ötlet lenne ez? Rettenetesen izgulok! Miért izgulok ennyire?
Remegő kézzel kezdtem el keresgélni a fekete herceg számát a telefonomban. Majdnem félre is nyomtam, annyira reszkettem a félelemtől. Miért? Folyamatosan csak ezen kattogott az agyam, mikor a tárcsázás pontra érintettem az ujjam, és a telefon kicsengett.
-Szia Abi! –szólt bele csicsergő hangon.
-Szia Zayn, mi újság?
-Minden rendben, jól vagyok! Veled? Gondolom Harryvel vagy…
-Ami azt illeti nem. Összevesztünk és elviharzott de nem is érdekel. Lenne egy cikis kérdésem, vagy is inkább kérésem!
-Mi lenne az? –hallottam némi izgatottságot a hangján.
-Hát… kérlek ne röhögj ki meg semmi, de… foglaltam egy asztalt két főre, egy kicsit nyálas helyen. Olyan kiöltözős hely. De nincs kivel elmennem… ha esetleg lenne kedved, én..
-Nagyon szívesen elmegyek veled, csak mondd meg, hogy hányra és hogy hol találkozzunk!
-Fél 9kor az étteremben, smsben elküldöm a címét, jó?
-Persze, nekem tökéletes! Akkor kinyalós?
-Milyen? –nevettem fel.
-Hogy öltöny meg ilyenek?
-Elég egy sima ing fekete farmer vagy valami… úgyis szívdöglesztő leszel!
-Megdumáltuk!
-Ezer hála, valahogy tényleg meghálálom neked, hogy kihúzol a szarból! Szeretlek! –csaptam le a telefont mielőtt még bármit is mondhatott volna. Meg voltam elégedve magammal. Örültem neki, hogy végül is bátorságot gyűjtöttem és sikerült elhívnom Zaynt.




Harry szemszöge:

-Ajj Bia mondd meg most mit csináljak? Azt hiszi, hogy van köztünk valami!
-De hát ez butaság szívecském! Nem mondtad neki, hogy mi ketten… ?
-Nem hagyta, hogy elmagyarázzam. Azzal jött, hogy ne is hívjalak vissza hanem egyből menjek és nyaljam ki a segged. Ezt szó szerint!
-Nagyon félre érthette… mondjuk azt mondtam neki, hogy Harry édesem vagy valami ilyesmit… de nem is mesélted egyébként, hogy Niall húgával jársz!
-Niall húgával? –húztam fel a szemöldökömet. –Niallnek nincs is húga!
-Jah, akkor csak nem akarta elmondani hogy a barátnőd. -nevetett fel Bia.
-Már lehet, hogy nem is az…
-Na azért az ironikus, ha kidob az unokatestvéred miatt!
-Jó, de ő azt hiszi, hogy a szeretőm vagy… mondjuk az én hibám, amiért ilyen kujon vagyok…
-Ne foglalkozz vele! Ha tényleg úgy szeret, ahogy mondja meg fog hallgatni!
-Remélem!



Abia szemszöge:

Elkezdtem készülődni a randira. Randira? Randi ez egyáltalán? Csak szívességet kértem azzal, hogy elhívtam őt. Fogalmam sincsen mi fog kisülni ebből az egészből, de remélem jól fog sikerülni és nem égek be. Egy rózsás fekete fehér Sugarbird ruhát vettem fel fekete platform cipővel.  

