46. Fifty- fifty.

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon nagyon örültem nekik, és örülnék, ha a mostani részhez is kapnék legalább ennyit, mert így tudom, hogy mi a véleményetek! Mégegyszer nagyon köszi! Itt az új részecske, szerintem nem lett túl izgalmas, ez olyan elvont idióta gyerekek napja levázolva kb. :D

ooolyancuki ♥

Zayn szemszöge:

Reggel felkeltem és tök hülyének éreztem magam. Most csak álmodtam volna ezt az egészet Abival? Vagy ha nem, akkor miért nincs itt velem? Egyszerűbb magyarázatot keresve rájöttem arra, hogy –meglepő módon –talán hazament hogy rendbeszedje magát. Megdörgöltem a szemeimet és kimentem megmosakodni. Fogat mostam, ilyenek. Egy szál boxerban vonaglottam le a lépcsőn, ami felért egy kínszenvedéssel és minden lépcsőfokon egy hangos "jaj" hagyta el a számat. Fogalmam sincs mi értelme volt ennek, viszont jólesett.
-Mivan trottyos hallom leértél. –bökött belém már kora reggel Harry, aki éppen az étkezőasztalnál ült és valami hatalmas csülköt vagy micsodát tömött a fejébe.
-Jó reggelt koleszterin.
-Kole micsoda?
-Halál a szívre? Meddig akarsz élni ilyen reggelivel?
-Jajj na ne már átmentél fitness guruba?
-Jóreggelt. –ásított álmos fejjel egy nagyot Niall, majd mikor meglátta hogy Harry mit eszik kipattantak a szemei, odafutott hozzá és hátulról fejbe legyintette.
-Ezt meg miért kaptam? –válasz helyett csak kitépte a kezéből a fél kiló húst és elszaladt vele.
-Koleszterin, mi? –nézett rám Harry és értetlenkedve vakargatta a fejét.
-Menjünk el korcsolyázni! –jött be Lou izgatottsággal teli mosollyal.
-Korcsolyázni? Még csak november van… gondolod, hogy van már koripálya valahol?
-Ki tudja, végülis lehet!
-Hívom Abit is, remélem ő is eljön! –csicseregtem boldogan, mire Harry megcsóválta a fejét.
-Akkor én nem megyek!
-Mert? –néztünk mindannyian értetlenül és Liam is csatlakozott. Csak Niall nem jött ide, ő ugyanis a sarokban falta magába a húst.
-Tegnap este elég csúnyán összevesztünk.
-Tegnap este? Mikor ment el?
-Körülbelül hajnali egy körül. Mondtam neki, hogy menjen vissza Harryhez mert csúnya dolog otthagyni őt, mikor segíteni akart neki. Úgyhogy felöltözött és hazament hozzá.
-Igen, csak kicsit összekaptunk. De lényegtelen…
-Nem hiszem, hogy annyira lényegtelen, ha egyszer nem akarsz eljönni ha ő is ott lesz!
-Na jó, tudod mit? Mégiscsak elmegyek. Hívd csak nyugodtan.
-Remélem megbeszélitek! Nem szeretem a családon belüli erőszakot! –Liam.
-Akkor megyek is és felhívom őt! –mosolyogtam, majd elmentem telefonálni.



Abia szemszöge:

Buzgón készülődtem a kori napra, amibe szerelmem rángatott bele. Igazából az az egy szerencsém, hogy tudok korizni, és viszonylag jól is. Anyuval minden évben eljártunk, mert nagyon szeretjük. Na meg persze nyáron is görkoriztam egy csomót, és lényegében nem sok mindenben különbözik a két forma. Az egyik jég a másik beton –vagy akármi –nem nagy kunszt. Elvileg Zayn nem tud korizni és ez az ami miatt a legizgatottabb vagyok. Annyira várom már, hogy tanítgassam őt, hogy jól kinevessem mikor elesik és össze vissza puszilgathassam őt egy borulás után, hátha azzal „meggyógyíthatom”.
A ruháim között kotorásztam melegebb holmikért. Elővettem egy kasmír garbót, nagyon szeretem, olyan finom puha. Felvettem egy cicanacit és rá egy farmert. Egy vastagabb zoknit, és már futottam is le a lépcsőn. Felvettem egy bélelt vászonkabátot és egy kötött rózsaszín sálat. Sapi helyett inkább szőrös fülmelegítőt választottam. Beültem egy taxiba és a fiúk lakosztályához siettem.

