53. A szellemkastély I.

Sziasztok! Itt is van az új rész, és bocsánat a késésért! Remélem kicsit izgalmasabbra sikerült, mint az eddigiek, de a következő még jobb lesz, ha végre azzal is elkészülök! Örültem a komiknak, és annak is, hogy elég sokan megnéztétek az előző részt, remélem ez sem lesz különb! :) Jó olvasást! :)

♥♥

-Abi! Kicsim! –keltegetett halkan, arcomat puszilgatva egy ismerős hang, amit heves szívveréssel vettem tudomásul, mihelyst felismertem.
-Szerelmem. –mondtam az alvástól még bódult, rekedtes hangon. (morning voice :D) Széles mosolyra húzódott a szám, miközben puha ujjai gyengéden cirógatták a derekamat és az oldalamat. Jóleső borzongás fogott el.
-Jóreggelt! –adott egy puszit a számra.
-Már is jó! –mosolyogtam rá kedvesen, miközben a kócos hajába túrtam. –Már is kelni kell? –néztem ki az ablakon, és sikerült észrevennem, hogy még erősen szürkületbe borult volt az égbolt.
-Igen, épp itt az ideje! –mosolygott és végigsimított a karomon. –Mondjuk nem sok kedvem van hozzá, egész nap itt pihennék ma veled!
-Igen, én is így vagyok ezzel, annak tudatában, hogy… -pillantottam az éjjeliszekrényemre. -…hogy még csak fél hét van. Nem is embernek való ez a korán kelés! –nevettem fel keservesen.
-Hát nem! Mit szólnál hozzá, ha elrabolnálak, bevinnélek a fürdőbe… -simított végig a combomon. -…aztán megfognék egy szivacsot…
-Ha lenne…
-Helyettesíthető a kezeimmel! –nevetett.
-Nem hangzik rosszul. –mosolyogtam én is.
-Akkor gyere szépen. –állt fel, majd az én oldalamra szaladt és felemelve beszaladt velem a fürdőbe.



Harry szemszöge:

