51. Egy nap Melody-val

Sziasztok! Sikerült összehoznom még egy rövidke részecskét! Olvassátok örömmel! :)

 A buli után hazamentünk a srácokkal és fejest ugrottam Zayn ágyába. Egész éjjel puszilgattam és rengeteget smároltunk. Nagyon jó volt egy ilyen kis összebújás, és legalább abban is segített a nem alvás, hogy kijózanodjunk. Mikor elaludtunk már teljesen józanok voltunk, ami azért jó, mert szinte alig lettünk másnaposak, én egyáltalán nem, Zayn is csak minimálisan, pedig nagyon részeg volt az éjjel.
Reggel rádióinterjúra kellett menniük, én viszont a szunyókálás mellett döntöttem. Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Nem volt kedvem lemászni, úgyhogy az ágyban maradtam. Aztán pár percen belül megcsörrent a telefonom. Perrie keresett.
-Huh? –vettem fel a telefont.
-Abai Lane, kéremszépen engedjen be, mert lefagy mindenem, az ujjaim vörösek és karcolnak a mellbimbóim!
-Dilis. –nevettem fel. –Pillanat, megyek!
-Köszi.

Lebattyogtam a lépcsőn egy szál melltartóban és bugyiban. Perrie előtt nem voltam szégyenlős, a fiúk pedig nincsenek itthon, úgyhogy lusta voltam felöltözni.
-Jajj, na végre! –szabadult be a lakosztályba és a tenyereit dörzsölte. –Szia. –adott két puszit. –De jó meleg van idebent!
-Igen. –mosolyogtam. –Mi járatban, nem úgy volt, hogy ma próbátok lesz a Little Mix-el?
-Le kellett mondanom, mert picit fáj a torkom, meg megígértem a nagynénémnek, hogy vigyázok az unokahúgomra. Úgyhogy, ha megengeded, én… -integetett az ajtó mögött ácsorgó rózsaszínben pompázó tejfölszőke kislánynak, aki bejött, én pedig becsuktam mögötte az ajtót.
-Szia! –integettem neki és letérdeltem hozzá. –Hát hogy te milyen gyönyörű kislány vagy!
-Csókolom! –mondta tagoltan.
-Mondd csak azt, hogy szia! –mosolyogtam rá.
-Melody, mutatkozz csak be Abinak!
-A nevem Melody. 3 éves vagyok és szeretem a kiscicákat!
-Nagyon szép neved van, Melody! –mosolyogtam rá. –Én Abia vagyok, lassan 21 éves és én is nagyon szeretem a kiscicákat!  -mosolyogtam.
-Szomjas vagyok!
-Gyere csak, adok valami innivalót! Mit szeretnél? –fogtam meg a kicsi kezét és a konyha felé vezettem őt.
-Narancslevet! –ült le a földre.
-Ne, várj, segítek! –fogtam meg a pici kezei alatt és felemeltem őt, majd felültettem a konyhapult mellé a székre. –Egy pillanat és már is adom!
-Köszönöm szépen! –mondta, mikor a kezébe nyomtam a poharat, megkönnyítve a dolgát beletettem egy szívószálat is.
A kis tündéri szőkeség nagyon jól eljátszott Louis répás és a fiúk One Direction-tagos babáival, amíg mi Pezz-el beszélgettünk.
-Nagyon jó anya lenne belőled, nekem nincs ennyi türelmem a kisgyerekekhez! –mosolygott.
-Aranyos vagy. –pirultam el. –Én nagyon szeretem őket. Régebben gondolkoztam is rajta, hogy óvónő vagy valami ilyesmi leszek, mindegy, csak kicsikkel foglalkozhassak. Én mindig láttam bennük valamit, amit ki lehet használni. Minden gyerek egy apró kis zseni, egy csodája az emberiségnek.
-De gyönyörűen fogalmaztál! –ámult el Pez.
-Jajj már, zavarba hozol!
-Abia, pisilnem kell!
-Gyere csak picikém, segítek!
-Köszönöm. –makogta, miközben aranyosan a Harry babát szorongatta a kezében.
-Oh, Harry? Miért pont ezt a babát választottad?
-Mert ennek a babának hosszú a haja és úgy néz ki mint Ken!
-Neked is vannak babáid?
-Igen!
-És szeretsz babázni?
-Igen! Van pónilovam is!
-Milyen színű pónijaid vannak?
-Rózsaszín!


