50. Vágyom rá

Sziasztok! Jó hírem vaaaan!:) Hoztam egy potyarészt, mert lehet, hogy holnap nem tudok hozni és ma sok időm volt, hogy megírjam:) Igaz kicsit rövid és kevésbé eseménydús:) Jó olvasást! :)

-Ezt nem mondhatod el senkinek…
-Mit? –puszilta meg a homlokomat Harry, miközben a fejem a mellkasán pihent.
-Ezt az egészet.
-Mit?
-Jól van, helyes! Itt nem történt ma semmi!
-Nem történt, mi történt volna?
-Ezt megbeszéltük! –Felültem és átöleltem a lábaimat. Iszonyatosan éreztem magam. Legszívesebben fejbevertem volna magam valamivel és soha többé nem ébredtem volna fel. Folyamatosan Zayn járt a fejemben, és megindultak a könnyeim. Még jó, hogy az orrunkig se láttunk el mert így Harry nem látta, hogy sírok.
Ő is felült és elkezdte puszilgatni a hátamat.
-Ne érezd rosszul magad, nem tettél semmit! Te csak szereted őt. Nem a te hibád…
-Köszönöm, hogy megértő vagy. Életedben először még ez is sikerült. –nevettem fel gyengén.
-Te sírsz?
-Ne haragudj! –mondtam elcsukló hangon.
-Még jó, hogy nem történt közöttünk semmi. Hogy bírtál volna elszámolni a lelkiismereteddel, ha ennyitől így kiborultál.
-Sajnálom, tényleg, de nem bírtam megtenni! Képtelen vagyok őt bántani, Harry. Mindig annyira jó volt hozzám, és nagyon nagyon szeretem őt… sajnálom, de nekem ez nem megy! Nem verhetem át azt, aki talán a családomnál is jobban szeret. –törölgettem a szemeimet.
-Ne szabadkozz, nyilván semmi baj nincs abban, ha valaki nem csalja meg a szerelmét, Ez a normális, te meg emiatt magyarázkodsz? –nevetett fel. –Sajnálom, mert szeretlek, de megértem.
-Igazából nem azért sírok, mert nem csaltam meg őt. Hanem azért, mert vele akarok most lenni. Nagyon hiányzik… úgy, mintha már egy hónapja nem láttam volna. –kezdem rá nagyon a sírásra.
-Bébi ne sírj! Kérlek, olyan szomorúvá teszel!
-Könyörgöm Harry vigyél el hozzá annyira vágyom most a közelségére! Ne haragudj, kérlek!
-Nem haragszom, szó sincs róla! –mondta kedvesen. –Öltözz fel és elviszlek hozzá! Remélem még nem talaj részeg. Kibaszott nagy mázlista…
-Mázlista? –törölgettem a szemeimet szipogva.
-Engem sohasem szeretett még senki sem ennyire.
-Azért mert két hétnél tovább nem bírtad még senkivel sem! Azalatt meg se tud szeretni senki!
-Lehet, hogy igazad van… egyébként nagyon büszke vagyok rád, Abi!
-Büszke? Mert?
-Hogy nem tetted meg. Nagyon sokat nőttél most a szememben, és ne értsd félre!
-Ez aranyos, eddig egy kurvának tartottál, most már normális vagyok?
-Ne túlozz, sose tartottalak kurvának. Mikor azt mondtam, az is csak azért volt, mert ideges és féltékeny voltam. Tudod, hogy mindig tiszteltelek… csak … hogy is mondjam… könnyen kaphatóbbnak tartottalak.
-Igen, erre valahogy sikerült rájönnöm! –nevettem fel.
-De már másképpen látom! Már csak azért is, mert sikerült felizgatnom téged… -nevetett fel.
-Jaj ne már. –pirultam el.
-De, mert ennek ellenére se hagytad, hogy több legyen a dologból. Zayn tényleg nagyon szerencsés…
-Nem szerencsés, csak nagyon nagyon szeretem őt!




A buliban…


Niall:

-Zayn az mi már megint amit iszol? –kérdezte Lou a feketehajú barátunkat, akinek az ölében ott ült Tiffany.
-Énnemtom Lou..háténnemtom.. énnagyonkivagyoküttve…
-Cicám! –fordította Zayn fejét maga felé Tiffany. –Meg akarlak csókolni!
-Én meg nem akarlak megcsókolni!
-Nem érdekel! –nyomta VOLNA a száját Zaynére, ha ki nem kapom a srác öléből.
-Mit csinálsz te ? Ki engedte ezt meg? Mit képzelsz magadról?
-Éneztnembírom! –fakadt ki Zayn és vagy 5 percig nevetett. Tiffy eltipegett a pultig és leült. Kért valami innivalót amit elkezdett ott szürcsölgetni. Utálom, hogy én vagyok a legjózanabb, olyan vagyok mint egy óvóbácsi.
-Niaaaaaaaaaaaaall! –kiáltott fel Zayn és megpróbált felállni a kanapéról, de olyan részeg volt, hogyha nem tartom meg őt, valószínűleg belefejel az üvegasztalba.
-Mit szeretnél? Rosszul vagy? Baj van?
-Nemtom tesó nemtom nemérzek fájdalmat. –nevetett folyamatosan. Felnéztem, hogy úr isten most mit csináljak, mikor a tömegben észrevettem két ismerős alakot. Világossá vált, hogy az egyik Harry. Felismertem a hajáról, és a másik Abia lesz!
-Zayn, az ott nem Abia?
-Mi? Abia itt? –ült fel hirtelen.
-Fiúk! –kiáltotta el magát, amit alig hallottunk a hangos zene miatt.
-Szívem! –ugrott fel Zayn és átugorva a pulton (?) és odarohant Abihoz.




Abia szemszöge:

-Édesem! Édesem! –öleltem őt magamhoz és erősen megszorítottam.
-Abi! –ölelt vissza kevésbé erősen, annyit ivott, hogy alig állt a lábán.
-Annyira… hiányoztál… ne haragudj… hogy ilyen… hülye voltam… szeretlek… szeretlek… imádlak! –puszilgattam őt össze, ő pedig nem válaszolt semmit, csak elmosolyodott és az utolsó puszit csókká formálta. Lábam alá nyúlt, felkapott és eltipegett velem a falig, ott kevesebben voltak és nem lökdöstek minket jobbról-balról, ezáltal kisebb volt az esélye annak, hogy kiütik a fogunkat.
-Szeretlek! –motyogta a fülembe.
-Én is nagyon szeretlek! –fúrtam a nyakába az állam és alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam, ugyanis Harry tekintetével találkozott az enyém, ahogy felnéztem Zayn válla fölött. Mérhetetlenül szomorú mosoly ült ki az arcára. Arcomat Zayn nyakába temettem és megmarkolva a pulcsiját megint erősen magamhoz szorítottam.
-Történt valami? –nézett rám gyönyörű csillogó szemeivel.
-Nem tudom, annyira féltem!
-Féltél? Mitől?
-Hogy elveszítelek! Soha nem akarlak elveszíteni, érted? –fogtam két tenyerem közé a buksiját.
-Soha! Mert azt én nem fogom hagyni! –mondta vontatottan. Nagyon részeg szegény.
-Szeretlek kis hülye! –csókoltam meg most én őt és legördült egy könnycsepp. Hiába kapaszkodott, nem bírt fennmaradni, le kellett folynia. Szívem olyan hevesen vert mint még soha. Ennyire szerelmes lennék? Azt hiszem. Ennyire féltem? Azt hiszem… Ennyire bűntudatom volt? Tudom… El kéne mondanom neki? Végülis nincs mit, hisz nm csaltam meg, nem tettem semmit. Mégis úgy fáj, hogy eljátszottam a gondolattal, miközben annyira szeretem őt! Kezemet felvezettem a hátára és ujjaimat jártattam rajta.
-Menjünk vissza a fiúkhoz. –mondta rekedtes hangon, nagy mosollyal az arcán.
-Jólvan. –mosolyogtam vissza és elindultunk a VIP felé.

-Látom kibékültetek! –mosolyodott el Niall, mikor kézenfogva betipegtünk és levetődtünk a kanapéra.
-Igen, hála az égnek minden rendben! –mosolyogtam és megpusziltam Zaynt.
-Azt hiszem iszom valamit! –mutatott a pult felé Hazza. –Ti is kértek valamit?
-Nem köszi. –ráztam meg a fejem, Zayn belekezdett volna a mondandójába.. –És Zayn se kér! –nyomtam le a kezét. Erre elmosolyodott és rám szegezte gyönyörű arany íriszeit.
-Jólvan, mindjárt jövök!
-Oké!

A kanapén ültem, Zayn folyamatosan csipkelődött velem. Belepuszilt a fülembe, meg ilyenek. Felnevettem, ő is vigyorgott. Csak nem hagyott békén addig, amíg Harry vissza nem jött. Akkor kicsit „megkomolyodott”.
-Nem bírok magammal. –duruzsolta a fülembe miközben a combomat markolászta.
-Igen szívem, feltűnt! –nevettem fel.
-Itt vagy te is? –jött oda Tiffyke.
-Nem látszik?
-De elég nagy vagy! Hahaha.
-De vicces hagy, ajánlom figyelmedbe az egész alakos tükör megoldását!
-Szebb vagyok mint te!
-Azzal vitatkoznék! –szólalt fel Harry magából kikelve.
-Én is Abira voksolok! –nevettt fel Zayn.
-Akkor ez le is van tisztázva! -vigyorodtam el önelégülten, Tiffyke pedig eltipegett.