-Jóre… ezek meg hol vannak… -léptem be Zayn szobájába, mikor meghallottam a víz csobogását a fürdőből. Oké, az egyikőjük fürdik… de a másik egyed hová tűnt? Ekkor érdekes hangokat hallottam kiszűrődni a helységből. Hangos sóhajokat, amelyeket a víz csobogása sem volt képes felfogni. Közelebb léptem az ajtóhoz, és hallgatózni kezdtem.
-Ahh… -oké, azt hiszem egyértelmű, hogy mi folyik itt, inkább nem is akartam hallgatni tovább, szóval fogtam magam és mérgesen ledörömböltem magamat elefánt léptekkel a földszintre és beviharzottam a konyhába.
-Felkeltetted őket? –kérdezte kávét szürcsölgetve Liam, miközben Danielle masszírozta. De jó dolga van.
-Nem kellett, épp sportolnak. –mondtam mogorván.
-Sportolnak? –húzta fel a szemöldökét a szőkébbik.
-Igen Niall.
-Mit? –értetlenkedett.
-Vízi sport.
-Na jó, azt hiszem ezt tényleg nem értem…
-Szerinted mit sportolhatnak odafent? Te okos!
-Hát vannak Zayn szobájában súlyzók…
-Niall ezt direkt csinálod? Beszedtél valamit? –kérdeztem tőle már magamból kikelve.
-Jól van már na, ha érthetően beszélnél, akkor talán lenne esély arra, hogy kora reggel is meg lehessen érteni amiket mondasz! –sértődött be egy kicsit.
-Jó, akkor nyers és érthető leszek: dugások mennek a zuhany alatt. Ennyi.
-És ezt honnan veszed?
-Ahh ahh ahh… -imitáltam a hallott hangot.
-Jó, elég, ne veszekedjetek. –szólt közbe Liam.
-Jó reggelt. –jött le fülig érő szájjal Zayn.
-Neked biztos jó. –morogtam az orrom alatt.
-Hogy? –kérdezte.
-Semmi. Hagyjuk. Azt mondtam jóreggelt.
-De rossz kedved van ma.
-Tény, hogy nincs túl jó…
-Hát kár…-fancsalodott el a képe. –Nekem nagyon szép reggelem van. –Nyújtózott egy nagyot. Most szívem szerint beszóltam volna neki valami szépet, amit ki kellett volna csillagozni, vagy kitenni a megfelelő korhatárt, úgyhogy inkább magamban tartottam azt, ami kikívánkozott volna. Igen egy „jóreggeltszex” után Abia Lane-nel nekem is nagyon csodálatos lenne a reggelem te majom…
-Öhm… egyébként ahogy látom rajtam kívül mindenki durci ma… -túrt bele a még vizes hajába és elkezdte igazgatni.
-Nekem nagyon jó kedvem van. –mosolyodott el Liam.
-Nekem is! –Danielle.
-Nekem se lenne rossz, ha Harold Styles nem szólt volna be már kora reggel. –mondta vörös fejjel Niall.
-Ne haragudj rám, csak pipa vagyok.
-Miért is? –nézett rám Zayn barna íriszeivel értetlenül.
-Passz. Így keltem.
-Nem igaz, reggel még nagyon jó kedved volt! –jött be Lou.
-Azóta elmúlt…
-Én sejtem, hogy miért. –Liam.
-Oké, téma letudva, ha kérhetném!
-Csak természetes… -állt fel és betette a mosogatógépbe a bögréjét és a tányérját.
-Jóreggelt! –jött le mosolyogva Abia. Istenem, de szép volt… egy királykék feszülős pánt nélküli fűzős felső volt rajta és egy fehér farmer. Csak bámultam őt, le se tudtam venni róla a szememet. Vizes hullámos haja a vállára omlott jobboldalra fogva… aztán… odament és megcsókolta Zaynt… nem hiszem el, hogy ezek nem tudnak összeveszni, vagy valami. Pedig a Tesco-s eset után tényleg kezdtem reménykedni. Igen, a remény hal meg utoljára, szokták mondani… de mikor ilyeneket csinálnak az orrom előtt, előbb halok meg legbelül, minthogy kivárjam azt a rohadt reményt.Nem érdekel! Egyszer úgy is az enyém lesz, és Zayn se gátolhat meg ebben a tervemben! Akaratomon kívül is félmosolyra húzódott a szám, miközben erre gondoltam, amit sajnos ők is észrevettek.
-Na mi van Hazz, felébredtél? –csipkelődött velem Abia.
-Csak elgondolkodtam valamin, de nem érdekes. –mosolyogtam.
-Hát jó.
-Egyetek, aztán menjetek készülődni! –Liam.
-Nekünk csak a hajszárítás hiányzik, már be is pakoltunk, meg ilyenek. –Zayn.
-Igen, gyönyörűen megcsinálom a hajadat, édes! –Abia Zaynnek. Mindjárt elsírom magam. Oké, én felmegyek és összepakolok. Asszem már csak rám kell várni, szóval addig ti is csináljátok amit kell. –mondtam, majd felsiettem az emeletre meg se várva válaszukat.



Abia szemszöge:

-Gyere bébi, megcsinálom a hajadat! –vettem a kezembe a hajvasalót, miután az én hajammal kész lettem. Leültettem őt a kád szélére és ő nyugodt szívvel hagyta, hogy dolgozzak gyönyörű fekete, dús haján. Tincsenként simítottam végig az amúgy is egyenes haján, hogy szögegyenessé váljon, majd kicsi zselével felállítgattam neki. Tökéletes lett körülbelül fél órán belül. Megnézte, és neki sem volt semmi belekötni valója.
Fogtuk a csomagjainkat és leszaladtunk az emeleten. Jó, talán ez a „leszaladtunk” egy kicsit erős kifejezés volt, annak fényében, hogy kb. 20 kiló volt a táskám. Elég nehezen szenvedte le szegény Zayn is, mert ragaszkodott hozzá, hogy segíthessen, szóval ő vitte le az enyémet is. Gondolom nem tudta előre, hogy mire vállalkozott. Jót mosolyogtam rajta, hogy mennyire küzdött vele.
-Harry, akarsz vezetni? –néztem kérdően a göndörhajúra, aki mereven engem szuggerált. Pajzánul elmosolyodott, majd közelebb lépve a fülembe suttogott.
-Téged elvezetnélek…
-Max ha autó lennék, édesem!
-Így is… belevezetnélek a Káma Szútra rejtelmeibe!
-Mennyire idióta vagy, mondták már?
-Te meg szexi… szarul áll a fenekeden ez a gatya. Küzdenem kell az életben maradásért odalent! –suttogott még mindig, ami olyan szexi volt.
-Akarsz vezetni, vagy sem? –kérdeztem mérges pofát vágva.
-Vezethetek. –rántotta meg a vállát, majd kiment az ajtón.
Kivittük a csomagjainkat a kisbuszba, majd mindannyian helyet foglaltunk az autó utasterében, igaz kicsit sokan voltunk az 5 férőhelyes autóban, szóval Niall a csomagtartóban foglalt helyet a csomagok közé beszorítva. Egyet még az ölébe is kellett vennie, hogy elférhessen.
-Mindenki kényelmesen ül? –kérdezte Liam. Végül is ő ült be a vezetőülésbe, Louis az anyósülésen, míg Zayn, Harry és jómagam pedig hátul foglaltuk helyet. Én ültem középen, mert a középső hely a legkisebb és én olyan pici vagyok. Legalábbis Harry ezzel magyarázta meg a dolgot, amit igazából nem értettem, mert attól függ, hogy hogy helyezkedik el az ember… Lehet a baloldali vagy a jobboldali rész is a legkisebb…
-Hát azt nem mondanám! –mondta Niall, mire mindannyian nevetésben törtünk ki. –De azért kibírom, de valakivel félúton cserélek!
-Indulhatunk?
-Igen. –hangzott el a válasz, majd az autó motorja beindult és már útnak is indult velünk a gépezet.
-Szóval pontosan hová is megyünk?
-Egy eldugott kis faluba! 
-Hát nem sokkal lettem okosabb! Messze van innen?
-Úgy 300 mérföld.
-Te jó isten, hogy fogom én azt a hosszú utat kibírni itt?
-Majd helyet cserélünk! –mosolyodott el Lou együttérzően.
-Rendben, de remélem nem az út legvégén jut majd eszetekbe a dolog!