-Jézusom, teljesen kész vagyok! –huppantak le a fiúk a fotelbe, én pedig bájosan mosolyogva hoztam ki az ebédet az asztalra.
-Sziasztok édeseim, meg is jöttetek?
-Igen, mindannyian készen vagyunk teljesen… -csavargatta Harry haját Lou.
-Szia drágám. –tipegett oda hozzám Zayn. Adott egy puszit a számra, majd leült az asztalhoz.
-Szia szívem… figyelj, beszélni szeretnék veled valamiről!
-Fú, de jól néz ki! –nézett a kikészített ételre, és ebben a pillanatban a hasa hatalmas korgást hallatott.
-Csak nem éhes vagy?
-Hát ami azt illeti…
-Akkor majd megbeszéljük ebéd után, édes. –simogattam meg a buksiját.
-Ki éhes? Jól hallottam? Jesszus de jól néz ki! –ült le az asztal mellé Niall és partedlit (?) tett a nyakába.
Végül a többi fiú is kiszivárgott az étkezőbe, és mindannyian helyet foglaltak. Jóízűen elkezdtek enni és öröm volt rájuk nézni, mindannyiuknak nagyon ízlett a rakott tészta, amit valljuk be nem öt perc alatt készítettem el. Mindegy, mert minden fáradozásomat megérte látván hogy ezek a kis édesek milyen jóízűen esznek belőle.
-Hát ez valami isteni volt! –dőlt hátra Niall és a pocakját simogatta.
-Niall egyél még, van még egy csomó! Direkt úgy sütöttem, hogy mindannyian jóllakhassatok belőle!
-Teljesen teli vagyok, köszönöm!
-Tessék? –kerekedtek ki Zayn szemei.
-Ezt jól hallottam? –nézett Harry is hasonlóképp a szöszire.
-Ennyire finom ebéd után miért csodálkoztok, hogy degeszre ettem magam? A hölgy egy született szakácsnő! Irigyellek Zayn!
-Én is irigylem magamat! –ölelte át a derekamat, ugyanis mellette álltam. Nagy mosollyal nyugtáztam ezt a kijelentését.
-Azt hiszem én is megköszönöm az ebédet, nagyon finom volt, hercegnő! –mosolygott Lou.
-Jaj, fiúk, ennyi dicséretet! Még a végén elpirulok!
-Aki tud az tud. Köszi én is. –Liam
-És én is. –Harry.
-Egészségetekre, máskor is! –mosolyogtam. Zayn még evett pár falatot, a többiek azonban a TV előtt ültek és nézték azt. Végre kettesben maradtunk és alkalmunk nyílt a beszélgetésre.
-Nos kicsim, mit szerettél volna megbeszélni?
-Csak… érdekelt, hogy milyen a napotok, el akartam mesélni az enyémet, utána meg kitérek erre is, jó? –mosolyogtam.
-Persze. Kezd te!
-Nálam járt Perrie az unokahúgával. Irtó aranyos a kis szöszi.
-Melody? Tényleg nagyon édes! –mosolygott. –Értelmes, nyugodt és játékos kislány.
-Igen, én is nagyon jól eljátszottam vele a saját babáitokkal!
-Mi? A mi babáinkkal játszott? –nevetett fel.
-Igen.
-És ki volt a kedvence? –húzogatta a szemöldökét.
-Ne éld bele magad, mert Harry! –nevettem.
-Ezt nem hiszem el! –vágott durci fejet.
-Jól van már, ovis! –pusziltam szájon. –És a ti napotok milyen volt?
-Csak egy egyszerű rádióinterjú. Semmi érdekes nem volt. Kikérdeztek minket arról, amit szerintem már mindenki ezerszer hallott, és mindenki tud róla, de azért mi elmeséltünk 21656588-szorra is, hátha valaki mégse lenne olyan tájékozott, most az is megtudta, hogy Liam fél a kanalaktól, hogy Niall kaja mániás, hogy Louis szereti a répát, hogy Harry nőfaló és hogy én víziszonyos vagyok és nem tudok úszni, blablabla. Felesleges köröket futottunk.
-Értem. –mosolyogtam.
-Akkor… miről is szerettél volna velem beszélni? –nézett csillogó szemeivel enyéimbe.
-Igazából inkább kérés lenne, vagy egy vágy, nem is tudom igazán pontosan megfogalmazni.
-És mit szeretnél? –mosolyodott el.
-Egy kisbabát!