Egy óra elteltével…

Itt ülök az étteremben, sajnos sikerült jóval a megbeszélt időpont előtt ideérnem, ezért legalább negyed órát várhattam még Zaynre. Mikor megláttam egy kicsit a szám alá kellett tartanom valamit mert elkezdett csöpögni a nyálam. Na jó, talán egy leheletnyit túloztam. Fekete nagy gombos szövetkabát volt rajta és egy fekete farmer. Ahogy levette egy fehér hosszúujjú ing és egy fekete nyakkendő volt rajta.
-Szia, bocsi, ne haragudj! Késtem? Régóta vársz?
-Nem késtél, én jöttem sokkal előbb, szóval kb. 10-15 perce ücsörgök itt.
-Gyönyörű vagy. –mosolygott, mikor végignézett rajtam, majd mindketten leültünk
-Köszönöm, te is remekül nézel ki! –Zayn csak elmosolyodott, mert odaért hozzánk a pincér lány.
-Jó estét kívánok, itt vannak az étlapok!
-Köszönjük szépen! –tett le elénk egy-egy szalaggal átkötött borítójú könyvecskét, majd elment.
-Igazán elegáns hely. Jól néz ki itt minden.
-Kicsit drága is, de jó sok pénzt hoztam. –nevettem fel.
-Na majd csak nem gondolod, hogy hagylak fizetni!
-Hát dehogynem! Ha már én hívtalak el! Hogy nézne ki az, hogy meghívlak és hagyom, hogy fizess? Szó sincs róla!
-Arról nincs szó, hogy te fizess!
-Zayn, kérlek!
-Felálljak és elmenjek?
-Nem szeretném…
-Akkor vita lezárva! -mosolygott, majd tovább bűvölte az arany betűs lapokat.
-Es-car-got. -olvasta le nehezen, mert elég ingyom-bingyom betűkkel voltak felírva a kaják rá. -az meg mi a szent sz....
-Csiga. -mosolyodtam el.
-Te jó isten, inkább kihagyom!
-Helyes! Szerintem rettenetes az íze és az állaga... mintha radírt ennél!
-Fúj... na azt hiszem ki is találtam mit eszek!
-Mit? -kíváncsiskodtam.
-Csirkemell grillzöldségekkel, amiben van -padlizsán, cukkini, gomba, paprika, hagyma... azt hiszem én hagyma nélkül kérem majd. -húzta el a száját miközben az étlapra meredt. -szóval ezek, meg hercegnő burgonya. Az nagyon finom. -nézett rám mosolyogva.
-Én szarvas pörköltet fogok kérni vörösborosan... 
-Pfúha... az is jól hangzik!
-Igen, egy jó vörösborral! 
-Elnézést! -szólt oda Zayn a pincér lánynak. 
-Igen? -lépett oda hozzánk mosolyogva. 
-Tudna nekünk ezekhez az ételekhez bort ajánlani?: szarvaspörölt vörösborosan illetve ez a grilles csirke izé...  -erre a lány csak felnevetett. 
-Először is, akkor ezeket rendelik? Mert akkor máris felírom őket!
-Igen ezeket. 
-Szóval egy szarvaspörkölt vörösborosan. Kenyérrel, burgonyával vagy tésztával?
-Tésztával kérném! -mosolyogtam a lányra.
-Tésztával... -írta a lapra. -Illetve egy..?
-Csirkemell grill zöldségekkel és hercegnő burgonyával.
-Igen... szóval én a szarvaspörkölt mellé vörösbort, a csirkemellhez viszont fehérbort ajánlanék!
-Hát akkor kérünk szépen egy-egy üveggel.
-Milyet hozhatok?
-Hozzon a legjobbakból.
-De...
-Csss... -mosolygott rám Zayn. Úr isten... egy vagyonnal tartunk...
-Esetleg valami üdítőt?
-Egy ásványvizet kérnék!
-Én pedig egy... citrom-menta Sweppes-t.
-Kis türelmet!
-Köszönjük!

Amíg vártunk, hogy kihozzák a kaját sokat beszélgettem Zaynnel. A szemei gyönyörű csillogása magával ragadott... annyira szép szemei vannak, amit még szebbé tesz, hogy ennyire hosszú szempillák ölelik körül. Irtó édes, hagy ne mondjam... és az a mosoly...
Beszélgettünk Niallről. Minden kajálásnál a kis zabagép jut eszembe. Olyan jó őt kifigurázni, persze nem bántásból tesszük.

Kihozták a finomságokat, amit hamar meg is ettünk, mert elég éhesek voltunk. A pörkölt valami pazar volt. Zayn is megkóstolta az én vacsorámat és én is az övét. Az övé is nagyon finom volt, csak az olyan könnyedebb. Biztosan vigyáz az alakjára a kis dagi... haha :D

Vacsora után megittuk a fejenként kirendelt borunk 75 %-át. Szóval fejenként 3/4 üveggel. Nem is kell mondanom, hogy elég jó kedvünk lett a végére. Miután befejeztük a dőzsölést és Zayn ott hagyott egy kisebb vagyont az étteremben, elindultunk hazafelé, kezünkben a megmaradt borral.
Végig nevetgéltünk az utat, és mire a házam ajtajához értünk, már mindketten elfogyasztottuk a maradék borunkat is.
-Hát Zayn... már itt... -csuklottam -itt is vagyunk. -dőltem neki az ajtónak.
-Nagyon kár, igazán jól éreztem magam még akkor is ha szét fagyok... -nevetett fel. Tényleg elég hűvös volt.
-Esetleg... áh, semmi. Jó éjt!
-Neked is! -nyomott egy puszit az arcomra, majd megtámaszkodott az ajtón, én közelebb húztam magamhoz és mélyen a szemeibe néztem. Különleges csillogást láttam benne. Nem is gondolkodott sokáig a folytatáson, ajkaink gyengéd csókban forrtak össze, melyből egy könnyed de mégis intenzív, legalább 2 perces csókolózás lett, mire eszembe jutott, hogy talán be kéne menni. Semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy nálam töltse a ma éjszakát...