20. Majdnem kettesben

Mivel ma aktív író lettem, sok fantáziával, ezért hoztam nektek még egy részt! :) Jó olvasást! :)

kis bolondkák:)

-Hogy… a barátod?
-Igen… -nyitottam ki a szemem és éreztem, hogy teljesen vörös vagyok.
-Le..legyek a barátod? –mosolyodott el.
-Nagyon szeretném. Nem tudok élni nélküled!
-Én lennék a legboldogabb a világon! –húzott magához a derekamnál fogva és homlokát az enyémhez érintette.
-Ez most igent jelent? –mosolyogtam rá miközben a szemeit néztem.
-Teljes mértékben!
-Wíííííííííííí … - sikítottam fel miközben széles mosolyra szaladt a szám, majd ugrottam egy kicsit és a lábaimat átkulcsoltam a dereka körül. Ő a fenekemnél fogva megtartott és megcsókolt.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
-Én is téged, nagyon!


Sugárzó boldogsággal az arcomon mentem le Harry hátán –igen, mint a kis óvodások- a fiúkhoz a konyhába. Harry szája is fülig ért, ami ha nem lenne neki, lehet, hogy körberöhögte volna a fejét. Édes pofi. Nyomtam egy puszit az arcára mielőtt beértünk volna a fiúkhoz.

-Na Harry! Mi a véleményed arról a szörnyről?
-Szerintem cuki!
-Cuki? Kívánom, hogy te is átéld azt az élményt, amit én ma reggel! Felkeltem és a dülledt szemeivel engem figyuszolt! Olyan csúnya volt, hogy rendesen megijedtem!
-Képzeld el milyen lesz majd ha szexelsz valakivel! Olyan lesz mintha anyukád nézne!
-Te jó isten… Abia vidd el ezt a halat!
-Nyugi manócskák, este átviszem magamhoz! Olyan gonoszak vagytok szegénnyel! –Harryre pillantottam, aki csak lehajtott fejjel mosolygott és a villájával turkálta a rántottát. Annyira aranyos volt, hogy kedvem lett volna megcsókolni. Odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára, mire felnézett rám nagy mosollyal.
-Mi folyik itt? Harry, nem vagy éhes?
-Nem igazán…
-Miért? Ettél már korábban, vagy..?
-Csak nincs étvágyam.
-Add csak ide, majd én megeszem!
-Köszi Niall! Én most megyek kicsit a szobámban leszek! –nézett rám Harry. Finomabban is célozgathatna…
-Köszönöm a reggelit Liam, fincsi volt!
-Egészségedre. –mosolygott rám kedvesen az említett.
-Harry várj csak!
-Igen? –fordult vissza 100as vigyorral az arcán. Annyira édes, hogy ennyire ragyog.
-Akkor megmutatod nekem azt a filmet?
-Milyen filmet?
-Amit az este töltöttél le, tudod. –néztem rá utalóan.
-Jaaaa, persze. –vakargatta meg a fejét. –Gyere, megnézzük! –mosolygott.



Zayn szemszöge:

-Fiúk!
-Hm?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze…
-Csak nekem nagyon furák ők ketten, vagy nektek is?
-Hát Zayn meg kell mondanom neked valamit… -kezdett bele Liam a mondandójába amitől szívrohamot kaptam.
-Mégis mit?
-Mielőtt lejöttél arról beszélgettünk, hogy Abi és Harry tegnap… hát szerelmet vallottak egymásnak. Megkérdeztem Harryt, hogy szerelmes e belé és azt mondta, hogy nagyon, csak nem meri megkérdezni, hogy lenne e a barátnője. És mióta lejöttek a szobádból feltűnően tündököl Harry…
-Igen én is észrevettem. –nyugtázta Niall.
-Lehet, hogy… hogy mégis megkérdezte?
-Könnyen lehet, de szerintem ha így van, akkor már együtt vannak…
-De csak elújságolták volna nem? –nyeltem egy nagyot.
-Hát nem tudom…

Ezernyi gondolat cikázott a fejemben. Féltem. Féltem, hogy elveszítettem Abit… és egyre jobban ezt éreztem. Most is együtt vannak, este vele aludt… tuti, hogy fülig szerelmes belé.



