48. Elvarratlan régi szálak.

Sziasztok! Itt is az új rész, bár picsit rövidke lett! Fogadok erre nem számítottatok:) A komikat megköszönöm! :)Jó olvasást!:)

-Zayn kérdezhetek valamit? –pofátlankodott bele a beszélgetésünkbe Tiffany.
-Persze, mondd csak…
-Lehet, hogy pofátlan vagyok… -kitaláltad! –de… mi a lányokkal elmegyünk megünnepelni a sikerünket és… nem jönnétek velünk a gyönyörű barátnőddel és a fiúkkal?
-Hát igazából én ma nem érek rá este… -mondta Harry. Szerintem csak ki akarta húzni magát a dolog alól.
-És Zayn se! –néztem szúrósan barátomra.
-Bocsi, igen, randink van a kisasszonnyal! –mosolygott rám Zayn, amit viszonoztam.


-Bocsánat, bocsánat!
-Hát te meg? –kerekedtek ki a szemeim.
-Csak jöttem, hogy gratuláljak Zaynnek az új lánycsapatához, nagyon tehetségesek.
-Figyelj, Perrie, most épp az öltözőben vannak és készülnek, bocsi, csak…
-Figyelj, Abi… nem lehetne, hogy fátylat borítsunk a múltra? Látom mennyire boldoggá teszed Zaynt és igazából nekem szimpatikus is vagy… csak mikor legutóbb találkoztunk egy kicsit elborult az agyam… azóta minden megváltozott az életemben, Niall-el és a többiekkel már megbeszéltem ezt. Kérlek ne haragudj rám!
-Jól van, részemről rendben van. –mosolyodtam el, mire a lány megkönnyebbülten visszamosolygott.
-Nem megyünk el valahová? Beülünk egy italra, vagy valami. Kicsit összeismerkedhetnénk. Letivel egész jól összebarátkoztam még Londonban, csak neked nem merte elmondani nehogy megharagudj rá.
-Persze, mindjárt szólok Zaynnek és mehetünk is.
-Köszi mégegyszer, irtó jófej vagy. És szégyellem magam azokért amiket a fejedhez vágtam…
-Nem kell szégyellned magad, teljesen megértelek. Pedig akkoriban tényleg nem volt köztünk semmisem Zaynnel. –nevettem fel.
-Tök jó, akkor feleslegesen kiabáltam rád kígyót békát!
-Körülbelül. Na megyek szólok neki, hogy leléptünk!
-Jólvan, itt megvárlak. –mosolyodott el.

Gyorsan odaszaladtam az öltöző elé és bekopogtam.
-Ki az? –szólt ki Harry hangja.
-A mumus! Abia vagyok…  -erre kinyitotta az ajtót.
-JÉZUSOM Harry takard el! –kaptam a szemeim elé, ugyanis ott állt egy szál… semmiben! Teljesen meztelen volt.
-Mit finnyáskodsz még a szádban is volt.
-De gusztustalan és közönséges vagy Harry. –csóválta a fejét mögöttem Perrie, aki a sikításomra szaladt ide.
-Nahát a szépséges Perrie kisasszony, téged meg mi szél fújt erre?
-A barátnőm, Jade… a kezdőzenekarotok énekesnője! Eljöttem a meghallgatásra. Egyébként takard már el ! Vagy tedd ki az ajtóra a +18-as karikát!
-Tudtommal mindannyian betöltöttétek már a 18-at!
-Bocs de akkor sem vagyunk kíváncsiak a mikroszerszámodra! –gúnyolódtam.
-Mi ez a nagy egyetértés?
-Kibékültünk Abival. –mosolyodott el a szöszi.
-Mi a fene … Abia te valami halálos kórban szenvedsz? Edwards szindróma?
-Ez nagyon béna és primitív biológiai katasztrófa-vicc volt a szádból, Harold!
-Szerintem is, na… Zayn itt van?
-Valaki engem emle… Perrie?
-Szia Zayn! –mosolyogva integetett neki.
-Hát te?
-Csak jöttem Jade-et megnézni és bocsánatot kértem a barátnődtől az igazságtalanságomért.
-Igen és… bébi… -léptem hozzá közelebb, nyakába fúrtam a fejem.
-Jajj, mit szeretnél?
-Kedves vagy, mondtam már?
-Igen, azt hiszem… -mosolygott.
-Imádlak, mondtam már?
-Igen, ezt is…
-Akkor elengedsz egy kicsit Perrie-vel beszélgetni? Csak beülünk valahová egy kis összeröffenésre, beszélgetünk egy kicsit és jövök haza.
-Cica tudod, hogy csak 3 órára kaptam meg azt a szobát.
-Max fél óra! –rikkantott fel Perrie.
-Biztos? –jártatta a tekintetét Perrie és köztem.
-Tuti. –mosolyodtam el.
-Ezesetben legyen. –mosolygott ő is.
-Imádlak, köszönöm! –ölltem meg őt, majd elköszöntem mindenkitől és elindultam Perrie-vel a park felé.

