59. Reggeli kellemetlen meglepetés

Sziasztok! Ne haragudjatok a hosszabb kimaradásért, elúsztam :S De most már itt vagyok és új részecskét hoztam Nektek! :) Ez ilyen áthidaló rész, de remélem nem unjátok el a fejeteket rajta:) Jó olvasást! :)  

 husika ♥

Elég hűvös reggelre ébredtünk. Tulajdonképpen arra keltem, hogy vacog a fogam, pedig Zayn hátulról magához ölelt és még ő is melegített. Tényleg nagyon hideg volt, aminek nem értettem az okát.
-Zayn, bébi ébredj!
-Mi… -motyogott álomtól bódultan.
-Valami nincs rendben a fűtéssel!
-Mi a… de hideg van!
-Igen, nagyon! –ahogy beszéltünk rendesen látni lehetett a párát, amit kifújtunk. Na jó, nem annyira mint odakint, de kemény tél tombolt idebent.
-Kerítek valami fűtés szerelőt.
-Az milyen? –nevettem fel. Szegénykém még nagyon kómás volt.
-Jó, tudod mire gondolok. –maga köré csavarta a takarót mintha egy pulcsi lenne és átbattyogott sorban a fiúkhoz, majd az anyukájához. Hálelúja, megfagyhatunk amíg meg nem csinálják a fűtést.

Lementem a konyhába és rögtön magamra kaptam a kabátomat. Nagyon fáztam. Leültem és bekapcsoltam a kávéfőzőt. Percekig bámultam, ahogy a meleg, barna folyadék a poharamba csöpög. Utána elkezdtem szürcsölgetni. Elfancsalodott a képem. Még nagyon reggel van, elfelejtettem „megízesíteni”. Pótoltam a hiányosságot, majd immáron jólesően kortyoltam bele a melengető italba.
Aztán két kéz fonódott a derekam köré és mögém furakodva leült mögém a székre.
-Szia édes. –mosolyogtam bele a bögrémbe.
-Szia megint. A szerelő fél óra múlva itt lesz.
-A fűtésszerelő? –nevettem fel.
-Jól van már, ne piszkálódj! –vágta b a durcit, majd kivette a kezemből a poharat és beleszürcsölt.
-Hééé! Csinálj magadnak te kis enyves kezű! –pusziltam meg az arcát.
-Nincs kedvem. Nagyon finom. –mosolyodott el és megint ivott belőle.
-Idd csak meg nyugodtan. –mosolyodtam el én is és megint megpusziltam.
-Köszi. –nyomott most ő egy puszit az arcomra. Ekkor megjött a másik korán kelő.
-Aaaaaaaaaaaaaahhh… -hallottunk egy nagy nyöszörgést egy hatalmas kupac anyag (takaró) alól. Még a feje se látszott ki, rejtély, hogy kerülhetett be a konyhába épségben.
-Jóreggelt, akárki!
-Harry vagyok! Vagyis lehet, hogy már csak voltam. –Húzta le a fejéről a paplant. Haja édesen össze vissza állt a négy égtáj felé. –Halálra fagyok mindjárt. Nem tudom mi a fene történhetett…
-Én se, de bosszantó!
-Az kávé? –csillant fel Harry szeme Zayn bögréje láttán.
-El a kezekkel, vagy az életeddel fizetsz! –pirított rá a göndörkére.
-Na, csak egy kicsit!
-Ő is lopta, nem gondolod, hogy hagy neked belőle! –nevettem fel.
-Lopta? –nézett rám értetlenül Harry.
-Igen a kis enyves kezű! –pöcköltem meg finoman a vállát Zaynnek. –Magamnak csináltam.
-Így már mindent értek. –mosolyodott el. Ekkor beszabadult a konyhába Niall egy szál alsóban (?)
-Jézusom Niall!
-Jóreggelt!
-Nem fagy szét a skandináv tested?
-Skandináv? Ez honnan jutott eszedbe, Zayn? –nevetett fel Harry, de én se tudtam megállni.
-Hát olyan pigmentszegény a szerencsétlen…
-Jó, engem nem felejtettek kint a napon, csokifiú!
-Én pici csokikám. –mosolyodtam el, majd megpusziltam az említettet.
-A lényeg, hogy ez valakinek tetszik.
-Tetszik neki a kis keverék fejed! –rötyögött Harry.
-Turmix! Haha. –örült elég gyenge poénjának Niall.
-Bunkók vagytok. –durcizott be.
-Tudod, hogy szeretünk!
-Igen, de takard el a fehér testedet mert a végén elpirulok! Azok az idomok, Oh, istenem Niall! –sápítozott Zayn.
-Buzeránsok! –nevettem fel.
-Megkívántál? Szeretlek Zayn!
-Én is szeretlek Niall!
-Minek vagyok én még itt? –ekkor csengettek.
-Nem tudjuk, már rég ki kellett volna nyitnod az ajtót.
-Tuskócskák én nem is lakom itt hivatalosan! –nevettem, majd az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam és egy szörnyen helyes hapsival találtam szembe magam.
-Jóreggelt, itt van szükség a fűtés megjavítására? –mosolygott.
-Oh, hello. Igen, gyere beljebb.
Ahogy bement előttem tekintetem akarva vagy akaratlanul is a fenekére szegeződött. Hát ezt én nem bírom…
-Hello, te vagy a fűtésszerelő? –Zayn.
-A mi?
-Hagyjuk. Szóval a problémát szerintem te is érzed, így ébredtünk reggel.
-Szóval nincs egyáltalán fűtés a lakásban?
-Nincsen.
-Meg tudnátok mutatni merre van a kazán?
-Fingom nincs… -motyogott Zayn.
-Louis tudja! –visított fel Niall.
-LOUIS! –ordított Harry, mire az említett megjelent egy mikiegeres pizsama szettben.
-Jóreggelt.
-Neked is. Figyi, hol a kazán?
-Megmutatom. –ásított egy nagyot, majd elindult a mosókonyha felé.
Szememmel követtem a szépfiút, aki Louis kíséretében kivonult a helységből.
-Még egyszer így nézel erre a ficsúrra… -sutyorgott oda Zayn.
-Mi? –lepődtem meg.
-Ne hüledezz, láttam, hogy majd kiguvadtak a szemeid!
-Ne durcizz már, csak felmértem, hogy megbízható e!
-És az a seggéből tükröződik? –húzta fel a jobb szemöldökét és fapofát vágott. Basszameg…
-Öhm, nem is néztem a seggét!
-Kamu, láttam! –bökte meg az orromat durcásan. Elkaptam két oldalról a pofiját és hosszasan megpusziltam.
-Megnyugodnál, durcimurci?
-Kicsit. –picit elpirult. Olyan édes…
-Probléma megoldva! –jött ki a fickó a szerszámosládájával. –Hamarosan élvezhetitek a meleget!
-Köszi, mennyivel tartozunk?
-Semmivel. –mosolygott.
-Ugyan, szóval?
-Tényleg semmivel, nem volt dolgom vele. További szép napot!
-Nagyon köszi, szia!
-Hello!
-Azért aranyos, hogy nem kért érte pénzt.
-KHM..
-Jól van már meg ne fulladj. –nevettem fel.

