24. Orchid

Sziasztok! :) Meglepetés résszel jöttem, melyben kicsit betekintést adok Abia titkos magánéletébe! Remélem eléggé meglepő és tetszeni fog! Jó olvasást! :)

  
Egy órán keresztül feküdtünk még egymás karjaiban, közben teljesen tönkretettem Zayn tökéletesre beállított séróját, mikor eszembe jutott, hogy műszakot cseréltem a munkahelyemen az egyik csajjal, így ma kell bemennem. 8-kor kezdek, már 4 óra van és még nem vagyok otthon.
-Zayn, most már engedj! –nevettem fel, miközben ő még mindig a nyakamat puszilgatta. –Készülnöm kell!
-Megint az az esti meló? De nem úgy volt, hogy szerdánként mész?
-De, csak műszakot cseréltem az egyik lánnyal és ezért a jövő héten nem kell bemennem hála az égnek…
-De miért kell dolgoznod nem úgy volt, hogy a szüleiddel élsz?
-A szüleim kiköltöztek végül Amerikába de én nem akartam, úgyhogy nekem kell eltartanom magam. Minden hónapban küldenek valamennyi pénzt, de csak annyit, hogy a lakást fent tudjam tartani belőle, de valamiből ennem és öltözködnöm is kell.
-Végül is jogos… és hetente egyszer dolgozol csak?
-Alkalmanként többször is, attól függ kell e helyettesíteni, de természetesen ez dupla gázsi!
-Sokat keresel?
-Hát egy alkalommal úgy 200,250 fontot, plusz a borravaló, ami általában majdnem még egyszer ennyi, szóval általában 500 font körül egy alkalommal.
-Na, az elég szép kis összeg!
-Nem kell gúnyolódni milliomoskám, nekem ez igen is sok pénz!
-Nem gúnyolódtam, komolyan mondtam, tényleg jó pénz. –mosolygott.
-Szerencséd. –játszottam durcisat, majd megpusziltam a szája sarkát. –Na, akkor beviszel Londonba, vagy metrózzak?
-Természetesen beviszlek!
-Köszönöm!

Körülbelül 3 és fél óra kocsikázás után végre hazaértünk és épphogy csak arra volt időm, hogy felkapjam a smink cuccomat, majd villám tempóban haladtam a bár felé.
Veszélyes játékot űzök, én is tudom, és rettenetesen nagy bajba keverhetem ezzel a fiúkat, főleg most, hogy már a TV is hírbe hozott velük. Viszont a megélhetésem mindennél fontosabb, és ebből a fizetésből jól élek, nem kell nyomorognom, sőt, kicsit dőzsölök.

Megérkeztem az Orchid kapuja felé vezető utcához, ahol Ben már messziről integetett nekem. Őt nagyon szerettem itt. Segített az első fellépésem előtt ellazulni, megvédett a kiéhezett parasztoktól akik lerészegedve taperoltak és megnyugtatott, ha kiborultam. Sohasem mutatott semmiféle hátsó szándékot, szimplán csak barátságos volt velem mindig is. És ő volt az egyetlen, aki mindig megvédett. Még akkor is, ha ez a dolga, ugyanis ő az egyik résztulajdonos és egyben kidobó itt, az Orchid nevű bárban, ahol ilyen erotikus táncosnő-féle vagyok már 2 teljes éve. Ez az én egyetlen olyan nagy titkom, amit senki sem tud rólam, csak Leti, ugyanis a nagybátyja az egyik tulaj és ő adta nekem a munkát, mert gyönyörűnek és szexinek talált.

-Szia kislány!
-Szia Ben, mi újság? –üdvözöltem két puszival őt. –Hogy állunk?
-Elég nagy a felhajtás és sok embert várunk mára. Képzeld, lesz egy magánszámod horribilis összegekért, persze csak ha vállalod!
-Vállalom, ha nem kell hozzá érnem!
-Hozzájuk, ugyanis hárman lesznek, valami fiatal korodbeli kis suhancok.

