54. A szellemkastély II.

Drágaságok! Itt a második rész is, cserébe az elmaradásomért! :) Érzem, hogy nagyon sokan fogjátok szeretni, de jelzem, ez még NEM  jelent semmit! :) Mielőtt mások meg szívrohamot kapnának! :)

Már több mint 5 perce bement a házba és semmi jelét nem adta annak, hogy mi történik odabent vele. Rágtam a körmeimet, tiszta ideg voltam. Mi ez a feszítő érzés a gyomromban? Miért ver ekkorákat a szívem? Miért félek ennyire, hogy baja eshet? Miért van egyáltalán ennyi kérdőjel a gondolataimban?
-Valaki menjen már be utána! –sipákoltam.
-Biztos be nem megyek amíg nem tudom mi van odabent!
-Én se!
-Csatlakozom!
-Istenem… Akkor majd én bemegyek!
-Abia ne menj be!
-Nem hagyhatom egyedül mi van ha megsérült, vagy valami!
-Jó, de vigyázz magadra! –Niall.
-Veled megyek!
-Nem, kicsim itt maradsz! –parancsoltam rá, mire ő csak bólintott egyet. Bátortalanul lépkedtem be a házba, ami kissé porral és pókhálóval borított volt. Megpillantottam egy lépcsőt, és afelé kezdtem el menni.
-Ha…Harry! –nyögtem ki szinte hangtalanul.
Felmentem a lépcsőn, odafent vagy 5 szoba is volt.
-Harry! –kiabáltam egyre hangosabban a nevét. –Harry! –nyitottam be az egyik szobába, de ott nem volt senki, úgyhogy mentem a következőbe. Ott sem volt senki. Végül bekiabáltam a harmadik szobába is, és odabent nagyon sötét volt. Semmit se láttam. Valaki berántott és becsukta az ajtót mögöttünk…



Liam szemszöge:

-Utánuk kellene mennünk! Már Abia is vagy negyed órája bement, Hazza még régebben, nem tetszik ez nekem!
-Menjünk. –szorította össze a szemeit Zayn, majd elindultunk befelé. Benyitottunk az első szobába. Louis matatott valamit míg mi körülnéztünk. Az ablakhoz siettem és kihúztam a függönyöket. Egyszer csak egy hatalmas puffanást hallottunk. Hátranéztem és Lou állt a felborult szekrényre mutatva az ajtó előtt.
-Mit csináltál? –néztem rá értetlenül.
-Én csak megböktem! –emelte fel maga előtt a kezeit.
-Ez most el fog tartani egy ideig…
-Micsoda?
-Mire azokat a könyveket elrámoljuk… -mutatott a szekrényből kidőlt könyvhalmazra.
-Köszi Lou… ez kb 2 óra munka egy szellemkastélyban! –remegett Niall.




Abia szemszöge:

Ismerős illata volt. Felkapott és megpörgetett a levegőben kétszer. Aztán letett és a kezét derekamra csúsztatva a fal felé hátrált velem, mire a vakolatlan téglafal a hátamhoz nem ért.
-Végre veled lehetek. –mondta rekedtes hangján. Igen annyira tudtam, hogy ő a fogvatartóm.
-Harry. –mosolyodtam el. –Annyira aggódtam érted. –halmoztam el az egész arcát sok kis puszival. A legutolsó véletlenül a szája sarkába ment, ugyanis idebent még a körvonalait is csak tapintással fedeztem fel, annyira sötét volt. Enyémhez képest hatalmas tenyerei közé fogta arcomat, mely el is tűnt a két férfias testrésze között. Finom szorításával fogvatartotta, majd száját az enyémre tapasztva vad, de mégis nagyon gyengéd csókot váltott velem. Sóhajtottam egy mélyről jövőt. Aztán nyelveink találkozásakor ő…
Finoman megemelt és lépett velem párat. Lefektetett egy ócska matracra. Ahogy testem elterült azon, éreztem, ahogy a por felszáll. Két lábammal magamhoz szorítottam vékony derekát, bár az övcsatja kimondhatatlanul nyomta a hasamat, éles fájdalmat okozva ezzel. Csókjai közt el is feledkeztem erről. Erőtlenül, remegve hajába túrtam. Felsóhajtott. Egyre hevesebben csókolt, nekem pedig erőm sem volt ellökni magamtól, még ha akartam volna sem. Lapockájára simítottam a kezemet gyengéden és lejjebb nyomtam magamhoz a testét, melynek következményeképp finoman rámfeküdt. Keze a kabátom aljához vándorolt és benyúlt alá, majd ijedten húzta ki.
-Mi van?
-Valami… valami nedves!
-Az öved… -előkapta a telefonját és odavilágított. Keze elszíneződött a bíborszínű folyadéktól.
-Fenébe, ne haragudj! –sajnálkozott, majd elővett egy zsepit. Először megtörölte a kezét, majd a hasamat. Miután letörölte róla, apró puszikkal „gyógyította” a fájó pontot. Megsimogattam az arcát, ő pedig felállt. Hallottam, ahogy leveszi az övet magáról, és azt is, ahogy az földet ért. Nadrágostól…
-Harry. –sikítottam fel halkan mikor a dudort éreztem a combomon. Rámfeküdt.
-Abia… -suttogta és megint megcsókolt. Kezét arcomra vezette, én pedig simogattam neki.
-Belehalok egyszer ebbe. –mondtam, miközben levette a nadrágot rólam. Szinte fel sem eszméltem, hogy mit csinál velem… keze végigsimított rajtam és ekkor vettem észre, hogy a nadrágom bugyistól távozott.



