12. Itt leszek melletted

Hahóóó :D Unatkoztam, úgyhogy hoztam mára mégegy  egy új részt :D Jó olvasást :)

Körülbelül negyed órán keresztül csengetett az az akárki, de Harry két csókkal meggyőzött, hogyha akar valamit vagy visszajön, vagy felhív. És őszintén szólva semmi kedvem nem volt lemenni megnézni, hogy ki az, mikor foglalkozhatok vele is helyette. Egy pillanatra megrémültem ma, hogy elveszíthetem, úgyhogy szerettem volna minél több időt eltölteni mellette. És nagyon jó volt. Hason feküdtem az ágyon és elszundítottam. Nem aludtam mélyen, úgyhogy mikor Harry elkezdte cirógatni és puszilgatni a meztelen hátamat egyből felébredtem és elmosolyodtam. Most olyan boldog voltam. Nem tudtam kinyitni a szemeimet, olyan érzés volt, mintha ólom súly nehezedne rájuk. Csendben tűrtem, ahogy gyengéden puszilgatja a hátam. Közben liba bőr futott át az egész testemen. Azt akartam, hogy sohase múljon el ez a pillanat. Rájöttem, hogy nagyon szeretem őt. Annyira rossz, mert nem tudom, hogy ő mit vár el tőlem, vagy mik a tervei velem. Én csak azt tudom, hogy bolondulok érte. Nem akarok mást, csak őt. Ekkor éreztem, hogy elnyom az álom…