-Jóreggelt. –jött be az ajtón Trisha egy nagy zacskó péksütivel.
-Istenem anyu, imádlak! Már majd éhenhaltam.

Mindannyian bementünk a konyhába Liam kivételével, ő már kora reggel elment itthonról, gyanítom a barátnőjéhez.

Leültünk az asztalhoz és a fiúk jóízűen majszolni kezdték a rengeteg finomságot. Persze én se maradhattam ki a jóból. Zayn megfogott egy túrós sütit és feltűnően méregetni kezdte.
-Hm? –néztem rá.
-Ez olyan mint a melled!
-Harapjunk bele! -Niall
-Azt már nem!
-Nem a tiédbe! Mondjuk az se lenne rossz!
-Te mikor lettél ilyen perverz, Niall?
-Nem perverz, csak férfi!
-Ha már a perverzségnél tartunk és egy férfiakat lealacsonyító beszólással éltél, akkor nem a számat akartam volna beledörgölni ebbe a sütibe hanem a faszomat! –Zayn.
-Kisfiam! –legyintette fejbe Trisha Zaynt.
-Szia anyu. –mosolyodott el zavartan mire mindannyian jól kinevettük.

Reggeli után a fiúknak interjúra kellett menniük, én pedig elhatároztam, hogy leülök a TV elé és megnézem őket. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Hallo?
-Szia Abia, itt Jeremy.
-Mégis mit akarsz?
-Csak beszélgetni kicsit, lenne pár dolog…