58. Este...

Sziasztok! MEGJÖTTEM!:D mint már említettem indítottunk barátnőmmel erre a felhasználóra egy új blogot:

http://1dmonster.blogspot.com -címen. Örülnék, ha oda is ellátogatnátok, mert szerintem jó lesz :) Ja, és komi záport kérünk!:) Bocsássatok meg azért, hogy késtem, csak bonyodalmaim adódtak! Ígérem megpróbálom sűrűbben hozni a részeket, ahogy az időm engedi! Jó olvasást! :)

-Jó… jónapot. –csuklott el a hangom ahogy a kicsit alacsonyabb termetű nőre meredtem.
-Abi, ő itt Trisha, az én drága anyukám. –mosolyodott el. –Anyu, ő itt Abi, a szerelmem.
-Szia drágám, rengeteget hallottam már rólad! –ölelt meg.
-Örülök, hogy megismerhetem, én is nagyon sokat hallottam Önről!
-Szeretném ha nem magáznál, ha már az egyetlen kisfiam barátnője vagy! –mosolygott rám bájosan. Eddig nagyon aranyosnak tűnik.
-Köszönöm. –mosolyogtam vissza. Irtó zavarban voltam.
-Gyertek beljebb! Ne itt beszélgessünk már! –mosolygott Zayn.
-Egyébként a fiúk is itt vannak! –mutattam az ajtó felé hol épp Niall bújt be a fagyöngy alatt Louis-val.
-CSÓKOT CSÓKOT! –visítozott Harry.
-Fúj! –bökte oda Niall.
-Én inkább veled akarok! –kapta el Harry derekát Lou és színpadi csókot váltott vele.
-Állatok! –nevettem fel, majd elindultam a kanapé felé Trisha-val és Zaynnel.
-Csókolom Trisha néni!
-Sziasztok tökfejkéim! –mosolygott, a fiúk pedig odamentek és megölelve őt, puszival üdvözölték. –Mi újság veletek, minden rendben?
-Nem teljesen, van egy két szar a palacsintában… de nagyrészben igen. –mondta Harry.
-Szép napot! –lépett be egy Zayn-női kiadásban formájú csinos lány a nappaliba. Harry tekintete egyből megakadt rajta. Miért nem lepődöm meg ezen… pedofil állat!
-Waliyha! Ő itt..
-Szia, Waliyha vagyok! –előzte meg Zaynt és kezet nyújtott nekem.
-Szia én Abi! –mosolyogtam rá. Tényleg tök ugyan úgy néz ki mint Zayn lányban. És tényleg gyönyörű!
-Szia én meg Harry! –bámulta még mindig. Úgy be tudtam volna verni most neki egyet.
-Jah azt tudom. –legyintett egyet majd leült mellém. Ezt megkaptad! Akaratlanul is felnevettem.
-Mi olyan vicces?
-Oh, semmi. –nevettem még mindig Harry bénaságán. Most már nem csak a nagyikra bukik hanem a dédunokáikra is?
-Waliyha nem akarsz kimenni velem a kocsiba aztán bejönni?
-Mivan? –nézett értetlenül.
-Hát a fagyöngy mindent megmagyaráz… -nevettem keservesen.
-Ha ránézel fél szemmel is a húgomra…
-Késő mert szerintem már szemmel meg is erősza…
-Nem nézek a húgodra, megnyugodhatsz! –vágott a szavamba Harry.
-Majd én! LÖHÖHÖHÖHÖH… -Niall.
-Mindannyian ritka értelmesek vagytok! –nevettem.
-Niall a te szemednek is annyi!
-Akkor majd a kukimmal keresem meg őt!
-Fiúk, az istenért itt ülök én is! –nevetett fel Trisha.