**

-Jó reggelt, álomszuszék! –mentem le a nappaliba és Harry nagy mosollyal üdvözölt. Meg kell hogy mondjam baromi szexi volt. Egy boxer volt rajta és az inge, ami nem volt összegombolva… kedvem lett volna ezután a látvány után még egy menethez… :D
-Szia édes. –léptem oda hozzá nagy mosollyal. Ő a vállamnál fogva magához húzott és megcsókolt. –Sokáig aludtam?
-Majdnem 3 órát.
-Mi? –kerekedtek ki a szemeim. –Te jó ég, és te addig mit csináltál?
-Megnéztem egy filmet. Semmit se értettem belőle mert valamilyen olasz film volt, és nem is  volt jó, mert eléggé nyáladzott a hapsi benne. Olyan undorítóan nyalt a csajnak, hogy már fájt a fejem tőle…
-Te is nyalhatnál egy kicsit néha! –csattantam fel nagy vigyorral.
-Én szóban történő nyalást nem ismerek. –szaladt széles mosolyra a szája.
-Jézusom Harry, te olyan perverz vagy, hogy az már fáj! –nevettem el magam. Először neki is széles vigyor ült a képén, aztán közelebb lépett és kedvesen mosolygott, de csak épphogy.
-Na most mi van? –kérdeztem csillogó szemekkel, Harry pedig megcsókolt. Ellenállhatatlan, sosem bírok betelni vele. Szeretem, szeretem, szeretem…
-Nem tudom, mi van?
-Ne tőlem kérdezd, te viselkedsz furcsán!
-Furcsán? Egyébként kétszer csörgött a telód…
-Ki keresett?
-Nem tudom, nem néztem meg.
-Megnézhetted volna nyugodtan, hátha valamelyik fiú…
-Akkor se vettem volna fel, meg akkor kerestek volna engem is, ha téged nem érnek el. Tisztában vannak a dolgainkkal. –mosolyodott el féloldalasan. Megőrjít.
-Persze, miután mindenkinek elmondtad!
-Nem bírtam magamban tartani! Hagy büszkélkedhessek már veled egy kicsit.
-Nincs miért.
-Dehogy nincs. Látod, hogy Zaynnek is tetszel…
-Jajj ne is mondd…
-Most mi van? Én úgy láttam, hogy nem volt ellenedre a dolog. –szegte fel a fejét, és láttam, hogy megint féltékenységi jelenet következik. Már csak a felhúzott szemöldökeiből gondoltam.
-Figyelj, édes. Zayn nagyon helyes, és aranyos. De ennyi. Máskor más helyen tuti, hogy halálosan szerelmes lennék belé. De csak máskor és hás helyen! –ismételtem meg neki.
-Ezt most hogy értsem?
-Úgy, hogy nagyon szerencsés vagy! –álltam lábujjhegyre és adtam egy eszkimó puszit neki, amitől elmosolyodott.
-Kezdtem azt hinni, hogy kezdesz belészeretni…
-Belé szeretni? Ne butáskodj már… nem jelentett nekem semmit az a csók. Csak egy érzelmi kitörés volt, ami valaki más miatt gyűlt fel bennem…
-Miféle érzelmek kitörése? –suttogta még közelebb hajolva hozzám.
-Kezdek valakibe beleszeretni…
-Igazából azért jöttem, hogy elmondjam neked, hogy én is… -egy pillanatra megrémültem. Nagyon nagyon megrémültem. Összeszorult szívvel figyeltem, amit mond. Mosolyom kicsit lefagyott, alig bírtam visszaerőltetni. Rettegtem attól, hogy mi következik ebből.
-Valóban?
-Igen. Egy dedikáláson ismertem meg a lányt. Nagyon szép és kedves. Sajnálom, hogy így alakult, de mégsem. Már csak azért, mert így kénytelen leszek feladni a szabadságomat, feltéve ha majd ő is rábólint arra, hogy kezdjünk komolyabban megismerkedni egymással... –ez most komoly? Most vagy szórakozik velem, vagy rosszul hallottam valamit, vagy csak tényleg ennyire igazságtalan lenne az élet? A szemeimbe könnyek gyűltek.
-Értem. –engedtem el őt és elindultam a szobám felé. Harry megragadta a karom és maga felé fordított.
-Most mi van?
-Mi lenne?
-Nem teljesen erre számítottam…
-Miért, mit mondtam volna? Legyetek boldogok.
-Azok lehetnénk… ha végre kinyitná a szemeit és a nyakamba ugrana.
-Biztos nagyon bolond lehet az a csaj, ha egy ilyen fiú szerelmét taszítja el magától. –fordultam el és indultam el újból
-Akkor te vagy a világ legnagyobb bolondja… -meg kellett állnom. Én? Most mi van?
-Én? –fordultam vissza könnyektől csillogó szemekkel.
-Most mondtam, hogy nem teljesen erre számítottam, mikor végre rászántam magam, hogy szerelmet valljak neked…
-Te … rólam beszéltél?
-Nem, Louis Tomlinsonról aki éjszakánként kisrépának becéz!
-Ezt most úgy értsem, hogy én vagyok az, akivel te…
-Igen, úgy. Veled akarok lenni! Mindegy hogy itthon, az ágyban, vagy kint a szakadó esőtől eláztatott utcán. Teljesen mindegy hogy hol és hogyan… csak veled. Csak ennyit akarok. Hogy ne legyen olyan, hogy te, meg én… olyan legyen helyettük, hogy mi… nem tudom igazából mi ez az érzés… de nagyon jó. Végre úgy érzem, hogy nagyon szerelmes lehetek…
-Az nem megy egyről a kettőre –próbáltam higgadt maradni, de szívem szerint azonnal a nyakába ugrottam volna és addig puszilgattam volna ameddig meg nem fulladok :D
-Tudom, hogy még csak alig egy hónapja ismerjük egymást, és nem is mondom azt, hogy ez szerelem… de azt be kell, hogy ismerjem, hogy … nagyon tetszel. –nézte a földet közben. Olyan édes volt, mint egy kisgyerek.
-Tündérem. –adtam egy puszit a szájára. Aztán elmosolyodott és megcsókolt.
-Most én következem.
-Meghagyjam a tudatot, hogy azt hidd, hogy nem tudok róla, hogy mit érzel irántam, vagy mondjam, hogy tudom, hogy mit érzel irántam?