-És… lehet, hogy egy kicsit sértő lesz ez a kérdés, de… hogyhogy meggondoltad magad velem kapcsolatban? Mármint.. eléggé úgy tűnt, hogy utálsz!
-Ajj, hát amiket a fejedhez vágtam tényleg sajnálom, hirtelen felindulásból hagyták el a számat azok a mondatok… viszont most rendeződtek a dolgaim és boldog vagyok, úgy gondoltam tisztáznom kell magam mögött a homályos dolgokat. És hát semmi értelmét se láttam annak, hogy rosszba legyek valakivel, aki egy számomra kedves személyt boldoggá tesz. Meg hát mindenki mesélt rólad, hogy nagyon aranyos vagy. Én meg szégyellem magam, mert házisárkány voltam mindenkivel. Én nem ilyen vagyok és sohase voltam ilyen… csak Zayn miatt volt ez az egész.
-Megértem. –mosolyodtam el és oda is értünk a Starbuckshoz. Beültünk az egyik ablak melletti asztalhoz és kis idő múlva már a kirendelt sütinket majszoltuk a mellé kért frappéval.
-Egyébként Perrie… kérdezhetek valamit?
-Persze! –szürcsölt bele a frappéjába.
-Te csak Jade-et ismered a csapatból?
-Hát igazából vele van jó viszonyom, vele barátnők vagyunk, a többieket csak hébe-hóba ismertem meg. De egy valamire figyelj, vagyis inkább valakire.
-Tiffany…
-Pontosan! Jade-del beszélgettem és mesélte nekem, hogy mennyire rámozdult Zaynre, az egész koncert előtti ráhangolódó órácskában azt tervezgette miként fűzze be magának a „fekete herceget”.
-Na ő abból nem eszik! –háborodtam fel egy kicsit.
-Nem féltem Zaynt! –nevetett fel. –Egyébként én kitalpalnám a kiscsajt a helyedben. Nagyon nem szimpatikus!
-Hát nekem sem! Lehet az lesz a következménye ha sokáig szórakozik velem… És… bocs a kérdésért, de neked… van most valakid?
-Igeeeeeen. –mondta úgy mint egy kis óvodás. –Az egyik testőrömmel randizgatok. Egyelőre még nincs semmi komoly, csak párszor vacsoráztunk együtt, ilyenek. És ti jól megvagytok?
-Igen, úgy érzem nagyon jól! –mosolyogtam.
-Na ezt örömmel hallom! És a … Harry ügy rendeződött?
-Ha őszinte akarok lenni azt kell, hogy mondjam, hogy nem.
-Hogyhogy?
-Állandóan üldöz, és néha nehezemre esik megálljt parancsolni magamnak…
-Hát az szívás… de remélem semmi hülyeségbe nem akarsz belekeveredni! Zayn nagyon jó fiú…
-Igen, én is tudom, és azt is, hogy… lehet, hogy egósan hangzik, de túl jó vagyok Harryhez. Sose becsült meg, meg semmi… és én jó akarok lenni Zaynhez, aki a világ összes figyelmét rám fordítaná ha tehetné. Minden tekintetben jobban járok vele mint Harryvel.
-Ebben egyetértünk!
-Apropó, menni kéne, mert lekésem a randimat! –vevettem fel.
-Nehogy elkéss. –mosolyodott el Perrie. Gyorsan összeszdelőzködtünk, és elkísért a szállodáig, mire kiderült, hogy nem messze innen szállt meg. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól, majd siettem fel a szállodába egy számomra ismeretlen útvonalon, egy ismeretlen szoba felé.
Mikor odaértem finoman bekopogtam az ajtón.
-Nyitva! –hallottam Zayn rekedtesen csengő hangját, mitől jólesően kirázott a hideg. Betipegtem a szobácskának éppen nem nevezhető hatalmas lakosztályba, ahol le voltak kapcsolva a villanyok, csak egy jó pár gyertya világította meg a helyiséget.
-Istenem, de gyönyörű!
-Késtél… -biggyedt le a szája miközben az asztalnál hanyagul ült a széken.
-Sajnálom, olyan jól elbeszélgettünk Perrievel. De már itt vagyok! Csak nem vagyok az alkalomhoz öltözve! –biggyesztettem le a számat.
-Te akárhogy tökéletes vagy az alkalomhoz édes! –áll fel a székről és odakísért az enyémhez.
-Romantikus vacsi. –Figyelmes. –mosolyodtam el miközben alám tolta a széket.
-Olyan ritkán van időnk ilyesmire.
-Igen, sajnos.



Perrie szemszöge:

-Igen? –vettem fel a telefont.
-Szió Perrie, Harry vagyok. Csak szeretnék kérdezni tőled valamit.
-Mégpedig?
-Ugye semmilyen hátsó szándékod sincsen Abival kapcsolatban?
-Nem, tényleg semmi nincsen. Szeretnék megváltozni ő pedig semmit sem ártott nekem, úgyhogy ideje volt bocsánatot kérnem tőle.
-Tuti?
-Tuti, de az idő úgy is mindent bebizonyít!
-Hát jó, csak ezért kerestelek. Szia.
-Szia.
Mai nap tanulsága: ne haragíts ok nélkül magadra embereket, mert mikor igyekszel mindent helyrehozni senki se fog benned megbízni maximálisan…