49. Tesco

Sziasztok! Itt egy kicsit perverzebb rész, remélem nem bánjátok! :D Köszönöm a komikat az előző részekhez, megköszönöm, ha írtok pár gondolatot! :) Ehhez pedig jó olvasást! :)

A mai nap unalmas eseményeire gondoltam, miközben jólesően elnyújtóztam az ágyon. Nem volt egy eseménymentes napunk, mégis halálra untam magam. Két jó dolog volt benne, de az a kettő sem tartott tovább összesen 3 óránál: a fiúk koncertje, illetve hogy találkoztam Perrie-vel. Utóbbi randevúmon egyébként ismét nagyon jól elbeszélgettem a szöszi lánnyal, úgy érzem még lehetünk nagyon jó barátok. 15 perc múlva indulok Harry-vel a közeli Tesco-ba, legalábbis így beszéltük meg, de mivel már teljesen elkészültem, csak nyugisan feküdtem az ágyon, merengve a mai napomon.



*Perrievel…

-Te figyelj már Abia! Hallottam valamit a próbán az öltöző előtt álldogálva, ugyanis Harry olyan hangerővel üvöltött, hogy még Louist is túlszárnyalta, majd hatalmas ajtócsapkodás után kirongyolt az öltözőből és majdnem fellökve, felső nélkül végigszaladt a folyosón, és vissza se jött.
-Mit hallottál?
-Igazából szófoszlányokat, amik nyugtalanítanak, gondoltam azért elmondom, biztos ami biztos, de ne vedd szentírásnak, mert nem hallottam tisztán, kavarni meg nem szeretnék, hogy később én legyek a bűnös, aki mindent elrontott!
-Jó, persze. –mosolyogtam. Nagyon kíváncsi voltam. –Szóval mit hallottál?
-Hát Harry üvöltötte, hogy jól van, megoldom egyedül, te meg nyald ki a kis kurvádat, meglátjuk Abia mennyire lesz boldog tőle –tette ki az idézőjeleket az ujjaival. -vagy valami ilyesmit…
-Mi? Ezt Zaynnek mondta?
-Hát tudtommal nem Niall barátnője vagy!
-Érdekes… és nem mondta kiről van szó? –ideges lettem egy kicsit.
-Nem, de tudnék tippelni. –rázta meg a fejét.
-Tiffyke… agyonütöm!
-Nehezen, neki olyanja nincsen! Vagy ha igen, akkor úgy tudom elképzelni mint egy nagy szivacs, amin Zayn Malik arcképe található! –nevetett fel Perrie.
-Nem sokáig lesz rajta Zayn Malik arcképe, mert leradírozom róla! Kis hülye!
-Egyébként Jade-nek azt mondta Tiffy drága, hogy te egy senkiházi vagy, egy nevenincs pondró, és hogy félre fog állítani mert csúnya vagy és kövér.
-Mondja ezt az, aki a One Direction-t kihasználva akar sikeres lenni és XL méret, legalább 70 kilóval társulva…
-Ne is foglalkozz vele, semmit se ér az a nő… egyébkééééént… -gondolkodott el mosolyogva.
-Egyébként mi?
-Tudsz valamennyire táncolni?
-Hip-hop-oztam évekig. Miért?
-Nagyszerű! Keresünk egy lányt az új klippünkbe a csajokkal, ha esetleg lenne kedved, eljöhetnél a meghallgatásra, garantálom, hogy plusz ponttal indulsz! Csak sajnos ebben nem mi döntünk a lányokkal, bár ha erősen téged ajánlunk protekciód lesz egyből. –mosolygott.
-Ez most komoly?
-Igen!
-Nagyon köszi, aranyos vagy! –öleltem meg őt.
-Semmiség! Majd elküldöm a helyszínt és az időpontot, amint megtudom mikor és hol lesz.
-Köszönöm szépen, tényleg! -Egyébként jössz a fiúk koncertjére?
-Megyek, de majd csak kb. az új kis formációjuk fellépése után, mert lehet, hogy letalpalnám a színpadról Tiffykét! –nevetett fel.
-Ebben kvittek vagyunk, nekem is ilyesmi terveim vannak az estét illetően. Lehet, hogy én tényleg megteszem! –mérgelődtem.*



*A koncert után.