Abia szemszöge:

-Kicsim… édesem… -puszilgattam Harry buksiját mindenhol, beleértve a száját is. Az ágyon feküdt én pedig rajta.
-Kellene valami hasznosat csinálni!
-Mire gondolsz?
-Szaporodjunk!
-Barom! –böktem bele az oldalába.
-Jól van na csak vicceltem. –mondta, majd megcsókolt. Épp szenvedélyes nyelv-párbajt vívtunk, mikor megcsörrent a telefonom.
-Ajj ne már!
-Leti az, fel kell vennem!
-Vedd csak. –könyökölt fel.
-Haló Letikém mi újság?
-Szia Abi, gondoltam felhívlak, mert Stacyvel megdumáltuk, hogy elmegyünk kicsit shoppingolni és olyan rég nem találkoztunk már… állandóan Direction-ékkel vagy!
-Aham… mikor… és hol? –kérdeztem, miközben Harry hasát puszilgattam, aki erre csak felnyögött egy halkat. Azt hittem rácsapom a telefont Letire és rámászok Haroldkára… nehezemre esett nem így tenni, de erőt vettem magamon. Végigsimítottam Harry hasán és újabb csókokkal halmoztam el.
-Mondjuk negyed 11kor a plázánál?
-Nekem jó, szia! –nyomtam rá a telefont mielőtt meg tudott volna szólalni.
-Gyors telefon beszélgetés volt!
-Megőrülök! –rángattam le a felsőjét és rátapadtam a felsőtestére mint egy kis pióca.
-Harry csak azt szere…  uuppsz… bocsánat… -jött be Niall én pedig zavaromban a takaróba fúrtam a fejem.
-Niall!!! –ordította le a fejét Harry.
-Nyugi, kussolok róla!
-Az a te nagy szerencséd!
-Bocsi még egyszer. –mondta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Lebuktunk!
-Dehogy is! Eddig is tudták, hogy kavarunk, de azt senki se tudja, hogy járunk. Ne aggódj emiatt. Meg előbb utóbb  úgy is kiderül!
-Jobb lenne utóbb, mert Zayn szerintem érez valamit irántam és nem akarom megbántani!
-Megértem… de azért hagy csókoljalak meg, jó? –közelített én pedig nem ellenkeztem. Finoman megpusziltam a száját amit ő csókká formált. A nyelveink heves párbajt vívtak. Épp el akart válni tőlem, mikor picikét megharaptam a nyelvét.
-Nem éééh! Nah! Calóh!
-Nem csalok, csak taktikázom! –engedtem el neki és adtam egy pici puszit a szájára.  –Egyébként jól áll neked a kínai!
-Hülye! –nevetett fel.
Ekkor hirtelen kinyitódott az ajtó. Louis állt ott és teli torokból felordított, úgy, hogy mi majdnem megsüketültünk Harryvel.
-Supermaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!!
-Jézus isten Louis Tomlinson ilyenkor te mit érzel?
-Látom már egészséges vagy, te őrült. Esküszöm ez rendesen fájt a fülemnek!
-Ti meg megint megcsaltok? Mi ez itt? Mi ez? –emelte fel Harry felsőjét a földről.
-Ööööhm… póló? –nézett hülyén Harry mire fel kellett nevetnem.
-Azonnal vedd fel te szégyentelen kiélt kurva! –dobta Harry mellkasára.
-Köszi szépen Lou. –nevetett fel. Én már a hasamat fogtam a röhögéstől, mire Zayn és Liam felszaladtam az emeletre.
-Itt meg mi folyik?
-Ezek épp pajzánkodtak!
-Mit…csináltak? –nézett szomorúan Zayn, majd Harryre kapta a tekintetét, akin nem volt póló.
-Semmit se csináltunk, csak Harrynek foltos lett a felsője és levette! –rögtönöztem.
-Foltos? Hol?
-Itt! –lépett oda és megmutatta. Láttam Zaynen, hogy megkönnyebbült. Rettenetesen sajnáltam szegényt.
-Na szépségeim, kérlek engedjetek utamra, 1 óra múlva találkozom az exeddel és a húgoddal Superman, és addig még szeretném biztonságban tudni Görbit, valamint szeretném rendbe szedni magam!
-Hazaviszlek! –ajánlkozott fel szerelmem.
-Köszönöm Harold. –vigyorogtam rá.
-Megfojtalak!
-Nem fogsz! –pislogtam rá kettőt bájosan, majd Zayn szobája felé vettem az irányt.



Hangos cuppogásokat nyomattunk a kocsiban hosszú percekig, mielőtt segített volna kiszállni a kocsiból. Kezemben volt Görbi, így nem tudtam kinyitni az ajtót. Egész a házig bekísért és kinyitotta nekem a kulccsal, amit a kezébe nyomtam.
-Este látlak még?
-Remélem kicsim. –nyomtam egy puszit a szájára.
-Szia édes, majd hívlak!
-Szia szia, szeretlek!
-Én is téged!
Gyorsan felvittem a szobámba Görbit és letettem az asztalra. Olyan szép, egész nap tudnám nézegetni. Zayn meg azt mondja rá, hogy ijesztő meg olyan mintha székrekedése lenne. Ugyan… tök cuki!
Elkezdtem készülődni amivel kb fél óra alatt végeztem is, majd szélsebesen elindultam taxival a plázához. Pár percet sikerült is késnem, mert a lányok már ott vártak rám.
-Ne haragudjatok, nagy dugó volt!
-Semmi baj! Minek köszönhető ez a hatalmas mosoly?
-Hát… annak, hogy fülig szerelmes vagyok!