Az út keservesen hosszú, és még csak alig másfél órája autókázunk. Zayn nagyon beájult, már vagy fél órája. Még a szája is tátva van, olyan édes. Körülnéztem, és Liam, valamint Harry kivételével a többiek is így tettek. Niall becsúszott a bőröndök közé, szinte észre se lehetett venni őt, csak a kis szőke haját. Louis pedig az ablakra tapadva álmodott valami szépet. Harry az ablakon nézelődött kifelé, majd elkezdett fészkelődni és addig ügyeskedett, míg a kabátja az én ölembe került. Először nem értettem mi célja van ezzel, majd mikor megéreztem a meleg érintését a combom belső részén felfelé csúszni egyből nyilvánvalóvá vált számomra a dolog. Kezemet gyorsan rátettem övére és megpróbáltam letolni magamról, több kevesebb sikerrel. Leginkább az utóbbival. Erősen rajtam tartotta a kezét és nem akart elengedni. Egy kicsit hangosabb nyögés hagyta el a számat, mire Liam felfigyelt.
-Jól vagy, Abi?
-Csak… begörcsölt a hasam, semmi baj.
-Rendben. –Harry elvigyorodott, de keze még mindig rajtam fészkelődött. Közben az ablakon bámult kifelé, mintha mi sem történne kettőnk között.
Közelebb hajoltam hozzá és a fülébe sutyorogtam.
-El a kezekkel, vagy egy fájdalmas kasztráláson fogsz keresztülesni másodpercek leforgása alatt.
De mintha mit sem szóltam volna neki ugyan úgy „masszírozta” a combomat, mintha 7 fogást csinálna rajtam, egyre feljebb haladva.
-Harry. –szólaltam meg hangosan, mire Zayn felébredt.
-Tessék, Abia?
-Elfelejtettem. –mosolyogtam. Zayn magához húzott és az állát oldalról a vállamra fektette. Adott egy puszit az arcomra, majd arcát az enyémhez nyomta és átkarolta a vállamat.
-Jóreggelt édesem, jól aludtál?
-Nagyon. –mosolygott, majd megint megpuszilt. –De nem hiszem el, hogy még mindig nem vagyunk ott!
-Még több mint másfél óra az autópályán és utána még legalább két óra kerülőúton. –Liam. –Megálljunk pihenni? –ekkor felébredt Niall is és hangos nyögéssel tudtunkra adta, hogy teljesen elgémberedett. Liam megállt az út széli McDonald’s-nál és bementünk pár falat kajáért (ami Niall esetében a fél McDonald’s-t jelentette) illetve elvégeztük a dolgunkat.
Visszaültünk a kocsiba és folytattuk az utunkat. Nem engedtem Harry piszkálódásainak, úgyhogy most én ültem az ablak mellé, középen foglalt helyet Zayn, Harry pedig a másik oldalt ült az ablak mellett. Zayn a vállamra hajtotta fejét és mindketten elaludtunk. Csak akkor ébredtünk fel, mikor egy erdő felé vettük az irányt és az út túl göröngyös volt ahhoz, hogy ne rázzon fel bennünket.
-Most hová megyünk, Lili? –kérdeztem Liamet. Igen, mostanában így szoktam őt hívni. Nem igazán szereti, de nekem nagyon is tetszik ez a megszólítás.
-Az illető, akinél a lakáskulcsok vannak itt lakik az erdőben. –mosolygott, majd megállt egy kis ház előtt. Kiszállt a kocsiból, és nemsokára vissza is jött kezében egy nagy karikával, rajta egy hatalmas, régimódi kulccsal. Kicsit a Rózsa vére című film jutott eszembe róla, vagyis leginkább az abban szereplő kastély. Folytattuk utunkat és nemsoká kiértünk egy tisztásra, melynek tetején egy hatalmas, bordós-pirosas színre mázolt, elhagyatott ház állt. Nem csak a kulcsa volt annyira ijesztő.