-Fiúk el kéne mennünk a boltba, mert otthon semmi kaja sincsen! Ki vállalja be a feladatot? –kérdezte Liam, erre minden fiú rám és Perrie-re szegezte a tekintetét.
-Mit néztek így, mi nem is ott lakunk! –emeltem fel a kezeimet magam előtt értetlenül.
-Én nem érek rá, mindjárt mennem kell! –mondta Perrie.
-Miért érzem, hogy ez a feladat most rám fog hárulni? –kérdezte Niall.
-Hát mivel Liam Danielle-el lesz, Louis és én pedig a lányokkal megyünk bulizni, Harry ki tudja merre megy…
-Hogy mi? –akadtam le Zayn kijelentésén.
-Hát hogy Harry gondolom…
-Nem Harry része a kérdéses pont! –vágtam a szavába.
-Cicaaaaa. –mosolyodott el és közelebb lépett. –Tudod elmegyünk egy kicsit bulizgatni, megünnepelni a koncertet, ilyesmi. –Igen, köszi. Jól esik… nem elég, hogy nem hívott, de még csak nem is tudok róla…
-Jól van, jó mulatást. –erőltettem egy műmosolyt az arcomra, majd Perrie-re néztem, aki döbbenten fürkészte Zayn arcát.
-Most … mi? –nézett Perrie-re. –Valami baj van?
-Nincs semmi baj!
-De ha zavar, akkor én itt maradok!
-Minek?
-Mi az, hogy minek? Mert nem csinálok olyan dolgokat, ami neked nem tetszik!
-Ezt talán akkor kellett volna fontolóra venned, mikor a megkérdezésem nélkül eldöntöttétek ezt azokkal a ribancokkal! Bocsi Pez. –fordultam Perrie felé, barátnőjére tekintettel.
-Akinek nem inge… -mosolyodott el.
-De most komolyan ennyire zavar, hogy elmegyek velük?
-Nem is tudom, téged nem zavarna e, ha valakivel elmennék bulizni, aki rám akar startolni? Végülis egy dugásra jó lehetsz neki!
-Ne legyél igazságtalan!
-Nem vagyok az! Te se örülnél ha mit tudom én… Harryvel elmennék!
-Hogy jövök én a képbe? –kapta fel a fejét vigyorogva a göndörke.
-Random… a perverzekről te jutottál eszembe.
-Oh… köszi. Ez mindent megmagyaráz… -hajtotta le a fejét mosolyogva és végre elkezdett magára aggatni néhány ruhát, ugyanis ezidáig egy szál boxerben feszített.
-Most komolyan haragszol?
-Nem haragszom, csak… nem tudom. Talán nem tetszik!
-Ne aggódj hercegnő, ott leszek vele, és ha bármi meggondolatlanságot próbál csinálni esküszöm én leszek az első, aki letekeri a fejét!
-Én is menni akartam veletek! –sápítozott Niall.
-Akkor gyere!
-És akkor ki vásárol be?
-Majd én! Harry elvisz! –mondtam határozottan, mire Zayn flegma vigyorral megcsóválta a fejét lesajnálóan.
-Most mi van?
-Semmi! Menjetek, mert bezár a bolt!
-A Tesco éjjelnappali! Ráérünk…
-Egyébként meg se kérdezed szegényt, hogy egyáltalán el tud e vinni?
-El tudom, nem probléma. Ha nem tudnám szóltam volna. –mosolygott göndörke.
-Akkor minden a legnagyobb rendben! –mondta Zayn flegmán.
