29. Halálosan félek

Sziasztok! :) Megjöttem! Jó olvasást! :)

édike♥

-KEVIN! –rohant be a szobánkba sikítozva Louis és valamilyen felhúzhatós kismadarat kergetett (?), aminek köze sem volt a galambhoz. Zayn meg sem mozdult mellettem, én viszont olyan hirtelen felpattantam, mintha háborús övezetbe kerültem volna. Szívem majd kiugrott a helyéről.
-LOUIS TOMLINSON! Felmerül bennem a kérdés, hogy normális vagy? –kiabáltam vele szinte kikelve magamból. Hogy lehet valaki olyan hülye, hogy egy teljesen sötét szobába berohan úgy, hogy meg se nézi, hogy alszanak e odabent (mondjuk a fényekből ki lehet következtetni, hogy IGEN SZERETTÜNK VOLNA még aludni Zaynnel.) és úgy ordít mint egy fába szorult féreg.
-Tudtommal normális. –sétált be Harry egy szál alsóban. PAFF… szép reggeli látvány. Megvakarta a seggét (?) és leült mellém az ágyra.
-Szia Abika. –nyomott üdvözlésképpen két puszit az arcomra. Nocsak, úgy látszik laknak itt normális emberek is.
-Harold Edward Styles ha még egyszer összenyálazod a barátnőmet… -mormogta Zayn úgy, hogy ki sem nyitotta a szemeit. Önkéntelenül is felnevettünk rajta.  
-Nyugi buksi, nem a szájára ment… -röhögött Harry miközben kezét a lábamra nyomta. Istenem ez a gyerek sosem elég fáradt ahhoz, hogy húzza az agyamat? Kajánul rámvigyorgott és „megcsinálta” a haját. Olyan cuki volt össze vissza állt. Louis valamit kántált de senki se jött rá, hogy mit is énekel valójában, valami rettenetes volt, mert elénekelte a hangokat szándékosan és érthetetlen halandzsa nyelven dalolászott.
-Ez mi akar lenni Lou? –kérdeztem a lényegre törő kérdést.
-Csillámpóni. –legyintett, majd folytatta az „éneklést”.
-Lehetséges lenne, hogy befogd az a répa szagú szádat, Tomlinson? –pirított oda Zayn amitől Lou csendben maradt.
-NEM! –ugrott fel az ágyra és elkezdett ugrándozni. Zayn kinyitotta a szemeit.
-Esküszöm, sose leszek óvóbácsi! Mintha a gyermekmegőrzőben lennénk. Nem hagyjátok aludni az embert…
-Ne akarj már aludni Zayn, már 12 óra van és tudod, hogy Jimmyéknek ma lesz az esküvő.
-Esküvő? –kerekedett ki a szemem.
-Hát igen, ahol tegnap buliztunk az ilyen… legénybúcsú szerűség volt, mert miután elment a menyasszonya azért voltak ott dolgok. Mindegy… megígérte Chernek, hogy nem hagyományos kanbulit fog tartani, hanem egy light változatot. Ezen részegedtetek le tegnap. –nevetgélt Harry.
-Mintha te nem.
-Én? Dehogy!
-Hogy is emlékeznél rá, mikor Letit döngetted a mosdóban. –veregette meg a vállát Louis komoly fejjel, mire Harry arca lefagyott.
-Mi? Te rámásztál az exére? –ült fel az ágyon Zayn.
-Még fel is visítottál, Zayn.
-Én? Biztos, hogy nem!
-De igen kicsim, te mondtad, hogy alakulóban van valami. Egyébként melletted mászott rá Harryre, szóval… reméljük jó volt neki ha már mást nem kapott meg.
-Hagyjuk. –állt fel az említett és kibattyogott a szobából.  A fiúk egyszerre néztek rám szinte.
-Most mi van?
-Beszélned kellene vele… -tanácsolta Louis.
-Miért nekem, a te szerelmed!
-Mindannyian tudjuk, hogy ki is a valódi szerelme…
-Akkor hívjátok fel Caroline-t! –flegmáskodtam, Zayn pedig rám nézett.
-Most miért nézel így?
-Nem beszélt neked Caroline-ról?
-Nem, miért mi van Caroline-nal?
-Összeállt valami korabeli fickóval. Elvileg Harry dobta őt. Bár már nem tudom, hogy ebből mi az igazság, mert Harry azt mondta, hogy a Zilah ügy miatt lett vége…
-Harry szakított Caroline-nal? –kerekedtek ki a szemeim és elkezdett hevesebben verni a szívem. Hohóó, Abi, veled meg mi van… Nagyon meglepődtem.
-Szerintem szerelmes beléd. –visítozott Lou. Istenem, csak egyszer adná az ég, hogy normális hangot erőltessen ki magából.
-Szerintem is. –torzult el Zayn feje és hátradőlt az ágyon. Nem akarom, hogy emiatt megharagudjon rám. Nem én tehetek róla…
-Beszélj vele!
-De miért én?
-Nem egyértelmű? –flegmázott Zayn. Nemár…
-Zayn most mi van?
-Semmi. Csak menj és beszélj már Harryvel, a kibaszott életbe! –emelte fel egy kicsit a hangját.
-Tudod mit? Megteszem! –kaptam fel a vizet és kipattantam az ágyból nem törődve azzal, hogy Louis elé tárul egy érdekes látvány, ugyanis testemet mindössze egy apró fekete csipkés franciabugyi takarta. Magamra kaptam a földön heverő pólók közül egyet.
-Abia… -szólt oda lágyabb hangon Zayn. –Kérlek Abi ne haragudj, kicsit felment a pumpa bennem…
-Bennem is, Mr. Malik!... Bennem is… -néztem rá lángoló szemekkel, majd kimentem és lendületből magamra csaptam az ajtót, ami majd kiesett a helyéről.




