52. Félreértés.

Sziasztok! Ne utáljatok nagyon! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Komikat szórjatok nekem!:) Köszi, puszi :)

-Egy… kisbabát? –döbbent le teljesen a válaszomon.
-Hát, igen… annyira szeretnék anyuka lenni és azt hallottam, hogy az a jó, ha fiatalon születik gyermeke egy nőnek, én pedig úgy érzem, hogy készen állok…
-Mire állsz készen? –jött be nagy vigyorral az arcán Harry.
-Nem tartozik rád, Harold. –mondtam enyhe cinizmussal a hangomban.
-Jól van már na, csak megkérdeztem!
-Nem kell mindig mindent megkérdezni, amit kiragadsz egy magánbeszélgetésből!
-Sajnálom, oké? Legközelebb szívódjatok fel, ha nem akarjátok, hogy gyanútlan emberek meghallják a 7 lakat alatt őrzött titkos konzultációtokat! –puffogott, majd kiment a konyhából.
-Na… semmit sem mondasz?
-Egy kicsit hirtelen jött. Szeretném megemészteni a dolgot! –mosolygott rám bíztatóan.
-Jó, persze, nem is azt mondtam, hogy most rögtön csinálj nekem egy babát! –nevettem fel.
-Pedig az elkészítésével nincsenek problémáim! –jött hozzám közelebb szemöldökét húzogatva.
-Elkészítés! –nevettem fel. –Zayn, úgy hangzott, mintha sütnél egy rántottát! –erre ő is felnevetett, majd a lábam alá nyúlt, felemelt akár a menyasszonyokat és felsietett velem az emeltre.
Finoman lefektetett az ágyra és megcsókolt, közben a hajamat simogatta.
-Nagyon szeretlek!
-Én is téged!



Egy hónap múlva…

Már 2 hete hazajöttünk New Yorkból. Letivel sikeresen összevesztem, mert féltékeny lett Perrie-re, vagdalózott a szavakkal, hogy eddig utáltuk egymást, most meg pofátlanul jóban vagyunk, miközben őt és Stacy-t elhanyagolom. Stacy-t valóban, ugyan is ő elment Skóciába dolgozni. Mondjuk vele is beszélek telefonon és neten is csomószor. Leti nagyon megbántott, hiszen nem várhatja el tőlem, hogy két barátnőm közül válasszak, Perrie-t pedig nagyon megszerettem. Letit is szeretem persze, csak most haragszom rá ezért. Ne akarjon kisajátítani!
Ma reggel egy kicsit rosszul éreztem magam, egész nap émelyeg a hasam, mióta felkeltem, alig ettem valamit. Az előbb hánytam…
Felhívtam Perrie-t, hogy ezt elújságoljam neki. Muszáj volt, reménykedtem…
-Pez, Pez, Pez! Képzeld el, hánytam! –tapsikoltam örömömben.
-Óh, drágám, jobbulást, sajnálom!
-Ne sajnáld, lehet, hogy keresztanyuka leszel! –vigyorogtam.
-Lehetséges?
-Persze, Zaynnel megbeszéltük, hogy szabad utat adunk a természetnek. És nem kell, hogy tudjon róla, de néha néha kifelejtettem egy két bogyót is… -pironkodtam. –Azt mondta, hogyha terhes leszek, akkor örülni fog neki.
-Ez nagyon nagyon csúnya dolog a részedről, Abia, remélem tudsz róla!
-Mármint micsoda?
-Átvered őt!
-Dehogy verem át, én csak szeretném megsürgetni a folyamatot!
-Te minek neveznéd azt, mikor a tudtán kívül cselekszel valami olyat, amit ő nem biztos, hogy akar, te viszont igen és ő erről nem tud? Ne legyél ennyire önző!
-Önző vagyok? –csuklott el a hangom.
-Hát amit most csinálsz, ez az! Önzőség!
-Lehet, hogy igazad van… de ha tényleg terhes vagyok, akkor mit csináljak?
-Szerintem az a minimum, hogy beismered ezt az akciót Zaynnek!
-Jó… bevallom neki. De csak akkor, ha tényleg gólyázás van! –nevettem fel.
-Gólyázás?
-Miért nálatok a taxi hozza a babát?
-Nem, én szexelek egy jót és…
-Jajj Pez, ne már! –nevettem fel. –Ez olyan illúzióromboló! Az unokahúgodat is így világosítottad fel?
-Nem, neki azt mondtam, hogy a mackó málnát szed a málnásban! –nevetett. Egyszer volt is egy ciki élményem, mikor a mama málnát szedett. Felkiabált, hogy maci a málnásban. Mindenki nevetett nekem meg égett a fejem. –nevetett.
-Azt nem csodálom! Most leteszem, el kell mennem a dokihoz. Muszáj!
-De még csak most vagy rosszul először, nem?
-Igen, de ha az vagyok szeretném minél előbb megtudni!
-Milyen buzgó lettél!
-Igen, egy kicsit! Már egy hónapja megy ez a gyerek project!
-Na, akkor sok szerencsét!
-Leteszlek, és köszi! Szia!
-Szia!