Beszaladtam az öltözőbe, ahol Kendall már készülődött az estére.
-Szia Kendall! Mi újság?
-Szia Bia, képzeld, kapok ma 3 különleges vendéget! Elvileg valami fiatalok…
-Tényleg? Nekem Ben azt mondta, hogy én kapom őket!
-Bocsi, ha lecsaptam a kezedről őket, de Peter megkért, hogy vegyem át tőled, ugyanis az utolsó pillanatban módosították és szeretnének különleges bánásmódban részesülni… és mivel te nem vagy prosti… meg Bethany nincs ma és téged meg imádnak odakint, úgyhogy…
-Hát sok szerencsét, csajszi! Remélem normális tagok!
-Hát én is remélem, és köszi! –csilingelte, majd megfésülködött és kiszaladt az öltözőből. A tükör elé álltam. Túl szépnek találtam magam erre a munkára, és ezt bármiféle egoizmus nélkül mondom. Olyan megalázónak véltem, hogy illegetem magam vad idegenek előtt, de már úgy megszoktam, és tényleg jól élek belőle. Még pár ecset vonást végeztem és elkészültem a sminkemmel. Belebújtam a „fellépő ruhámba” és kisétáltam az öltözőből. Már egy kicsit sem zavar, ha alulöltözötten látnak, már megszoktam. Egyedül azt nem bírom csak, mikor gusztustalan emberek taperolnak, és mikor tudtukra adom a nemtetszésemet felháborodnak, hogy milyen válogatós kurva vagyok. De egy a bökkenő ezzel: nem vagyok kurva, csak táncosnő.



Harry szemszöge:

-Na srácok, én mentem! Zayn!?
-Tessék!
-Abia?
-Dolgozik.
-Dolgozik? Hol? –csodálkoztam el a kijelentésén.
-Őszintén, most, hogy kérdezed, elfelejtettem megkérdezni tőle! Pedig gyanús volt, mert azt mondta 200 körül keres egyetlen alkalommal! –vakargatta a fejét.
-200? Az nagyon sok egyetlen alkalomra! –lepődtem meg teljesen.
-Hát szerintem is… majd ha hazajön megkérdezem tőle!
-Na mindegy, majd holnap!
-Apropó, kicsim! Hová ilyen sietősen?
-Az éjszakába, BooBear! Na szia te kis répazabáló! –csíptem finoman az arcába, majd kimentem az ajtón és bevágódtam a kocsiba. Elindultam a kedvenc éjszakai bárom felé, és nemsoká oda is értem, ugyanis kb. 10 perc innen gyalog, szóval kocsival kb 2.
Reméltem, hogy nem lesznek sokan, ugyanis pénteken még sosem voltam itt. Megálltam a bár előtt és kiszálltam a kocsiból. A felirat halvány lila fényei visszatükröződtek a fekete Audi oldalán. Felemeltem a tekintetem a hasonló színben pompázó orchideákra. Orchid… végre megint itt! Távol Abiatól, Carolinetól és a gondoktól… sok sok szép nővel! Még elég korán volt, úgyhogy gondoltam addig kérek valamit, és megiszom.
-Üdv. –léptem oda a pulthoz. –egy whiskyt kérek, dupla jéggel!
-Kiscsibe vagy már egyáltalán 18?
-Beengedtek volna ha nem lennék? Egyébként hetente járok ide, ha nem tűnt volna fel, és minden héten megkérdezi!
-Őszintén… mennyi vagy?
-Éppen 18, úgyhogy odaadhatná végre azt a whiskyt! Vagy mutassam meg a személyimet, rendőr néni?
-Jól van na, kiscsillag, itt is van! –tette le elém a pultra az italt. Odaböffentettem egy „kösz”-t, lecsaptam a pultra az árát, majd elmentem pár lépéssel, és megálltam. Visszafordultam és megint odaléptem hozzá.
-Bocs, Ben merre?
-Beeeeen!!! –üvöltött fel úgy mint egy sakál, amitől kis híján beszakadt a dobhártyám. A magas kigyúrt manus megjelent, kopaszon csillogó feje megfénylett a diszkó fényben.
-Harreeehh! Mi újság, öcskös? Hogyhogy ma?
-Csao, csak meggondoltam magam és áttettem mára a dolgot. Bethany-t megkaphatom?
-Bethany nincs ma, de egy sokkal gyönyörűbb és fiatalabb lányt küldhetek hozzád, ha gondolod! A neve Bia. Tetszeni fog, garantálom. 20 éves, modell alkatú hatalmas kék szemekkel, hosszú szőkésbarna hajjal és hosszú combokkal.
-Meggyőztél.
-11es? Kamera off?
-Tökéletes, köszi!