-Liam ugye nem itt fogunk lakni?
-Ez valami félreértés lesz… -állt meg az autóval és körbetekintett a mezőn. –Sehol egy másik házat nem láttok?
-Nézz körül, tesó! –Niall.
-Elég durván ijesztő ez a hely, Liam, inkább menjünk innen és keressünk egy szállodát, nem érdekel, hogy ott vannak rajongók, itt pedig nincsenek… inkább megyek be egy csapat lány közé, mint ebbe a kísértetlakta szellemházba! –fehéredett el Zayn arca is.
-Ne pánikoljatok már, olyan elhanyagolt ez a hely, hogy itt még szellemek se élnek! –hördült fel Harry. Látszólag ő volt mindannyiunk közül a legeslegnyugodtabb.
Kiszálltunk mindannyian a kocsiból, majd elindultunk fel a domboldalon a ház bejárata felé.
-Egyébként mondani is akartam, hogy ez a kulcstartó karika olyan hatalmas mint azokban a régi horrorfilmekben a kísértetházé! -mondta nyugtalanul Liam.
-Nekem is ugyan ez jutott eszembe, mikor megpillantottam! -helyeseltem.
-Nyugodjatok már meg ez nem egy film, hanem a valóság!
-Az mégrosszabb! -pánikolt be Zayn és a nyakamba fúrta a fejét, miközben a hátam mögé bújt.
-De kis nyuszi vagy! -simítottam végig az arcán, de az én kezem is remegett, aminek látványától mosolyt csaltam a feketehajú hercegem arcára. Odaértünk lassan a házhoz és bátortalanul lépkedtünk az ajtaja felé.
Liam bátortalanul lépett az ajtó elé. Ám szinte egyből hátrafordult, és ijedt tekintettel ránk nézve belökte az ajtót úgy, hogy a kulcscsomó a kezében volt.
-Basszameg ez nyitva van! -mutogatott remegő ujjal Zayn kiabálva és egyre erősebben szorította a kezemet.
-Na jó, ez egy cseppet sem tetszik nekem! Este 9 van, tárva nyitva van a lakosztályunk ajtaja a semmi kellős közepén... menjünk el innen. -motyogott Niall halálfélelemmel a hangjában.
-Egyetértek, takarodjunk innen! –sikongatott Louis.
-Nem nézünk körül előbb? –kérdezte teljesen higgadtan Harry. Hogy lehet ennyire nyugodt, miközben minket majd megöl a félelem?
-Én oda be nem megyek! –ekkor az égbolton elfeketedett felhők villámot szórtak magukból.
-Már csak ez hiányzott! Vissza a kocsiba! –hallatta a csatakiáltást Niall, és mindannyian futva indultunk el a kisbusz felé. Beültünk, majd Liam bedugta a kulcsot, de az sehogysem indult.
-Mi a fene van? –idegeskedett Zayn.
-Neeee.. ezt nem hiszem el! Kifogyott a benzin!
-De hisz ez lehetetlen a McDonald’s-nál megtankoltál! –értetlenkedett Harry.
-Teleraktam a tankot!
-Az lehetetlen. –mondtam gombóccal a torkomban.
-Ne pánikoljatok, felhívom Paul-t és megkérem, hogy jöjjön értünk!
-De hát az vagy 5 óra még úgy is, ha ő nem kerül az erdő felé, ugye… addig mit csinálunk itt? –sipákolta Zayn.
-Bezárkózunk! -Liam elkezdte pötyögni a telefonját. Felhívta és beszélgetett Paul-lal.
-Azt mondta csak holnap reggel jön értünk. Semmiképp sem maradhatunk idebent, nem tudnánk itt elaludni!
-Akkor nem alszunk de én innen ki nem mászok! -Zayn.
-Én a házra szavazok! Legalább gyertek oda velem, nézzünk körül odabent! Én bemegyek egyedül is, csak gyertek oda! Majd kikiáltok, ha meg van bent valami akkor meg kirohanok!
-Nem jó ötlet, Harry. -szóltam aggódva göndörkéhez.
-Én nem félek! -pattant ki a kocsiból.
-Harry! -követtem őt.
-Ne hagyj itt Abi! -jött utánunk Zayn, majd szép sorjában az összes fiú. Én megragadtam Hazza karját, aki gyors léptekkel sietett a ház felé.
-Ne csinálj hülyeséget, Hazza!
-Ne aggódj már ennyire- mosolygott féloldalasan.
-De aggódok, kérlek...
-Miért? -állt meg és felém fordult. A fiúkra tekintettünk, akik még elég messze voltak tőlünk.
-Féltelek, nagyon... -csuklott el a hangom.
-Este megcsókolhatsz, ha ezt túléltük. -nézett mélyen szemeimbe kékeszöld szemeivel. Szívem őrült tempóban kezdett el verni erre a szemtelenségre, mégis jóleső borzongás fogott el. Persze a félelem is megmaradt. Féltettem őt, túl fontos nekem ahhoz, hogy végignézzem, amint baja esik egy ilyen idióta szellemházban...