-Persze, hogy rendben, akár mehettek is, jó bulizást!
-Nektek meg jó vásárolgatást! –mondta, majd kimentek a többiekkel együtt. Niall lekonyuló szájjal integetett, én pedig odaszaladtam és megöleltem.
-Sajnálom. –suttogta.
-Ne sajnáld, szöszikém, minden rendben lesz! –engedtem el egy gyenge mosolyt, majd ő is követte a fiúk példáját és némán távozott.
-Azt hiszem jobb, ha én is megyek! –Perrie.
-Holnap beszélünk?
-Viccelsz? Mindenről tudni akarok! –mosolygott, majd közelebb lépett és megölelt. –Aztán okosan! –suttogta alig hallhatóan a nyakamba.
-Ne aggódj! –mosolyogtam, majd puszit váltottunk, elköszönt Harrytől is, és elment.
-Megint kettesben maradtunk, szépségem! –vigyorgott mint birs alma a pöcegödörben.
-Miért annyira jó ez? –kérdeztem kicsit ingerülten.
-Szeretek veled kettesben maradni. –nyújtotta ki a karját, majd fülem mögé tűrte a hajamat.
-Én is. –mosolyodtam el zavaromban.
-Hoppá! –kerekedtek ki a szemei és diadalittas mosoly ült ki az arcára.
-Nyugi te szexőrült, nem kapod meg amire vágysz! Legalábbis egy darabig még biztos, hogy nem. –fordultam meg, hogy kimenjek az ajtón, és csak a fejemmel pillantottam hátra, mosolyogva.
-Meglátjuk, Mss. Lane, elég meggyőző tudok lenni, nem te leszel az első aki sírva fog remegni a legféltettebb kincsemért.
-Hiányoltam a mondatodból a „fasz” szót!
-Nem illetem ilyen csúnya jelzőkkel azt a legkedvesebb testrészemet, ami gyönyörűbbnél gyönyörűbb élményeket szerez nekem… -lépett hozzám közelebb… -Csodálatos vagy… -suttogta, mire teljesen ledermedtem. Közös emlékek ezrei futottak át az agyamon és peregtek le a szemem előtt, akár a kövér vízcseppek az ablakon egy esős őszi napon. (tiszta költői véna van bennem! :D) A légyottunk abban a pajtaszerű épületen a buli alatt, a romantikus esténk, aminek kölcsönös megcsalás lett a vége, a nagybátyám cukrászdája, és az összes együttlétünk, amikor még határtalanul szerelmes voltam belé. Miért éreztem egy pillanatra azt, hogy ezt az érzést a mai napig képtelen voltam kiirtani a szívemből? Miért? Talán mert a szívem annyira vert erre a kimondott csonka mondatra, amit már olyan régóta akartam hallani tőle… Csodálatos vagy… Valóban az lennék?
-Csodálatos vagy… minden tekintetben. –simított végig a karomon, melybe mostmár nem csak a szívem, de a testem is beleremegett. Jóleső bizsergésemet libabőröm tette egyértelműbbé és szemmel láthatóbbá.
-Harry, menjünk, jó? Még szeretném összekapni magam otthon..
-Ahogy szeretnéd!
-Így szeretném. –teljesen zavarban voltam. Sietősen szedtem a lábaimat a stadion járólapján, mely minden léptem után kopogást hallatott.*