Liam szemszöge:

-Fiúk én ezt nem bírom tovább! Olyan por van itt, hogy annyira kiszáradt a kezem, hogy több helyen is felrepedt és vérzik is! –nyavajgott Zayn.
-Nekünk se egy leányálom, ezért Kevin meghal. –mondta Niall.
-Az biztos, én magam csinálok levest belőle!
-Mit mondtál? –nézett rám Louis, mellesleg ő volt az egyetlen, aki nem rámolta a könyveket. Az volt a magyarázat, hogy ő felborította, szóval ő már kivette a részét a munkából. Idegesek voltunk rá emiatt, de nem tehettünk semmit, ő nem mozdította meg a valagát, mi pedig vagy 500 könyvet eltakarítottunk már az útból. Zayn feje vörös volt az idegességtől, amiért ennyire fájt a keze. Csak néztem, hogy gyűlik és gyűlik benne a méreg, de egyszercsak nem bírta tovább és kibuggyant belőle.
-Louis az isten basszon meg mozdítsd meg magad, vagy nem tudom mit csinálok veled! –üvöltött kicsit se barátságos hangon.




Abia szemszöge:

-Harry… -sóhajtottam, miközben ő átfordított úgy, hogy semmiféle testi kapcsolatot sem szakított meg velem. Mellkasára tapadtam és csókolni kezdtem. Éreztem, hogy nemsoká átjár az örömhullám…
-Louis az isten basszon meg mozdítsd meg magad, vagy nem tudom mit csinálok veled!
-Ahh… ne! Zayn… -próbáltam leugrani róla, de ő felült és nyakamat csókolta. Átkarolta a derekamat és erősen magához szorított.
-Nem engedlek el bébi… -nyögte erőtlenül.
-De… -sóhajtottam egy nagyot.
-Ne aggódj… zárva az ajtó… -mosolyodott el a hangjából ítélve, majd megcsókolt. Éreztem, ahogy karjai megfeszülnek derekam körül, majd sóhajtott egy nagyot. Vállába haraptam majd szakadozottan felsóhajtottam.

Fáztunk. Már nagyon… volt idebent vagy -10 fok. De nem bírtam elszakadni tőle. Nem ment. Csak gyűltek a vágyaim, az érzelmeim, és eddig bírtam. Nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ezután. Valószínűleg Zaynnel mindennek vége, ha ez kiderül. Valószínűleg megfojtja Harryt velem együtt. Valószínűleg Harryvel se lesz semmi. Ahogy belegondoltam abba, hogy tönkretettem egy 5 hónapos kapcsolatot egy rohadt egyéjszakás kalandért görcsbe rándult a gyomrom. Még vagy fél óráig lihegtünk egymáson Harryvel, majd abbahagytuk.
-Ennek nem szabadott volna megtörténnie… -vettem fel a ruháimat, mert éreztem, hogy a szám már lila, annyira hideg van. Testem tiszta por és mocsok lett, Harryével együtt. A ruháink is piszkosak… felvettem magamra mindent, de még kabátban is fáztam. Harry is felöltözött, majd a kabátját a hátamra terítette és közel húzott magához. Keze rettenetesen hideg volt.
-Jaj drága… -csilingeltem, mikor megfogtam a kezét, és éreztem, hogy jéghideg. Felemeltem a számhoz és a leheletemmel próbáltam kicsit felmelegíteni. Közben adtam rá egy-két puszit. „Beledörgölőztem” a tenyerébe, akár egy kiscica. Közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt, majd homlokát az enyémhez érintette.
-Annyira szeretlek… annyira, de annyira… -suttogta.
-Harry…
-Ne mondj semmit… csak el akartam mondani. –puszilt szájon megint. Az elmúlt legalább 1 órára gondoltam, amit itt eltöltöttünk és kirázott a hideg. Nagyon jó volt, mégis pokolian tombolt bennem a bűntudat.
-Harry…
-Tessék!
-Ha igazán szeretsz…
-Akkor?
-Nem mondod el Zaynnek. Szeretném, ha tőlem tudná meg… így is rettenetes lesz elmondanom neki… megígéred?
-Nehéz lesz nem eldicsekednem vele. –mosolygott. –De megígérem neked! –puszilt meg megint… –Ne haragudj, de nem bírom ki. –…és megint…
-Harry most már menjünk ki! –adtam vissza neki a kabátot és felálltam. Kinyitottam az ajtót és a többiek keresésére indultam. Csodálkoztam, hogy volt villany a házban, mert mikor felkapcsoltam a kapcsolót halvány fényáradatba borult az egész ház. Így már nem is volt olyan ijesztő.