Zayn szemszöge:

-Kurva életbe. –kiabáltam, majd nekiestem az ágynak és mindent ledobáltam róla. A párnákat is és már a takarónak akartam nekiesni, mikor Louis megfogta a kezem gyengéden és lehúzott az ágyra. Mindketten leültünk.
-Mi a baj Zayn?
-Az, hogy félek… halálosan félek, érted? –mondtam szinte a könnyeimmel küszködve.
-Mitől?
-Attól, hogy megint együtt lesznek…
-Figyelj. Tudod, hogy imádom Harryt. Mint ahogy mindannyiótokat a házban. De abba még sosem gondoltál bele, hogy az egy jel, hogy elhagyta őt érted? Érted! És senki másért!
-Mit akarsz ezzel mondani? –töröltem le a leguruló könnycseppet.
-Azt, hogy megértem, hogy féltékeny vagy, mert tudjuk, hogy mi volt köztük. És azt is tudjuk, hogy azért félted őt Harrytől, mert odáig vagy érte. De valószínűleg ő is odavan érted, ha Harryvel szakított, csak azért, hogy veled lehessen, nem gondolod? Valószínűleg valamiben jobb voltál nála, volt benned valami plusz, amit ő egy férfitól elvár. Már ha csak azt vesszük, hogy még egy ceruzahegyezőt is meghágna ha szűk szoknyában elsétálna előtte. –erre picit felnevettem. –Tudod jól, hogy szeret téged…
-Jó, de mi van, ha Harryt is ugyan úgy szereti? Meg… sokkal jobb teste van mint nekem. Ő izmos és … én meg dagadt!
-Hol vagy te dagadt ne szórakozz már!
-Ezt nézd meg! –markoltam bele a hasamon lévő hurkákba.
-Egyáltalán nem vagy dagadt! És ami azt illeti.. próbálj egy kicsit női fejjel gondolkodni. Ezért valljuk be egy nő teljesen másképp működik mint egy férfi. Te ha meglátsz egy jó nőt már merevedik a cerka és mintha radar lenne húz felé. Tök mindegy, hogy van e barátnőd vagy sincs, hogy szerelmes vagy e vagy sem. Képes vagy akkor is lefeküdni egy jó nővel, ha otthon vár a szerelmed. Azért ez nagyjából igaz. Viszont egy nő nem fog téged elhagyni úgy, ha szerelmes beléd, csak azért, mert egy másiknak jobb teste van, mellette meg nem bír ki egy éjszakánál többet úgy, hogy ne keressen magának még valakit… Egy nő általában vágyik arra, hogy ő legyen az egyetlen, mint ahogy mi is vágyunk rá, hogy mi legyünk az egyetlenek! Ismered Harryt, és tudod, hogy te milyen vagy. Szerinted, ha nő lennél te ki mellett döntenél?
-Köszönöm Lou. –öleltem őt magamhoz. Őszintén, nagyon megnyugtatott, amit mondott. Remélem, hogy Abia is hasonlóan látja ezeket.
-Honnan tudsz te ilyeneket a nőkről?
-Eleanor magyarázta nekem mikor összevesztünk mert féltékeny voltam. És azóta próbálom ehhez tartani magam. –nevetgélt, majd felállt.  -Gyere nagyfiú, igyunk egy reggeli kakaót! –elmosolyodtam, majd követtem őt.