Bekopogtam az ajtón és mindenki talpig beöltözve állt előttem. Lou úgy nézett ki mint aki síelni megy. Szerintem síoverál volt rajta… közelebb mentem és tényleg az volt. Biztosra akart menni, tuti nem fog fázni.
Zayn közelebb jött és magához ölelt. A nyakamba dugta a fejét és azt suttogta, hogy hiányoztál. Annyira édes. Adtam egy futó puszit a szájára, majd a többiek is kijöttek. Szerencsére a sebet el tudtam tüntetni a számról, így alig látható. Egy apró vonal van ott, de az is olyan mintha kifújta volna a szél. Mikor megláttam Harryt láttam rajta, hogy valamit sunyít, de fogalmam sem volt róla, hogy miben mesterkedik. Mivel mindenki elkészült elindultunk a lift felé.
Kis várakozás után beszálltunk, én álltam a hátsó sorban az aranyszínű kapaszkodónak dőlve, mellettem Harry, előttem egy sorban Zayn Liam és Louis. Niall Harry mellett állt. Megállt a lift és mindenki elindult, mikor azt vettem észre, hogy nem bírok kimenni a liftből, mert valamibe beakadtam. Hátranéztem és a kabátomon lévő övre volt erősítve egy gumi, ami fogalmam sincs hogy került oda, és ez a gumi gordiuszi csomóval volt hozzákötözve a kapaszkodóhoz. Ember legyen a talpán, aki ezt kigörcsöli. Kétségbeesett fejjel kiabáltam a fiúk után, hogy várjanak meg. Zayn odajött, hogy segítsen. Felnéztem Harryre, aki gonoszan vigyorgott az orra alatt. Tudtam! Na megállj csak Styles, jössz te még az én utcámba, az egyszer biztos!
Zayn elővette az öngyújtóját és lepörkölte a gumi szarságot, úgyhogy gond nélkül hagyhattam el a liftet. Megvártam még odaérünk a fiúkhoz és akkor odahajoltam Zaynhez egy csókért.
-Köszönöm édes! –majd Harryre pillantottam, akinek elé hamar lefagyott a mosoly az arcáról. Kimentünk a szálloda elé és kocsiba pattantunk. Pár perc autókázás után megérkeztünk a parkba és kiszálltunk.

Felvettük a korikat és bátortalanul léptek rá a fiúk a jégre. Belekaroltam Zaynbe, hogy tuti mindketten eleshessünk, de már akkor röhögtünk mikor még csak „lépkedtünk” a jég szélén, ahol kb ember sem volt. Harry bátran és lendületesen elkezdett csúszkálni nagy vigyorral az arcán. Rohadt hülyén nézett ki a kis suttyósapka a fején ahogy lobogott a szélben, mert úgy korizott mint egy őrült. Mindig felröhögtem mikor ránéztem.
Próbáltam Zaynnek elmagyarázni, hogy hogy csinálja, hogy helyezze át a súlypontját, hogy ne boruljon fel, ilyenek. Nagyon nem érezte a dolgot, minden próbálkozásánál a fenekére érkezett. Nagyon röhögtünk mindketten. Aztán Lou mondta nekem, hogy lazítsak, addig ő tanítgatja a többieket, akiknek nem megy. Megfogadtam a tanácsát és könnyedén suhantam végig a pályán. Harry mellé csúsztam, akinek megint ott lapult az arcán az a pimasz vigyor, ami nem sejtetett túl sok jót.
Jobbnak láttam ha távozok. Ekkor észrevettem, hogy elővett valami lufiszerű dolgot, de jobban megnéztem és nem hittem a szememnek. Gumik… ez tényleg ennyire állat? A gumikban egy csomó konfetti volt, és fel voltak fújva. Nagyon vigyorgott, ezért én menekülőre vettem a dolgot, de mint az előbb is feltűnt már Harry úgy mozog a jégen mint egy ámokfutó, ígyhát esélyem sem volt. Kipukkasztotta –fogalmam sincs milyen technikával –a gumit és teleszóródott mindenem a konfettikkel. Aztán röhögve hagyta el a helyszínt. Tiszta ideg lettem, mert a többiek is röhögtek rajtunk, egyedül Zayn nem találta viccesnek ezt az egészet, amiért ezúton is hálás vagyok neki. Odamentem hozzá és elpanaszoltam neki mindent. Épp pihenőt tartott szegénykém, mert nagy valószínűséggel már kék-zöld foltos mindenhol. A kezei vörösre fagytak. Megfogtam neki őket és a leheletemmel melegítettem. Mint ahogy nekem anyu régen, mikor tanultam. Elmosolyodott én pedig apró puszikat leheltem rájuk. Közben kiterveltem egy édes bosszút. Lehet, hogy nekem is fájni fog, de nagyon megéri.
Felálltam és elindultam Harry felé, aki a jégen ácsorgott és lehelte a tenyereit. Mivan, fázol, te majom?
Felgyorsítottam és célba vettem a kis göndört, majd becsúsztam a lábai közé mint a focisták, minek következményeképpen seggre huppant.
-Abia Daniella Knoxville!
-Csak Lane… seggfej! –pattantam fel vigyorogva és elmentem onnan, mielőtt utolért volna és visszavághatott volna valamivel. Kisiklott a pálya szélére, mikor és odamentem a fiúkhoz beszélgetni. Zayn már egyre magabiztosabban „korizott”, úgyhogy megdicsértem és összepuszilgattam egy kicsit. Harry elsuhant mellettem és megállt. Ő is beszélgetett egy kicsit, majd mondta, hogy visszamegy korizni. Előtte azonban felhúzta a kabátomat és a hátamba szórt egy nagyobb mennyiségű jégport, amitől azt hittem bepisilek, annyira hideg. Na megállj Harry ezt még nagyon megbánod!
-Na jó, fiúk elmegyek valami innivalóért! Hozzak valamit nektek is?
-Én egy pohár hideg vizet kérnék, nagyon kimelegedtem! –Harry. Ezaz!
-Én forrócsokit! –Lou.
-Kicsim? –fordultam Zaynhez.
-Megyek veled bébi. Fiúk?
-Nekem is jó a forrócsoki! –Liam.
-Én egy meleg teát! –Niall.