Abia szemszöge:

Az előbb robogott be hozzám Ben és közölte, hogy a 11esben van magánszámom, addig ki se nyit a bár, amíg le nem tudom, mert egyedül lennék ma idekint. Összekaptam magam, majd beléptem.

-Szia, a nevem Bia. –léptem be, miközben rá se néztem. Egy kisebb pillanatig meg se szólalt.
-Tudom, Abia Knoxville, ha teljesen hivatalos akarok lenni. –felismertem a hangját és szívinfarktust kaptam.
-H…H…H… Harry! Te.. te mit… mit keresel itt? –dadogtam össze vissza, miközben ő a tekintetét a testemen legeltette. Nem tudtam kivenni az arckifejezéséből, hogy tetszik amit lát, vagy elítél azért, hogy ez a munkám, ugyanis a kettő keverékét tükrözték vissza gyönyörű olívaszemei.
-Kettőnk közül ezt inkább nekem kellene megkérdeznem, nem gondolod? –nézett fel rám és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
-Én…
-Kitalálom… itt dolgozol!
-Gondolom nem volt nehéz rájönni…
-De miért? Annyira nem neked való egy ilyen undormány munka… ez olyan szánalmas!
-Szánalmas? Én ebből élek, Harry! Könnyű neked pattogni, aki már azért is pénzt kap, hogy megjelenik egy rendezvényen! Vagy azért, hogy fényképeznek róla kb. 3 képet! Könnyű lehet milliomosnak lenni, de nekem minden keresett fontért keményen meg kell dolgoznom! És ne hogy azt hidd, hogy ez egy rohadt élvezetes munka… mikor mindenki kurvának tart… 2 éve itt melózok és mindig találkozom ilyen faszokkal, pedig nem vagyok prosti… te is tudod, hogy te voltál nekem az első!
-Ne haragudj! –húzott még közelebb, és puszit adott a hasamra. –Ne haragudj. –kezdett el puszilgatni. –nem akartalak… megbántani.
-Harry ezt ne! –ha meglátják kirúgnak!
-Nem látják meg. Kikapcsolták a kamerát…
-De nem akarom! –löktem el magamtól.
-Zayn, igaz? –komolyodott el.
-Részben. És nagyon szeretném, ha nem mondanád el neki. Szeretném, ha tőlem tudná meg, talán akkor nem fog bennem olyan nagyot csalódni.
-Ebben ne reménykedj…
-Tudom, túl jó ember ő ahhoz, hogy ne csalódjon bennem emiatt. De hagyd meg a lehetőséget, hogy tőlem tudja meg!
-Egyetlen egy feltétellel…
-Mi lenne az?
-Ha táncolsz nekem egyet! –húzódott széles vigyorra az arca.
-Muszáj?
-Itt hagytam 1500 fontot cica…
-Jólvan… legyen. De kussolsz Zaynnek, mert ha nem, akkor. –emeltem fel a lábam és a lába közti területhez préseltem finoman. –Ezeknek búcsút inthetsz, értetted?
-Igenis! –nevetett fel.
-Nagyon helyes! –bekapcsoltam a magnót és lassan körözni kezdtem a csípőmmel, beletúrtam a hajamba, és fenekemmel az orra előtt köröztem. Égetett a tekintete. Lassan elkezdtem gondolni az inget, ami a testemet takarta, de vissza gombolgattam néhányat, hogy húzzam az agyát.