Gyorsan összekaptam magam és eljöttem az orvosi rendelőbe, ahol Dr. Connor fogad majd. Most itt ülök és várom, hogy behívjon.
Pár percen belül meg is történt. Igaz, addigra már megszámoltam a kórház falának mozaikcsempéjének körülbelül a 99%-át.
-Miss… Knoxville! Kérem fáradjon beljebb!
-Köszönöm. –lépkedtem be remegő lábakkal és leültem a vizsgálóasztalra.
-No, mi a panasza?
-Hát ma egy kicsit rosszul éreztem magam, hánytam, szédülök, ilyenek. És tudja a barátommal szeretnénk babát. Vagyis én nagyon szeretnék!
-És gondolja terhes lehet?
-Remélem! –mosolyogtam.
-Akkor veszünk egy picike vért, megvizsgálom, és már meg is mondom, hogy hogyan állunk! –mosolygott kedvesen.
-Rendben! –mosolyogtam vissza.



Zayn szemszöge:

-Teljesen rá van feszülve erre a baba dologra. –meséltem nekik mosolyogva.
-Na, de annak örülnöd kellene, nem?
-Nagyon örülök is!
-Én is örülnék, ugyanis tudjuk mivel jár a babagyártás! –vigyorgott Harry.
-Jól van nekem nem mindig csak a szexen jár az eszem, idióta! –nevettem fel.
-De azért csak nem panaszkodsz, hogy egy Abia kaliberű nőt kefélsz egy kis porontyért! –virított a feje.
-Nyilván. –mosolyogtam zavaromban. –Ráadásul mostanában egyre többször.
-Hogy hullana ki a hajad!
-Na ez kemény átokszórás volt! –nevetett fel Lou.
-Sziasztok fiúk! –jött be és köszönt halkan Abi.
-Szia drágám, hol voltál?
-Orvosnál.
-Miért, valami baj van?
-Igen… -sírta el magát.
-Mi a baj? –álltam fel és mentem oda hozzá.
-Fennnn… fent elmondom! –szipogott, én pedig felkísértem az emeletre.

-Nos? –néztem rá aggódva.
-Voltam ma orvosnál, mert reggel kicsit rosszul voltam… hánytam is.
-És?
-Gyomorrontás…
-Oh… ne keseredj el! –mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
-De…
-De?
-Azt mondta, hogy …
-Mit mondott?
-70%...
-Micsoda?
-Hogy nem lehet gyerekem! –zokogott.
-Mi? –döbbentem le teljesen.
-Volt régebben egy petevezető gyulladásom, és… azt mondta, hogy 70%-ban nem lehet természetes úton kisbabám. –sírt.
-Fel a fejjel… -simítottam ki a haját az arcából. -30%-ban lesz kisbabánk! Megígérem neked! –fogtam két tenyerem közé csöppnyi, könnytől áztatott arcát.
-Zayn… -sírt és magához ölelt.