Megvacsoráztunk és rengeteget beszélgettünk Zayn anyukájával és a tesójával. Nagyon aranyosak mindketten. Természetesen Hazza egy percre se hagyta volna abba Waliyha behálózását. Hiába mondtam neki, hogy 4 évvel kisebb tőle, azt mondta az már pont jó. Igen, egy liliom tipráshoz!
Trisha és Wali felmentek az egyik vendégszobába, a többiek is elmentek lefeküdni. Zayn fáradtan ült le a nappaliban a kanapéra. A villany sem volt felkapcsolva, mindenütt sötét volt már. Ránéztem az órára a konyhában, negyed 1 volt már.
Bementem hozzá a nappaliba és mellé fészkelődtem a kanapén. Hozzábújtam és átkaroltam a derekát, mire ő megfogta a lábaimat és keresztültette őket az övéin. Szóval így keresztben az „ölében ültem”.
-Nagyon kifáradtam ma…
-Én is, hosszú volt ez az utazás nagyon. Minden porcikám fáj, görcsben vannak az ízületeim. –tekergette a nyakát.
-Fordulj meg! –mosolyogtam rá.
-Hogy?
-Hát hogy háttal legyél nekem.
-Oké. –láttam, hogy nem nagyon érti mire akarok kilyukadni.
Elkezdtem őt masszírozni, mire egy halkat nyögött.
-Igen, pont erre van most szükségem.
Először a derekánál nyomkodtam neki, majd felfelé haladtam. Mikor a vállaihoz értem hozzásimultam és belepusziltam a nyakába.
-Annyira szeretlek… -suttogtam alig hallhatóan.
-Én is. –mosolyodott el, miközben hátranézett rám. Nagyon halvány kis mosolyka volt, látszott, hogy hulla fáradt szegény.
-Ah…
-Finom?
-Nagyon jó… csak abba ne hagyd… csak abba ne… -nyögdécselte. Kezdtek felizgatni ezek a hangok, amik erőtlenül elhagyták a száját. Tudom, hogy fáradt már, de nekem lettek volna még terveim. És ha nem lenne 2 lábon járó holdkór, akkor most biztos bekergetném a macit a …
-Abi!
-Tessék?
-Tessék? Már fél órája beszélek. –nevette el magát. –Csak kérdeztem valamit, de nem fontos.
-Bocsánat, kicsit elkalandoztak a gondolataim délre.
-Délre?
-Igen… délre… -csúsztattam kezeimet a combjaira, miközben hátulról teljesen hozzásimultam. –De lebeszéltem magam mert fáradt vagy.
-Fáradt? Én? Dehogy is!
-Az előbb még ezt mondtad! –nevettem fel.
-Én ilyet nem mondtam! –fodrult velem szembe és kezét arcomra simítva közelebb húzott magához, majd lágyan megcsókolt. Aprókat szuszogott közben, olyan aranyos volt. Kezdtem bevadulni, ahogy nyelve egyre erőszakosabb párbajt vívott enyémmel. Sóhajtottam egy nagyot, majd erősen belemarkoltam koromfekete hajába. Ölébe csúsztam finoman és lassan ringatózni kezdtem.
-Nem bírom tovább! –szakította félbe a csókunkat egy keserves nyöszörgéssel.
-Shhhh… -nyomtam mutatóujjam a szájára, majd megint mohón falni kezdtem ajkait. Erősen húzgált a derekamnál fogva magán és éreztem, hogy egyre inkább forrósodik a hangulat.
-Nem bírom… -suttogta.
-Akarlak…soha ennyire még nem mint most! –felálltam az öléből és incselkedően elindultam a konyha felé, miközben mosolyogva hátra néztem és letoltam magamról a nadrágomat. Fekete csipke franciabugyi volt rajtam. Zayn követett és a konyhában erősen nekitolt a pultnak. Felsőtestemmel ráhajoltam arra. ő pedig a hátamat csókolgatta.


Trisha szemszöge:

-Anyu, szerinted lemehetek bugyiban? Alszanak már a fiúk?
-Miért akarsz lemenni?
-Innivalóért. Szomjas vagyok!
-Na várj csak, lemegyek neked!
-Köszi!



Abia szemszöge:

Egy elég hangosat felnyögtem, amiért Zayn befogta a számat. Nem bírtam magammal, már teljesen kész voltam, alig bírtam tartani magam. Nyöszörögtem..
-Shhh bébi, meghalla…meghallanak. –mondta szakadozottan. Már neki sem volt sok hátra.
-Nem.. nem ér… nem érde… ahh ZAYN! –sikítottam fel és hátranyúlva erősen a fenekébe markoltam, mire ő csak nyögött egyet.


Trisha szemszöge:

Furcsa hangokat hallottam kiszűrődni a konyhából. Alig mertem lemenni, hátha valamilyen betörő garázdálkodik idelent. Megfogtam egy vázát ami a pulton volt és halkan a konyha felé lépkedtem.
-Van itt valaki?


Abia szemszöge:

-Van itt valaki?
-Ba…bassza meg ne már! –nyögtem erőtlenül.
-Ezt nem hiszem el. –Igen. Abba kellett hagynunk. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat, Zayn pedig a nadrágját. Világi röhejes látvány volt, hogy a szerszáma majdnem kiszakította a nadrágját elöl. Fel-felfortyogott belőlem a nevetés. Hát igen, ezért rossz a férfiaknak.
-Ne nevess ki, kielégítettlen maradtam! –somolygott az orra alatt.
-Van itt valaki?
-Igen anya gyere csak mi vagyunk! –tette a kezét maga elé mintha sorfalat állna a focipályán. Na ez még bénább és feltűnőbb mint az, hogy púposodik.. nevetnem kellett.
-Mit csináltok ti idelent a sötétben?
-Fel ne kapcsold a villanyt mert megvakulunk!
-Jó, nem kapcsolom, csak akkor önts nekem egy pohár vizet, a húgod szomjas! –odaléptem a hűtő elé és kivettem belőle egy fél literes ásványvizet.
-Köszi. Most pedig szerintem nektek is aludnotok kellene! –hangjából ítélve mosolygott.