Kimásztunk Zaynnel a jégről és levettük a korinkat. Bementünk a kis büfébe, ami inkább olyan volt mint egy kis kávéház és kikértük a rendeléseket. Fél perc alatt megvoltam mindennel. Harrynek kettő pohár vizet kértem, amit először Zayn nem értett, de mondtam, hogy majd meglátja.
Letettem az egyik vizet a padra, hogy ne lássa. Odamentem Niallhez és Liamhez és odaadtam nekik amit kértek, majd visszamentem Harry innivalójáért. Épp el akarta venni, mikor az arcába öntöttem az egészet.
-Abia te hülye vagy? Ez nagyon hideg!
-A jégreszelék is az volt amíg fel nem olvadt a hátamon! –böktem oda neki, majd a kezébe nyomtam a másik pohár vizet, amit morcos képpel kezdett el iszogatni. Az arcát fürkésztem és azon agyaltam, vajon mi lesz a következő lépés. A fiúk önfeledten iszogatták a meleg löttyüket és én is az enyémet. Rendesen jólesett végre egy kis meleg.

Dél felé eluntuk magunkat, és éhesek is voltunk már, úgyhogy beültünk egy kínai gyorsbüfébe, mert az esett hozzánk a legközelebb és mindannyian imádjuk a kínait.
Kihozták a rendelésünket, de innivalót elfelejtettünk kérni, úgyhogy Harry visszaszaladt és kért, azonban sorba kellett állnia. Egy kicsit törtem az agyamat mikor megpillantottam az asztalon a sótartót. Felkaptam és megsóztam a kajája egy részét. Azért nem az egészet, mégiscsak pénzbe került, még ha ez neki nem is érvágás, kajával nem játszunk. Szóval nem az egészet sóztam be, de a pancser pont azt a felét kezdte el enni amit beborítottam sóval. A többiek fulladoztak a röhögéstől én pedig lesütött fejjel néztem, ahogy Harry hátradől a széken és lehajítja a villát a tálcára. Eddig bírtam. Az a fej… sírtam a röhögéstől.
Aztán szóltak, hogy mehetünk a turmixokért. Harry odament és elhozta őket.
Letette elém, de amint belekortyoltam tudtam, hogy Harry keze van a dologban, ugyanis olyan rettenetesen csípett a málnaturmixom, hogy levegő után kellett kapkodnom. Zayn kérdezte jól vagyok e és odaadta az ő turmixát, miközben én azt nyakaltam be, Harry csak elégedetten mosolygott.
Miután megkajáltunk hazafele vettük az irányt.
-Mi volt ez az egész? –kérdezte Liam miközben az autóban ülve hazafelé tartottunk.
-Mármint?
-Egész nap szívattátok egymást!
-Jah… nem érdekes! Szerintem tökéletes nap volt! –fordultam Zaynhez mosolyogva és egy gyengéd kis puszit nyomtam a szájára, de az enyém elkezdett vérezni.
-Mi történt kicsim? –törölte le a vért róla.
-Csak összekoccant a fogam a számmal, semmiség! –szúrósan Harryre néztem, aki csak mosolygott…
-Kellemetlen lehetett. –jegyezte meg Harry, majd kinézett a kocsi ablakán.