Abia szemszöge:

Igazából fogalmam sincs, hogy minek jöttem ide most. Itt ülök Harry szobája előtt (?) törökülésben és nem tudom, hogy mi a szent szart kellene csinálnom. Talán bekopogok. Igen, ez jó ötlet, talán beszélek vele… de mi van, ha megerőszakol? Úr isten, Abia nem vagy normális, ő az exed és nem egy közveszélyes szexőrült. Mondjuk a mondat utolsó szavával vitába szállhatnánk, de semmiféleképpen sem közveszélyes. Maximum közveszélyesen profin csinálja… Na igen, ezt sosem tagadtam le, hogy isteni abban, amit csinál. Bátorságot gyűjtöttem és elhessegettem a piszkos gondolatokat. Próbáltam intenzíven nem arra gondolni, hogy éppen engem gyűr maga alá. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Megemeltem a kezem és kopogtam kettőt az ajtón, de az magától kinyílt ahogy kezem hozzáütköztettem.
-Ki az? –kiabált ki a fürdőből Harry.
-Abia.
-Oh… -dugta ki a fejét. Haja vizesen tapadt a homlokához és vizes testét csak egy deréktájt felrögzített kis törölköző takarta. Nem akartam végignézni rajta, de nem bírtam megállni a legeltetést. Birkának éreztem magam, Harry teste pedig egy kiéletlen legelő volt, amit fel kell fedezni a szemeimmel, mielőtt nekiesek… vagyis jelen esetben mielőtt NEM esem neki.

(kínzásképp ♥)

-Segíthetek? –mosolygott pajzánul mikor látta hogy elméláztam.
-Öööö… igazából azt se tudom, hogy miért kellett idejönnöm.
-Kellett? –sodorta ki vizes haját a homlokából. Auuu…
-Hááát izé, csak… -istenem… mintha még sose láttam volna azt a szexi felsőtestet… ez olyan ciki. Itt makogok mint egy hülye ő meg diadalittasan mosolyog. Szemeim megakadtak a V-alakján. A gyengepontom. Odáig vagyok érte, mikor ilyen erősen kirajzolódik egy hapsinak…
-Csak? –lépett közelebb levakarhatatlan vigyorral és nagyokat pislogott.
-Csak azt akartam megkérdezni, hogy… -csúszott le a tekintetem megint a medencéje környékére…
-Hogy?
-Izééé…
-Tetszik a látvány? –erre összerezzentem. Felkaptam a fejem. Nevetőgödröcskéje nem akart szűnni. Mélyen a zöld szemeibe meredtem. A fenébe is… sose tartottam csúnyának.
-Csak azt akartam megkérdezni, hogy miért rohantál el annyira? Volt valami az este Letivel ami bántott, vagy valami? Amiért ilyen érzékeny ponton talált el ez a téma? –úristen, magamra sem ismertem! Ezt meg hogy nyögtem ki magamból, mikor még mindig azon a V alakon járt az eszem?
-Jah… hát semmi különös. Nem dugtam meg őt…
-Miiii?? –lepődtem meg teljesen a válaszon.
-Ki is akadt eléggé. Már majdnem teljesen le voltunk vetkőzve, de egyszerűen képtelen voltam rá… még csak fel se izgatott, ő viszont nagyon kivolt már... Valami nem volt ott, ami kellett volna, hogy legyen. Máshol jártak a gondolataim…
-Hát ez most… meglepett. Pedig igazán gyönyörű volt abban a szerelésben.
-Az, ezt nem vitatom, és szexi is, de… nem volt elég. Valami hiányzott.
-Kopp kopp! –nyitott be Louis.
-Gyere csak. –mondta Harry. –Vagy van még valami?
-Nincsen. –mosolyodtam el, Louis bejött, Harry pedig bement a fürdőbe. Kimentem a szobából és a folyosón találkoztam Zaynnel.
-Zayn… -mondtam bátortalanul halkan, mire ő odalépett és nagy aranyszemeivel engem kémlelt.
-Sze.. szeretnél valamit mondani? –csuklott el a hangja.
-Te? –néztem rá félénken.
-Én.. én szeretnék. –olyan édes volt, mint egy kisgyerek.
-Mit szeretnél? –csillantak fel a szemeim. Kezem után nyúlt remegő övéivel. Pillanatra összeráncoltam a homlokom, ahogy ezt észrevettem. Annyira izgult mintha a halálos ítéletet várná.
-Csak… csak … annyit szeretnék mondani, vagyis inkább kérni, hogy… hogy… hogy…
-Hogy?
-Hát, hogy… -elengedtem a kezét és két tenyerem közé simítottam a buksiját. Becsukta a szemeit és megeredt a nyelve. –Hogy egy gyökér voltam és ne haragudj, nem leszek féltékeny többé a semmire és nem akarom, hogy haragudj rám, mert nagyon szeretlek, talán még senkit sem szerettem ennyire. Megbocsátasz? –nyitotta ki a szemeit. Egy gyors puszit nyomtam a szájára.
-Akkor… ezt vehetem igennek? –mosolyodott el.
-Össze sem vesztünk! És te se haragudj, hogy úgy rádcsaptam az ajtót. Csak ideges lettem.
-Tudom, tudom, bocsi.
-Nem akarok ilyen hülyeségeken összekapni veled, jó? –nyomtam finoman homlokomat az övéhez mosolyogva, mire ő is csak elmosolyodott.
-Huhú-hu! Huhú-hu! –jött ki galamb hangot kisajtolva magából Louis. Bár inkább hasonlított egy bagolyhoz. Amatőr!
-Mit akarsz? –meredt még mindig a szemembe Zayn.
-Jah, csak, hogy ne itt szerelmeskedjetek, mert nem tudunk lemenni, és ÉHESEK VAGYUNK!! –jajj de jó, már megint üvölt. Zayn próbálta ugyan befogni a hang érkezésével megegyező oldali fülét, de valahogy nem sikerült neki így csak röhögve hunyorítottunk drága répaföldi jóbarátunk hangfrekvenciáján. Esküszöm kezdem azt képzelni, hogy neki jólesik az, ha üvölthet.
-Örülök, hogy tisztáztátok! –lépett közelebb és kedvesen Zaynre mosolygott. Nocsak, mégis szorult ebbe a fiúba értelem is. Mondjuk ezt eddig is tudtam, csak nem nagyon szereti használni.
-Köszi Lou. –mosolygott rá Zayn, majd Louis két lába közé szorította a korlátot és azon csúszott le. A végén volt egy felfelé kunkorodó részecske, ami jól alávágott.
-Louis las… -kiáltott fel Zayn, de már késő volt. -…sabban…
-AAAAAAAAAAAAAAAAA… -borult le a korlátról.
-De jó, rántotta lesz a reggeli!
-Rántotta? –néztünk Harryre.
-Most törte fel a tojásait!
-Jézusom, te idióta! –nevettünk fel mindannyian. Az ír szőkeség a nappaliban ült, mikor meghallotta, és vagy 10 percig röhögött rajta. Komolyan, ő mindenen órákig képes röhögni, és van, hogy már nem is azon röhögünk, amin ő, hanem azon, ahogy Niall nevet.

