57. Újra otthon/ Meglepetésvendég.

Sziasztok! Itt egy kicsit rövidebb rész, remélem nem haragszotok, csak sok a tanulnivalóm mostanában. :/ Köszönöm a komikat az előző részhez, megköszönöm, ha ide is írtok pár gondolatot! :) Jó olvasást! :)

 husika ♥

A kórházban eltöltött idők sem alakultak túl zökkenőmentesen a napokban. Igen, úgy értem, hogy bent kellett maradnom pár napra, mert volt egy kisebb allergiás rohamom az egyik gyógyszertől, és benntartottak megfigyelésre, amit én személy szerint hülyeségnek és feleslegesnek éreztem, de ők tudják. Zaynnek sajnos haza kellett utaznia pár napra a szüleihez Bradfordba egy nagyon fontos ügyben, amibe még őt sem avatták be, csak annyit tudott, hogy halaszthatatlan a dolog és mindenképpen oda kell mennie sürgősen. Érzékeny búcsút vettünk tehát egymástól és ő el is ment még tegnap este. Holnap már remélhetőleg engem is kiengednek, bár a doki mindig variál valamivel, úgyhogy még semmi sem biztos.
-Jóestét hercegnő. –lépett be a terembe Harry egy nagy csokor virággal a kezében és hatalmas mosollyal az arcán.
-Jóestét uram! –viszonoztam a mosolyát.
-Hova tegyem… -nézett körül a szobában, ahol már 4 csokor virág díszelgett. Igen, mindennap hozott nekem egyet. Az volt a szerencse, hogy a többiek által hozottak már elhervadtak, így Harry friss virágai befértek nekem ide.
-Már megint költekezel! –mosolyogtam.
-Virágot a virágnak, tudod. –mosolygott, majd leült mellém az ágyra és megfogta a kezem.
-Hogy vagy ma? Remélem már jó kedved van! –jah igen, tegnap Zayn miatt egy kicsit el voltam kenődve. Nem akartam elválni tőle, de hát így alakult.
-Igen, már nagyon jó a kedvem! –mosolyogtam önfeledt boldogságomban.
-Örömmel hallom, bár az enyém nem felhőtlen…
-Miért?
-Sose lehetek elég nyugodt addig amíg ki nem kerültél innen! –emelte fel a kezemet és megcsókolta a kézfejem. –Egyébként Perrie keresett és jobbulást kíván, azt mondta téged nem ért el és csak most tudta meg, hogy mi történt.
-Oh, bocsi, sms… -néztem meg a telefonom. Láttam, hogy Perrie 3x is keresett, ám az SMS most Zayntől jött.
„A mélyben nem lehet arra gondolni, ami felemel, de sosem ismertem még a szerelmet, ami olyan lehetne mint egy szívroham, megöl, esküszöm nem sírtam még ennyire sokat, mert sosem ismertem a szerelmet, ami ennyire kibaszottul bántott… a legrosszabb fájdalom, amit valaha átéltem… Rád gondolok mióta elváltunk.” (Trey Songz- Heart attack refrénje:) :D♥)
-Na mi ez az arckifejezés?
-Elküldte a közös kedvencünk refrénjét. –mosolyogtam. –És utána írta hogy rám gondol…
-Milyen romantikus. –undokoskodott.
-Bunkó vagy Harry remélem tudsz róla.
-De azért szereted ezt a bunkó stílusomat! –szaadt félmosolyra a szája és közelebb hajolt.
-Ha tovább kekeckedsz kénytelen leszek megnyomni ezt! –mutattam a nővérhívó gombra. –És kénytelen leszek kitetetni téged innen kegyetlenül! –hajoltam én is kicsit közelebb. Felvettem a harcot vele.
-Ne mogorváskodj, árt a szépségednek! Ráncos és csúnya leszel!
-Na menj a búsba! –böktem bele a vállába.
-Jól van na. –nevettünk fel mindketten.
-Kopp kopp! Bejöhetek, úgy látom magácskát nagyon szeretik a barátai! Mindennap találkozom valamelyikőjükkel! –mosolyodott el a doki.
-Jöjjön csak. –mosolyogtam.
-Jó hírrel szolgálhatok! Már ma hazamehet!
-Mi? –pattantam fel örömömben. –Azt hittem már örökre benntartanak engem. –biggyedt le a szám.
-Szó sincs róla. –mosolyodott el a doki. –Pakoljon és menjen, nem tartunk már igényt kiskegyedre!
-Köszönöm szépen doki, sokat segített!
-Csak a munkámat végeztem!
-Azért nem csak, köszönöm a hasznos tanácsokat!
-Nagyon szívesen, remélem a hasznára válnak majd a jövőben.
-Minden bizonnyal, ebben biztos vagyok! –mosolyogtam.
-Na akkor megírom a zárójelentést és már mehet is!
-Köszönöm még egyszer!