Lekaptam magamról végül az inget, majd lassan odasétáltam hozzá és beleültem az ölébe. Ő egy határozott mozdulattal kioldotta a hátamon a kötözős melltartónak csúfolt valamit, ami rajtam volt és kibújtatott belőle.
-Ahw… -mondta, majd belemarkolt a melleimbe.
-El a kezekkel, Harry Styles, vagy kénytelen leszek sikítani! –erre fanyalogva elengedte őket. Hátratoltam a szék háttámlájához a kezeit és leemeltem az asztalról a bilincset. Odarögzítettem őket, majd hullámozni kezdtem a csípőjén.
-Ez rohadtul nem ér, remélem tudsz róla!
-Itt minden ér, amit én akarok, kicsikém! –fogtam meg a vállait, majd hátam ívbe feszült és egész mélyen hátrahajoltam. Egy halk nyögés hagyta el Harry száját. Felültem a csípőjén és előre hátra mozogtam.
-Nagyon jó vagy… -nézett olyan szemekkel rám, hogyha tehetné legszívesebben nekem esne.
-Harry… kérdezhetek valamit? –kérdeztem miközben még mindig vonaglottam rajta.
-Kérdezz.
-Te csalódtál bennem? Őszintén.
-Hát.. csalódni nem csalódtam, csak… megleptél. Zayn viszont tuti fog, erre jobb, ha felkészülsz.
-Szerinted megbocsát?
-Olyan halálosan beléd van zuhanva, hogy biztos. De hagyj neki majd időt, amíg megemészti a dolgokat… őrlődni fog rajta egy ideig az biztos…  
-Nagyon félek, Harry… gondolod tényleg szerelmes belém?-ültem le megint az ölébe és magamhoz öleltem. Megindultak a könnyeim.
-Abi… nem gondolom, hanem tudom. Mindenki tudja a házból. -ekkor felnéztem a szemeibe. Egy kicsit elmerültem bennük, letöröltem a könnyeimet.
-Nagyon hiányoztál. –mondta, és mielőtt még bármit mondhattam volna beleharapott az alsó ajkamba. Megcsókolt.
-Harry, ne… kérlek! –pattantam ki az öléből.
-Te pedig szerelmes vagy Zaynbe… miért nem közlitek egymással végre? Jó szenvedni?
-Mi? –fordultam felé csodálkozóan.
-Belezúgtál!
-Ezt mégis honnan vetted?
-Nem hagyod, hogy lesmároljalak, sírsz, mert félsz attól, hogy csalódni fog benned, aggódsz amiatt, hogy talán meg sem bocsát… te szerelmes lettél belé!
-Harry, én… csak…
-Mondd már ki! –vigyorgott.
-Szerelmes vagyok?!?!?
-Ezt most kérdezed, vagy mondod? –nevetett fel.
-Én nem tudom, hogy mit érzek iránta, Harry…
-Szereted, az tuti…
-Szeretni szeretem, de.. mindegy hagyjuk is. Küldjek valakit, aki csillapítja a gondjaidat? –nevettem fel Harry dudorodó nadrágjának látványától.
-Hahaha nem vicces! Amúgy ha akarod, miután elmondtad neki beszélek vele…
-Elmondom neki még ma! Felöltözöm és megyek…
-Előtte lehetséges lenne, hogy elengedj?
-Ja, persze el is felejtettem. –nevettem fel.
-Azért Zayn is kapja be… elszerette a barátnőmet.
-Nem szeretett el senkit sem. Mindkettőtökért odavoltam. De… most nem tudom, mi van. Össze vagyok zavarodva.
-Látom. De egyébként én is. Állandóan le akarlak teperni, közlöm veled most sincs másképp, viszont Caroline…
-Ismerős…
-Úgy érzem Zaynnel nagyon elmélyült a kapcsolatotok… mit műveltetek ti ott az egy hét alatt? –vigyorgott az orra alatt. Olyan jó fej volt, azt hittem csalódott lesz, de teljesen úgy kezelt, mint egy nagyon jó barátot.
-Hát… -pirultam el.
-Ujjujjujj ez már rosszul kezdődik! –nevetett. –Szexmaraton volt, mi?
-Életemben nem szexeltem még annyit mint ezalatt az egy hét alatt. –nevettem fel kínomban.
-És legalább jó volt? Ügyes a kicsi Zayn? Mondj már valamit!
-Harry, ezt a múltkor is megkérdezted és akkor sem óhajtottam felvilágosítást adni Zayn szexuális szokásairól!
-Mondjuk nem lehetett túl rossz ha egy után még sokszor belementél! –vigyorgott.
-Kurva jó volt, most örülsz? –mindketten csak nevetésben törtünk ki.
-Kis hamis… olyan ártatlannak tűnik közben meg kiderül róla, hogy egy szexragadozó.
-Hülye neeee… -nevettem fel nagyon durván.
-És még én vagyok a punci romboló… haha, de ironikus!
-Belőle nem nézik ki, mert neked olyan kiélt perverz fejed van!
-Hát köszi szépen, ennyire kedves bókot se kaptam még soha! –nevetett fel ő is.
-Jól van na, de menjünk.
-Hazaviszlek jó?
-Nem lenne jó ötlet! Mi van, ha lefotóznak együtt? Egyből elkezdenek pattogni hogy sztriptíztáncosnő vagyok és abból hatalmas botrány lenne! Én a hátsó ajtón távozom, ott még sosem látott senki. Te meg menj ki elöl.
-Igazad van. Rendben. Majd otthon találkozunk.
-És Harry!
-Igen?
-Ne mondd el Zaynnek, hogy itt táncoltam neked, jó?
-Szerelmes! –simogatta meg az arcom. –Nem mondom el neki, ne aggódj. –mosolygott
-Köszi!