**

-Zayn, biztos, hogy nem baj, hogy én is eljöttem ide? Én nem voltam meghívott! –igazgattam a ruhámat, ami egy sötétszürke csipkés egyberuha volt.

-Azt írták a meghívóra, hogy én és kedves barátnőm. Az pedig te vagy. –nyomott egy pici puszit a számra. Olyan kedvem lett volna megcsókolni. Iszonyatosan jól nézett ki. Fehér ing, fekete farmer… hmmm.. felcsillantak a szemeim, nem mondom!
A templomi szertartás, vagy minek nevezik nagyon szép volt, Chernek gyönyörű volt a menyasszonyi ruhája, hatalmas uszáját 3 kis édes lány segített cipelni, mielőtt lezajlott volna az ünnepség, és mielőtt belépett volna még 4 kis cukiság szirmokat szórt szét, és annyira tetszett, mert végre nem vörös vagy fehér rózsaszirmok voltak szétszórva, hanem rózsaszínűek. Tetszett. A polgári része is hamar lezajlott a dolognak és már alig vártuk, hogy elkezdődjön a lakodalom, mert már éhesek voltunk nagyon. Kimentünk egy nagyobb parkba, amin keresztül kellett menni a helyig, ahol a lakodalom lesz tartva. Akkor jutott eszébe Chernek eldobni a virágot. Először nem akartam beállni a sorba, kicsit zavarba jöttem, de mindenki tuszkolt arrafelé, szóval én is odakeveredtem. Egyszer csak lendült a keze, láttam, hogy repül a virág, és az én kezembe pottyant. Amint meglátták a fiúk, hogy én kapom el, mindenki megütögette Zayn vállát, aztán zavarban voltam ugyan, de odamentem hozzá és megcsókoltam, mire mindenki elkezdett tapsolni és fütyülni. Na de jó lesz, már helyben össze is adnak minket! Megfogtam a kezét és elindultunk a tömeggel gyalog a kb.pár száz méterre lévő étterem felé.