Gyorsan előkaptam a telefonomat és elkezdtem pötyörészni. Végül elküldtem az üzenetet.
„Kiengedtek a kórházból. Őrülten hiányzol.♥”
-Már megint kerestek? Milyen népszerű lettél hirtelen!
-Nem, most én írtam Zaynnek, hogy kiengedtek innen.
-Ki hitte volna. Egy percre sem tudsz elszakadni tőle?
-Képzeld, a szerelem ilyen. –néztem rá ocsmányul.
-Megbocsátott már amiért megdugtalak?
-Hogy te milyen finoman és burkoltan tudsz utalni egyes dolgokra, kedves Harry… úgy akartad feltenni ezt a kérdést, hogy megbocsátott e már a kis incidensünk miatt?
-Igen, tök ugyan az.
-Csak egy leheletnyivel kevésbé nyers és közönséges!
-Férfi szájából nem ciki a közönségesség. Férfi szájában csak a fasz nem áll jól.
-Te egy idióta vagy! –nevettem fel.

Összeszedelőzködtem és Harry haza is vitt. A fiúk még mindig a Szellemkastélyban voltak, mert ugye én ide bekerültem. Megvártak az utazással. Holnap mindenféleképpen el kell indulnunk haza.



Másnap…

Szinte egész hazafelé vezető úton beszélgettünk Zaynnel telefonon. Elmesélte, hogy azért kellett hazajönnie, mert az anyukája el akar menni Jordániába és szeretné, ha menne vele Zayn is, mivel az apukája Yasser nem tud vele menni munka miatt. A húgával és a nővérével már leegyeztették. Aztán Zaynnek az az ötlete támadt, hogy megy, ha én is elkísérem. Nagyon megijedtem, mert ugye elég nagyot hibáztam nemrégiben, a családtagjaival pedig még sohasem volt szerencsém találkozni. Terveztük, de mindig közbejött valami. Beleegyeztem, úgy gondolom hogy ez nagyfokú előrelépés a részéről azok után hogy így elárultam őt. Nagyon boldoggá tett ezzel a kérdéssel, viszont izgultam is, hogy megismerhetem a rokonait. Főleg a nagyobbik húgát Waliyha-t, rengetegszer hallottam mennyire gyönyörű és hogy hasonlít rá nagyon. Szóval igent mondtam az utazásra.
-Istenem tegyétek már le! –rimánkodott Louis.
-Hallottad édes, már unnak minket! –nevettem fel.
-Igen hallottam, akkor tegyük le egyszerre.
-Jajj most fog az jönni hogy szeretlek, nem én jobban. Mi meg mindjárt…
-Hányunk. –vágott a szavába Harry mire finoman a vállába boxoltam.
-Na jó édesem, most leteszlek, majd megbeszéljük Jordániát egy alkalmasabb időpontban, amikor a drága tesókáid nem hánynak körbe a kedveskedésemtől. Puszillak. Szeretlek nagyon! Vigyázz magadra! –tettem le a telefont.
-Végre. –sóhajtott fel Louis.
-Elégedettek vagytok, bunkócskák?
-Hé, kikérem magamnak én a múltkor még taplócska voltam! –nyavajgott Louis.
-Én meg meg se tudom mondani miket kaptam már. Taplócska is voltam, bunkócska, seggfejecske, faszocska… -elgondolkodott egy pillanatra.
-… és tuskócska. –mondtuk egyszerre majd mindannyian felnevettünk.
-Jól van már, nagyon nehéz esetek vagytok!
-Mi kis bunkócskák, ugye? –röhögött Liam.
-Neeeeem, Lili te ne vedd magadra, te vagy az egyetlen aki normális ebből a bandából!
-Kikérem magamnak! –mérgelődött nevetve Niall.
-Ne kérd ki, zabagép! –pirítottam rá.
-Jól van Abia nem elégítelek ki többé! –fonta össze maga előtt a karjait.
-Te állat! –nevetett fel Harry. Az autó megállt.
-Megérkeztünk, juhúúú! –ugrottam ki a kocsiból, majd beszaladtam a házba hogy végre újra láthassam a fiúk bungalóját.
-Szia drága. –mosolygott rám Zayn a nappaliból és mellette állt egy szintén kedvesen mosolygó, hosszú barna hajú hölgy. Azt hiszem ő az a teremtés, akinek köszönhetően Zayn most itt van. Az anyukája.