Kisurrantam a hátsó bejáraton és futva tettem meg a hazafelé vezető utat. Berontottam a házba, Harry még nem volt itthon, biztos elment valahová.
-Zayn?
-Neked is szia Abi! Valami baj van?
-Bocsi, sziasztok… Zayn hol van?
-Itt vagyok! –hallottam a konyhából a hangját. Bementem bátortalanul és magunkra zártam kulccsal a konyha ajtót.
-Valami baj van?
-Oltári nagy baj van. –szöktek könnyek a szemeimbe.
-De mi történt?
-Gyere! –fogtam meg a kezét és bevezettem őt abba a spájz szerű kis helységbe, ahol a sok alkoholt és egyéb italféléket tárolták. Behúztam a harmonika ajtót és felkapcsoltam a villanyt. Idegesen tördelni kezdtem a kezeimet.
-Abi mondd már, mi van? Kezdesz megijeszteni!
-Én… valamit nem mondtam el neked… -kezdtem el könnyezni.
-De hát mit?
-Tuti, hogy félre fogod érteni, de egy valamire kérlek. Addig ne hagyj itt, és hallgass meg, amíg el nem magyarázom ezt az egészet, jó?
-Megígérem, csak mondd már kicsim, mert beleőrülök!
-Emlékszel a munkára, amit meséltem? A sok pénzért?
-Persze, meg is akartam kérdezni, hogy mi az…
-Ezt akarom elmondani… -kezdtem rá a sírásra.
-Jézusom… ugye nem…?
-Erotikus táncosnő. –mondtam ki halkan miközben már zokogtam.
-E…erotikus táncosnő? –kerekedtek ki a szemei.
-Sajnálom. –rogytak össze a lábaim és leültem a sarkamra. Sírtam. Körülbelül fél perc múlva egy gyengéd érintést éreztem a karomon. Felhúzott magához.
-Az mit takar? Mármint… mit csinálsz ott? Csak táncolsz, vagy…?
-Csak táncolok, semmi mást, esküszöm! Azt sem teljesen meztelenre, mert a bugyi és a melltartó rajtam marad.
-Biztos csak ennyi? Most mondd el, mert így könnyebben megemésztem! –nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Csalódottság tükröződött belőlük.
-Esküszöm, csak ennyi! –törölgettem a szemeimet. Ő csak lehajtotta a fejét és bólogatott. Sóhajtott egy nagyot, majd megint rám nézett.
-Nagyon csalódott vagy ugye?
-Hát… nem csalódott, csak… na jó talán egy kicsit, de inkább megdöbbentem… Abi én… -fogta meg a kezeimet és közelebb lépett. Beleborzongtam. –Én téged… -mondd ki, kérlek, mondd ki… fürkésztem kíváncsian a szemeit. Megint sóhajtott egyet.
-Hagyd ott azt a munkát jó? Ha szeretnéd segítek másikat találni, amivel sok pénzt kereshetsz és nem kell megaláznod magad. Te ennél sokkal többet érsz! Nem egy olcsó kiscsaj vagy, hanem egy gyönyörű és értékes nő, aki megérdemli a legjobbat! –nézett csillogó szemekkel az enyéimbe. –És csak azt akarom, hogy megkapd, amit érdemelsz, és abból is a legjobbat! –lépett még egy lépéssel közelebb, orra hegye súrolta az enyémet.
-Miért? –néztem rá halvány mosollyal a szám szélén kíváncsian.
-Mert szeretlek! Eszméletlenül és leírhatatlanul!
-Én is téged Zayn… nagyon nagyon! –tessék? Ezt én mondtam? Meglepődtem a saját kijelentésemen. A tudatalattim kimondatta velem, hogy szeretem… szeretem? Tényleg… most jöttem csak rá, hogy mennyire!