Csengettek… ez biztosan Harry lesz. Gyorsan felpattantam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
-Szia hercegnő! –mosolyodott el. -Mehetünk? –hajában gyönyörű különböző alakzatú hópelyhek csillogtak.
-Istenem, de szépek! –húztam nyakánál fogva lejjebb a fejét, hogy szemügyre vehessem az égnek eme csodálatos játékát a vízzel (bocsi, ma nagyon költői vagyok:D)
-Jah, igen, elfelejtettem, hozz sapit, vagy valamit, mert esik a hó! –mosolyodott el.
-Nem kocsival megyünk?
-De igen, csak gondoltam addig se szeretnél megázni!
-Nem vagyok cukorból!
-Akkor jól van!
Gyorsan beleugrottam a kabátomba és hanyagul áttekertem a nyakamon a rózsaszínű sálamat. Belebújtam a csizmácskámba, majd mentünk is a kocsi felé, miután mindent gondosan bezártam, nehogy betörjenek a házunkba. New Yorkban sok a gazfickó!

Tíz perc múlva már a bevásárlókocsikért harcoltunk Harryvel, ugyanis pont előlünk akarta egy idős néni elvinni az utolsót (nem tudom miért van ennyire megtömve ma a Tesco, mikor alapból kb. senki se jár erre) de Harry szemfülesebb és legfőképp gyorsabb volt nála, úgyhogy gyorsan kivette onnan a kis „szekeret” és elfutott, mielőtt a néni megverte volna, ugyanis nagyon fenyegetően nézett rá, és messziről visszafordulva láttuk, hogy mutatóujját a magasba emelve fenyegető üzenetekkel bombáz minket. Nagyon felnevettünk.
Bementünk és én beleültem a kocsiba (?), Harry pedig őrült módjára kezdett el futni, úgy, hogy majdnem mindketten felborultunk, mert idő közben rálépett arra a csomagtartó részére, csakhogy a kocsi megbillent. Szerintem a vásárlók teljesen idiótának nézhettek bennünket. Biztos megfogalmazódott bennük, hogy ki ez a két idióta tini, akik mint az óvodások, úgy rohangálnak meg őrjöngenek egy supermarket-ben. Igen, ez a Tesco a nagyobb fajta volt, több emelettel, simán el lehetett tévedni benne. Kedvünkre kiélhettük magunkat, ugyanis rengeteg ember volt, de mivel olyan nagy volt, eloszlottak, így gond nélkül csináltunk akadálypályát a sorok között.
-Kapaszkodj, most kipörgetem a kerekeket!
-Harry ennek nincs is kereke! –mutattam rá a csöppnyi kerékre, félvén attól, hogy felborulok a kocsival és az addigra polcokról lekapkodott termékekkel együtt kiszóródok a hideg és csúszós járólapra, mint valami popcorn a moziteremben.
-Majd összekanalazlak Hercegnőm, ne félj! –gyorsan elkezdett szaladni, de a kereke nekiment valamilyen lerakott rakománynak és megakadt. A kocsi fogantyúja megnyomta Harry hasát, mire ő felnyögött, én pedig majdnem kirepültem a kocsiból. Aztán imádkoztam, hogy ne boruljon fel, de nem így lett. Mellettem nagyméretű kabátok voltak az állványon, amelyek alá szépen beestem. Harry nem is látott, olyan jól takartak azok a holmik. Biztos nem bébi méret volt egyik sem.
-Abi! Abi életem jól vagy?
-Öööööööööööööö… -nyögtem fel de nem mozdultam. Harry felállította a kocsit és bedobálta a holmikat, hogy odaférhessen hozzám.
-Abi, Abi! Jól vagy? –húzta el a kabátokat. Ekkor hirtelen minden sötét lett.
-Bassza meg az orromig sem látok!
-Én se!
-Hol vagy?
-Itt! –nyújtottam felé a kezem, ő megfogta és mellém húzódott. Ekkor meghallottuk a hangosbemondót.
*Tisztelt Vásárlóink! Sajnáljuk, de bizonytalan ideig áramkimaradás van üzletünkben! Kérjük őrizzék meg nyugalmukat és maradjanak addig is a helyükön! Megértésüket köszönjük!*
-Azt hiszem mi jó helyet találtunk! Egyébként hogy szólhat a hangosbemondó, ha áramkimaradás van?
-Azt hiszem. Gondolom aksiról működik... vagy fene se tudja! –nevettem fel, Harry pedig elkezdett fészkelődni. Szembefordult velem és magához rántott. Testem teljesen nekifeszült az övének.
-Mit… csinálsz… ? –kérdeztem elfúló hangon, mikor éreztem a combomon a nadrágja mögött lapuló kis dudorkáját.
-Nem tudom… kapóra jön ez a kis áramszünet, nem?
-Attól függ, hogy mihez akarsz kezdeni addig!
-Lenne egy-két ötletem! –csúsztatta le a kezét a farmeremre. Az övemet fél kézzel kicsatolta, és már a gombommal küzdött a bejutásért.
-Mit művelsz?
-Nem tom… -puszilt bele a nyakamba. Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy mivel idebent meleg van, a kabátot és a sálat mindketten levetettük magunkról.
-Harry… -suttogtam a nevét euforikus állapotban.
-Ne mondd, hogy nem jó! –kezei már a lábam közti területre vándoroltak és ott munkálkodtak. Semmit sem feleltem, csak hátra dőltem és… hagytam! Csendben „szenvedtem”.
-Most mi van? –kérdezte.
-Kuss és csináld! –húztam magamhoz tarkójánál fogva és ráharaptam alsó ajkára gyengédnek nem nevezhető módon.
-Retorzió! –mondtam, miközben fogaim szorításából nem engedtem el az ajkát.
-Gonosz. –sziszegte. Keze egyre gyorsabbá vált, én pedig egyre jobban kikészültem.
-Harry… -némán sikítottam. Kezemet végighúztam az oldalán, kezem véletlen lecsúszott, és éreztem, hogy délen egyre forrósodik a hangulat. Abbahagyta.
-Mit művelsz? –pirítottam rá.
-Shhhhhhhhhhh. –nyúlt a nadrágja után és elkezdte megszabadítani magát tőle.