-Mi van? –nevettem el magam.
-Szóval… tudom, hogy mit érzel irántam.
-Ne már! Pedig most akartam benyalni! Olyan jó olaszosan! Ki árulkodott?
-Ezek a gyönyörű szemek, itt. –simogatta meg az arcomat.
-Tessék? –akadtam ki teljesen a válaszán.
-Már az első este mikor együtt voltunk érdeklődő csillogást láttam bennük. Annyira visszatükrözik az érzéseidet. A szó ehhez képest csak… üres fecsegés.
-Te jó ég! Ennyire látszik? –pirultam bele teljesen a zavaromba.
-Nagyon. Sikítanak…
-Mit sikítanak?
-Hogy szeretlek Harry… és, hogy Harry baromira kívánlak. –nevetett fel. –Komolyra fordítva a szót, tényleg. Azért mertem rádmászni ott a buliban. Úgy látszott, hogy nem akarod abbahagyni.
-Szóval kétféle nézésem van?
-Ahogy mondod!
-Az egyik a szerelmes Abia, a másik meg a ribanc?
-Én nem így fogalmaznék. Az egyik a szerelmes Abia a másik pedig a legtüzesebb vadmacska akivel életemben dolgom volt.
-Még Letinél is tüzesebb?
-Letinél? –kerekedtek ki a szemei.
-Tudok róla, Harry. És igazából beszélni is akartam erről, csak jött Zayn, aztán az idióta exem, aki úgy megszorított, hogy ottmaradt a nyoma… hívtuk a lakatost, hogy cseréljen zárat, utána jöttél te…
-Leti mondta el?
-Hát ki más, ha csak ketten tudtok róla, és nem te voltál? De ne aggódj, megőrzöm a titkotokat. Ő is csak véletlenül mondta el. Kikotyogta, mikor dicsekedtem. –pirultam el.
-Dicsekedtél? –moslyodott el végre megint. –Mivel?
-Azzal, hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon., hogy te figyelemre méltatsz!
-Ne legyél ebben olyan biztos! Nem szeretném, hogy csalódj bennem.
-Nem fogok! –öleltem őt meg. Ekkor megint megcsörrent a telefonom.
-Ki az isten hívogat már állandóan? –léptem oda és néztem rá az iPhone kijelzőjére.
-No?
-Ismeretlen szám, mindegy, felveszem… Haló?
-Remélem felkészültél arra, hogy nagyon csúnyán meg fogod keserülni ezt az egészet! –az arcom eltorzult. Harry látván ezt, mondta,, hogy hangosítsam ki. Meg is tettem.
-Figyelsz te rám?
-Fi… figyelek Jeremy. Szóval mit is akarsz tőlem pontosan?
-Bosszút állni! És nem nyugszom, ameddig  véghez nem viszem!
-Ide… -akart elkezdeni beszélni Harry, de befogtam a száját.
-Kérlek, Jeremy ezt másképpen is el tudjuk intézni!
-Nem… itt már a szép szó nem segít! -Ha harc, hát legyen harc!  Meglátjuk ki nevet a végén! –nyomta ki a telefont.
-Meglátjuk! –szólalt meg Harry dühtől lángoló szemekkel. –Majd meglátjuk…
-Mit csináljak, Harry? Tuti hogy komolyan gondolta ezt a fenyegetőzést… ismerem már, hogy tudjam. Most azért ennyire pipa, mert nem voltam együtt vele… úgy… és hogy ha vele nem, akkor… mással miért mertem…
-Miattam kerültél ekkora bajba?
-Nem, te csak mellék szereplő vagy a történetben…
-Ne félj, megvédelek, ha kell az életem árán is! –ölelt magához.
-Nagyon félek… Zayn is monda, hogy testőrt fog hozzám küldeni, de valahogy nem érzem magam nagyobb biztonságban még így se, pedig tudom, hogy ellene semmi esélye se lenne Jeremynek… de félek, hogy rám küld valakit…
-Ne félj… itt leszek veled. Nem eresztelek el egy percre sem! Van egy jó ötletem… költözz oda hozzánk. A mi házunkat úgy is mindig védik.
-Nem mehetek el innen.. senki nem találna meg… tudom, hogy sokat kérnék, de… mi lenne ha…
-Ha?
-Ha te jönnél ide hozzám? Csak egy kis időre!
-Nekem nem lenne ellene kifogásom. Ma este koncert, de ha gondolod, akár mikor átjövök, hogy ne érezd magad egyedül.
-Már ma? –csillogtak fel a szemeim.
-Ha szeretnéd! –mosolygott rám.
-Nagyon szeretném –hajtottam a fejem a mellkasára.
-Akkor meg is van beszélve a dolog! –adott egy puszit a homlokomra. –Viszont mennem kéne… nemsoká elindulunk a koncertre.
-Menj csak, én maradok.
-Nem akarlak egyedül hagyni. Féltelek.-kulcsolta össze az ujjait az enyéimmel és homlokát az enyémhez érintette.
-Ne félts, itthon senki sem bánthat fényes nappal! A koncertre meg úgyis elmegyek, szóval.
-Jó, de akkor küldök érted sofőrt, rendben?
-Felesleges, szívem!
-Nem az, kérlek… jobban érezném magam!
-Jól van, ahogy szeretnéd.


Gyorsan összekapkodta a holmijait, majd el is ment. Nem csalódtam az életben, amiért ezt a Jeremy-problémát a nyakamba zúdította. Túl szép lett volna ez az egész Harry-ügy ahhoz, hogy igaz legyen. Valamit valamiért, tartja a mondás… viszont Harry miatt nagyon boldog voltam. Félt, kezd belém szeretni… el sem hiszem!


Eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Letit. Ha szerencsém van még át is hívhatom őt magamhoz és akkor Harrynek nem kell aggódnia értem, mert nem leszek egyedül.

-Szia Leti! –csicseregtem bele a telefonba.
-Szia Abi, de vidám a hangod, mi történt?
-Át tudnál jönni Sok mesélni valóm van… jó sok minden történt miután elmentél!
-Persze, 10 perc és ott is vagyok!
-Remek, csak csengess, mert lecseréltettem a zárat.
-Mert?
-Majd ezt is elmesélem, csak siess!
-Rendben, 10 perc, puszi!
-Puszi!